Kérdezném, hogy milyen módszerrel lehet a figyelmet, a gyerek figyelmét erre a kitaszított családtagra irányítni? Rajzolja le? Beszéljen róla?
Hellinger terapia
- Téma inditó Hannoka
- Kezdés dátuma
Kérdezném, hogy milyen módszerrel lehet a figyelmet, a gyerek figyelmét erre a kitaszított családtagra irányítni? Rajzolja le? Beszéljen róla?
Kedves "cathy"!
Nagyon jó és fontos kérdést tettél fel, köszönöm.
Igen, amit javasolsz, az nagy általánosságban jó.
Például ha őelőtte született egy testvére, aki korán meghalt, és akiről nem beszélünk, - mert nagyon fájdalmas, - akkor az odatartozás és a hely törvénye sérül. Ez azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha meghalt kicsi nem tartozna a családhoz, és az élő gyermek azt gondolja, hogy ő az első a sorban. Ilyenkor beszélni kell a testvéréről. Ám mielőtt ezt megtennénk, nekünk kell újra lelkünkbe behozni, meggyászolni. És ez minden kitaszított családtaggal így van. Azután lehet beszélni róla, kimenni hozzá a temetőbe, rajzolni, fát ültetni, stb. Nagyon fontos viszont tudni azt, hogy csak annyira, amennyire ezt a gyerek igényli. Érdemes megvizsgálni, hogy ez az egész a gyereknek fontos, vagy inkább nekem? Ezért hasznos, ha a gyerek viselkedéséből indulunk ki és nem abból, hogy jaj szegény nagybácsiról még nem is beszéltünk. Lehet, hogy a gyereknek ebben az élethelyzetben nem lényeges.
Gyakorlatban én azt csinálom,- amíg nincs bennem teljesen lerendezve a téma , - hogy a gyerek mögé - ha a nagyobb testvéréről van szó, a jobb oldalára - képzelem az elfelejtett személyt akkor, amikor a gyerekkel kapcsolatban vagyok. Ez általában elsősegélynek megfelelő.
Üdvözlettel, Ildikó
Minden gyermek jó és a szüleik szintén jók V.
A családfelállítások során nyert széleskörű tapasztalatok a következőképpen foglalhatóak össze. Minden gyermek jó, ha hagyjuk, hogy az legyen, vagyis ha nem kizárólag vele törődünk, hanem magunkhoz engedjük mindazt, amihez ő szeretettel közeledik. Nem kezdünk aggodalmaskodni a nehézségekkel küzdő gyermek - vagy felnőtt - sorsával kapcsolatban és nem járnak a fejünkben efféle gondolatok: „Hát hogyan is tehetett szert erre a viselkedésre?" hanem vele együtt a problémája hátterében álló kirekesztett személy felé fordulunk és azt magunk közé befogadjuk. Amint ez a személy helyet kap a szülők szívében, illetve a család vagy a csoport közös lelkében, a gyermek - illetve a nehézségekkel küzdő felnőtt - fellélegzik. Végre kiszabadulhat a sorstévesztésből, amely őt ezzel a másik emberrel összekapcsolta.
Köszönöm! És még kérdezném, hogy ilyen "hiányzó személy" lehet-e az apa, aki elvált, és már nem vesz részt a család életében?
És még valami, bár kicsit személyes, de talán másoknak is hasznos: Hogyan lehet észrevenni, hogy a gyerek pótol valakit? Nálunk a lányomnak volt egy méhenkívülije, majd évekkel később megszületett az unokám. Előfordulhat-e hogy az unokám egyszercsak elkezdi hiányként megélni és ezért pótolni azt a testvért, aki lett volna, de mégsem? Szerintem biztos, hogy ez a dolog nem került még szóba Gergő és az anyja között.
Kedves "cathy222"!
A gyerekek mindkét szülőjüket egyformán szeretik. Apjukat ugyanúgy, mint az anyjukat. Még akkor is így van ez, ha közömbösen esetleg ellenségesen viselkednek. Ahogy Hellinger megfogalmazta: a gyerek maga a szülei. (fele apja, fele anyja) Tehát a lelki kötődés örökre megmarad, akár milyen távol vannak egymástól, vagy nem találkoztak esetleg évek óta. Minden gyereknek hiányzik a szülője. A fiúknak főleg fontos az apa, mert a férfienergia onnan árad és ha ez elakad, később a fiú nem tudja kiteljesíteni férfias oldalát. Egyszer egy nő megkérdezte Hellingert, hogy hogyan tudná elérni, hogy az apa többet törődjön a gyerekével? Hellinger azt válaszolta: Tiszteld az apját.
Van rá esély, hogy a kisfiú érzi a testvérének hiányát. Hogy miből lehet ezt tudni? Elég nehéz erre válaszolni, mert ha azt mondom, hogy pl. állandóan testvért szeretne, vagy vonzódik a picikhez, magányosnak érzi magát, stb. - ezek a tünetek másra is utalhatnak.
Ha pótolni akarja a testvérét, az abból adódhat, hogy nincs a családi köztudatban. Ahogy bekerül, nem lesz szükség a pótlásra.
Miután amiket leírtam csak találgatások, és semmi konkrét bizonyíték nincs rájuk, ezért nagyon óvatosan kell kezelni őket. Például, ha be szeretnénk hozni a meghalt testvérkét, akkor csak a megfelelő időben szabad szóba hozni, - amikor a gyerek testvérről kérdez, a halál szóba kerül, vagy a baba születése. És érdemes nagyon lényegre törően - egy két mondatban válaszolni, és megvárni a gyerek reakcióját. Ha kérdez, ismét egy két mondat a válasz, ha nem, akkor hagyjuk.
A gyerekek mindkét szülőjüket egyformán szeretik. Apjukat ugyanúgy, mint az anyjukat. Még akkor is így van ez, ha közömbösen esetleg ellenségesen viselkednek. Ahogy Hellinger megfogalmazta: a gyerek maga a szülei. (fele apja, fele anyja) Tehát a lelki kötődés örökre megmarad, akár milyen távol vannak egymástól, vagy nem találkoztak esetleg évek óta. Minden gyereknek hiányzik a szülője. A fiúknak főleg fontos az apa, mert a férfienergia onnan árad és ha ez elakad, később a fiú nem tudja kiteljesíteni férfias oldalát. Egyszer egy nő megkérdezte Hellingert, hogy hogyan tudná elérni, hogy az apa többet törődjön a gyerekével? Hellinger azt válaszolta: Tiszteld az apját.
Van rá esély, hogy a kisfiú érzi a testvérének hiányát. Hogy miből lehet ezt tudni? Elég nehéz erre válaszolni, mert ha azt mondom, hogy pl. állandóan testvért szeretne, vagy vonzódik a picikhez, magányosnak érzi magát, stb. - ezek a tünetek másra is utalhatnak.
Ha pótolni akarja a testvérét, az abból adódhat, hogy nincs a családi köztudatban. Ahogy bekerül, nem lesz szükség a pótlásra.
Miután amiket leírtam csak találgatások, és semmi konkrét bizonyíték nincs rájuk, ezért nagyon óvatosan kell kezelni őket. Például, ha be szeretnénk hozni a meghalt testvérkét, akkor csak a megfelelő időben szabad szóba hozni, - amikor a gyerek testvérről kérdez, a halál szóba kerül, vagy a baba születése. És érdemes nagyon lényegre törően - egy két mondatban válaszolni, és megvárni a gyerek reakcióját. Ha kérdez, ismét egy két mondat a válasz, ha nem, akkor hagyjuk.
kérdés
Kedves Szildike!Szeretném megkérdezni a véleményedet hogy miért lehet az hogy, mindkét gyermekem /már nagyok de még tanulnak/ nagyon költekezik és mivel nem állunk olyan jól ,és nem tudok adni annyit,így is mindig többet erőszakolnak ki tőlem mint amit adni tudok és az máshonnan hiányzik.Köszönöm a válaszodat előre is. Marcsi
Kedves Marcsi!
Családfelállítási szemszögből erre nem tudok válaszolni, viszont az első pillanatban az jutott eszembe, hogy talán valamit pótolni szeretnének amit nem kaptak (kapnak) meg Tőled. Ha csak Tőled kérnek pénzt. (Valamit nem adsz meg? Figyelem, stb?) Ha mástól is, - nagyi, keresztanya, barátok, - akkor is lehet, hogy valaminek a pótlásáról lehet szó.
Amúgy a gyerekek - főleg a tizenévesek - többsége nem foglalkozik azzal, honnan szedi össze a szülő a pénzt. Barátnőm mesélte, hogy megbeszélte lányával, hogy spórolnak, mert építkeznek. Nem telt bele két nap, a gyerek a legdrágább tornacipőt nézte ki magának.
Az merült még fel bennem, hogy mennyire gondolod komolyan azt, hogy "erre most nincs pénz"! Mert ha kicsit vagy semennyire, azt a gyerekek megérzik és nem veszik komolyan amit mondasz. Gyakran előfordul, hogy mást mondunk és mást csinálunk. Szem és fültanúja voltam a következő esetnek: beszélgettünk az egyik ismerősömmel az autójuk mellett. Odajött a hatéves kisfia, és elkezdett mászni a kocsi tetejére. Az ismerősöm mondta neki, hogy "nem szabad felmászni", és közben a kezével tolta felfelé a gyereket. Persze a kisfiú néhány másodperc múlva vígan nézelődött a kocsi tetejéről. Tipikusan a "Bort iszik és vizet prédikál" esetének voltam a szemtanúja. Érdemes magunkban is felfedezni ezeket a helyzeteket, és eldönteni, hogy mit is akarok valójában. Hogy hogyan? Ez már egy másik téma lehet.
Üdvözletettel, Ildikó
Családfelállítási szemszögből erre nem tudok válaszolni, viszont az első pillanatban az jutott eszembe, hogy talán valamit pótolni szeretnének amit nem kaptak (kapnak) meg Tőled. Ha csak Tőled kérnek pénzt. (Valamit nem adsz meg? Figyelem, stb?) Ha mástól is, - nagyi, keresztanya, barátok, - akkor is lehet, hogy valaminek a pótlásáról lehet szó.
Amúgy a gyerekek - főleg a tizenévesek - többsége nem foglalkozik azzal, honnan szedi össze a szülő a pénzt. Barátnőm mesélte, hogy megbeszélte lányával, hogy spórolnak, mert építkeznek. Nem telt bele két nap, a gyerek a legdrágább tornacipőt nézte ki magának.
Az merült még fel bennem, hogy mennyire gondolod komolyan azt, hogy "erre most nincs pénz"! Mert ha kicsit vagy semennyire, azt a gyerekek megérzik és nem veszik komolyan amit mondasz. Gyakran előfordul, hogy mást mondunk és mást csinálunk. Szem és fültanúja voltam a következő esetnek: beszélgettünk az egyik ismerősömmel az autójuk mellett. Odajött a hatéves kisfia, és elkezdett mászni a kocsi tetejére. Az ismerősöm mondta neki, hogy "nem szabad felmászni", és közben a kezével tolta felfelé a gyereket. Persze a kisfiú néhány másodperc múlva vígan nézelődött a kocsi tetejéről. Tipikusan a "Bort iszik és vizet prédikál" esetének voltam a szemtanúja. Érdemes magunkban is felfedezni ezeket a helyzeteket, és eldönteni, hogy mit is akarok valójában. Hogy hogyan? Ez már egy másik téma lehet.
Üdvözletettel, Ildikó
Kedves Ildikó!Köszönöm a választ , nálunk is hasonló a helyzet a legdrágább dolgokat nézik ki maguknak és állandóan harcolunk mert hiába magyarázom hogy van még számla is amit ki kellene fizetni és nem értik meg.Én értem hogy vágynak rá , és nem csak tőlem kérnek a nagyszülőktől is csak most a nagyszülők sem tudnak adni így rajtam csapódik le az egész . Marcsi
Sziasztok! Mindíg tanulok tőled valamit, Szildike! Nálunk egy módszer bevált az egyik gyerekemnél: megkértem, hogy adja össze a csekkeket, amiket fel kell adnom a postán. Elcsodálkozott, hogy azta, nahát, ez mennyi. Mellé megjegyeztem, hogy ehhez képest mennyi a fizetésünk. Nála ez bevált. A kisebbik lányom fifkás, ő nem hajlandó összeadni, és belegondolni. Lehet, hogy ő erősen pótol valmit? Biztos is. Hogy lehet rájönni, hogy mit pótol? Kérdezzek rá?
Kedves Suzy555!
Próbáld ki amit "cathy" javasolt. De úgy, minha csak tényleg segítséget kérnél. mert ha megérzik a hátsó szándékot, lehet, hogy az ellenkezőjét váltod ki vele.
Kedves "cathy"!
Hogy kérdezd-e meg a kisebbik lányod arról, hogy a pénz mit pótol nála? Te ismered, hogy lehet-e beszélni vele ilyesmiről. Van akivel lehet, van akivel, nem. Sőt én magam azt tapasztaltam, hogy akivel lehet, azzal is csak bizonyos helyzetben, vagy időszakban. De ezt te tudod eldönteni. Az is lehet, hogy csak egy társasághoz akar így tartozni. Kiderül, mit mond. Fontos, hogy te is jó hangulatban legyél, ne támadásként, hanem őszinte érdeklődésként értelmezze a gyerek a kérdést.
Most egy másik nézőpontról szeretnék közelíteni a témához. Vagyis: mit szeretnénk valójában a gyerektől? Hogy megértse a helyzetet és ne követelőzzön. Miért rossz nekünk, ha követelőzik? Mert kényelmetlen érzés, hogy nem tudunk adni (vagy-és mert nem tudunk határokat húzni, vagy-és mert kerüljük a konfliktusokat, stb.) Miért rossz, hogy nem tudunk adni? Mert akkor az lehet az érzésünk, hogy nem vagyunk elég jó szülők. Akkor most az a kérdés, hogy ha szívünkből, meggyőződésből hisszük, hogy jó szülők vagyunk, (még akkor is ha tévedünk, vagy hibázunk) akkor vajon megoldódna ez a helyzet? Ha igen, akkor itt a megoldás, ha nem, akkor máshol kell keresgélnünk.
Ha arra jutunk, hogy nem érezzük magunkat elég jó szülőnek, akkor ennek a gyökerét érdemes megkeresni. Ez már lehet családállítási téma.
Próbáld ki amit "cathy" javasolt. De úgy, minha csak tényleg segítséget kérnél. mert ha megérzik a hátsó szándékot, lehet, hogy az ellenkezőjét váltod ki vele.
Kedves "cathy"!
Hogy kérdezd-e meg a kisebbik lányod arról, hogy a pénz mit pótol nála? Te ismered, hogy lehet-e beszélni vele ilyesmiről. Van akivel lehet, van akivel, nem. Sőt én magam azt tapasztaltam, hogy akivel lehet, azzal is csak bizonyos helyzetben, vagy időszakban. De ezt te tudod eldönteni. Az is lehet, hogy csak egy társasághoz akar így tartozni. Kiderül, mit mond. Fontos, hogy te is jó hangulatban legyél, ne támadásként, hanem őszinte érdeklődésként értelmezze a gyerek a kérdést.
Most egy másik nézőpontról szeretnék közelíteni a témához. Vagyis: mit szeretnénk valójában a gyerektől? Hogy megértse a helyzetet és ne követelőzzön. Miért rossz nekünk, ha követelőzik? Mert kényelmetlen érzés, hogy nem tudunk adni (vagy-és mert nem tudunk határokat húzni, vagy-és mert kerüljük a konfliktusokat, stb.) Miért rossz, hogy nem tudunk adni? Mert akkor az lehet az érzésünk, hogy nem vagyunk elég jó szülők. Akkor most az a kérdés, hogy ha szívünkből, meggyőződésből hisszük, hogy jó szülők vagyunk, (még akkor is ha tévedünk, vagy hibázunk) akkor vajon megoldódna ez a helyzet? Ha igen, akkor itt a megoldás, ha nem, akkor máshol kell keresgélnünk.
Ha arra jutunk, hogy nem érezzük magunkat elég jó szülőnek, akkor ennek a gyökerét érdemes megkeresni. Ez már lehet családállítási téma.
Drága Ani,
nem tudtam megnyitni őket
Milyen fájlformátumban tudtad feltenni?
A munkádat pedig :444: nagyon köszönjük előre is!
:..:
nem tudtam megnyitni őket
Milyen fájlformátumban tudtad feltenni?A munkádat pedig :444: nagyon köszönjük előre is!
:..:
Bert Hellinger:Mitől működik a szerelem?
1 rész
2 rész
3 rész
4 rész
5 rész
6 rész
7 rész
8 rész
crc fájl
tudom, ez igy eléggé "nyögvenyelős"-300 oldal szkennelve nagy méretet erdményez-dolgozom az ügyön
egy mappábva leszeditek az összeset, és az elsőre fájlra katt-bal gomb:kicsomagolás ide-és összeillesztve kicsomizza.
de amint tudom, elkészitem a feldolgozott változazot is.
a
a
Drága Ani,
nem tudtam megnyitni őket
A munkádat pedig :444: nagyon köszönjük előre is!
:..:
jpeg képek-total commaderrel:fájl/fájlegyesités:nekem összerakja-de már csinálom....rugdossatok nyugodtan:a 300 oldalból a felénél tartok a lapok javitásával,és körbe vágásával-igazából haladós lenne, és szeretem csinálni, csak időm nincs.
éjszakénként csinálgatom,mindig egy kicsit.
a
Kedves Szildike!Köszönöm neked az ötleteket ki fogom próbálni igaz hogy az én gyerekeim már majdnem felnőttek és számok nélkül már magyaráztam nekik hogy mennyi a bevétel és a kiadás de nem sok eredménnyel.Engem az zavar legjobban hogy nem tudok annyit adni így gondolom lehetne itt keresgélni családállítási szempontból.Én úgy gondolom hogy egy szülőnek az a dolga hogy gondoskodjon a gyerekéről persze nem a méregdrága cipőről beszélek de a különórák az iskola stb.amire elő kellene teremteni és ez sem sikerül ezért rosszul érzem magam és erre még rátesz az hogy kellene nekik a cipő a ruha ami elkopott szétment stb. és a lányom közli velem hogy minek akartam gyereket ha nem tudom eltartani.Ez méginkább lelkiismereti gondot okoz nekem még akkor is ha előtte úgy éreztem hogy mindent megtettem.Marcsi
Kedves Ani sajnos nekem sem sikerült megnyitni, köszönöm a munkádat nagyon várom hogy elolvashassam. Marcsi
jpeg képek-total commaderrel:fájl/fájlegyesités:nekem összerakja-de már csinálom....rugdossatok nyugodtan:a 300 oldalból a felénél tartok a lapok javitásával,és körbe vágásával-igazából haladós lenne, és szeretem csinálni, csak időm nincs.
éjszakénként csinálgatom,mindig egy kicsit.
a
Family Constellation in Newmarket
Sziasztok,
En Newarketen lakom es szeretnek tartani az otthonomban Csaladallitast erre kepzett szemely iranyitasaval. Ezen a teruleten, ugy ertem York Regio ugy tudom nem nagyon elterjedt ezert is gondoltunk ra hogy az otthonomba tartsuk.
Aprilis 17 en delutan 1 oratol lesz nagy szeretettel varom az erdeklodoket.
akit erdekel legyszives irjatok :444: a [email protected] ra.
En mar 3on reszt vettem ketton volt allitas . Nem igazan tudom elmondani milyen mert megerteni akkor tudjatok ha mar megtapasztaltatok de valoban lenyugozo!
Minimoris
Sziasztok,
En Newarketen lakom es szeretnek tartani az otthonomban Csaladallitast erre kepzett szemely iranyitasaval. Ezen a teruleten, ugy ertem York Regio ugy tudom nem nagyon elterjedt ezert is gondoltunk ra hogy az otthonomba tartsuk.
Aprilis 17 en delutan 1 oratol lesz nagy szeretettel
varom az erdeklodoket.akit erdekel legyszives irjatok :444: a [email protected] ra.
En mar 3on reszt vettem ketton volt allitas . Nem igazan tudom elmondani milyen mert megerteni akkor tudjatok ha mar megtapasztaltatok de valoban lenyugozo!
Minimoris
Ó, ez a minek akartál gyereket ez sablon szöveg!
Ez nálunk is előjött minden gyereknél. Én azt szoktam mondani, hogy én csak elfogadtam, hogy hozzám akarsz születni. (mert szerettelek) Ha ez most ekkora baj, akkor minek akartál éppen hozzám? Makacs legkisebb lányom egy ideig azt mondta ere, hogy ne jöjjek már ezzel a dumával, de már régóta nem hallottam tőle a minek akartál szöveget, gondolom, valahol csak megült nála. Szildike! Jó kis gondolkodtatókat írsz! Én azt érzem, hogy nem egyenrangú a kapcsolatunk. Én megteszek érte mindent, neki csak azt kellene, hogy belátó legyen. Szeretném, ha jól működne a problémamegoldó mechanizmusa, mert amíg csak azt tudja, hogy lehúzunk másokat, addig még nem felnőtt. Amíg nem kezd el szükségletei kielégítésében kreatívan gondolkodni, saját erőforrásait igénybe venni, addig még el sem kezdett felnőtté válni. Pedig illene már, hogy elkezdjen. Hm. Lehet, hogy egy nyugodt időszakban ezt meg kellene vele beszélnem? Még csak nem is rá vonatkoztatva, hanem általánosan. Tudod, annak idején utáltam, azt a szöveget, hogy "amíg az én kenyeremet eszed..." nem is igen mondogatom az enyéimnek, de ezt a szöveget annyira utáltam, hogy igyekeztem nem az "ő kenyerét enni", persze ez egyáltalán nem tett jót a kapcsolatunknak anyámmal.
Kedves "cathy"!
Azt mondod, nem egyenrangú a kapcsolatotok. Hát ne is legyen az, te mindig nagyobb leszel, hiszen tőled kapta a gyerek az életet. Te vagy a nagy, ő a kicsi. (feltételezem, ezt ő másképp érzi, - ő akar lenni a nagy - ezen viszont neked kell változtatni.) Tudom, hogy nagy divat mostanában a lányom (fiam) barátjának lenni, de ha józan ésszel megnézzük, a szülő sosem lehet a barátunk. Ha mégis, hol vannak a szüleink?
Azt feltételezem, hogy tudod, hogy a te kapcsolatod édesanyáddal nagyban meghatározza a lányod és a te viszonyodat.
Ildikó
Azt mondod, nem egyenrangú a kapcsolatotok. Hát ne is legyen az, te mindig nagyobb leszel, hiszen tőled kapta a gyerek az életet. Te vagy a nagy, ő a kicsi. (feltételezem, ezt ő másképp érzi, - ő akar lenni a nagy - ezen viszont neked kell változtatni.) Tudom, hogy nagy divat mostanában a lányom (fiam) barátjának lenni, de ha józan ésszel megnézzük, a szülő sosem lehet a barátunk. Ha mégis, hol vannak a szüleink?
Azt feltételezem, hogy tudod, hogy a te kapcsolatod édesanyáddal nagyban meghatározza a lányod és a te viszonyodat.
Ildikó
Tudom. :-( Ellensúlyozni akarom az ő ridegségét az én túlzott szeretetemmel. Lehet, nem is a gyerekeknek, hanem önmagamnak. Na, kösz. Szépen vagyunk.
Nagyon jó, amiket írsz. Nagyon tudsz! Gratulálok, és köszönöm! kiss
Köszönöm kedves Szildike kicsit nyugodtabb vagyok hogy nem hiába igyekszem, mert néha úgy érzem hogy minden igyekezetem hiába való.Lehet hogy én is elkövettem azt a hibát hogy nagyon megértő akartam lenni mert nekem nagyon hiányzott az odafigyelés a beszélgetés.Még most is ha beszélgetek anyukámmal csak a reklamációt hallgatom nem jó semmi sem, és én nem akartam hogy így legyen ,nagyon azt szerettem volna ha elégedett boldog gyerekeim vannak és ez nem teljesen így van.Marcsi
Hasonló témák
