De azért még emlékszem a ballon kabátos" bácsikra" akik a Templom ajtajában állva nézegették a be és kimenöket .
-
Kedves Gyula
-
Az idö távlatábol visszatekintve mondhatom, hogy
bizony johelyen kukucskáltak és nem minden hivö, klerikális személy volt angyal. Helytelen, hogy az eljárások ellenük a háttérben zajlottak le jogsértések kiséretében. Erdekes, hogy az itt nyugaton történt sok pädofil eset ugyanabban az idöben történt amikor nállunk "ülldözték a vallást" és csak most kerültek napvilágra. A háborus bünösök ugyancsak ezidö alatt menekültek nyugatra a reverendák árnyékában.
-
a kereszteltetéssel kapcsolatos vélemény a szocializmusban, hogy az rendszer elleni merényletnek számított volna, ez enyhén szólva túlzás. Igen, tudom, hogy elég volt annak idején ennyit mondani, hogy menedékjogot kapjon az ember.
-
Erdekes, régen karácsonykor és husvétkor jobban televoltak a templomok mind manapság. A szülök a padokban ülltek mi gyerekek kiszaladtunk a templomkertbe pisilni és szartunk visszamenni (elnézést a kifejezésért) de a templom ugy televolt, hogy a szülök elfogadták a kimagyarázást.
-
A mi teplomunkbol egy napon eltünt a harangazo. Senki sem tudta, hogy diszidált vagy az ávo vitte el. Az idösek arrol susmusoltak, hogy "nyilas volt" és sok vér tapad a kezéhez. En mind gyerek szerettem volna többet megtudni mert "nyilas" alatt valamiféle Robin Hoodot értettem de a felnöttek hallgattak. Ugy éreztem nem hiányzott a veszteség a hivök többségének.
-
Aki nem akart karriert oktatási vonalon, vagy vezetö pozitioban azt szerintem nem igen molesztálták. Mindig volt egy-két fö-orvos, vagy fö-mérnök a nagymisén, amit jobban tartotta az emberekben az esztelen hitet mind a pap: "Látod egy okos ember mégis hisz Istenben" Egyszer megkérdeztem, hány föorvos van a korházban. Választ máig nem kaptam, biztos több mind egy
-
Egyszer elköltöztünk, az uj tanitonéni beakart engem szervezni kisdobosnak, rábeszélt, hogy maradjak ott "örsi-üllésre". Az Edesanyám izgult mert nem jöttem idöben haza. Kopogott az osztályajton. Számomra ismeretlen "mozgalmi-dalt" énekeltek a többiek. A tanitonéni megakarta nyugtatni a Mamámat, "..csak éneklünk és játszunk.." probálta leirni az agendát.
-
Az Edesanyám udvariasan mondta "csak csinálják tovább de ne az én gyerekemmel" kézen fogott és hazavitt. En dünyögtem mert tetszett a változatosság. "Mindig igy kezdik, aztán leventét, nyilast és Hitlerjugendet csinálnak a gyerekekböl". Tovább nem fejtette ki. Erdekes nemcsak Budapesten 56-ban de Palesztinában is a gyerekek dobálják a köveket.
-
Nekem minden évben kelett jelentkezni hittanra, már röhögött az osztály, a tanito minden évelején vagy végén körbeadta a papirt érdekes modon fegyelmezett komolysággal. Aztán jött a jelentés, "erdeklödés hiánya miatt nem lesz hittan, menjünk a templomba". Mivel a templomba csak busszal lehetett menni, a szüleimnek meg nem volt ideje, hát ök is eltekintettek a hittanraküldéstöl.
-
Egyszer kérdeztem, minek jelentkezzek ha ugy sincs hittan,
az apám a bölcs feleletett adta: "A statisztika miatt" Késöbb megtudtam, hogy 1948-ban a statisztikai hivatalnál dolgozott és a "félrecsuszott" választások miatt (prognozis nem szokott anyira eltérni a realitástol) letartoztatásba volt része.
-
Bevallom
nekem sok elönyöm származott abbol, hogy késöbb egyházi iskolába küldtek a szüleim (nem akarom a helyzetet romantizálni, a szüleim válofélbe voltak és az anyám igy látta biztositva az anyagi támogatást, a kollegiumi dij minden honapban esedékes volt...)
-
Igaz, bekelett potolni a bérmálkozást de cserébe kaptam a bérmaapámtol egy körzökészletet, csavarhuzoval. A 8. oszályos énektanárnöm, akiben az összes kamasz szerelmes volt mert meltarto nélkül puliba járt, olyan "nagyszerünek" találta a dolgot, hogy az érdeklödés középpontjába kerültem. Egyszer egy cuppanos puszit adott nekem a folyoson mindenki elött, valoszinü azt hitte pap lesz belöllem, ne szenvedjek hiányt, aztán nevetve elszaladt.
-
Az érettségi után is tetszett nekem, hogy mindenki ugy tekintett rám mindha a Holdröl jöttem volna. Az sem zavart, hogy az egyetemi felvételin "teljesen véletlenül" az összes egyházi iskolásnak (7 egyházi iskola volt magyarországon a kommunista-keresztényülldözés idelyén, anyi mind cukorgyár) ugyanabba a szobába volt a szobeli vizsgája.
-
A feladatmegoldás, a szobeli után velünk külön "interviewt" csinált egy KSZ-titkár, és az arcán láttam, hogy jol mulatott.
Bevallom öszintén én anyi hülyeséget mondtam ott mind egy vatikáni konklave több évszázad alatt. Egyszerüen hamis büszkeségböl na és az egyházi iskolában kapott "apologetika" oktatásra támaszkodva annak ellenér, hogy magam sem hittem benne.
-
Ellent kell mondjak a Melittának,
bizony a keresztény menekülteknek elönyük van az atheista, vagy mohamedánokkal szemben. Tisztelet a kivételnek (a tiszteletet komolyan gondolom)
-
En azt gondoltam ha itt maradok majd letartoztatnak és amig nem kapok papirt valami zárt osztályra kerülök. Itt maradtam, másnap elmentem a rendörségre, hogy bejelentsem nem akarok visszamenni. Jo, mondta a rendör az öt nem érdekli, különben is szombat van ma korán zárnak, jöjjek vissza a jövö héten.
-
Már egy év eltelt, még mindig nem voltak papirjaim, nem tudtam beiratkozni az egyetemre, a szemeszter elkezdödött. A professzor azt mondta, nem tesz semmit csak jöjjek nyugodtan még a klausurákat is megirhatom.
-
Aztán elkezdtem keresni a magyarok közelségét, hátha kapok valami tippet, a papirok beszerzéséhez. Becsöngettem a "magyar-házba", a kaputelefonon
közölték velem, hogy jöjjek el a vasárnapi szentmisére, aztán utána kapok egy kávét és lehet másokkal beszélni.
-
A misét lekéstem, a kántorrol kiderült, hogy zeneakadémiát végzett Budapesten, akkor még nem tudtam, hogy átmenetileg egy "sriptis bar-ban" zongorál, a többieket sem avatta be.
-
Akkor még nem tudtam, hogy mik a diszidálás kriteriumai, arra nem is mertem gondolni, hogy csupán a saját döntésemet valaki komolyan vegye. Ha semmi más miatt hát ezért érdemes volt ez a kaland, megtanultam, hogy vannak társadalmak ahol az ember áll az érdeklödés középpontjában (még akkor is ha ez nem mindig sikerül)
-
Ehez elöször át kelett élnem mást. Odajött hozzám egy agilis magyar, "le-szerbuszozott" holott már ugy megszoktam a német magázást, megkérdezte, hogy van e valami "szakmám". Mondom, hogy német mérnököket voltam itt tanitani, de lekéstem a hazamenö repülöt. Az jo, mondta mert akkor megtudom javitania az X-bácsi villanytüzhelyét, az egy jo alkalom lenne összejönni az X-bácsival, ö mindenkinek eltudja intézni az ittmaradását.
-
Egy hét mulva el is vitt engem ez a gyerek az X-bácsihoz. Miközben szétszedtem a villanytüzhelyt elkezdtünk beszélgetni.
Megemlitettem, hogy egyházi iskolába jártam, én is azt hittem azért adnak valamit. "A Jézus Chrisztus egy büdös zsido volt..." kezdett a mondokájába az X-bácsi.
-
Természetesen irányt váltottam. "A szegény édesapámat bebörtönözték a kommunisták amikor még kis gyerek voltam" kezdtem panaszkodni. "Nem azok a szegények akiket bezártak és otthon vannak. Engem még az Angolok is halálra itéltek.." kicsinyelte le a helyzetemet az X-bácsi.
