Hova lett az udvarlas varazsa? a nok tisztelete?

Több fiatal lánnyal beszéltem, és ha megismerkedik egy fiúval aki tetszik neki, inkább azonnal lefekszik vele, hogy el ne veszítse. Ezek után hogyan fognak neki udvarolni?

Természetesen sehogy... Bár a felvetésben nekem az is furcsa, hogyan lehet elveszíteni valakit, aki nem is volt a miénk, hiszen ez nem azon múlik, hogy ágyba bújtunk-e vele vagy sem.
 
egyik nagy kedvencem:
...egy futó pillantásod tágra nyit // bár magamra zárultam mint az ujjak // de tőled önként bomlanak ki szirmaim // mint tavasz titokteli érintésére a rózsa // ... // mily hatalommal zársz-nyitsz, nem tudom, // de van valami bennem, ami érti // szemednek hangja mélyebb mint a rózsa // és senkinek, még az esőnek sincs ily csöpp keze
 
beleolvasgatva a hozzászólásokba, úgy látom, hogy egyszerűen itt is értékrendprobléma van....
lehet a plázacicának a "kő kóla" is udvarlás, másnak a sokalkalmas kirándulás/telefonok vacsorák sem....
ha valakit meg akarunk hódítani, akkor rá kell érezni az ő igényeire...
ha ezt megtaláljuk akkor ez udvarlás....

persze a meglévő kapcsolatban nemfoglalkozni a másik igényeivel, az gáz, és nem szép dolog.... (gondolok itt a "kihasználási" példákat emlegetőkkel). viszont ez más nem udvarlási kérdés, hanem majdnem/ténylegesen jogi kategóriába esik ("rabszolgaként tartja")...

Szerintem a meglévő kapcsolatban is szükséges az ún. udvarlás, tehát a virágok, a simogatások, a hátsó szándék nélküli ölelések...
Viszont fontos az is hogy a másik fél is észrevegye...
Hölgyek urak, szívre a kezet! Gyakran nem azért nem érzékeljük az udvarlást mert egyszerűen csak nem vesszük észre? Fáradtak vagyunk és nyűgösek a rohanó világunkba.....

Mert mi is az udvarlás? A másikkal tudatosítani, a fontosságát, a báját az értékeit.....

És ha a plázacicának a "smirőlés" jelenti ezt, akkor hajrá, akinek ez kell....
 
Hova lett az udvarlás varázsa?

Szerintem mint egy kiváló parfüm elillant. Bár nincs veszve minden!

Van még a földön pár udvarló férfi. De hogy miért ilyenek a pasik arra van külön teóriám.

A hölgyek viszont csak akkor kapnak tiszteletet, ha nem csak elvárják azt, ami némi képp jogosan megillei őket de ki is vívják maguknak.



na itt a beígért videó!
tényleg csak amolyan férfiduma...
üdv,
bezuhovics

<iframe src="http://www.youtube.com/embed/s_zy_IoUC7Y" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" width="560"></iframe>
 
Talán túlhaladott, de mégis passzol:

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.


"Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban" - ez az igazi összetartozás, és nyilván ez az amit udvarláskor hangsúlyozni kell. Egyesek szerint a különböző emberek vonzzák egymást (érts tulajdonságú), szerintem pont az egyforma gondolkodásmód és értékrend....
Szóval udvarláskor ezt kell hangsúlyozni....
 
A nőkkel való tiszteletlenséget már csak a férfiak semmibe nézése előzi meg. Jóllehet, ugyan miféle tiszteletet érdemel egy mai férfiú, aki a diszkótól és később az unalmas, ámde büszke polgári életétől várja a megváltást?
 
Talán túlhaladott, de mégis passzol:

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
Valahol olvastam, hogy a vége Anna. Nem amen.
 
„Egyetlen ország sem reménykedhet az előrejutásban, ha polgárai felét, a nőket az út szélén hagyja.”
Hillary Clinton
<!-- / message -->
 
Azért írom itt is le az álmom, mert kapcsolódika témához:

Nagy társaságban voltam (nem buliban), egy hatalmas, 4 fős asztalokból álló ebédlőben várakoztunk valamire. Szinte mindenki idegen volt, talán 1-2 ismerős. Mintha vizsgázásra vártunk volna, mondtam is, hogy csak Radnótit ne húzzam, mert azt nem tudom. Közben a férfiak, fiúk udvaroltak a nőknek, lányoknak, nekem is többen egyszerre.
Lehet, hogy agyamra ment ez a topic (nagyon tetszik, köszönöm annak, aki elindította).
De a lényeg, hogy mindenki pálinkát iszogatott, még hozzá nagyon finomat.
Szép lassan mindenki be volt csiccsentve egy kicsit. Valószínű ezért volt a sok udvarlás.
Nekem tetszett, jó érzés volt.

Szép napot mindenkinek, Marcsella !
<!-- / message -->
 
Szerintem is sok férfi a nők viselkedése miatt "tántorodik el" az udvarlástól..persze vannak még kivételek hála az égnek :)
 
Szerelem nélkül az ember olyan valami, mint a mező virág nélkül. Az olyan férfiembert pedig, aki nem illetődik meg egy piros begyű menyecske szépségétől, azt úgy köll leüttetni hatóságilag, mint a takonykóros lovat. Ilyen embernek éppen semmi keresnivalója nincs a világon."

Rideg Sándor: Indul a bakterház <!-- / message -->
 
Ha már a szerelemnél tartunk:),engem meghatott ez az idézet:

"Szerelem nélkül az élet nem több,mint faragatlan szikla,
mely az isteni szobrász lábainál nyugszik a kőfejtőben."
/Oscar Wilde/
 
férfiduma...<iframe src="http://www.youtube.com/embed/QSHbmXhQePs" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" width="560"></iframe>
 
Nemcsak az udvarlás varázsa tűnt el, maga az udvarlás is. Szerintem a mai fiatalok azt sem tudják, a szó mit jelent.
Én azt látom a legnagyobb problémának, hogy csak magunkkal foglalkozunk, másokkal nem. Ha szokva lennénk ahhoz, hogy jártunkban-keltünkben szólunk pár szót idegenekhez, sokkal könnyebb lenne az ismerkedés és az udvarlás is.
A pasiknak az udvarlásban kéne újra gyakorlatot szerezniük, a csajoknak meg az udvarlás fogadásában. Hárítani és elfogadni is lehet normálisan, anélkül hogy bunkók lennénk. Csak hát:
gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás...
 
Hol az udvarlás varázsa? Meg van az csak felgyorsult. Szeretnénk minél hamarabb képben lenni hogy érdemes e tovább lépni.
Velem pl ez történt. Megvolt a nö és besz vele. minden alap teszten átment és tudtunk még egyszer találkozni. Majd facebookon megkérdeztem tölle hogy hogyan tovább nekem ö bejön és szeretném jobban megismerni. mire ö azóta sem válaszolt. tegnap kaptam tőle egy smst hogy éhesek és hívjam meg őket hambira nem lesz hálátlan. mire vélitek ezt? Az én véleményem szerint lejáratta magát és elővettem a húsvéti kosarat.
 
)
Szerelem nélkül az ember olyan valami, mint a mező virág nélkül. Az olyan férfiembert pedig, aki nem illetődik meg egy piros begyű menyecske szépségétől, azt úgy köll leüttetni hatóságilag, mint a takonykóros lovat. Ilyen embernek éppen semmi keresnivalója nincs a világon."

Rideg Sándor: Indul a bakterház <!-- / message -->

nem tartozik szorosan a témához, inkább amolyan kultúrtörténeti kuriózum.
R. S. ezeket a sorokat, és az egész könyvet Budapest ostroma idején, óvóhelyen írta...

(de a megilletődés, remélem a drága nőcik szemében nem azt jelenti, h a teremtés koronája azonnal meg szeretné hágni a gyöngébb edényt?!)
 
Mindenki arról beszél, hogy megváltoztunk, a férfiak elnőiesedtek, a nők túlzásba vitték az emancipációt... Mi lenne, ha elsősorban embernek élnénk meg önmagunkat és egymást? Ez legalább összeköt bennünket.
 
Oldal tetejére