Bár Hódmezővásárhely egyik legnagyobb munkaadójánál jelenleg 750 ember dolgozik, mégis kihívást jelent a dolgozók megtartása – mondta el Hideg Gábor, a Villeroy & Boch vásárhelyi gyárának ügyvezetője a Telex kérdéseire válaszolva.
Hozzétette, hogy az utóbbi években az energiaválság próbára tette a céget, mert az összköltségen belül 12-16 százalékot kitevő energiakiadásuk majdnem a kétszeresére nőtt. A legnehezebb időszakban hét-tízszeres volt a gáznál az áremelés.
A vásárhelyi gyárban most ősszel évi 10 százalékos emelésnél és plusz 6 százalékos bérkiegészítésnél tartanak, de arra számítanak, hogy még ezzel sem tudják majd teljesen ellentételezni az inflációt, azaz értéken tartani a fizetéseket, annak ellenére, hogy a gyár bérszínvonala 40 százalékkal magasabb, mint a környezetében lévő más cégeké.
A vezetőség szerint nehéz új dolgozókat találni és a távozókat pótolni. Három évvel ezelőtt kezdtek külföldi munkaerőt alkalmazni, de az első próbálkozás nem sikerült – mondta el Hideg Gábor. Ugyanis vietnámiakat hívtak, és utólag kiderült, hogy ez rossz döntés volt. Mint mondta, "toboroztunk harminc embert Vietnámból. Amikor megjöttek a repülővel, egy busszal felmentünk értük Budapestre. Kijöttek a reptérről, és a harmincból huszonnyolcan azonnal egy másik buszra szálltak fel, ami egyenesen Németországba vitte őket, ahol már nagy létszámú vietnámi közösség él. Nem is találkoztunk velük. Mivel a magyar munkába álláshoz már megkapták a schengeni vízumot, szabadon utazhattak, így nem tehettünk semmit."
Hozzétette, hogy az utóbbi években az energiaválság próbára tette a céget, mert az összköltségen belül 12-16 százalékot kitevő energiakiadásuk majdnem a kétszeresére nőtt. A legnehezebb időszakban hét-tízszeres volt a gáznál az áremelés.
– magyarázta Hideg Gábor, és hozzátette, hogy ez Németországból nézve enyhén szólva is furcsa volt.
A vásárhelyi gyárban most ősszel évi 10 százalékos emelésnél és plusz 6 százalékos bérkiegészítésnél tartanak, de arra számítanak, hogy még ezzel sem tudják majd teljesen ellentételezni az inflációt, azaz értéken tartani a fizetéseket, annak ellenére, hogy a gyár bérszínvonala 40 százalékkal magasabb, mint a környezetében lévő más cégeké.
Az alkalmazottak mintegy 60 százaléka heti hét napon át dolgozik, közülük a többség három műszakban. A távozók aránya alacsonyabb, mint a területi átlag, de még így is magasnak tartják a vezetők.
A vezetőség szerint nehéz új dolgozókat találni és a távozókat pótolni. Három évvel ezelőtt kezdtek külföldi munkaerőt alkalmazni, de az első próbálkozás nem sikerült – mondta el Hideg Gábor. Ugyanis vietnámiakat hívtak, és utólag kiderült, hogy ez rossz döntés volt. Mint mondta, "toboroztunk harminc embert Vietnámból. Amikor megjöttek a repülővel, egy busszal felmentünk értük Budapestre. Kijöttek a reptérről, és a harmincból huszonnyolcan azonnal egy másik buszra szálltak fel, ami egyenesen Németországba vitte őket, ahol már nagy létszámú vietnámi közösség él. Nem is találkoztunk velük. Mivel a magyar munkába álláshoz már megkapták a schengeni vízumot, szabadon utazhattak, így nem tehettünk semmit."
Abban az üzemrészben, ahol csak Indonéziából jött emberek dolgoznak, minden fontos tudnivalót ki kell írni az ő nyelvükön, a tájékoztatókat is fordítással kell nekik megtartani. Ők muzulmánok, de nem ortodox irányzathoz tartoznak. A szállásukon van külön imaszobájuk, és a gyárban is kialakítottak nekik egy saját imaszobát. Amikor a magyar munkások rövid szünetet tartanak a műszak közben, esznek, dohányoznak vagy kávéznak, az indonéziai dolgozók bevonulnak az imaszobába, és ott nyugodtan gyakorolják a vallási szokásaikat. Hideg szerint ebből nem keletkezik semmiféle feszültség sem a cégen belül, sem a városban.
Természetesen Ők is "továbbmentek" amint lejárt a szerződésük 
