Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Dsida Jenő: Közeleg az emberfia

---------------------------------

Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
a virágosod és a pázsitod.
Én nem tudom, virágok ültetését
ágyásaidban hogy igazítod.

Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve
júniusi vasárnap hajnalán,
beteg lábával és beteg szívével
bánatosan kertedbe ment anyám.

Uram, tele volt immár félelemmel,
sokszor riasztó árnyék lepte meg,
de szigony-eres, érdes két kezével
még gyomlálgatta volna kertemet.

A kicsi teste csupa nyugtalanság,
s most elgondolni nem tudom, hogy ül.
Virágosodban könyörülj meg rajta,
hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.

Mezőiden ne csak virágmagot vess,
virágaid közé vegyíts gyomot,
hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:
asphodelosod és liliomod.

Aprily Lajos: A kertbe ment

"Halott keze nem fogja már a tollat,
béhunyt szeme nem lát több éjszakát.
Örök világosság, kibomló égi láng
röppen felé a földi füstön át."

Tíz éve történt... memento mori .... Bp, 2000. július 16

Radnóti Miklós: Csak csont és bőr és fájdalom
Babits Mihály halálára


------------------------------------------------------


A makacs élő lassan elfogyott,
lerágta róla a húst a rák.
Könnyen kapta ölébe a Fekete Vőlegény
a csonttá soványodott, szakállas arát.

Csak csont és bőr és fájdalom,
mint Radnóti gyászversében Babits,
bár Petrinek kábítószerül ott volt még a cigaretta,
s a szívószálon át szürcsölt sör is.

Botrányos lázadó…Versei anyagává hódította
a német filozófiát s az ÁVÓ-t,
hogy szökött fogolyként járva a korszakos sötétben
elérhessen egy napsütötte sávot.

Az élet az, ami lázad itt, piál és verset ír,
ő nyújt kezet a kőszobornak,
és nagy lezseren vonogatja a vállát,
hogy fene se bánja, mit hoz a holnap

S testvérünk ő, a költő és a zord bohóc!
Sebzett gégéjén át a lelke vagy mije kilebben,
s a kekeckedő gyertyaláng kialszik
a rázúduló kozmikus hidegben.

elfow írta:

Radnóti Miklós: Csak csont és bőr és fájdalom
Babits Mihály halálára


------------------------------------------------------


A makacs élő lassan elfogyott,
lerágta róla a húst a rák.
Könnyen kapta ölébe a Fekete Vőlegény
a csonttá soványodott, szakállas arát.

Csak csont és bőr és fájdalom,
mint Radnóti gyászversében Babits,
bár Petrinek kábítószerül ott volt még a cigaretta,
s a szívószálon át szürcsölt sör is.

Botrányos lázadó…Versei anyagává hódította
a német filozófiát s az ÁVÓ-t,
hogy szökött fogolyként járva a korszakos sötétben
elérhessen egy napsütötte sávot.

Az élet az, ami lázad itt, piál és verset ír,
ő nyújt kezet a kőszobornak,
és nagy lezseren vonogatja a vállát,
hogy fene se bánja, mit hoz a holnap

S testvérünk ő, a költő és a zord bohóc!
Sebzett gégéjén át a lelke vagy mije kilebben,
s a kekeckedő gyertyaláng kialszik
a rázúduló kozmikus hidegben.

Kattints a kibontásához...

Orbán Ottó: Petri György halálára


"Bár fölsebez a hajnal
megalvadt csönd az éj
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.

Mit ér a léten-túli hit
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán,- nekünk
már nem kell más világ. "

Fodor András: Tested kenyerén

----------------------------------

Kérésem egy: a csókod add
vagy tiszta szívvel megtagadd
de ne osszad nekem kegyül
mert akkor a szivem kihűl.

Omolj karomba szeliden
vagy lökj magadtól messze el
ha hozzámsimulsz, köszönöm
ha meg se hallgatsz, becsülöm
alamizsna nem érdekel.

Devecseri Gábor: Kérésem egy


"Kezdetben
volt a kapcsolat. Virult.
Közömbösséggé langyosult
kezedben.

Nem végleg-
es, hogy így marad:
fásult, fárasztó színdarab.
Jer, térj meg! "

Árvai Emil - Kapcsolat

------------------------------

Ime, megköszönöm neked, hogy vagy,
Hogy hallottál valaha rólam
S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem:
Jól van.

Ime, menekülni vágynék tőled,
Csak evezőm nincs készen a hajóban
És ha nem fogsz vesztemen mosolyogni:
Jól van.

Ady Endre: Megköszönöm, hogy vagy


"Egyetlenegy utcáját ismerem,
De ott, emlékszem, arany a homok,
S egy udvarát meg házát, istenem -
De kis szobái mind-mind templomok.
Ó, vén szoba, hol most is nagyanyó
Ravatalának virágszaga fáj!
Másikban most is anyus csillanó,
Ifjú szemétől bársony a homály.
S első barátom hű, vén karjait,
Tudom, a kertre védőn tárja még:
Tisztes diófánk. S ott pihen szelíd,
Öreg lombvállain a régi ég.
Ó, Sarló-utca ötvenegy: regék
Kacsalábán forgó királyi vár,
Emlékeim lágy fészkét rakni még
Jut vályogodból egy csipetnyi sár?
Bús lelkem árva fecske lelke lett,
Kettős hazájú...
*
Ó, fájó büszkeségem s vigaszom,
Arad, - édesbúsan szivembe vág,
Hogy bölcsőm s szent bitóid egyazon
Erdőid bús fájából ácsolák..."

Tóth Árpád: Arad

A feladványom, Tpapát kiengesztelendő

"Nagy sötét lovak robogása
némelyik háznbál is nagyobb,
nagy sötét gépek lobogása
némelyik lónál is nagyobb.

Úgy gondolok rád, mint régen
és gyáván elrontott tüneményre.
Elbókolt vágyaim késő fénye
s terveim kihajlott vasdarabok.


Amikor hová-tartozó vagyok,
tartózkodó és elhagyatott
életem lapjai peregnek,
mint a könyveké, üresen hagyott
keserves könyvlapok peregnek."

Kassákosnak tűnik, de mégsem, sacc...talán Nagy László barátja.... ???

Haladjunk...tovább, Tpillák :!:

Függőhíd a szó, ami összekötne,
nem merek rálépni. Olyan riasztó
a szakadék, mi fölött, ki tudja, meddig
kéne lebegnem.

Most az aknamezőn kinyílt virágok
biztonsága kéne, de pusztulásban,
halál földjében gyökerezve nincs, ki
bízna magában.

Ott a híd, de hiába építetted,
senki nincs, aki járni tudna rajta,
s tétován lengő szavad elrohadva
hullik a mélybe.

Kiss Judit Ágnes?

Mackómnak volt egy asztala,
De eltűnt egyszer éjszaka.
És ami itt csakugyan nagy baj,
Reggelre se lett meg az asztal.
- Hova lett a jó kis asztalom!-
- És hasztalan vigasztalom.
Megyünk az asztalboltba,
Hol az asztalok állnak sorra,
Komoly asztalok, víg asztalok,
De mind másik - s mackóm konok.
Megkérdezem: Hát most mi legyen,
Ha ez se, meg ez se, meg ez se?
„Legyen újra tegnap este
Akkor meglenne az asztalom,
S nem veszne el, állíthatom.

Tandori Dezső: Az asztal


"Micsoda rémek a bölcsőben,
Úristen, micsoda rémséges babák!
Felének halott arca van,
felének véres mézeskalács.
Gyermekké rémített magyar népem,
ebben a bölcsőben temetnek, úgy lehet,
mely nem ápol, nem ringat el,
csak hányásig forgat tégedet.
Magas ég, mire jut bomlott agyam?
szememre minő rémálom ül?
Hogy őrzöm meg én már magam
hazámnak rendületlenül?"

Csengey Dénes: Vörösmarty költő lázbeteg éneke
-------------------------------------------------------

"Nem vonzanak a félretett borok,
nem jössz fel Pestre, Sándor, azt írod
Három palack hiába vár reád,
nem iszod vélem Szekszárd lángborát.
Sajnálom én, de mégis jól teszed,
Pesten forogni nem nagy élvezet.
Ne is gondolj rá, azt ajánlhatom,
sőt ujságot se olvass, Sándorom,
mert városunkban minden, ami élt,
kifordította visszás belsejét.
Szent Ágoston, tudod, megírta rég,
piszok és arany nem egyképen ég."

Vas István: Levél Weöres Sándorhoz


"Szeress! A sors ölelve ízes,
simítsd el arcodból a gondot,
s engedd aranylón hátrahullni
mint verőfény, hajad lebontod!"

Gérecz Attila - Szeress!
----------------------------

Öleld át két kezeddel a vihar
kék villámait -
és tüzek lángolnak fel a tenyeredben.
Mert mit sem ér
az a költemény - amelyiknél
nem lehet felmelegedni.

Leleszi Balázs Károly: Ihlet


"Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked."

Bognár Barnabás: Ha mosolyt hozok

"Énrólam talán ezt eleve rendelték,
Fáradt volt a lélek, hogy belém lehelték,
Novemberi nap volt, sárgult már a róna,
Nincs bennem elég tűz, nem tehetek róla!"

Ady Endre: Dankó

Köszönöm, hogy megismerhettem ezt a csodálatos verset!

"Itt eszembe jut minden, ami elmaradt mögöttem annyi éven át, holtak, akiknek emléke, élők, akiknek élete kísér: akiket szerettem, akiket szeretek. Csak állok, s riadtan érzékelem, milyen csöndes tud lenni a szívem, az a szinte sose csöndes szív."

Szabó Magda : Hullámok kergetése?

Ha jó a válaszom akkor tessék a következő idézet, ha nem akkor nem is írtam semmit

"Ami tömegnek látszik, az sorsokat rejt magában; a legszürkébb, legszűkszavúbb ember is emlékeket, vágyakat, indulatokat, szenvedélyeket hordoz."