Vas István: Rád gondolok
[FONT=verdana,geneva]"Nemcsak olvasni - oly szűkös a szó,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]nem írni csak - az írás elmosódik -,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]tanítani a lét maradandó[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]örömeit, a dolog dáridóit,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]a töltekező szellem bő vigalmát,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]a lélek beleélő örömét,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]megőrizni a gyermeki szabadság[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]önfeledtségét, az idő sötét[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]borúban bátran bontakozó kedv[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]csörgő fegyvereit, ki nem fogyó[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]kíváncsisággal merülni a fölvert [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]vizek alá - ilyen útravaló[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]volt tarsolyomban, míg elébük álltam.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva] [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Látom szemükben ma is azt a fényt.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva] [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]S nem tudom, bennük - elúsztak az árban -[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]felvillanok-e olykor - fáklyaként! [/FONT]"Kedves Ile57,.... felvillansz'! 
)
Kónya Lajos: Fáklyaként
------------------------------------
Ki tudja, miket gondol
egy macska, ha dorombol.
Ki se látszik a gondból.
Kiugrana karomból.
Élete kész karambol.
Szőrből van és koromból,
sok völgyből, kis halomból,
két ég-pupillagombból,
mit – bárki bármit gondol –
ha a lét begorombol,
mindig magára gombol.
S bár a világ künn tombol,
halál csahol a lombból,
úgy néz az álomalomból,
tudatalatti limlomból,
létanalízis-akolból,
mint fény egy csillagatomból.
Messze-magában barangol.
S egy kicsit elborongón
igazít a dorombon,
halálból hangokat hangol,
és dorombol és dorombol.
)Kónya Lajos: Fáklyaként
------------------------------------
Ki tudja, miket gondol
egy macska, ha dorombol.
Ki se látszik a gondból.
Kiugrana karomból.
Élete kész karambol.
Szőrből van és koromból,
sok völgyből, kis halomból,
két ég-pupillagombból,
mit – bárki bármit gondol –
ha a lét begorombol,
mindig magára gombol.
S bár a világ künn tombol,
halál csahol a lombból,
úgy néz az álomalomból,
tudatalatti limlomból,
létanalízis-akolból,
mint fény egy csillagatomból.
Messze-magában barangol.
S egy kicsit elborongón
igazít a dorombon,
halálból hangokat hangol,
és dorombol és dorombol.
In Memoriam....versben bujdosó...
Szécsi Margit - Körülötted bolyongok
------------------------------------------
Fehér volt az anyád, te meg fekete,
anyádat elásták, de te nem tudtad,
lefeküdtem melléd, simogattalak,
sajnáltalak téged, bársony-kiscsikó,
puha volt a füled, mint a kisnyulé,
nyakadon a csengő piros szalagon,
de te nem csengettél, bársony-kiscsikó,
szívedet hallgattam, alig dobogott,
tartottam orrodhoz gyenge tollpihét,
tollpihén a lelked alig remegett,
sirattalak téged, bársony-kiscsikó,
nem kellett már neked a dudlis üveg,
inkább földhöz verted halántékodat,
tejfoggal haraptad piros nyelvedet,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó,
bőrödet lehúzták, szárítják napon,
sírodat megásták a meggyfák alá,
gyönge a te csontod, mint a babáké,
a hajnali harmat széjjel őröli,
bőrödből csinálnak fekete sipkát,
drága bőrtarisznyát borosüvegnek,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó,
a gyenge lucernát nyulak csipkedik,
ott ficánkolsz te a csillagok között,
onnan megrugdosod az én szivemet,
minden reményünket befödi a hó,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó.
Szécsi Margit - Körülötted bolyongok
------------------------------------------
Fehér volt az anyád, te meg fekete,
anyádat elásták, de te nem tudtad,
lefeküdtem melléd, simogattalak,
sajnáltalak téged, bársony-kiscsikó,
puha volt a füled, mint a kisnyulé,
nyakadon a csengő piros szalagon,
de te nem csengettél, bársony-kiscsikó,
szívedet hallgattam, alig dobogott,
tartottam orrodhoz gyenge tollpihét,
tollpihén a lelked alig remegett,
sirattalak téged, bársony-kiscsikó,
nem kellett már neked a dudlis üveg,
inkább földhöz verted halántékodat,
tejfoggal haraptad piros nyelvedet,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó,
bőrödet lehúzták, szárítják napon,
sírodat megásták a meggyfák alá,
gyönge a te csontod, mint a babáké,
a hajnali harmat széjjel őröli,
bőrödből csinálnak fekete sipkát,
drága bőrtarisznyát borosüvegnek,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó,
a gyenge lucernát nyulak csipkedik,
ott ficánkolsz te a csillagok között,
onnan megrugdosod az én szivemet,
minden reményünket befödi a hó,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó.
Nagy László: Kiscsikó sirató
------------------------------
"Mert mi az élet? Percek rohanása
Fagyos viharként száguld mindenik
Mögöttük sír a kertek pusztulása
S a rózsabokrot földig letörik"
------------------------------
"Mert mi az élet? Percek rohanása
Fagyos viharként száguld mindenik
Mögöttük sír a kertek pusztulása
S a rózsabokrot földig letörik"
Erdély / Anyatej, hangyatej, ecet....
Reményik Sándor: Jaj, nagyot kértél...
----------------------------------------
Róka-alkony farkas-éj
haladj tovább fától fáig
biztasd magad kislegény
Rég nem hallod mégis hallod
Hold világol a tisztáson
Már a hold is lemenőbe
Morzsáid felcsipegették
gallyaid a fák kinőtték
Neved heges hieroglif
Száraz ágon csüng a csengő
lovad farkas tépte széjjel
Dzsungel már az erdő
Reményik Sándor: Jaj, nagyot kértél...
----------------------------------------
Róka-alkony farkas-éj
haladj tovább fától fáig
biztasd magad kislegény
Rég nem hallod mégis hallod
Hold világol a tisztáson
Már a hold is lemenőbe
Morzsáid felcsipegették
gallyaid a fák kinőtték
Neved heges hieroglif
Száraz ágon csüng a csengő
lovad farkas tépte széjjel
Dzsungel már az erdő
Kányádi Sándor: Fától fáig
"Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni
Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni
A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot
Megsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat
Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel
És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni
S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni. "
"Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni
Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni
A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot
Megsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat
Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel
És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni
S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni. "
Szép Ernő: Én igy szerettem volna élni
------------------------------------------
"A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed. "
------------------------------------------
"A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed. "
Ismeritek a háttértörténetet ? ....a megvárakoztatott költőtárs szellemes bosszúja
József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat
-----------------------------------------------
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat
-----------------------------------------------
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár
"Negyedóra múlva lent voltam a szemészeti osztályon: ezúttal magam olvastam el az ajtó fölött az "Oogen" szót. A tartózkodó modorú szemész szótlanul vizsgált hosszú percekig. De most nem küldött el, mint először, fölényes figyelmeztetéssel, hogy a diagnózis nem tartozik rám. A szemtükröt letéve hallottam, mormog valamit, egy szót, ami nem orvosi vélemény, és nem is szerepel a tudományos terminológiában.
Ezt mormogta:
- Ein Wunder. Ez csoda."
"Negyedóra múlva lent voltam a szemészeti osztályon: ezúttal magam olvastam el az ajtó fölött az "Oogen" szót. A tartózkodó modorú szemész szótlanul vizsgált hosszú percekig. De most nem küldött el, mint először, fölényes figyelmeztetéssel, hogy a diagnózis nem tartozik rám. A szemtükröt letéve hallottam, mormog valamit, egy szót, ami nem orvosi vélemény, és nem is szerepel a tudományos terminológiában.
Ezt mormogta:
- Ein Wunder. Ez csoda."
Karinthy Frigyes
Utazás a koponyám körül
Utazás a koponyám körül
------------------------
"... egy uszoda szagát érzem, a kajszibarack illatát, annak a viaszosvászonnal behúzott hencsernek hűvös szagát, melyen diákkoromban hasaltam júliusi délutánokon, s Jókait olvastam, boldog habzsolással, a „Kőszívű ember fiai”- t és „Erdély aranykorát. Azután egy domboldalt látok az alkonyatban, apám megy a jegenyék alatt, puskával kezében, előtte Castor és Pollux, a két barna vizsla, anyám a kertilak tornácán áll, fehér pongyolában, s a táj tele van barna és kék alkonyati árnyakkal."
Márai Sándor: Július
"Az atléta az emberek felé tekintett, és úgy érezte, ezer meg ezer pillantás kapcsolódik az övébe. Biztató, segélykérő, lázító pillantás. Mintha az emberek az ő győzelmétől valami jobbat, valami szebbet vártak volna. Mintha ettől a győzelemtől remélték volna a szabadságot!
Egész testében remegett, és érezte, hogy nincs menekvés. Ennyi szempárnak nem maradhat adósa.
És amikor elfutott a császár mellett, már semmi másra nem gondolt, csak a győzelemre. Biztosan és frissen ért célba. Ahogy évek óta annyiszor. De soha nem érzett ekkora boldogságot."
"Az atléta az emberek felé tekintett, és úgy érezte, ezer meg ezer pillantás kapcsolódik az övébe. Biztató, segélykérő, lázító pillantás. Mintha az emberek az ő győzelmétől valami jobbat, valami szebbet vártak volna. Mintha ettől a győzelemtől remélték volna a szabadságot!
Egész testében remegett, és érezte, hogy nincs menekvés. Ennyi szempárnak nem maradhat adósa.
És amikor elfutott a császár mellett, már semmi másra nem gondolt, csak a győzelemre. Biztosan és frissen ért célba. Ahogy évek óta annyiszor. De soha nem érzett ekkora boldogságot."
Tóth-Máthé Miklós: Az atléta és a császár
"Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!"
Hasonló témák
