Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Ady Endre -- A Sion-hegy alatt
------------------------------------------
"Mi tagadás, csendes legény voltam ebben a félórában, hiába ugrattam magam a hetyke mókákkal. A lélek csendet kívánt, és leintette a faragatlan tréfálkozást. A lámpa üvege megpattant, gyertyát kellett gyújtanom. Az üres szoba ajtajában ott állott az apám, tarkóra tolt sapkával, lisztes bajusszal, mellette az anyámé áttetszően, elmosódott arccal, fülében kalácsfonású sárga fülbevalóval. Volt egy öcsém is, Alajosnak hívták, megvertem egyszer, s vérzett a könyöke. Őt is láttam, mert őt is látni akartam ezen az éjszakán. Ostor volt a kezében, a fején lyukas szalmakalap. Aztán Katalint is láttam, a nyusztot, a csízet ,a fürjet, a rigót, a kakast, az őzeket a holdfényes füvön, mindent láttam. Maszat mellettem üldögélt, és bánatosan szűkölt. Ezt a kutyát lenéztem, jutott eszembe, mert nem volt olyan okos, olyan bátor és olyan fajkutya, mint a többi kutya. És most mégis itt kucorog mellettem, kínozzák a bolhák, de nem akar odakapni, nehogy egy pillanatra is le kelljen vennie tekintetét az arcomról.
- Béküljünk ki - mondtam neki, és a fejét magamhoz szorítottam. - Holnap nagy kanállal eszel, Maszat. - A Ferenc feleségénél búcsúbankettet rendeltem a részére.
Megindultan vinnyogott, és sokáig nézett.

Amikor magamra maradtam, elfújtam a gyertyát, és a lócán, amelyre mohát raktam derékaljnak, megbékülve dőltem végig. Az ember tréfás kis bogár."

Karácsony Benő: Napos oldal


"Ám úgy esett egy alkalommal,
a szoknyát sok más tarka lommal
kiteregették, kiporolták,
és leverték róla a bolhát.
Az, szegény, lehuppant a földre,
fejét csóválta megütődve,
és mérgelődött, hogy a szoknyák
táján romlik a közbiztonság.
Aztán ugrott, ahogy csak bírta lába,
hogy visszatérjen nyájas otthonába."

Benjámin László: Bolhamadár

- - -

Horgodra tűztél, uram.
Huszonhat éve
kunkorodok, tekergek
csábosan, mégsem
feszült ki a zsinór.
Nyilvánvaló,
hogy a folyódban nincs hal.
Ha mégis remélsz,
válassz más kukacot.
Szép volt
kiválasztottnak lenni.
De most már szeretnék
szárítkozni, mászkálni a napon.

Petri György -- Horgodra tűztél, Uram
-----------------------------------------------

"Valószínű, hogy már a szemtanuk és kortársak is kételkedtek. Nem hitték el, hogy a valóság olyan egyszerű, mint a vád és a közhit hirdeti. Végül is nem tette zsebre a harminc ezüstpénzt, és nem utazott a környezetéhez tartozó nők valamelyikével az akkor divatos tengerparti fürdőhelyek egyikére. A közhit úgy tudta, hogy visszaadta a pénzt és felakasztotta magát. de mást is tudni véltek. akik másképpen tudták, bizonygatták, hogy nem adta vissza a pénzt, hanem telket vásárolt sion hegyének déli lejtőjén, hakeldamát, tehát vértelket. és ott élt még sokáig, csendben és bántatlanul."

Márai Sándor - Harminc ezüstpénz

--------------------------------------

Meddig mehet el a költő?
A sírgödör széléig vagy mélyéig?
És ha nem szárad fülén
sárral kevert vér?
Ha nincs Abda?
Ha nem vonszolják végig
országhatárokon?
Ha nem pattan tarkóján
a másnak, majd neki szánt golyó?
A költő akkor is belehal
a pusztító viharba,
hogyha megmenekül.
Mert meghal a költészet,
meghal az emberség,
ami élteti.
Mert testére csapódnak
a gyilkos ütlegek,
ha búvóhelyen vészeli át
a zord idők telét, akkor is!
Belehal minden áldozatba,
belehal a világ gonoszságába,
a gyönyörű eclogák véghimnuszával,
az élet legyőzhetetlen diadalával,
a megmentett bori kis notesz
földöntúli és föld alatti üzenetével,
minden korábbi versének
próféciás sugallatával.
Ahogyan utolsó szalmaszálként
a verslábak szép, izmos
vádlijába kapaszkodik,
melyek kihúzzák a sírgödörből,
és hirdetik fennen:
Járkálj csak, életreítélt!
Velünk, közöttünk
maradsz örökre.

Ágai Ágnes: A költő
***************

Beültek az Apostolokba. A kiváló fizikus egy pohár vermutra vágyott, Szilágyinak sörre volt gusztusa. Aztán mégis másképp alakultak a dolgok. Persze, a kiváló fizikus megmaradt a vermutjánál, mert a tudomány nem fér össze szeszélyes rögtönzésekkel, kósza ötletekkel; Szilágyi viszont, ez a haspók, ha ételt látott maga előtt, nem ismert megállást.
Előbb csak öt pogácsát evett, álmodozva, oda se figyelve. Aztán észrevett egy tálcán egy diókrémtortát. A torta után még egy sört ivott, s közben felötlött benne - ami pedig elég valószínűtlenül hangzott -, hogy hátha van a konyhán marinírozott ponty. Ettől, mondta, miután megeddegélte a pontyot, ő már úgyszólván jóllakott. Rendelt ugyan még egy húslevest finommetélttel és egy adag lencsét, némi füstölt hússal a tetején, de azt már csak majszolta, szemelgette. Utána nem evett semmit a világon; otthon, mondta, várja a meleg vacsora. Fizessünk, mondta a kiváló fizikusnak, mert a mama olyan, mint egy óramű, s ha ő csak öt percet késik a vacsoránál, már lesi a csengőt, ideges.

Örkény István -- Matematika
------------------------------------
"Immár tudta a folyó és a város nevének helyes kiejtését. Washingtonban nyolchetes gyorstalpaló nyelvtanfolyamon vett részt, elsajátíthatta azokat a közhasznú mondatokat, melyekkel itt semmire se ment. Mire jó, ha az ember megkérdezheti: Teshayk mondani, hol van a Marx tayr? - ha a válaszból egy kukkot sem ért? Leo Steinman számára a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a magyarban mindegy, férfi vagy nő, fiú vagy lány az alany, nincs he és she, hanem csak ő. Ez tetszene a feministáknak, gondolta, noha valószínűleg ők sem tudnák kiejteni az "ő" hangot. Megérkezése estéjén a nagykövet - egy vele nagyjából egykorú, Yale diplomás hivatásos diplomata - estélyt adott, kiemelkedő magyar értelmiségieknek. Leo Steinman is kapott meghívót. Úgy érezte, megfelelő alkalom ez arra, hogy ne csak a feletteseiben, hanem a kiemelkedő magyar értelmiségiekben is jó benyomást keltsen. Nagy gonddal készült. Az öltönyt túl hivatalosnak vélte, így fekete kordnadrághoz kétsoros, halszálkamintás tweed zakót vett föl. Középen gyér haját előrefésülte, s bőven spriccelt magára a Revlon férfiparfümből. A követ feleségének néhány szál vörös szekfűvel akart kedveskedni, de amikor kiderült, milyen olcsó a vágott virág ebben az országban, egész csokorral kért."

Vámos Miklós: New York-Budapest metró
********************************

...

Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.

Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma


"Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?"

Vörösmarty Mihály: Zalán futása

- - -

bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit amiben kedve telik
vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek
vagy
vagy
madarak lenyelték a hangot
a fák azonban tovább énekelnek
ez már az öregség jele
de nem jelent semmit

Kassák Lajos:A ló meghal a madarak kirepülnek

----------------------------------------------------

Tóth Árpád: Lélektől lélekig


"Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van
Remény és jövő van "

Kányádi Sándor: Nyergestető

- - -


Elfelejteni nem lehet, de megfeledkezni
csúnya történeteket fordítva adni
istentelenül bájos igyekvés lenne az.

Szép csókokat visszájárul; halottakat
felfeszíteni és szét; föld alá repül a
néma angyal. Ki kap, és ki adott most?

Kondor Béla - Elfelejteni

(Néhány napja tettem fel az aktuális Hegyek, füvek, fák-ba...
szomorú -rámnézve, nem Kondor Bélára-, hogy senkit nem érdekel),
Bocsi, de ebben az édesbús, viézkötéses istenkedésben tovább nem kivánok résztvenni... A másik hasonló oldal is megfojtódott a mindent
elárasztó kegyelemteljesben. Akit érdeknek a dolgaim továbbra is meg tudja találni, további jó verselgetést: Tpapa

Újra feladom ezt a verset:

"Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van
Remény és jövő van "

Batta György - Egy mondat a szeretetről

-------------------------------------------

Mi a remény?... förtelmes kéjleány,
Ki minden embert egyaránt ölel.
Ha rápazarlod legszebb kincsedet,
Az ifjuságot: akkor elhagy, el!

Petőfi Sándor: Remény


"Ezernyolcszázharminckilenc -
Irtuk már e levelet;
Harminc éves, Julim édes!
Lelki frigyem teveled.

Ifju voltál, ifju voltam,
Árva voltál, én szegény:
Nem volt messze olyan össze-
Illő pár a föld-tekén."

Megfejtés - Arany János - Nőmhöz

Ile57 írta:

Petőfi Sándor: Remény


"Ezernyolcszázharminckilenc -
Irtuk már e levelet;
Harminc éves, Julim édes!
Lelki frigyem teveled.

Ifju voltál, ifju voltam,
Árva voltál, én szegény:
Nem volt messze olyan össze-
Illő pár a föld-tekén."

Kattints a kibontásához...

--------------------------------

Megfejtendő (memento mori)



Nem vagyok én már itt, sem ott még,
drága barátom!
Ez csupán epilóg: túléltem
rég a halálom.
Túlfutottam életem – hírét
merre találom.
Versen függök. Ég fele hull a
pók a fonálon.

Balla Zsófia: Arany dal

"A sugár-résen fel a napba nézek...
- Kápráztatóan villog és ragyog.
S félig vakultan ahogy hátralépek
Már azt sem tudom, hogy most hol vagyok.

Csak azt tudom, hogy hull messze a napfény
Selymes hajadra, árva Kedvesem.
S a nap ragyogó, színarany fonállal
Egy csodás percre összeköt velem... "

Csiha Kálmán - Arany fonál

----------------

Folytassam? Ez a század
Tanúja volt a költők
Látványos kínpadának,
És akiket e földön
Sietve meg nem öltek,
Azok is hogy siettek
Ölelni ezt a földet,

Ahol a történelmi
S az élettani végzet
Egy működés lett abban,
Kit magyarrá ítéltek.
Önző, nehéz tudású
Sejtelmünk sír utána.
Előttünk jár a ködben
Szegény, titáni árnya.