Olvasgattam vissza a hozzászólásokat és kitűnt, hogy foglalkoztok a tegeződés-magázódás kérdésével.
Véleményem szerint hogy a magázódás kezd kikopni a mindennapi társasérintkezésből -pontosabban az emberek mintha nem tudnák mikor kell használni- abban nagy szerepe van az amerikai/angolszász multicégek által meghonosított vállalati kommunikációs tréningekenek; illetve az ott súlykolt társas érintkezési formáknak.
Ott aztán van játékos tenyérpacsi, mindegy hogy az egyik fél tizennyolc a másik meg ötvenöt. Tudjátok, mikor össze kell ütni a tenyereket valami nagyon "cool" életérzés kifejezésére.
Énvelem történt egyszer hogy össze akartak pacsiztatni fiatla suhancként egy középkorúval, aztán csak pislogtam, hogy ezt most komolyan gondolják-e, ugyanis engem veszettül zavart, ez az erőltetett bizalmaskodás.
Az angolszász nyelvűek nem is értik ezt a problémát azon egyszerű okból hogy az angol nyelvben nem létezik magázódás. Pontosabban elég körülményesen lehet ezt kifejezni.
Véleményem szerint hogy a magázódás kezd kikopni a mindennapi társasérintkezésből -pontosabban az emberek mintha nem tudnák mikor kell használni- abban nagy szerepe van az amerikai/angolszász multicégek által meghonosított vállalati kommunikációs tréningekenek; illetve az ott súlykolt társas érintkezési formáknak.
Ott aztán van játékos tenyérpacsi, mindegy hogy az egyik fél tizennyolc a másik meg ötvenöt. Tudjátok, mikor össze kell ütni a tenyereket valami nagyon "cool" életérzés kifejezésére.
Énvelem történt egyszer hogy össze akartak pacsiztatni fiatla suhancként egy középkorúval, aztán csak pislogtam, hogy ezt most komolyan gondolják-e, ugyanis engem veszettül zavart, ez az erőltetett bizalmaskodás.
Az angolszász nyelvűek nem is értik ezt a problémát azon egyszerű okból hogy az angol nyelvben nem létezik magázódás. Pontosabban elég körülményesen lehet ezt kifejezni.