Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
"Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli.
Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi.
Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség.
Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!"

/Mária Sándor/
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet."
/Mária Sándor/
 

sifralia

Állandó Tag
Állandó Tag
dec.19

Móra Ferenc
Tél Apó haragja

Régen történt biz ez, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalta jeget, jégre tették a meleget.

Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt. Virágosabb a tavasz, hosszabb a nyár, áldottabb az ősz. Hogy nagyot ne mondjak, nagyobb volt akkoriban a búzaszem, mint most a mákfej. A mogyoró olvasva is elmehetett diónak. A diót pedig meg kellett törni a küszöbön, mert hajában nem fért volna be az ajtón.

No, hanem Tél apó akkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostanában. Akkor is csak olyan öreg volt már, mint az országút, s ha savanyú kedvében megrázta fehér szakállát, egyszerre beborult a víg világ, szép világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a varjúnépség, az se tudott egyebet kiáltani, csak hogy akármilyen kár, oda van a nyár.
- Bizony kár - sóhajtozták az emberek -, mert többet ér egy nyár száz télnél.
- Ohohó, ohohó! - sikoltott mérgesen Tél apó, hogy csak úgy csikorogtak bele a száraz faágak.
- Ugyan minek is teremtette a jó isten ezt a gonosz telet? Virágtördelőnek, madárpusztítónak, emberek sanyargatójának?
- Hihihi, huhuhu, hahaha! - kacagott be Télapó a kéményeken, hogy csak úgy borsózott bele az emberek háta.
- Hej, de nagy öröm lenne, ha egyszer megenné a farkas a telet!

No, hanem erre már csakugyan megharagudott Tél apó. Kapta magát, vette a sátorfáját, s úgy elszelelt, hogy meg se állt, míg azok közé a magas, zordon hegyek; közé nem ért, ahol a madár se jár. Ott ütött tanyát az égnek meredő ormokon, s onnan süvöltözött le nagy bőszen a világra:
- Megálljatok, majd hívjátok még vissza Tél apót! - Csak azt lesd! - nevettek az emberek.

Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint abban az esztendőben. Alig győzték az emberek betakarítani az istenáldást.
- Siessünk, emberek - biztatták egymást -, míg Tél apó megint a nyakunkra nem ül.

Bizony nem jött Tél apó, kár volt tőle ijedezni. A napocska szüret után is csakúgy szórta a szikrákat, mint aratáskor: nem volt, aki fellegfátylat terítgessen elébe. Tele volt virággal a mező, nem volt, aki letarolja. Tele dallal az erdő, hideg szelek nem kergették el a madarakat.
- Nini - örvendeztek az emberek -, nyilván csakugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének.

Nem is kellett tűzrevaló után járni senkinek. Sütött a napocska úgy, hogy a fák már meg is sokallották. Leperzselődött, leégett róluk a levél. Nem bólingatott lágyan, szelíden, mint máskor: csörgött, csikorgott, hogy szomorúság volt hallani.

Lesült a rét, kiégtek a mezők, meghasadozott a föld, s a csillagfényes, tikkadt éjszakákon föl-fölsóhajtott az égre:
- Könyörülj rajtam, Tél apó, takargasd be sebeimet puha, fehér takaróval.

Bezzeg az emberek se áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehetett szántani, vetni. Nagy kínnal ha bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a búzát. Nem vette gondjába Tél apó, nem takargatta be meleg takaróval, puha fehér hóval. Féreg kiette, egér elhordta, szárazság megölte a drága vetőmagot.
- Nincsen vetés, nem lesz kenyér! - sóhajtoztak az emberek, s reménykedve tekintettek a magas hegyek felé: hátha mégis leszáll közibük az a jó Tél apó.

De nem szállt ám le, akárhogy könyörögtek neki. Abban az esztendőben nem látták a telet: de nem is ettek a másikban kenyeret ! Lett olyan éhség, hogy hullottak az emberek, mint ősszel a légy. Akik megmaradtak, azok nem győztek hálálkodni Tél apónak, mikor megint leszállt a földre fehér bundájában:
- Ó, Tél apó, mit érne nálad nélkül a nyár!

Tél apó jókedvűen nevetett, és megígérte, hogy nem haragszik meg többet az emberekre, ha az emberek se ártják magukat az ő dolgába. Hanem, hogy emlékezetes legyen nekik a lecke: sose nőtt többet a dió olyan nagyra, mint azelőtt volt.
Pedig ugye, kár?


Nyomj egy lájkot!
 

sifralia

Állandó Tag
Állandó Tag
dec. 20
A szeretet tündérei .



Mese gyerekeknek, felnőtteknek!

Egyszer volt hol nem volt, az árkon túl és a völgyön innen, egy üvegből készült, gyönyörű, kakaslábon forgó palota. Ezt a híres szépséget nappal, még egy gyerek sem látta. Ebben a csodálatos csillogó, mesebeli építményben, laktak a szeretet tündérei.Este amikor minden gyerek le feküdt aludni, és az álom tündér elringatta őket, ő is aludni tért. A földből, mennyországból érkező, dallamos zene kíséretében, kiemelkedett, a szivárvány színeivel átvilágított palota. A közepében, csillogott egy olyan fényes gömb, ami úgy ragyogott, hogy a napra rá lehetett volna nézni de reá nem. Ezt a nagy golyót körbe állta tizenkét hófehér hattyú, és csodák csodájára, egymás után, ahogy a gömb sziporkázott a ragyogástól, egyenként változtak át citerahang kíséretében, a világ legszebb teremtményeivé. Ilyen szép nők még nem igen taposták a földet. Tiszta átlátszó üvegből készült a testük és a szívükből vakítóan áramlott a szeretet fénye. A fény elárasztotta az egész világot, a létező legszebb színekkel és el látszott, a föld minden sarkába, mitöbb szét széledtek a varázslatos sugarak és minden létező élőlényt átjárt a szeretet és feltöltötte azokat. Falvakot,városokat, gyerekeket és felnőtteket egyaránt amíg aludtak.Ezért nem létezett gyűlölet, harag, háború, veszekedés, csak SZERETET,
nagyon hosszú időn át. De mivel a jóság tündérei nagy buzgóságukban nem figyeltek a rossz és gonosz angyalokra, a szeretet sugarait osztogatva a nagy világban, orvul meg támadták őket. Nagy haraggal, tüzes fénynyalábot köptek a tündérek szeretetet sugárzó kakaslábon forgó palotájára és szét robbantották azt.
A tizenkét tündér lány, gyorsan vissza változtak hófehér hattyúvá és örökre eltűntek a földről a szeretet fényeivel.A korom feketébe öltözött Lucifer és bandája, át vették a hatalmat és azóta sanyargatva, háborúk közepette, éhesen,félrevezetve, élnek, a hatalmas nagy számú ártatlan, alvó nemzetek. Azóta kevés a szeretet a világon, de valahol a mélyben a szikrája fent maradt, és azt a pillanatot várja, amikor újra fellobbanhat. A tündérek által hozott és magukkal röpített SZERETETET eltiporta a gonoszság, vagy is a GYŰLÖLET.
Ébresztő álmotokból felnőttek és kedves gyerekek, szeressük nagyon egymást és akkor, Szeretettel újból magunkévá tehessük a világot. A SZERETET MINDENT LEGYŐZ!!!
Igazmondó

Kedves Igazmondó!
Nagyon nagy szeretet élhet a szívedben, hogy ilyen csodás történeteket tudsz írni.
Én ha megengeded, azért hozzáírnék a mesés történetedhez, amit nagyon igaz valós történetnek érzek.
Mikor szétszéletdtek a szeretet tündérei, felmentek a tündérkirályhoz, és elmesélték, hogy mi történt velük. Nem sokat töprenkedett a tündérkirály, összehívta az országa előljáróit, a szeretet, gyógyító mágusait, és a gyermekeit. Behívta a szeretet tündéreit, akiknek el kellett mesélniük, hogy mi történt a földön. Mikor a mese végére ért, a legöregebb hajlott hátú ősz mágus felemelkedett, és szomorúan mondta a tündérkirálynak. Kedves uralkodóm, a rosszalkodó tündérek vezetője a te régen elveszett fiad, sajnos. Van egy esély, hogy a szeretet újra a földre költözzön, a te szeretett kedves fiad, akinek aranyból van a szíve. Akkor a tündérkirály oldaláról felemelkedett a hófehérbe öltözött, gyémántpikkelyes palástban pompázó legidősebbik gyermeke. Igen kedves apám, az én dolgom, hogy lemenjek a földre. Visszaviszem a szeretetet a földre, az emberek szívébe. Nem üveggömbe, hanem a szívükbe, onnan nem tudják kilopni sem a bátyám, sem az alatvalói. Akik valóban megtanulnak szeretni, ott fog tündökölni a szeretet csodás fénye örökkön örökké. Kedves fiam, de hát téged ott megölnek! Kiáltott fel fájó szívvel az ősz tündérkirály. Nem bánom én édesapám, csak a szeretet újra a földre kerüljön, az általad hőn szeretett emberek szívébe! Válaszolt halkan, szelíden, kicsit lehajtott fejével a szeretett fiú, Jézu. Szomorúan bólintott az ősz tündérkirály, a beleegyezése jeléül. Akkor a szeretett fiú levetette a királyi pompáját, földi formát, ruhát öltött magára, és leszállt a földre ember képében. De sajnos igaza lett az apjának, megkínozták, megölték, de mégis sikerült a szeretet magját elhinteni, belopni az emberek szívébe. Amelyik szívben jó táptalajra lelt, hatalmas szeretet fává serdült, sok termést hozott. Volt ahol kisebb volt az eredmény, de minden egyes sikeres lombnak hatalmas ujjongással örültek a tündérország szeretet tündérei a tündérkirállyal, a szeretett gyermekeivel együtt.
Itt a valós mese vége.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.

nyomj egy lájkot!
 

sifralia

Állandó Tag
Állandó Tag
dec.21


Csak egy fenyőág.
Küldő: Dr. Bige Szabolcs Csaba;

Gyermekkorom nem telt el karácsonyfa-állítás nélkül. Még a Második
világháború legzivatarosabb éveiben is mindig sikerült szüleimnek
beszerezni, feldíszíteni és ajándékokat csempészni alá. Később sem volt ez
másképp. Elmondom egyik nagyon fájó, de meghatóan szép karácsonyomat.

Nem tudtunk a piacon fát venni, s ezért a Körös-parton, egy kertből törtem
le egy nagy fenyő alsó ágát. Elhanyagolt kert volt, a ház lakói nem tértek
vissza a háborúból. Ki tudja, mi lett velük? Odavesztek, vagy fogságba
estek, s most valahol Szibériában várják a szabadulást - soha nem tudtam
meg. Az üresen maradt házat a város kiutalta három családnak. Három szobában
három család, de konyha, fürdőszoba, WC csak egy. A kerttel senki nem
törődött, sőt, mikor az utcát szélesítették, le is vágtak belőle egy
kétméteres sávot, és a fákat, bokrokat kivágták. De mindez később történt.

Olyan nagy ágat sikerült letörnöm, hogy alig bírtam hazacipelni.

Édesanyámmal kettesben készültünk a Karácsonyra, Jézus urunk születésének
szent ünnepére. Édesapám féléve meghalt, s mi anyukával leköltöztünk ide.
Nagymamám adott szállást nekünk. Átadta az egyik szobát, ahol ezelőtt egy
orosz tiszt lakott, ameddig át nem helyezték az egységét máshova. Szép,
tágas szoba volt, cserépkályhával a sarokban.

Testvéreimet a háború szele szétszórta a nagyvilágba. Azt se tudtuk sokáig,
merre járnak, és csak reméltük, hogy élnek. Legkisebb testvérbátyám a
nyáron, egyik este megjelent. Amerikai fogságból szabadult, de nem maradt
sokáig itthon, mert folytatni akarta egyetemi tanulmányait, amit félbe
szakított a háború. Hogy sírtam, amikor elment! Nem akartam elengedni,
belecsimpaszkodtam a lábába, erőszakkal kellett bevinniük a házba. Másik
testvérem Ausztriából üzent, hogy megvan, egy lágerben tartják - egyelőre. A
harmadik pedig Pestről írt levelezőlapot. Beköltözött nagynénénk, a
keresztanyja cselédszobájába és a vöröskeresztnél kapott valamilyen munkát,
részt vesz a romeltakarításban is, amelyért naponta, munkavégeztével egy
tányér meleg ételt kap.

A fenyőágat beállítottam a szoba sarkába, édesanyám pedig feldíszítette -
persze az én segítségemmel - vattapamacsokkal, szépen csillogó, csíkokra
vágott celofánnal, és ezüstpapírral bevont dióval. Én meg színes papírból
vágtam ki csillagokat, s az is felkerült a fára.

Este meggyújtottunk néhány gyertyát, és egymást átölelve elénekeltük a
Mennyből az angyalt, kicsikét pityeregtünk, megpusziltuk egymást, és távoli
szeretteinkre gondoltunk.

- Olyan szép lett a fánk - szólottam -, mint amilyenek a képeslapokon
láthatók, sőt még szebb, mert ezen még tobozok is vannak.

- Nézd meg kisfiam az ajándékot, amit az angyal a fa alá tett!

Odaszaladtam, s boldogan felkiáltottam, ahogy megláttam a kicsi csomagot.
Mellette volt az a lapos, újságpapírba csomagolt ajándék is, amit én
készítettem anyukának. Egyszerre bontottuk ki az ajándékainkat - én egy
fából készített kis mozdonyt kaptam, édesanyám pedig egy általam rajzolt
képet templommal, fenyővel, csillagokkal, és egymás kezét fogó két alakkal
az előtérben. A kisebbiknek rövid, kócos haja volt, a nagyobbikon gombos
ruha díszelgett, és szemüveget viselt.

Nagy örömmel vettem kézbe a mozdonyomat.

- Köszönöm, köszönöm! - ugrottam anyuka nyakába.

- Ne nekem köszönd, hanem az angyalkának!

- Tudom, tudom, de te vagy az igazi angyal!

- Én is köszönöm az angyalnak a szép képet! Még mi ketten is rajta
vagyunk! - csodálkozott - De most már öltözzünk fel hamar, mert mindjárt
kezdődik az éjféli mise!

A csípős hidegben boldogan ugrándozva fogtam édesanyám kezét, és így
haladtunk a Fehérpapok temploma felé ünnepelni a Kisjézus születését.


Bennem lévő Isten köszönti a benned lévő Istent!
Nyomj egy lájkot!
 

red135

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ott fönt, a friss levegőn...
dalol a szél, s beleolvad a lélek..." (Ismeretlen)

Keresem a fenti részlet szerzőjét, ha valaki felismeri legyen szíves ossza meg velem a tudását.
Előre is köszönöm.
 

oszd

Állandó Tag
Állandó Tag
Aki másokat ismer, okos
Aki önmagát ismer, bölcs
Aki másokat le tud győzni, erős
Aki önmagát le tudja győzni, hős.
 
-Tegnap teregettem, háromszor is ettem,
Főztem, mosogattam, a szomszédot lestem.
Értelmetlen dráma az agyam világa
Hiába kerestem, nem voltál mellettem.
Tegnap teregettem, háromszor is ettem...

-Tegnap tenger voltál, édes élet szótár
Szobrokat faragtál, csendben megtisztultál.
Elvesztetted magad, bontottad a falat
Csacsogón, áradón, soha el nem fáradón.
Közel éreztelek, félve élveztelek
Tegnap tenger voltál, édes élet szótár...

-Miért nem szóltál???

Szabó Ildikó


- Yesterday I laid clothes, three times I had meal,
I cooked, I washed the dishes, watched the neighbours still.
My brain’s world is a senseless word
I was seeking in vain, you weren’t here with me.
Yesterday I laid clothes, three times I had meal...

-Yesterday you were a sea, sweet life’s dictionary
You were making statues, you were purified in a clue.
You lost yourself, you ruined the wall
Chattingly, lovingly, never tiringly.
I felt your near, I enjoyed you in despair
Yesterday you were a sea, sweet life’s dictionary.

Why didn’t you tell me???

Ildikó Szabó
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Tornay András:Folyamatok

megtapasztalsz
megvigasztalsz
megsimogatsz
megbocsátasz

megszólítasz
megvendégelsz
meglátogatsz
megnyugtatsz

megtalálsz
megértesz
megsemmisülök
megpihenünk

Végre. Teljesen.
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ha egyszer belém szeretsz, ne a legjobb megjelenésembe szeress bele, ne abba, aki sok órás készülődés után vagyok, vagy a hamis mosolyomba, vagy a frissen elkészített frizurámba. Szeress engem a testemmel együtt. Annak tudatában szeress, hogy sosem lesz tökéletes alakom, és ráadásul nem is érdekel, hogy nem lesz. Szeress bele a türelmetlenségembe, a féltékeny énembe, azokban az időszakaimba, amikor egyáltalán semmit sem érzek. És szeress bele, minden oldalamba, a jóba és a rosszba egyaránt, és különösen azokba, amik révén sokszor hibáztam. Szeress belém mindennel együtt, egészen, vagy ne szeress engem egyáltalán."
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Kormányos Sándor



Elrendelés

Jöttél, jöttem,
találkoztunk,
így történt,
de végül
mégis tovább
vitt az út:
Megint
egymás nélkül.
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Kormányos Sándor

Te is?

Álmodtam rólad
s most nem tudom:
Vagy-e?
ott túl az álmokon.
Csak bennem rebbenő
árnyalak?
Ébren még soha nem
láttalak...
Álmodsz-e rólam
mondd,Te is?
Rezdülök olykor
benned is?
Vágyod-e azt,
hogy várjalak?
Most becsukom szemem:
Hogy lássalak...
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Kormányos Sándor


Hinni azt

Félhomályból tárt karokkal
nyújtózni a fénybe
újra bízni,fogódzkodni
tünékeny reménybe.

Kétségeink nélkül élni
vállalni mindig önmagunk,
a valósággal szembenézve
hinni azt, hogy jók vagyunk.
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Várnai Zseni

Gyermekmosolyban
Gyermekként feredni,
Bánatot elvetni,
Édeset nevetni,
Gyermekmosolyban
Gyermekké lenni
Be szép.
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
"Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited. "
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
"Van egy időtlennek tűnő állapot, amikor teljesen magunkra maradunk. S ráadásul éppen a szakadék fölött, a legnehezebb, legveszedelmesebb helyzetben. Ilyenkor csak két dolog segít. Az egyik a múltból ered, mindabból, ami megtörtént már, s amibe itt, az örvénylő semmiben is kapaszkodót lehet találni. A másik a jövőből üzen, onnan, ahol nincs még semmi, csak lehet... sőt, lesz."
Müller Péter
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Kormányos Sándor


Szavakból a csendet...



Ma megint a csendet mormolom
mely néha visszalüktet
a semmiből, a semmin át,
és mégis szíven üthet.

Kimondhatnám a hallgatást,csak
magamból kéne adnom,
Mert a széttört csendet szavakból
kell újra összeraknom...
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Tornay András:Sose találkoztunk


Sosem találkoztunk
S mégis már évek óta hordozlak némán
Sosem beszélgettünk
Mégis ismerősként nevetnénk a tréfán

Mindig találkozunk
Szavaid bennem találnak végállomásra
Mindig beszélgetünk
Én leszek válaszod szerelmi vallomása

Őrizd meg önmagad – vigyázz rá, csak nekem
Őrizd meg a szirmaid, s én üveg mögé teszem
Rejtsük el még egymást
Várjunk még a hajnalig
Én megküzdök majd teérted is
Megharcolom harcaid.
 
Oldal tetejére