Bizony nem volt könnyű dolga, nagyon sokakat kellett lemészárolni azok közül, akiknek Isten másképpen jelentette ki magát (pl. harmincéves háború). Akik a számodra olyan egyértelmű Bibliából valami mást olvastak ki, mint amit illett volna. Szervét Mihály például azt, hogy a Szentháromság görög örökség, nincs nyoma a Bibliában. Meg is égették a protestánsok. Kiszúrja a szemedet az a tény, amit Ernoe tett szóvá korábban, hogy a vallás, a hit a legmegosztóbb dolog a földön!
Visszatérek inkább Stepnek erre a bejegyzésére, mert ez legalább idetartozik, és mert korábban nem volt időm részletesen kifejteni a véleményemet.
Kedves Step, a vallás és a tényleges istenhit nem mindig esik egybe, sőt, a legtöbb esetben ellentétes egymással. A vallás egy olyan rendszer, amit az ember saját maga alakít ki, és úgy gondolja, hogy azzal Istent szolgálja. Az istenhit pedig az Istennel való közvetlen kapcsolatot jelenti.
Példázom, mire gondolok:
Kain például vallásos ember volt. Ő volt az első, aki oltárt épített. De az istentiszteletéhez nem kérte ki Isten álláspontját. Saját maga alakította ki magának. Büszkévé és önteltté tette, hogy ő milyen vallásos, mennyi mindent vitt ajándékba Istennek. Szép nagy oltárt épített, és sok-sok terményt tett rá, amit ő termelt meg. De Istentől távol volt a szíve.
Ábel azonban megértette Isten álláspontját. Megértette az áldozat lényegét. Ábel először kapni akart: Kegyelmet és bűnbocsánatot. Tudta, hogy ő nem adhat semmit Istennek. Ábel kapcsolata tökéletes volt Istennel, amit Kain nem tudott elviselni. Mert Ábel szíve tiszta volt és alázatos, Kainé pedig büszke és gonosz.
A Biblia egyik utolsó könyvéből tudjuk meg, miért ölte meg a vallásos Kain a testvérét: "nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg?
Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak." (1 Jn. 3,12.)
Itt tökéletesen bemutatja a Biblia az ellentétet a vallásosság és az igazi istenhit között. A ember maga alkotta rendszere, és az Istennel való bensőséges kapcsolat között.
Ugyanez volt az oka, amiért Saul király életre-halálra üldözte Dávidot. Saul is vallásos volt. De Dávidnak volt bensőséges kapcsolata Istennel, Saulnak pedig már nem volt. Sault ugyanaz az elvakult indulat fűtötte Dávid ellen, ami Kaint Ábel ellen.
Ugyanez az ellentét volt az oka Jézus meggyilkolásának. A Szanhedrin csupa vallásos emberből állt. A farizeusok nagyon vallásosak voltak. Aprólékosan betartottak minden vallási rendelkezést, jóllehet, azok nagy része már régen nem Isten rendelései voltak, hanem a maguké, és Isten parancsainak lényegét rég elvesztették.
Jézus elmond egy példát a farizeusról és a vámszedőről. A farizeus büszkén állt Isten elé. Nagyra tartotta magát, amiért ő betart minden rendelkezést, adakozik, böjtöl, imádkozik, ő szuper hívő! Idenézz Isten, milyen klassz vagyok! Ugyanúgy, mint Kain. Ez a vallásosság.
És megvetette a vámszedőt, aki fel se mert nézni Isten előtt, előre se mert jönni, csak hátul, térden állva verte a mellét, és azt mondogatta "Bocsáss meg nekem, bűnösnek!"
És Jézus azt mondta, ez utóbbi ment haza megigazulva. Ennek lett bensőséges kapcsolata Istennel, nem a farizeusnak.
Ez a farizeus vallásosság ölte meg Jézust is. A büszke vallásos Szanhedrin nem viselte el, hogy Jézusnak Istennel olyan bensőséges kapcsolata van, hogy Isten csodákat tesz a keze által. Na még majd Isten jobban meghallgatja ezt az ács fiát, mint őket! Büszkeség, irigység, féltékenység, ugyanaz, ami Kaint is fűtötte.
És ugyanez az indulat gyújtotta meg a máglyákat az "eretnekek" alatt a középkorban. Szervét Mihály alatt is. Husz János alatt is. Mindegy, hogy katolikus, protestáns, vagy bármilyen. Az ember maga által kialakított vallásossága büszkeséget, irigységet, féltékenységet, haragot és gyűlöletet szül. Gyűlöletet azok iránt, akik a maguk szelídségével és alázatával bensőséges kapcsolatban vannak Istennel, mint Ábel is volt.
Ez a vallásosság hozta létre az inkvizíciót. Ez a vallásosság terjesztette tűzzel-vassal a saját hitét és dogmarendszerét, aminek nem volt köze Istenhez. Ez csak egy saját maguk által kialakított rendszer volt, amit Isten sosem hagyott jóvá.
És ha Isten küldött valakit, akár az Ószövetség idején a prófétákat, akár az Újszövetség idején Jézust, majd a középkorban az igazi hívőket, hogy figyelmeztessék az Isten útjától eltérőket, azokat a buzgó vallásosok mindig megölték. Elvakultságukban azt gondolták, hitvédelemből teszik, pedig csak a maguk kialakította vallási rendszerüket védték. Paradox módon éppen Istennel szemben.
Jézusnak is ezért kellett meghalnia. Ő mondta a farizeusoknak:
"Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket... Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek, hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek." (Lk. 11,47)
Ez a különbség a vallásosság, és Isten igazi hívei között. Kain és Ábel között. Saul és Dávid között. A farizeusok és Jézus között. A középkori egyház, és az igazi hívők között.
És meggyőződésem, hogy ez más vallásokban is így van. Mindenhol, ahol az ember a maga által kialakított rendszer szerint akarja tisztelni Istent, ott büszkeség van, ott ellenségeskedés van, gyűlölködés van, háború van.
Nem Isten jelentette ki magát különbözőféleképpen. A emberek azok, akik Isten kijelentésétől függetlenül hoztak létre saját vallási rendszert, és ez az, ami különbözik egymástól. Ezen marakodnak. Ez a vallás az, ami megosztó. Ami háborút szít. Amit az ember maga hoz létre, és sokszor el is hiszi, hogy Istent szolgálja vele.
Ezért mondtam, hogy nézd meg az emberek életét, és abból ki fog derülni számodra, ki az, aki egy vallás híve, és ki az, aki Istené. Az igazi, élő Istené, aki mindenkinek ugyanúgy jelenti ki magát. Mert ahol Ő kijelenti Magát, ott alázat van, bűnbánat van, együttérzés van, türelem van, irgalmasság van, szeretet van, ott van az igazi istenhit. Nem nehéz felismerni.