Isten és más mesék - 2013

Érdemes azt is meggondolni,példaképpen..Hogy az autózás élményéről csak az tud beszámolni,aki hisz az autó létezésében.Sőt autózott.Az autózás élményeiből,megerősítést nyerhetünk arra nézve,hogy autó tényleg létezik.
Hasonló ez a beszámoló is az örök élet bizonyosságáról.

Kattints a kibontásához...

Ez nyilvánvaló tévedés, hamis okfejtés. Az emberi tudat megkettőzi, tükrözi a valóságot, torzítja, jellegzetesen saját valóságokat hoz létre. Az emberi képzelőerő és alkotóképesség együtt sosem létezett dolgok, események, élmények részletes leírását és képi ábrázolását hozta létre tömegével, jószerint az egész emberi kultúra ilyenekből épül fel. Nemcsak a sci-fi-re, a "gótikus irodalomra" a maga vámpírjaival, szellemeivel és mindenféle szörnyeivel, nemcsak a mítoszokra, hanem a történetírás nagyrészére is így kell gondolnunk. Sőt, ma nyilvánvalóbb mint ezelőtt bármikor, hogy a képzelt világok erősen befolyásolják és átalakítják a megélt valóságot - és megint nem csak a reklámokra kell gondolni, hanem az egész szuggesztív, filmes, új kultúrára. Az űrhajózás élménye messze megelőzte a tényleges űrhajózást, és továbbra is megelőzi: régen a galaxisok között jár, a görbült téridő meg az ötödik dimenzió hurkait használva fel a fénysebességnél sokkal gyorsabb utazáshoz. Tulajdonképpen az ember alapvetően képzelgő, a képzeletében élő, a jelenben, a praktikus valóságban nehezen tartható lény. Így semmilyen személyes emberi élményből nem következtethetünk arra, hogy mi van és mi nincs.

Itt is láthatunk néhány "hazát" keresőt...

step írta:

Ez nyilvánvaló tévedés, hamis okfejtés. Az emberi tudat megkettőzi, tükrözi a valóságot, torzítja, jellegzetesen saját valóságokat hoz létre. Az emberi képzelőerő és alkotóképesség együtt sosem létezett dolgok, események, élmények részletes leírását és képi ábrázolását hozta létre tömegével, jószerint az egész emberi kultúra ilyenekből épül fel. Nemcsak a sci-fi-re, a "gótikus irodalomra" a maga vámpírjaival, szellemeivel és mindenféle szörnyeivel, nemcsak a mítoszokra, hanem a történetírás nagyrészére is így kell gondolnunk. Sőt, ma nyilvánvalóbb mint ezelőtt bármikor, hogy a képzelt világok erősen befolyásolják és átalakítják a megélt valóságot - és megint nem csak a reklámokra kell gondolni, hanem az egész szuggesztív, filmes, új kultúrára. Az űrhajózás élménye messze megelőzte a tényleges űrhajózást, és továbbra is megelőzi: régen a galaxisok között jár, a görbült téridő meg az ötödik dimenzió hurkait használva fel a fénysebességnél sokkal gyorsabb utazáshoz. Tulajdonképpen az ember alapvetően képzelgő, a képzeletében élő, a jelenben, a praktikus valóságban nehezen tartható lény. Így semmilyen személyes emberi élményből nem következtethetünk arra, hogy mi van és mi nincs.

Kattints a kibontásához...

Igen értem amit mondasz.Tehát ezek után azt kell hogy gondoljam,hogy Istennek olyan módon kell elhelyeznie a bizonyítékot bennünk, hogy az felette álljon szubjektumunk viszonylagosságain.Hiszen akkor, hogy a csudában lehetnénk biztosak abban,hogy nem csak egy csalfa, önámító játéknak az áldozataivá váltunk.
Ha alaposabban megvizsgáljuk a kérdést,akkor kiderül,hogy Isten pont ilyen bizonyítékot tud adni lelkünkbe,amely betölti ezt a kívánalmat is.Ha Ő teremtőnk,akkor igazán csak Ő érti módját a meggyőzésünknek.
Ha nem létezne ilyen,én sem erősködnék itt.Lehet,hogy már a temetőben lennék,vagy csak tengetném valahol agnosztikus módon életemet.
Tudom,hogy neked igével nem szabad alátámasztani semmit,de érdemes az ígéretet elolvasni.Ha Őtőle kapunk vizet soha többet meg nem szomjazunk.Vagyis ez azt is jelenti,hogyha Ő győz meg,akkor többet nem kell keresnünk.Kiemel a relatívizmusból.

steve3 írta:

Igen értem amit mondasz.Tehát ezek után azt kell hogy gondoljam,hogy Istennek olyan módon kell elhelyeznie a bizonyítékot bennünk, hogy az felette álljon szubjektumunk viszonylagosságain.Hiszen akkor, hogy a csudában lehetnénk biztosak abban,hogy nem csak egy csalfa, önámító játéknak az áldozataivá váltunk.
Ha alaposabban megvizsgáljuk a kérdést,akkor kiderül,hogy Isten pont ilyen bizonyítékot tud adni lelkünkbe,amely betölti ezt a kívánalmat is.Ha Ő teremtőnk,akkor igazán csak Ő érti módját a meggyőzésünknek.
Ha nem létezne ilyen,én sem erősködnék itt.Lehet,hogy már a temetőben lennék,vagy csak tengetném valahol agnosztikus módon életemet.
Tudom,hogy neked igével nem szabad alátámasztani semmit,de érdemes az ígéretet elolvasni.Ha Őtőle kapunk vizet soha többet meg nem szomjazunk.Vagyis ez azt is jelenti,hogyha Ő győz meg,akkor többet nem kell keresnünk.Kiemel a relatívizmusból.

Kattints a kibontásához...

Konkrétan milyen bizonyítékról beszélsz, amit nem lehet összetéveszteni semmilyen képzelgéssel? Vedd számításba mindazt, amit eddig emberek Isten nevében, Istentől kapott sugallatra elkövettek, egészen a tömeggyilkosságig.
A Bibliára támaszkodni mint Isten kijelentésére, csak a hívőknek van módja. A hitetlenek hiába olvassák, egy könyv lesz a sok közül. Én is végigolvastam egykor. Nem volt rám nagyobb hatással, mint néhány nagy író nagy műve.

step írta:

Konkrétan milyen bizonyítékról beszélsz, amit nem lehet összetéveszteni semmilyen képzelgéssel? Vedd számításba mindazt, amit eddig emberek Isten nevében, Istentől kapott sugallatra elkövettek, egészen a tömeggyilkosságig.
A Bibliára támaszkodni mint Isten kijelentésére, csak a hívőknek van módja. A hitetlenek hiába olvassák, egy könyv lesz a sok közül. Én is végigolvastam egykor. Nem volt rám nagyobb hatással, mint néhány nagy író nagy műve.

Kattints a kibontásához...

Konkrétan a Szentlélek tapasztalásáról beszélek,ahogyan szól hozzánk egy bibliai igén keresztül,ahogy az öröme ránk sugárzik,mikor akarata szerint döntünk,vagy amikor eszünkbe juttatja Jézus szavait,ahogy lehetővé teszi olyan emberek szeretetét,akik nem szeretetre méltók,amikor összetört és megalázott állapotunkban igazi szeretettel felemel,....("átölelt az Isten"-ahogy Ady írta nagyon pontosan),és ahogy kinyilatkoztatja Isten létezését lelkünkben,amelyhez semmilyen kétség nem fér.Legalább is akkor.És akkor még sorolhatnám a gyakorlatból,más emberektől jövő visszajelzéseket,mikor a Szentlélek jelenlétében cselekedtük Jézus szavait.
Hogy ismerhetjük fel,hogy Isten szerint cselekszünk-e?
-megegyezik-e Jézus tanításával
-öncsaló,önző-hamis érdek nélkül hiszem-e,hogy ezt kell cselekednem Isten dicsőségére,emberek épülésére
-békességem van-e,ha a tettre gondolok
-szeretetből fakad-e szándékom..őszintén így gondolom-e
-nem váltja-e ki (hiteles)keresztény testvérek ellenkezését

Jézus vajon elment volna-e keresztes háborúba,
megégette volna-e az eretnekeket,a boszorkányokat,
öngyilkosságba hajszolta volna-e követőit,...
és gyűlölte-e a zsidókat,vagy más népeket.
Aki valóban tudni akarja,megtudhatja mit akar az Úr.

Valaki pedig Isten nevét felhasználva,csak sötét szívének vágyait követi,az tipikus gonoszság.
De mint említettem,van lehetőségünk tiszta úton járni,emberként élni,bárhol is tartunk.A jelen a miénk,a jövőt készítjük elő vele,és elég ha halálunk előtt egy órával megtérünk...-ahogy egy rabbi mondta.

steve3 írta:

Konkrétan a Szentlélek tapasztalásáról beszélek,ahogyan szól hozzánk egy bibliai igén keresztül,ahogy az öröme ránk sugárzik,mikor akarata szerint döntünk,vagy amikor eszünkbe juttatja Jézus szavait,ahogy lehetővé teszi olyan emberek szeretetét,akik nem szeretetre méltók,amikor összetört és megalázott állapotunkban igazi szeretettel felemel,....("átölelt az Isten"-ahogy Ady írta nagyon pontosan),és ahogy kinyilatkoztatja Isten létezését lelkünkben,amelyhez semmilyen kétség nem fér.Legalább is akkor.És akkor még sorolhatnám a gyakorlatból,más emberektől jövő visszajelzéseket,mikor a Szentlélek jelenlétében cselekedtük Jézus szavait.
Annak felismerésére,hogy Isten akarata szerint fogunk-e cselekedni,megvannak az ismérvei.
-megegyezik-e Jézus tanításával
-öncsalás,önző-hamis érdek nélkül hiszem-e,hogy azt kell cselekednem Isten dicsőségére,emberek épülésére
-békességem van-e,ha a tettre gondolok
-szeretetből fakad-e,őszintén így gondolom-e
Jézus vajon elment volna-e keresztes háborúba,megégette volna-e az eretnekeket,a boszorkányokat,öngyilkosságba hajszolta volna-e követőit,...és gyűlölte-e a zsidókat.
Aki valóban tudni akarja,megtudhatja.Megtudhatjuk,hogy mit akar Isten.
Valaki pedig Isten nevét felhasználva,csak sötét szívének vágyait követi.Tipikus gonoszság.
De mint említettem,van lehetőségünk tiszta úton járni,emberként élni,bárhol is tartunk.A jelen a miénk,a jövőt készítjük elő vele.És elég ha halálunk előtt egy órával megtérünk...-ahogy egy rabbi mondta.

Kattints a kibontásához...

Szóval mégis csak a személyes tapasztalatról beszélsz. Mégpedig olyanról, ami semmilyen módszerrel nem verifikálható. Adj tanácsot, én mit kezdjek ezzel, ha nekem semmi hasonló tapasztalatom nincs, viszont anélkül is megélem a szeretetet az életemben, nem tartom rosszabbnak magamat az átlag kereszténynél (és igen sokat ismerek, köztük nőttem fel, jórészt köztük élek), és egyáltalán nem tartom vonzónak a hitük alaptanításait?
Súlyos tévedésnek tartom a részedről, hogy gonoszságnak bélyegzed a hívők közismert tévelygéseit és kegyetlenkedéseit. Egyrészt maga a keresztény Isten sem különb (mint minta), másrészt meggyőződésem, hogy a hívők zöme - és korábban inkább mint manapság - mindig őszintén kereste Isten akaratát, törekedett a hitét elmélyíteni, és igyekezett a hitének megfelelően cselekedni. Kár ezt kétségbe vonni, csak az ő botlásaikra jobban rálátunk, mint a sajátunkéra. Az az érzésem, korában a hit sokkal meghatározóbb szerepet játszott az emberek életében, mint napjainkban. Csak ettől nem lettek se jobbak se szebbek.

steve3 írta:

Konkrétan a Szentlélek tapasztalásáról beszélek,ahogyan szól hozzánk egy bibliai igén keresztül

Kattints a kibontásához...

Nekem ezzel van egy kis gondom, mert nekem nem azt mondja a Biblia, illetve a Szentlélek a bibliai igén keresztül, hanem mást mond. Ez még talán nem is volna olyan nagy baj, de mást mond a kétezer keresztény felekezetnek is... a zsidókról már nem is beszélve. Például nem rég egy másik vitafórumon olvastam, hogy aki Szűz Máriához imádkozik, az istenkáromlást követ el. Ezek szerint a pápa is, mert János Pál kifejezetten tisztelte Máriát. Állítólag csak két felekezet van, amely a Szentháromságot tagadja, de a többi nem.

Akkor őhozzájuk miért nem úgy szól a Szentlélek, mint hozzád?

step írta:

Szóval mégis csak a személyes tapasztalatról beszélsz. Mégpedig olyanról, ami semmilyen módszerrel nem verifikálható. Adj tanácsot, én mit kezdjek ezzel, ha nekem semmi hasonló tapasztalatom nincs, viszont anélkül is megélem a szeretetet az életemben, nem tartom rosszabbnak magamat az átlag kereszténynél (és igen sokat ismerek, köztük nőttem fel, jórészt köztük élek), és egyáltalán nem tartom vonzónak a hitük alaptanításait?
Súlyos tévedésnek tartom a részedről, hogy gonoszságnak bélyegzed a hívők közismert tévelygéseit és kegyetlenkedéseit. Egyrészt maga a keresztény Isten sem különb (mint minta), másrészt meggyőződésem, hogy a hívők zöme - és korábban inkább mint manapság - mindig őszintén kereste Isten akaratát, törekedett a hitét elmélyíteni, és igyekezett a hitének megfelelően cselekedni. Kár ezt kétségbe vonni, csak az ő botlásaikra jobban rálátunk, mint a sajátunkéra. Az az érzésem, korában a hit sokkal meghatározóbb szerepet játszott az emberek életében, mint napjainkban. Csak ettől nem lettek se jobbak se szebbek.

Kattints a kibontásához...

Ennek a tapasztalatnak úgy gondolom személyesnek kell lennie,hiszen Isten országa bennünk van,és a megszólítás belső tapasztalat.De egyébként is azt gondolom,hogy minden igazság felismerésnek bennünk kell elvégződnie,akkor is ha tudományos,akkor is ha verifikálható.
Tanácsot pedig nincs jogom,és illetékességem adni.Csak annyit tudok Neked elmondani,hogy Isten akarata,hogy megtérj,és bűneid bocsánatát kaphatod Jézus Krisztustól.Ez a kimenekedés útja" Egyiptomból",és ez az örömhír,ez vezet a halál utáni örök élethez,-ha az úton maradsz-és ez az ami boldoggá tesz.
Ha hit,vágy fakad a szívedben,személyesen Jézushoz fordulhatsz,akiről személyesen tanúsíthatom,szeretettel fogad téged.Erről tudok neked tanúságot tenni.
Istennel kapcsolatban pedig annak idején engem az érdekelt leginkább,hogy tényleg létezik-e.Illetve ,hogy mi emberek számíthatunk-e az élet folytatására valamilyen formában.(amit esetleg most még nem tudunk elképzelni,de ettől még valóság lehet).A bűnös természetem,mint járulékos elem,keresés közben került napvilágra...és nagy meglepetésemre a megbocsátásnak igen nagy jelentősége lett életemben.Ha a természetem felismerése mellett nem lett volna ott közvetlenül a kegyelem,nagy bajban lettem volna.
És valószínű,hogy túlzásba estem,és sokan a keresztények közül csak esendő gyarlóságból vétkeztek,vétkeznek ahogy írtad.De sajnos az is előfordulhat,hogy valaki Isten nevét alantas, embereket nyomorító céljaira használja fel.Rossz,de nem is ez a legnagyobb baj,-hanem,hogy jónak mutatja magát.Ez a gonosz definíciója a biblia szerint.
A megtérés jelentősége pedig igazából az új teremtésben rejlik,hogy új élet hatol lelkünkbe,amely kiteljesedve a mennyei életre vezethet bennünket.Újjászületés nélkül lehetetlen a mennybe jutnunk.Tehát nem a külsőleg megítélt jó cselekedet a mérvadó,annak ellenére,hogy a szentség elérése követendő cél.

Kyra_ írta:

Nekem ezzel van egy kis gondom, mert nekem nem azt mondja a Biblia, illetve a Szentlélek a bibliai igén keresztül, hanem mást mond. Ez még talán nem is volna olyan nagy baj, de mást mond a kétezer keresztény felekezetnek is... a zsidókról már nem is beszélve. Például nem rég egy mások vitafórumon olvastam, hogy aki Szűz Máriához imádkozik, az istenkáromlást követ el. Ezek szerint a pápa is, mert János Pál kifejezetten tisztelte Máriát. Állítólag csak két felekezet van, amely a Szentháromságot tagadja, de a többi nem.

Akkor őhozzájuk miért nem úgy szól a Szentlélek, mint hozzád?

Kattints a kibontásához...

Ha van egy őszinte vágy bennünk az igazság megértésére,akkor szerintem az elég.Hiszen csak abban lehetek igaz,amit őszinte hitből cselekszem.Ha nincs semmim,akkor biztos,hogy semmit sem tudok adni.Isten kér,hogy kérjek.Kérek,és kapok,többet nem tehetek,mint ebből adok.Éhség az igazságra,és meg nem alkuvás a hamissággal az önérdek miatt,elég kell hogy legyen ahhoz,hogy növekvő világosságban éljük az életünket.Minden hívőnek a törekvése a garancia arra,hogy egyre nagyobb,pontosabb megismerésre jusson.Bíznunk kell abban,hogy Isten megvilágosít bennünket.Amiben biztosak vagyunk,hogy jó és Isten szerint való,azt kell megtennünk.Ez a mi felelősségünk.Nem a kétséges dolgokon kell minél hamarabb hajba-bajba-kapnunk..
Ágoston világosan leírta:az egyértelmű dolgokban egység legyen közöttünk,a kétségesekben szabadság,mindenben pedig szeretet.
Ilyen Szűz Mária kérdése is.A biblia ilyen imádságra nem ad példát,de a katolikus egyház következtetések útján lehetőséget ad erre.De ez nem imádás,hanem kérés a közbenjárásra.Én nem tartom ezt Istenkáromlásnak,sem bálványimádásnak.Istené az ítélet ebben a kérdésben.
De mindenképpen a bibliai szűkebb mérték szerint biztonságosabb az út.Én azt olvasom a bibliában,hogy a leghatékonyabb közbenjáró a mennyben,maga Jézus Krisztus.És a legirgalmasabb is.
A Szentháromság kérdésében,pedig úgy van békességem,hogy a Fiú örökli az Istenséget,az Atyaságot nem.És egy az Atyával.
Lehet-e egy valaki az Atyával aki nem Isten?Szerintem nem.És miért olvasható az Ósz.-ben,hogy az Atya megváltó,és maga fog eljönni népéhez?
Ezek például az én személyes meglátásaim.A Szentlélek megvilágosító kegyelme nem elég a tiszta igazság felfogásához,szükség van az emberre is,mint alkalmas edényre,ennek felfogásához.

steve3 írta:

Ha van egy őszinte vágy bennünk az igazság megértésére,akkor szerintem az elég.Hiszen csak abban lehetek igaz,amit őszinte hitből cselekszem.Ha nincs semmim,akkor biztos,hogy semmit sem tudok adni.Isten kér,hogy kérjek.Kérek,és kapok,többet nem tehetek,mint ebből adok.Éhség az igazságra,és meg nem alkuvás a hamissággal az önérdek miatt,elég kell hogy legyen ahhoz,hogy növekvő világosságban éljük az életünket.Minden hívőnek a törekvése a garancia arra,hogy egyre nagyobb,pontosabb megismerésre jusson.Bíznunk kell abban,hogy Isten megvilágosít bennünket.Amiben biztosak vagyunk,hogy jó és Isten szerint való,azt kell megtennünk.Ez a mi felelősségünk.Nem a kétséges dolgokon kell minél hamarabb hajba-bajba-kapnunk..
Ágoston világosan leírta:az egyértelmű dolgokban egység legyen közöttünk,a kétségesekben szabadság,mindenben pedig szeretet.
Ilyen Szűz Mária kérdése is.A biblia ilyen imádságra nem ad példát,de a katolikus egyház következtetések útján lehetőséget ad erre.De ez nem imádás,hanem kérés a közbenjárásra.Én nem tartom ezt Istenkáromlásnak,sem bálványimádásnak.Istené az ítélet ebben a kérdésben.
De mindenképpen a bibliai szűkebb mérték szerint biztonságosabb az út.Én azt olvasom a bibliában,hogy a leghatékonyabb közbenjáró a mennyben,maga Jézus Krisztus.És a legirgalmasabb is.
A Szentháromság kérdésében,pedig úgy van békességem,hogy a Fiú örökli az Istenséget,az Atyaságot nem.És egy az Atyával.
Lehet-e egy valaki az Atyával aki nem Isten?Szerintem nem.És miért olvasható az Ósz.-ben,hogy az Atya megváltó,és maga fog eljönni népéhez?
Ezek például az én személyes meglátásaim.A Szentlélek megvilágosító kegyelme nem elég a tiszta igazság felfogásához,szükség van az emberre is,mint alkalmas edényre,ennek felfogásához.

Kattints a kibontásához...

Ha felteszem, hogy van Isten, a világmindenség teremtője, mindenható, akkor ezzel nem fér össze számomra az a kicsinyesség, amit a keresztények szemében az ember által elkövetett bűnnel szemben mutat. Ha ma valaki a kutyáját annak engedetlensége miatt tűzzel megkínozza - nem örökké, csak röviden -, börtönbüntetésre ítélik. Az én igazságérzetemmel sem fér össze, hogy Isten kiagyaljon és megalkosson egy poklot a bűnösök számára, majd valakit keresztre feszíttessen azért, hogy néhányan megússzák... Isten és ember között mérhetetlenül nagyobb a különbség mint ember és kutya között. Az istenkáromlás tehát nem Szűz Máriánál kezdődik, hanem ezeknél az alapvetően sötét tanoknál.
Őszinte vágy van bennem az igazság megértésére, és ez a kereszténységtől egyre távolabb visz.

step írta:

Ha felteszem, hogy van Isten, a világmindenség teremtője, mindenható, akkor ezzel nem fér össze számomra az a kicsinyesség, amit a keresztények szemében az ember által elkövetett bűnnel szemben mutat. Ha ma valaki a kutyáját annak engedetlensége miatt tűzzel megkínozza - nem örökké, csak röviden -, börtönbüntetésre ítélik. Az én igazságérzetemmel sem fér össze, hogy Isten kiagyaljon és megalkosson egy poklot a bűnösök számára, majd valakit keresztre feszíttessen azért, hogy néhányan megússzák... Isten és ember között mérhetetlenül nagyobb a különbség mint ember és kutya között. Az istenkáromlás tehát nem Szűz Máriánál kezdődik, hanem ezeknél az alapvetően sötét tanoknál.
Őszinte vágy van bennem az igazság megértésére, és ez a kereszténységtől egyre távolabb visz.

Kattints a kibontásához...

Az az Isten-kép amit érzékeltetsz,nekem is visszataszító.Épp ezért,én sem fogadom el az időben mért örök büntetést,néhány évi nyomorúságos tengődésért.Nem fogadom el azt sem,hogy a lélek a fogantatáskor teremtetik,eredendően,egy olyan világba,ahol a természetes létforma egyenlő a kárhozattal.Hiszem Isten jóságát,hogy az emberiséghez alkalmazkodva(befogadó képességéhez alkalmazkodva) neveli a lelkeket.A bűnbeeséstől mélyre zuhant lelkek tulajdonsága a brutalitás,és minden rossz amit Te is kifogásolsz.(A leromlott környezet egyben optimális nevelőhely.)Ebből a mélypontból neveli ki Isten az embert,másképpen szüli meg Fiát bennünk.A törvénytől,a kegyelem állapotáig.A törvény mint szükséges nevelő-eszköz addig hat a lélek formálására,míg el nem jön a szabad döntés pillanata amellet,hogy elfogadjuk Isten ingyen kegyelmét,és felismerjük abszolút jóságát.A kereszthalál kiábrázolása a végsőkig elmenő jóságnak.És kiábrázolója világunk természetének.

"Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek!"

Békés hétvégét mindenkinek.

Gyújtsd meg Uram!

Gyújtsd meg szívünkben a lángot.
Világítsd be vélük az egész világot.
Áldásodat küldd le minden földi lényre,
Csillogjon szemükben a Szeretet Fénye.

Istenem, Istenem, határtalan Jóság,
Te vagy menedékem, Időtlen Szabadság,
Elárulom Néked a szívemnek titkát,
Szeretem, szeretem Jézust, és a Mennyei Atyát.

Istenem, Istenem fogadd el a szívem,
Te vagy az Életem, minden Lélegzetem,
Távolítsd el tőlem minden kétségemet.
Add, hogy az Út végén Eggyé váljak Veled.

steve3 írta:

Az az Isten-kép amit érzékeltetsz,nekem is visszataszító.Épp ezért,én sem fogadom el az időben mért örök büntetést,néhány évi nyomorúságos tengődésért.Nem fogadom el azt sem,hogy a lélek a fogantatáskor teremtetik,eredendően,egy olyan világba,ahol a természetes létforma egyenlő a kárhozattal.Hiszem Isten jóságát,hogy az emberiséghez alkalmazkodva(befogadó képességéhez alkalmazkodva) neveli a lelkeket.A bűnbeeséstől mélyre zuhant lelkek tulajdonsága a brutalitás,és minden rossz amit Te is kifogásolsz.(A leromlott környezet egyben optimális nevelőhely.)Ebből a mélypontból neveli ki Isten az embert,másképpen szüli meg Fiát bennünk.A törvénytől,a kegyelem állapotáig.A törvény mint szükséges nevelő-eszköz addig hat a lélek formálására,míg el nem jön a szabad döntés pillanata amellet,hogy elfogadjuk Isten ingyen kegyelmét,és felismerjük abszolút jóságát.A kereszthalál kiábrázolása a végsőkig elmenő jóságnak.És kiábrázolója világunk természetének.

"Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek!"

Kattints a kibontásához...

Örülök, hogy nem fogadod el a poklot, amiről pedig Jézus is beszélt meg János is, és a papok azóta is prédikálják. Ez már valami. Csak akkor nem értem, minek a megváltás. Mitől való megváltás?
Azt sem tudom, mi az abszolút jóság. Jó és rossz emberi fogalmak, egyéni és egoisztikus értelmezésben, és ami az egyik embernek jó, az rossz a másiknak. És a világon a legtöbb dolog jó és rossz egyszerre, attól függően, milyen aspektusból és milyen hosszú távon tekintjük.
Azt sem tudom, mi a bűnbeesés, aminek következtében, ahogy te mondtad korábban, még az állatok is megromlottak. Nem egyszerűbb az állati eredetünkkel magyarázni a brutalitásunkat? És nem minden rossz, amit én kifogásolok, vezethető vissza a bűnbeesésre, hiszen én azt az istenképet, amit ti legfőbb jónak tekintetek, még pokol nélkül sem találom szépnek.

step írta:

Örülök, hogy nem fogadod el a poklot, amiről pedig Jézus is beszélt meg János is, és a papok azóta is prédikálják. Ez már valami. Csak akkor nem értem, minek a megváltás. Mitől való megváltás?
Azt sem tudom, mi az abszolút jóság. Jó és rossz emberi fogalmak, egyéni és egoisztikus értelmezésben, és ami az egyik embernek jó, az rossz a másiknak. És a világon a legtöbb dolog jó és rossz egyszerre, attól függően, milyen aspektusból és milyen hosszú távon tekintjük.
Azt sem tudom, mi a bűnbeesés, aminek következtében, ahogy te mondtad korábban, még az állatok is megromlottak. Nem egyszerűbb az állati eredetünkkel magyarázni a brutalitásunkat? És nem minden rossz, amit én kifogásolok, vezethető vissza a bűnbeesésre, hiszen én azt az istenképet, amit ti legfőbb jónak tekintetek, még pokol nélkül sem találom szépnek.

Kattints a kibontásához...

Az időben örök idejű büntetést nem fogadom el,a rövid földi élet bűneiért.
Elméletileg lehetséges,hogy valaki soha nem jut el a szabadság állapotába,pontosabban a szabadság életébe,de ez az ő szabad akarata,nem Isten által kiszabott büntetés.Az illető önmagára szabja az ítéletét,hiszen van lehetősége a szabadulásra.
E mellet pedig bízom abban,hogy Isten jobban ért a lelkek üdvözítéséhez,mint mi az elkárhozáshoz.
Mivel elhagytuk paradicsomi létrendünket,ezért indokolt a megváltás,a helyreállítás.Az abszolút jó nehezen képzelhető el a dualitás világában,egyből az unalom jut eszünkbe,hiszen nem tudjuk még elképzelni,hogy miként lehetünk boldogok ott ahol minden jó.De ízlelni azért lehet,különféle mértékben.

Gondoljunk azokra,akik még el sem jutottak a mennyekbe,csak a szellemi világ küszöbéről jöttek vissza.Sokan közülük depressziósak lettek,mert nehezen tudtak visszailleszkedni szürke és élettelen világunkba.Állítólag emiatt többen öngyilkosságot is elkövettek,hogy siettessék visszajutásukat.
A szellemvilág úgynevezett lázadása,pedig megelőzi mind a földi állatvilágot,mind a földi embert.A kinyilatkoztatás szerint az ember uralkodói hatalmat kapott a teremtésen,bukása ezért befolyásolta mindazt ami alatta van.Ugyanígy az Ember üdvössége után az egész teremtett világ visszanyeri Isten Fiúi dicsőségét.Még a büdös bogár is.
Az Isten-képed nem is fog megváltozni,míg Isten ki nem jelenti magát,vagy nem kezd el maga felé vonni.
Most még úgy látod Istent ,mintha szörnyeteg lenne,pedig pont az ellenkezője.Biztos ennek is megvan az oka.Pál is teljes meggyőződéssel üldözte és irtotta a keresztényeket(Jézust,ahogy az írás mondja.)de aztán fordult a kocka,úgy ahogy ő sem gondolta.Soha nem gondolta,hogy még neki kell tanúságot tennie,Jézus messiási volta mellett.Ha valaki ezt mondta volna neki korábban,akkor biztos vagyok benne,hogy megszaggatta volna ruháját,és két kézzel szórta volna a port saját fejére.

Pál is teljes meggyőződéssel üldözte és irtotta a keresztényeket(Jézust,ahogy az írás mondja.)de aztán fordult a kocka,úgy ahogy ő sem gondolta.Soha nem gondolta,hogy még neki kell tanúságot tennie,Jézus messiási volta mellett.Ha valaki ezt mondta volna neki korábban,akkor biztos vagyok benne,hogy megszaggatta volna ruháját,és két kézzel szórta volna a port saját fejére.

Kattints a kibontásához...

Szerencsére ez nem játszódik le mindenkivel.

steve3 írta:

Ha van egy őszinte vágy bennünk az igazság megértésére,akkor szerintem az elég.Hiszen csak abban lehetek igaz,amit őszinte hitből cselekszem.Ha nincs semmim,akkor biztos,hogy semmit sem tudok adni.Isten kér,hogy kérjek.Kérek,és kapok,többet nem tehetek,mint ebből adok.Éhség az igazságra,és meg nem alkuvás a hamissággal az önérdek miatt,elég kell hogy legyen ahhoz,hogy növekvő világosságban éljük az életünket.Minden hívőnek a törekvése a garancia arra,hogy egyre nagyobb,pontosabb megismerésre jusson.Bíznunk kell abban,hogy Isten megvilágosít bennünket.Amiben biztosak vagyunk,hogy jó és Isten szerint való,azt kell megtennünk.Ez a mi felelősségünk.Nem a kétséges dolgokon kell minél hamarabb hajba-bajba-kapnunk..
Ágoston világosan leírta:az egyértelmű dolgokban egység legyen közöttünk,a kétségesekben szabadság,mindenben pedig szeretet.
Ilyen Szűz Mária kérdése is.A biblia ilyen imádságra nem ad példát,de a katolikus egyház következtetések útján lehetőséget ad erre.De ez nem imádás,hanem kérés a közbenjárásra.Én nem tartom ezt Istenkáromlásnak,sem bálványimádásnak.Istené az ítélet ebben a kérdésben.
De mindenképpen a bibliai szűkebb mérték szerint biztonságosabb az út.Én azt olvasom a bibliában,hogy a leghatékonyabb közbenjáró a mennyben,maga Jézus Krisztus.És a legirgalmasabb is.
A Szentháromság kérdésében,pedig úgy van békességem,hogy a Fiú örökli az Istenséget,az Atyaságot nem.És egy az Atyával.
Lehet-e egy valaki az Atyával aki nem Isten?Szerintem nem.És miért olvasható az Ósz.-ben,hogy az Atya megváltó,és maga fog eljönni népéhez?
Ezek például az én személyes meglátásaim.A Szentlélek megvilágosító kegyelme nem elég a tiszta igazság felfogásához,szükség van az emberre is,mint alkalmas edényre,ennek felfogásához.

Kattints a kibontásához...

Köszönöm, Steve a válaszodat, tudom, hogy jó szándék vezet, de én képtelen vagyok ezt a nyelvezetet lefordítani hétköznapi, emberi nyelvre. Ne haragudj meg rám érte, de számomra ez a nyelv teljesen érthetetlen. Olvasom a szavakat és mind magyar szó.... és mégsem értem.

Tényleg, van köztetek valaki, aki ezeket a mondatokat úgy tudná lefordítani, hogy megérthesse az olyan együgyű lény is, mint én vagyok? Nem bővített mondatokban, csak úgy, hogy értsem.

Például az első mondat: "Ha van egy őszinte vágy bennünk az igazság megértésére,akkor szerintem az elég." =Ha szeretnéd érteni, akkor megérted.
"Hiszen csak abban lehetek igaz,amit őszinte hitből cselekszem." = Na, itt megakadtam.

Kyra_ írta:

Köszönöm, Steve a válaszodat, tudom, hogy jó szándék vezet, de én képtelen vagyok ezt a nyelvezetet lefordítani hétköznapi, emberi nyelvre. Ne haragudj meg rám érte, de számomra ez a nyelv teljesen érthetetlen. Olvasom a szavakat és mind magyar szó.... és mégsem értem.

Tényleg, van köztetek valaki, aki ezeket a mondatokat úgy tudná lefordítani, hogy megérthesse az olyan együgyű lény is, mint én vagyok? Nem bővített mondatokban, csak úgy, hogy értsem.

Például az első mondat: "Ha van egy őszinte vágy bennünk az igazság megértésére,akkor szerintem az elég." =Ha szeretnéd érteni, akkor megérted.
"Hiszen csak abban lehetek igaz,amit őszinte hitből cselekszem." = Na, itt megakadtam.

Kattints a kibontásához...

Kedves Kyra!
Nincs semmi baj,biztos bent hagytam a bonyolítót a fogalmazómban,és néhány összekötő gondolatot megspóroltam.De megpróbálom neked újmagyarra lefordítani,remélem sikerül.
Aszongya..
A biblia megértésénél az igazság utáni vágy elég ahhoz,hogy ne tévedjünk el az értelmezésben.Vagyis ahogy írtad:Ha szeretnéd érteni,akkor megértheted.
Ha tiszta a törekvés,az olyan mint a meggyőződésből,vagyis hitből való cselekvés.Igaz.Mindig csak abból tudunk adni amink van.Isten felszólít,hogy kérjünk Tőle,akár megértést is a biblia szövegére vonatkozóan.Ebből tudunk aztán adni,vagyis elmondani másoknak.Tehát kérni is kell a megértést,imádságban.
Ha nem csaljuk meg magunkat,és tényleg az igazság megismerése utáni vágy hajt bennünket,az elég ahhoz hogy növekvő-egyre pontosabb- ismerethez jussunk.Ez a fajta megismerésben tanúsított törekvés garancia arra nézve,hogy célt érjünk.
Bíznunk kell abban,hogy Isten tanítani akar bennünket.Ha már biztosak vagyunk egy értelmezésben azt szabad nekünk cselekedni.A kétes dolgokon nem szabad vitatkozni másokkal.
Ilyen szerintem a Szűz Máriához való imádság kérdése is.Ezt a katolikusok következtetések útján vezették le maguknak,hogy Mária közbenjárását kérhetik.De mint ahogy mondják,nem imádják őt.
A Szentháromságra pedig bibliai részleteket hoztam fel,amelyek a személyes meggyőződésemet formálták.Ezzel akartam érzékeltetni azt a módszert,amely szerint igéket,más bibliai igékkel magyarázunk.
Néha az egyszerűbb értelmezés kedvéért hajlamosak vagyunk elhagyni a problémát okozó,látszólag ellentmondó sorokat.Így van ez Jézus Istenségével kapcsolatban is.

Elnézést a fogalmazásért,igyekszem máskor nem gyököt vonni a mondatokból,és szabatosabban kifejezni magam.

step írta:

Szerencsére ez nem játszódik le mindenkivel.

Kattints a kibontásához...

Igen...Végül is bíznunk kell abban,hogy minden jóra fordul,bárhogy is ítéltük meg" szerencsénket" pillanatnyilag.
Gondolom ismered az ezzel kapcsolatos kínai tan-mesét.

steve3 írta:

Igen...Végül is bíznunk kell abban,hogy minden jóra fordul,bárhogy is ítéltük meg" szerencsénket" pillanatnyilag.
Gondolom ismered az ezzel kapcsolatos kínai tan-mesét.

Kattints a kibontásához...

Ismerem. A mese arra tanít, amit te nem fogadtál meg, hogy az ember sohasem tudhatja valamiről, hogy az végül is jó vagy rossz. Az én életem is, mint mindenki másé hol jobbra fordul, hol rosszabbra. A végső jóban vagy rosszban kicsit sem hiszek.

A biblia megértésénél az igazság utáni vágy elég ahhoz,hogy ne tévedjünk el az értelmezésben.

Kattints a kibontásához...

Ezek szerint rajtad kívül nem sokan vágytak eddig az igazságra. Nem froclizni akarlak ezzel, de vedd észre, hányan hányféleképpen értelmezik!

Ha tiszta a törekvés,az olyan mint a meggyőződésből,vagyis hitből való cselekvés.Igaz.

Kattints a kibontásához...

Te nem hallottál arról, hogy az emberi történelemben mi mindent követtek és követnek el máig hitből - gyakran fanatikus hitből?

Bíznunk kell abban,hogy Isten tanítani akar bennünket.

Kattints a kibontásához...

Miért kéne ebben bíznunk? Nekem folyamatos gondom van a léptékekkel. Ha van Isten, csak annyi esélye van bennünket bármire megtanítania, mint neked egy amőbát kiképezned valamire.