Nagyon sokszor az emberek a földön nincsenek tisztában azzal, hogy mennyit veszíthetnek az égi otthonba való megérkezésük alkalmával, ha a földi életüket nem az Isten akarata szerint élik, hanem csak a maguk akarata szerint. Minden alkalommal amikor az emberek a földi életük során embertelen életet élnek, akkor már az Isten eszükbe sem jut, mert nekik az ő maguk alkotta törvényeik szerint élnek és cselekednek. Mindig csak addig képes az ember arra, hogy az Isten akarata szerint éljen, ameddig a lelkében a békesség és a szeretet a legfontosabb.
Amikor ezek az események már nem irányadóak az emberek életében, onnantól kezdve már nem tudnak egyáltalán úgy élni, hogy azzal az Isten szándékát tükrözzék az életükben. Nagyon sokszor az emberek álarcot húznak magukra, hogy másokkal elhitessék azt, hogy ők mennyire Istenhívő emberek, mert minden lehetőséget megragadnak arra nézve, hogy másokon segítsenek, de ezt csak azért teszik, hogy nekik ebből előnyük származzon. Nem gondolkoznak és csak a saját akaratukból cselekednek és azt hiszik, hogy a legjobbat teszik a saját maguk szempontjából. Sohasem az fogja az embereket az üdvözülésre vinni, amit kifelé mutatnak magukból jó cselekedeteket, hanem a lelkükben lévő igaz tiszta szeretet az, ami elvezeti őket az üdvözülésre.
Nem kell az embereknek egyebet tenniük a földi életük során, csak azt a szálat, amelyen az Isten irányítja őket, azt soha ne engedjék el. Ezt a szálat pedig úgy tudja az ember megtartani, ha a lelkében sohasem az önzés, ellenségeskedés, perpatvar, gyűlölet és egyéb rossz gondolatok az iránymutatóak, hanem a békességes földi élet adta lehetőségek kihasználása által akar az ember előbbre jutni az ő földi feladatai elvégzése által.
Nem lehet sohasem tudni azt, hogy miért kell egy embernek annyit szenvednie és nélkülöznie egy földi élet során, mert azt embertársai nem látják, amit az Istentől ő kapott feladatot, hogy elvégezzen az adott életében. Ez lehet egy előző életbeli karma törlesztési feladata is, de lehet egy nagyon szomorú esemény következménye is, amit nem lehet emberi szemmel megítélni sem, mert annak az embernek abban a környezetében kell megélnie azt a feladatot, amit lehozott magával.
Ez lehet egy nagyon szegényes, elhagyatott életforma is, amelybe az Isten helyezte azt az embert, hogy az elrontott rossz élete során azokat a megtapasztalásokat megélje, amelyeket esetleg nem hozott rendbe, amikor annak a döntése a kezében volt. Így csak utólag vagy abban az életében egy sorsforduló következtében válik az ember nincstelenné, elhagyatottá, hogy rendezni tudja azt az elrontott hibáját, amit az élete során helytelenül cselekedett. Nagyon sokszor kapnak az emberek kegyelmet az Istentől a feladataik kijavítására, csak azt éppen nem ismerik fel, vagy egyáltalán nem is törődnek vele, mert a lelkükből a szeretet lángja már régen kialudt és nem ismerik fel benne az Isten gondoskodását, hogy ez, az élethelyzet éppen egy lehetőség az elrontott hibák kijavítására.
Az emberi gyengeség következtében ezek az emberek elkezdenek egy másik fajta, gyengébb életvitelű életet élni, ami a számukra nagyon nagy lehetőséget ad a hibáik felismerésére. Ilyenkor sok ember elkezd azon töprengeni, hogy mi az oka annak, hogy ő abból a jó anyagi körülményekből, ennyire lesodródott, hogy magát sem képes ellátni, nemhogy a családját. Ebben a helyzetben Isten nagyon nagy odafigyelést biztosít ezeknek az embereknek a számára, hogy mindig legyen mellettük segítség, hogy megtudják oldani az amúgy is elég nehéz feladataikat.
Aki már azon töpreng, hogy mi okozta az ő veszteségét, és nem másokban keresi a hibát az ő helyzetének a romlásában, az már egy lépést tett az Isten felé, és Isten ezek után még több segítséget nyújt a számára, mert rádöbbent az ember a hibájára, vagy legalábbis elfogadta a helyzetét, és nem gyűlölködik másokra a maga sorsa miatt. Az ilyeneknek van kiút az elhagyatott életvitelből való kijutásra, mert ha az emberek egyet lépnek az Isten felé Ő százat lép az ember felé, csak az első lépéseket, mindig az embereknek kell megtenniük.
Azok az emberek, akik az elhagyatott szegényes életükben csak lázadoznak, gyűlölködnek és másokban keresik a hibát a saját sorsuk miatt, azokban a gőg, a gyűlölet és az ellenségeskedés még jobban megerősödött és egyáltalán nem is figyelnek az Isten által nyújtott segítségre, hanem csak erősítik magukban az ő téves gondolkodásukat, ami az anyagi bukásukat okozta. Az ilyen embereknek esélyük sincs abban az életükben, hogy felismerjék a téves gondolkodásukat, csak élik az Isten nélküli életüket, amíg csak a Teremtőjük vissza nem szólítja őket. S az ilyen embereknek sajnos aföldi életük sem lesz rózsásabb, mert egyáltalán nem a szeretetet élték a földi életükben, hanem hibát hibára halmozva, tele gyűlölettel és haraggal távoztak. Ennek következtében el kell jutni minden embernek odáig, hogy felismerje a szeretetet, az Istent és a szerint élje az életét, és akkor az Isten jóságos szeretetével megajándékozza az embert könnyebb földi élettel.
Testvéreim törekedjetek, hogy a mindennapjaitokba a szeretetet vigyétek és ne a szomorúság, hanem a béke legyen a mindennapjaitok irányítója.
