A biblia nyelvén nevezett óriások-nephilimek-eredetéről.Sumér nyelven a nephilim=annunaki
"Kezdetben az áruló angyalok is fénytestű lények voltak és mint az isteni misztériumok
részesei, a szellemvilágban laktak. De megkívánták az emberi hús és vér gyönyöreit s ezzel
magukat beszennyezték. Elanyagiasodtak. A Felvigyázóknak és a föld leányainak
törvénytelen viszonyából törvénytelen lények születtek: az óriások, a gigászok, nephilim,
ahogy Henóch mondja. Ezek az elfajzottak és kurafiak, mint a könyv írja, az ember erejét
mérhetetlenül felülmúló erővel és az ember tudását mérhetetlenül felülmúló tudással a földet
kirabolták, a javakat felemésztették, erőszakoskodtak, viszálykodtak, gyűlölködtek, a háború,
a vérengzés, a bosszú, a kapzsiság szenvedélyeit terjesztették. A nephilim egy része testi
lény, más része, mint Henóch mondja: láthatatlan, vagyis démonikus szellem. A föld ezeknek
a gonosz démonoknak martaléka lett. Az ember velük szemben tehetetlen. De az ég angyala
is az. A nephilim, ahogy Henóch mondja, "törvényen kívül áll". Leírhatatlanul erőszakos,
szégyentelen, vérszomjas, buja, kapzsi, mohó, gonosz, álnok, obszcén, hazug, tisztátlan
szellem. Ez a szellem az, amely az anyagi természetet megrontotta és az emberi lélek
tisztaságát beszennyezte."/Hamvas Béla bevezetőjéből-Henoch apokalypsise
-
A vízözön oka:
I.Mózes 6
1.
Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
2.
És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
4.
Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
5.
És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
6.
Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
7.
És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.