Kedves Abdiás!
Mondhatnám ráhangoltságnak,vagy ahogy Tibi irja,frevencia váltás szükséges,hogy az ember megértse,fel tudja fogni az Igét,vagy nevezhetném szellemi tápláléknak,ami egy magasabb tudati sikról érkezik.Nevezhetjük Szent Szellemnek,mert Ő tud csak Oda vezetni minket.
Amikor a fejben élünk,és gondolkodunk - ezt nem érhetjük el.
A ti közösségetekben is tanitják az Igét.Minden összejövetelkor 1-1 szakaszát,ahol még jegyzetelni is lehet.Tehát ott sem tudja mindenki,pedig ott megtért emberek vannak.
Jézus Krisztus utolsó szavai itt a földön ezek voltak a tanítványaihoz:
" Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket........
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek......."
Máté 28:19-20.
A keresztények tanítványok. Olyan emberek, akiket Jézus Krisztus személyesen tanít.
Az Igével nem lehet személyes közösségre lépni tanítás nélkül, mert a bűn miatt az ember olyan mértékben eltávolodott Istentől, hogyha Ő nem küld olyan embereket, akik közvetlenül Istentől kapják az Ige tanításait - ilyen volt Mózes is, Izrael nélküle sose jött volna ki Egyiptomból -, akkor esélye sincs az embernek megismernie és megértenie azt, hogy Isten mit üzen az Ige által.
Ilyenek voltak az Ószövetség alatt a bírák, királyok, próféták, főpapok......ezeket az embereket Isten személyesen tanította és ők adták tovább a népnek Isten üzenetét.
Isten emberei nem önkéntes alapon kenettek fel, hanem az Úr szuverén döntési joga alapján. Ő választotta ki, hogy kin keresztül akarja az embereket tanítani.
Jézus 3 dolog miatt jött el a földre:
- tanítani
- demonstrálni
- megváltást végrehajtani
3,5 évig tanított. Rengeteget tanított, éjjel és nappal tanított. Ő választotta ki a 12-őt is......mindig Isten választ.
A vallási réteg - a farizeusok - is tanítottak, de ők az igéből nem az Igét tanították.
Betéve tudták a teljes Tórát oda-vissza........ha álmukból felébresztették volna őket és azt mondták volna nekik..........Ézsaiás 25:30-tól mondjad........akkor ők az Ézsaiás 25:30-tól mondták volna gondolkodás nélkül addig, amíg le nem állítják őket.
Egy zsidó fiú 12 éves korára betéve tudta a teljes Tórát....ez volt az iskolai tananyag.......és mivel könyv formájában még nem volt elérhető - a teljes írást tekercseken őrizték, amely egy kétszárnyas gardróbszekrényt dugig megtöltött volna, ráadásul irdatlan anyagi vonzata volt ezek másolásának, és a másolás is nagyon szígorú szabályok alapján, és nem is akárki által történhetett - így kénytelenek voltak megtanulni, hiszen az Igében van az élet.
Az Igét kell ismerni, csak nem mindegy, hogy ki által.
A farizeusi réteg igetanításának az lett a következménye, hogy a vallási réteg vezetői is konfliktusba kerültek egymással, mert mindenki másként értelmezte az Igét. Mindenki a saját emberi képességei alaján kezdte értelmezni az Igét, aminek aztán az lett a következménye, hogy a vallási vezetők között szakadás történt, amely sok esetben utcai harcokban is megnyilvánult. Volt olyan, hogy a római katonáknak kellett őket szétválasztani, mert felfegyverkezve egymásnak támadtak.......azok, akik békességet hirdettek és erre is szólították fel embertársaikat.
Maga a 71 tagu Szanhedrin - ők voltak Izrael vezetői -, is 2 fő ágra szakadtak, a farizeusokra és szadduceusokra - és ezen belül is további külön irányzatokra -. Olyan mértékben nem értettek egyet az Ige értelmezésében, hogy tulajdonképpen 2 külön Tóra keletkezett . Pl. az egyik része hitt a halottak feltámadásában, a másik része nem.......A néphez képest nem voltak sokan, ám hatalmas befolyással bírtak. Tagjai voltak a helyi közösségek vezetői, ők töltötték be a bírói hivatalok pozícióit, így a nép nem szabad lelkiismeretből, nem saját meggyőződésből rendelte magát alá nekik, hanem gazdasági, kereskedelmi tevékenységük, közösségi, családi életük miatt, egzisztenciális félelem miatt.
Ez az erős befolyása Jeruzsálemtől kifelé haladva gyengült. Így aztán akik szabadabb életre vágytak, vagy valóban nagyon bűnös emberek voltak, vagy akiket a farizeusok az életmódjuk miatt ki is rekesztettek a társadalomból, Izrael periférikus részein telepedtek le. Az egyik ilyen, az Isten Igéjétől leginkább elszakadt terület Galilea volt.
" .....pogányok Galileája...."
Máté 4:15.
Jézus mégis itt tanított a legtöbbet és innen követték a legtöbben.
" És nagy sokaság követé Őt Galileából."
Máté 4:25.
A tanítás fontosságát az Újszövetség így írja le:
" Mert mindenki, aki segytségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek?
Mi módon hisznek pedig abban, aki felöl nem hallottak?
Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül?
Mi módon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek?"
Róma 10:13-15.
Ez az ok-okozati láncolat az írja le, hogyha Isten nem választ ki embereket, akiket Ő tanít és nem küldi el őket azért, hogy az ismeretüket továbbadják, akkor nem fognak felőle hallani.......ha pedig nem hallanak Róla, akkor ha bajban van az ember, nem tudja Őt segítségül hívni.....de ha az ember nem hívja segítségül az Urat, akkor nem fog megmenekülni.
A vallási réteg tanítása Jézus korára totálisan kudarcba fulladt. Jézus nem véletlenül akkor jött be a látható világba. Isten megvárta, amíg - ugyan a vallási vezetők nem -, a nép, rájött, hogy ez a fajta tanítás nem fogja őket elvezetni Isten ismeretére.
A köznép teljesen tudatában volt annak, hogy milyen súlyos korrupciós ügyeik vannak a vezetőiknek, nem bíztak meg már bennük és igazából nem is tudták, kit kellene már követniük.......
Jézus egy nagyon súlyos vallási válság és háború közepébe csöppent bele és adott a tanításra egy teljesen más alternatívát, mint amit a vallás kínált.
Jézussal Isten azt üzente:
Eddig az ember tanította az "igét".......
Most pedig az Ige fogja tanítani az embert......
Ez a legnagyobb lényegi különbség a vallás és a kereszténység között.
A vallást emberek tanítják, a keresztényeket pedig személyesen az Ige, maga Jézus Krisztus.
Az Ige nagyon okos és nagyon bölcs. Mindent tud.......olyan ismeretanyaggal rendelkezik, amely mellett egy számítógép processzora elbújhatna. Az interneten megtalálható összes ismeret kismiska hozzá képest.
Az isteni kinyilatkoztatás az Ige, amit mi ma írott formában - ugyan ember által fordított formában -, kézbe vehetünk. Amikor a Bibliát a kezedbe veszed, egy olyan " könyvet" tartasz a kezedben, amelyben minden..........ezt újra hangsúlyozom és szó szerint értendő ........minden benne van, ami valaha megtörtént és meg fog történni ebben a világban.
A vallási réteg - amikor Jézus halála és feltámadása után -, az apostolok tovább folytatták azt a munkát, amit a mesterük elkezdett, valamin nagyon megdöbbentek.
Azt mondták egymás között: Honnan tudnak ezek ennyi mindent? Honnan van ez a bölcsesség, ami áltral szólnak? Hát ezek nem is tanulták az Igét! Hát mi vagyunk azok, akik éjjel-nappal bújjuk a Tórát, ezek meg leteszik a halászhálót és egyszerűen olyanokat beszélnek, hogy mi is csak lesünk.......
Az első, ami azt bizonyítja, hogy valakinek van közössége Isten Szellemével az az, hogy mérhetetlen nagy tudásanyaggal és nagyon széleskörű ismerettel rendelkezik, amit nem könyvekből, nem fejtudás által - ez az apostoloknak egyáltalán nem állt rendelkezésükre -, hanem Isten közvetlen - a Szent Szellemén keresztül adott - tanítása által nyerik el.
Az Ige mindenre képes megtanítani az embert.
Az Ige azt állítja a Szent Szellemről, hogy elvezet minket minden igazságra.
Nem tanultam héberül sem ógörögül, de ha a szent Szellem valóban elvezeti az embert minden igazságra, és ha nekem valóban van közösségem vele, akkor valahogy mégis elérte, hogy rávezessen arra, hogy az eredeti szöveg szavai nem azt jelentik - vagy nem csak azt -, amit a magyar nyelv szavai.
Megmutatom, hogy engem hogy tanított meg erre az Ige által.
Kb. 2 évvel ezelött történt, amikor a 2 Sámuel 9-ben lévő történetet olvastam.
Saul, Izrael első királya halott, helyette már Dávid uralkodik, és egyszercsak megkérdezi Dávid:
" Maradt-e még valaki a Saul háza népe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ővele Jonatánért?"
2 Sámuel 9:1.
Akkor Siba, Saul házából egy szolga azt mondta Dávidnak, hogy van még egy fia - Saul minden más gyermeke és teljes családja meghalt -, akit Méfibósetnek hívnak, és Ló-Debárban lakik, de senki nem tudja, hogy ő királyi sarj.
Amikor olvastam ezt a történetet, a szellemembe bejött egy hang: Tudod, hogy mit jelent az, hogy Méfibóset?
- Hát honnan tudnám?
- Akkor nézz utána.
Utána néztem, és azt jelenti:
- a szégyen terjesztője
- a szégyen félrevetője
Hát ezen nagyon megdöbbentem. Egy szó, mégis 2 egymással teljesen ellentétes jelentéstartalma van.......Hát ez hogy lehet?
Elkezdtem gondolkodni a történeten.....erre már régebben megtanított a Szent Szellem, mármint hogy ne csak olvassak, hanem amit olvasok, azon gondolkodjam is el, mert a bibliai történeteknek - amelyek egyébként konkrét időben, konkrét helyen, konkrét személyek által valóban megtörténtek, történelmileg is visszakereshetőek és hitelesíthetőek -, üzeneteket tartalmaznak Istentől. Konkrét történelmi eseményekbe van beágyazva Isten üzenete az emberiségnek. Hogy ez miért van így, arra most nem szeretnék kitérnim de a Biblia egy titkosírás....üzenet az eltévedt emberiségnek. De a történetek mögötti üzenetet olvasással nem lehet kibontani, ehhez szükség van Isten Szellemére.
Ennek a történetnek az üzenete, amire a Szent Szellem tanított meg, a következő:
Izrael népe Saul vezetésével az amalekiták ellen harcolt. Dávid ebben a harcban nem vett részt. Egy hírnök azzal az üzenettel jött Dávidhoz, hogy Izrael népe elveszítette a csatát. A király, Saul meghalt és az ő fia, Jonatán is életét veszítette. Az amalekiták hamarosan a városba is betörnek.
Saulnak volt ott egy fia, Méfibóset, akit Saul szolgája a rossz hír hallatán felkapott és elkezdett vele menekülni. Annyira futott, hogy elestek, és a fiú mindkét lába megsérült, egész életére sánta maradt.
Méfibóset király lehetett volna, ő volt a trónörökös, aki most egy életreszólóan mindkét lábára megsérült és ráadásul menekülnie is kell, mert különben meg fogják ölni.
Mi mindannyian, akik megszületünk erre a világra, Méfibósetek vagyunk, akik bár királyi családból származnak - Isten teremtményei vagyunk -, ám az ellenség - amalekiták: rabló nép -, ki akarnak minket semmizni, ki akarnak minket fosztani.
Dávid idejében a testi fogyatékkal élők nem jelenhettek meg a király elött, nem mehettek be hozzájuk, nem beszélhettek velük, nem is közelíthettek hozzájuk. Ilyen törött lábúak vagyunk mi is, akiknek csodálatos jövője lehetett volna a király akaratából, ám az ellenség ettől megfosztott minket.....öszzetörték a jövőnket.
Méfibóset Ló-Debárba került, ami a Jordánon túl van.
Isten Izrael népét nagy csodák és jelek által átvitte a Jordánon - azt jelenti alá jövő, lefelé folyó -, ám Méfibóset mégis újra a Jordánon túlra került. A lefelé folyó víz az Isten kenetét jelenti, amely a mennyből folyik alá az emberre.
Ló-Debár egy sivatagos, periférikus hely, amelynek jelentése: ahol nincs beszéd, ahol nincs kijelentés.
Egy olyan hely, ahová Isten szava nem jut el. Ahol nem lehet hallani Isten üzenetét. A bűnbeesés után minden ember Ló-Debárba került, egy olyan helyre, ahol totális elszigeteltségben él, és nem tud kapcsolatba lépni a Teremtőjével.
Mi mindannyian, Méfibósethez hasonlóan nyomorékul növünk fel.....nem az elhívásunknak és rangunknak megfelelően, hanem egy olyan helyen, ahol nincs gyógyulás, nincs áldás......csak szenvedés.
De Isten nem mond le azolról, akik kikerülnek Ló-Debárba!
Van- e még valaki Saul házából - Ő Istent jelképezi ebben a történetben -, aki még valahol él. Ezt Dávid kérdezte...Ő pedig Jézus Krisztust jelképezi.
Dávid nem humanizmusból tette fel ezt a kérdést, hanem azért, mert szövetségre lépett Saul fiával, Jonatánnal, és ígéretet tett neki arra, hogyha meghal, akkor is irgalmassággal fog viseltetni a leszármazottait illetően.
Jonatán Ábrahámot jelképezi, akivel Isten szövetséget kötött és ígéretet tett neki arra, hogy az Ő magja áldott lesz és Isten irgalma és kegyelme megfogja őket őrizni.
Isten kegyelme és irgalmassága mindig szövetségen alapszik.
Bárki lehet Ábrahám leszármazottja, ha megtér, hiszen Jézus Krisztus Ábrahám egyenesági leszármazottja, így a megtéréssel, Jézus Keresztáldozatának az azonosulásával Jézus testvérei leszünk. Belépünk a szövetségbe és Isten ígérete beteljesedik az életünkön. Megígérte és meg is tartja.
Aki belép ebbe a szövetségbe Jézus Krisztuson keresztül, azért egyből mennek a küldöttek Ló-Debárba és visszahozzák Őt:
" Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá őt......Ló-Debárból."
2 Sámuel 9:5.
Dávid megemlékezett egy szövetségről, amelyet Jonatánnal kötött több évtizeddel azelött.
Ez nem egy humanitárius cselekedet, hanem egy olyan szövetség, amely megteremtette az alapját Isten irgalmasságának.
Isten nem tud csak úgy, haverságból mindenkinek megbocsájtani, mert:
"Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn...."
Péld. 16:6.
Nem csak irgalom, hanem igazság is kell a bűn megbocsájtásához és eltörléséhez. Istennek meg kellett teremtenie az igazságon alapuló jogi feltételt ahhoz, hogy az embereknek bűnbocsánatot adhasson, és ez az igazságon alapuló jogi feltétel Jézus Krisztus megfeszítésében érhető el a bűnös ember számára. Aki ezt nem fogadja el, annak nincs meg a jogi alapja, ami alapján az életét elérhetné Isten irgalma.
Jézus Krisztus győzelme a kereszten, amely legyőzte a bűn és halált, az nem egy színjáték volt - játszuk el, hogy szenvedünk az emberekért -, hanem Jézus a saját valóságos szenvedésével érte el, hogy megmenekülhessünk. A bűnbocsánat nem elsősorban Isten ajándéka, hanem Jézus érdeme! Ezt valaki megharcolta helyetted!
A bűnbocsánat nem csak úgy lepottyan az égből az ölünkbe! Ezt valakinek meg kellett szereznie!
Jézus krisztus az érdemszerző!
Csak az Ő érdemei miatt van az embernek bűnbocsánata! Mi semmit nem tudunk ehhez hozzátenni!
Mi egyet tudunk csak.......ezt elfogadni.....
Istennek mindannyiunk életével kapcsolatban meg van a terve, de ez a terv nem mindenki életében fog megvalósulni, mert aki nem tér meg, azt hiába szereti Isten, nem tud rajta segíteni, mert
" Igazsággal erősíttetik meg a királyi szék."
Péld. 16:12.
Ha Isten mindenkinek egyformán - akár elfogadja Jézus keresztáldozatát, akár nem -, megbocsájtana, akkor ez egy igazságtalan cselekedet lenne részéről, az igazságtalanság pedig bűn, vagyis ezzel Isten a saját királyságát játszaná át a Sátánnak és a rossz totális hatalmat venne nem csak a látható, hanem a teljes láthatatlan világ felett is. Higgyétek el, ezt Isten - akármennyire is szeret benneteket -, nem fogja megkockáztatni.
De ha megtérsz, azt mondja majd neked Isten:
" Ne félj, mert kétség nélkül irgalmasságot cselekszem veled Jonatánért, a Te atyádért, és visszaadom neked Saulnak minden majorságát és neked mindenkor asztalomnál lesz ételed."
2 Sámuel 9:7.
Vissza kapsz mindent, minden olyan javadat, amelyet Isten neked készített el, és az Ő asztalánál lesz helyed, onnan ehetsz.
Az étel a Bibliában az Igét jelképezi.......az eledelt, amely életet ad....azt az Igét, amelyet nem emberi okoskodások, hanem Isten Szelleme általi értelmezés.
Isten azért küld szolgákat a Méfibósetekhez, mert lehet, hogy még menne is, de sánta mind a két lába, ezért egyedül nem megy. Szüksége van segítségre. Lehet, hogy már tudná is, hogy mit kellene tennie, de nincs hozzá ereje. Isten mindig gondoskodik követekről. Követek által éri el a Méfibóseteket. A követ megfogja Méfibóset kezét, és elviszi Jeruzsálembe.
Jeruzsálem azt jelenti: a béke megalapozása.......
Isten követeinek az a feladata, hogy a hitet és a bizalmat - amit elveszítettek Istennel szemben -, újra felépítse.
Az emberek a bűneik miatt elidegenedtek Istentől.......a hit meghalt.....az egyház felé való bizalom is megtört, amelyben óriási szerepe van a vallásnak.
" Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik, és ő mind a két lábára sánta volt."
2 Sámuel 9:13.
Isten mindannyiunkat szeret, ezért fizetett értünk óriási nagy árat!
Mindenki annyit ér, amekkora árat fizetnek érte.......márpedig Isten saját magát adta értünk....ennél többet senki sem adhat......
Ezért kellene elfogadni ezt, és így lesz Mefibósetből, a valamikori szégyen terjesztőjéből annak megvetője......
Mi mindannyian Méfibósetek vagyunk. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk, mégis, az egyik Méfibóset a szégyen terjesztője a másik Méfibóset pedig megvetette a szégyenletes múltját Jézus keresztáldozatának az elfogadásával. Egyek vagyunk, de mégis mások....
A Biblia minden egyes története Jézus Krisztus megváltó művéről szól, az egyedüli és lehetséges menekülő útról, amely minden ember életét gyökeresen megváltoztatja.....
" És adok nektek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel."
Jeremiás 3:11.