Január 12 . a doni katasztrófa emléknapja
- Téma inditó setni
- Kezdés dátuma
Íme egy Kanadai vonatkozású információ.
Bártfán, 1912. február 5-én született vitéz Duska László (elhunyt: Calgary, 1987. október 1.) hivatásos katonatiszt, százados. A Magyar 2. hadsereg-hez tartozó 37/III. zászlóaljnak a parancsnoka volt. 1943 januárjában egységével szuronyrohammal áttörte az osztrogorszki gyűrűt és megnyitotta az utat a 13. könnyű hadosztály előtt. Érdemeiért a 2. magyar hadseregből egyedüliként kapta meg a Magyar Tiszti Vitézségi Érmet.
1943. január 19-én a 13. könnyű hadosztály, mint a kitörő egységek utóvédje átvette a város védelmét és megkezdte a kiürítést. A kivonuló csapatok Novij Olsanál elakadtak és súlyos harcokba keveredtek. Az útvonal megnyitása Duska László és egysége nevéhez fűződik, akik Novij Olsantól délre elérték a szovjet nehéztüzér-állásokat és azt megrohamozták. Az itt elfoglalt állás következtében egy 3–4 km széles rés keletkezett a gyűrűn, amelyen át a 13. könnyű hadosztály egységei el tudtak vonulni. A százados a harcokban kezén és mellkasán is súlyosan megsérült. A Sára Sándor nevével fémjelzett Krónika "Kitörés" című részében parancsnoka, Rumi Lajos ezredes nagy elismeréssel beszél róla.
A háború után Kanadában, Calgary-ban telepedett le. Geofizikusként dolgozott. Alapító elnöke volt a Széchenyi Társaságnak. Kanadában országos pénzgyűjtési kampányt indított el és 1977-re 300 000 dollárt sikerült összeszedni a kanadai magyarságtól. A pénzösszegből létrejött alapítvány a Torontói Egyetemmel létrehozta a Magyar Tanszéket.
Elnöke lett a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége szervezetnek, amely sok ezer emigráns katonatisztet fogott össze.
2000-ben létrejött a nevét viselő alapítvány: vitéz Duska László Ösztöndíj Alapítvány, amely évente egy hallgató részére biztosít magyar kurzust.
Bártfán, 1912. február 5-én született vitéz Duska László (elhunyt: Calgary, 1987. október 1.) hivatásos katonatiszt, százados. A Magyar 2. hadsereg-hez tartozó 37/III. zászlóaljnak a parancsnoka volt. 1943 januárjában egységével szuronyrohammal áttörte az osztrogorszki gyűrűt és megnyitotta az utat a 13. könnyű hadosztály előtt. Érdemeiért a 2. magyar hadseregből egyedüliként kapta meg a Magyar Tiszti Vitézségi Érmet.
1943. január 19-én a 13. könnyű hadosztály, mint a kitörő egységek utóvédje átvette a város védelmét és megkezdte a kiürítést. A kivonuló csapatok Novij Olsanál elakadtak és súlyos harcokba keveredtek. Az útvonal megnyitása Duska László és egysége nevéhez fűződik, akik Novij Olsantól délre elérték a szovjet nehéztüzér-állásokat és azt megrohamozták. Az itt elfoglalt állás következtében egy 3–4 km széles rés keletkezett a gyűrűn, amelyen át a 13. könnyű hadosztály egységei el tudtak vonulni. A százados a harcokban kezén és mellkasán is súlyosan megsérült. A Sára Sándor nevével fémjelzett Krónika "Kitörés" című részében parancsnoka, Rumi Lajos ezredes nagy elismeréssel beszél róla.
A háború után Kanadában, Calgary-ban telepedett le. Geofizikusként dolgozott. Alapító elnöke volt a Széchenyi Társaságnak. Kanadában országos pénzgyűjtési kampányt indított el és 1977-re 300 000 dollárt sikerült összeszedni a kanadai magyarságtól. A pénzösszegből létrejött alapítvány a Torontói Egyetemmel létrehozta a Magyar Tanszéket.
Elnöke lett a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége szervezetnek, amely sok ezer emigráns katonatisztet fogott össze.
2000-ben létrejött a nevét viselő alapítvány: vitéz Duska László Ösztöndíj Alapítvány, amely évente egy hallgató részére biztosít magyar kurzust.
Ismét eltelt egy év most egy pár hozzászólást másolok ide.
Nagyapám hazajött. Testileg, lelkileg megnyomorodva. 38 kilósan. De még majdnem 40 évig velünk volt utána. Ideje nagy részét azzal töltötte, hogy ült a tornácon és meredt maga elé. A családot eltiltotta a templomba járástól, mert ha Isten létezik és ezt megengedte, akkor kapja be....
Az én nagyapám is hazajött. 1970-ben halt meg, alapvetően derűs, aktív életet élt addig. Az Istennel kapcsolatos álláspont viszont abszolút egyezik: "Végeztem Istennel egyszer s mindenkorra a Don-kanyarban!"
Nagyapám meghalt...valahol Voronyezs alatt alussza örök álmát.Béke poraira! Apósom 1951-ben jött haza hadifogságból 39 kilósan de élve. 3.500 magyarból 150-en élték túl a poklot.Leszállt a vagonból a határon,megcsókolta a földet és utólag azt mondta: Ha a Jó Isten engedi neki a 80-at,megköszöni és elmegy.Így is tett....
Az én nagyapàm is hazajött. Utàna oly sok dologban lelte örömét. Dolgozott, osztàlykiràndulàsra jàrt velünk kísérõként. Vett egy kis telket Budafokon. Biciklivel jàrtam ki vele oda. Leírta emlékeit, kazettàs magnòra énekelte a katonanòtàkat. 94 éves koràig élt velünk nagy- nagy szeretetben, boldogan.
Édesapám hasonlóképpen! 7 évig volt fogságban, és amikor hazatért, a nagymamám megkérdezte: fiatalember kit keres? Soha nem volt hajlandó mesélni az átélt borzalmakról. Csak néha, egy egy morzsát kaptunk az iszonyatból!
Az én anyai nagyapám is hazajött a hadifogságból.1912-es születésű volt .
1986-ban hunyt el .
A mama gondos ápolásának köszönhetően élt ennyi évet még .
Sokszor fájt a gyomra ,kezein ,lábain fagyási sérülések voltak ,nehezen járt.
Nekünk semmit nem mondott az átéltekről.
Nekem dédöregapám volt ott. Szigorúan tilos volt kérdezni hogy miket látott ott.
Nagyapám hazajött. Testileg, lelkileg megnyomorodva. 38 kilósan. De még majdnem 40 évig velünk volt utána. Ideje nagy részét azzal töltötte, hogy ült a tornácon és meredt maga elé. A családot eltiltotta a templomba járástól, mert ha Isten létezik és ezt megengedte, akkor kapja be....
Az én nagyapám is hazajött. 1970-ben halt meg, alapvetően derűs, aktív életet élt addig. Az Istennel kapcsolatos álláspont viszont abszolút egyezik: "Végeztem Istennel egyszer s mindenkorra a Don-kanyarban!"
Nagyapám meghalt...valahol Voronyezs alatt alussza örök álmát.Béke poraira! Apósom 1951-ben jött haza hadifogságból 39 kilósan de élve. 3.500 magyarból 150-en élték túl a poklot.Leszállt a vagonból a határon,megcsókolta a földet és utólag azt mondta: Ha a Jó Isten engedi neki a 80-at,megköszöni és elmegy.Így is tett....
Az én nagyapàm is hazajött. Utàna oly sok dologban lelte örömét. Dolgozott, osztàlykiràndulàsra jàrt velünk kísérõként. Vett egy kis telket Budafokon. Biciklivel jàrtam ki vele oda. Leírta emlékeit, kazettàs magnòra énekelte a katonanòtàkat. 94 éves koràig élt velünk nagy- nagy szeretetben, boldogan.
Édesapám hasonlóképpen! 7 évig volt fogságban, és amikor hazatért, a nagymamám megkérdezte: fiatalember kit keres? Soha nem volt hajlandó mesélni az átélt borzalmakról. Csak néha, egy egy morzsát kaptunk az iszonyatból!
Az én anyai nagyapám is hazajött a hadifogságból.1912-es születésű volt .
1986-ban hunyt el .
A mama gondos ápolásának köszönhetően élt ennyi évet még .
Sokszor fájt a gyomra ,kezein ,lábain fagyási sérülések voltak ,nehezen járt.
Nekünk semmit nem mondott az átéltekről.
Nekem dédöregapám volt ott. Szigorúan tilos volt kérdezni hogy miket látott ott.
A magyar 2. hadsereg ellenálló képességéről
Az évforduló kapcsán ismét szállnak a toposzok: szovjet túlerő, elégtelen magyar páncélelhárítás, T-34 tömegek, stb.
Nem volt abszolút szovjet túlerő a magyar könnyűhadosztályokkal szemben, hanem helyi erőfölény. A magyar és német csapatok igen jelentős páncélosveszteséget okoztak a támadó szovjet erőknek. Nem csak T-34 közepes harckocsik, hanem számos gyengébb ellenfélnek számító könnyű harckocsi is támadott.
A Donnál harcolt magyar katonák megérdemlik, hogy a tények alapján emlékezzünk rájuk.
Az évforduló kapcsán ismét szállnak a toposzok: szovjet túlerő, elégtelen magyar páncélelhárítás, T-34 tömegek, stb.
Nem volt abszolút szovjet túlerő a magyar könnyűhadosztályokkal szemben, hanem helyi erőfölény. A magyar és német csapatok igen jelentős páncélosveszteséget okoztak a támadó szovjet erőknek. Nem csak T-34 közepes harckocsik, hanem számos gyengébb ellenfélnek számító könnyű harckocsi is támadott.
A Donnál harcolt magyar katonák megérdemlik, hogy a tények alapján emlékezzünk rájuk.
Majd jött a nyilas hatalom átvétel ami újabb borzalmakat hozott hazánkra
Egy részlet egy jegyzőkönyvből.
80 éve történt – „A németek kijelentették, hogy még náluk Németországban sem járnak el a félvérek és zsidóházasok ellen, csak itt Nagykanizsán”
1944. december 13-án bevittek a nagykanizsai toloncházba Iván nevű 14 éves kisfiammal együtt. Valamint férjemet is. Engem dr. Kemenes és Fider György hallgattak ki. Fideré volt a vezető szerep, ő intézkedett. Igen nagy hatalma volt és a beosztott nyilas pártszolgálatosok is rettegtek tőle. 2 nap múlva kiengedtek bennünket. 1945. február 6-án újból az egész családot bevitték, férjemet 3 nap múlva mint őskeresztényt elengedték, de előzőleg házkutatást tartottak a lakásban és a szőlőhegyen lévő borpincében is és ami tetszett, elvitték. Fider férjemnek mondta, hogy a pincekulcsot adja oda és ezután mentek ki a nyilasok egy autóval a szőlőhegyre.
A toloncházból naponta munkára vittek ki minket. Midőn első alkalommal mentünk ki, Fider az őrzésünkre kirendelt pártszolgálatosoknak meghagyta, hogy puskáikat töltsék élesre és ha valaki szökni próbálna, le kell lőni, mint egy kutyát. Dr. Baron Pálné haláláról a következőket tudom: öngyilkossága előtti napon az óvóhegyen mellém került, s mivel nagyon sírt, én vigasztaltam, hogy ő úgy is ki fog kerülni mint őskeresztény. Azt felelte, hogy a többi kimegy, de ő nem. Ugyanis a Fider behívatta és követelte rajta a kommunista férjét, mondja meg, hogy hol rejtőzködik. Baronné megmutatta Fidernek a kórházi csekkeket, hogy férjét Pesten kórházban kezelik, de Fider ezt nem fogadta el, mindenféle tortúrákkal kínozta Baronnét és más vallomást akart tőle kicsikarni. Ez este 11 óra felé vett be Baronné mérget, azt hiszem sevenalt és mindkét gyermekének is beadott e méregből. Baronné és az egyik gyermek meghaltak, a nagyobbik gyermek életben maradt. Tehát Fider szekatúrái kergették halálba dr. Baron ügyvéd feleségét.
Úgyszintén Pogány Central-üzletvezető halálát is Fider okozta. Hideg fagyos téli időben munkára rendelte ki, dacára, hogy Pogány asztmás volt és súlyos szívbántalmakról panaszkodott. Kb. 2 km gyaloglás után összeesett, miután hiába kérte az őröket, hogy kísérjék vissza, mert nem tud tovább menni. Az őrök azt felelték, nem merik visszavinni, mert Fider haragjától félnek. Mikor összeesett, négy őr visszavitte a toloncházba, a padlóra fektették le, ahol csakhamar meghalt. Tehát halálát közvetve Fider okozta.
Midőn a női foglyokat munkára vitték ki, magam hallottam, amint Fider kiadta az utasítást, hogy az őrök a fegyvert le nem tehetik. A városház udvarán pedig azt mondta, hogy aki szökést kísérel meg, az első lépésnél le kell lőni, mint egy kutyát.
Egy zsidó Maort-mérnöktől egy ízben megkérdezte a többi foglyok előtt, hogy hol vannak az oroszok? A mérnök azt felelte, hogy ő azt nem tudja és nem is érdekli. Erre Fider pofonvágta. Ugyanez nap este a mérnök eltűnt, állítólag elhurcolták és eltüntették. Fenti jelenetet látta többek közt Halász Ödön borbélymester, Magyar utca 6. [szám alatti] lakos. Tudomásom szerint az illető mérnök fivére is feljelentést tett az ügyben a nagykanizsai politikai osztályon.
Midőn hazulról kaptuk a kosztot, Fider ezt megvonta tőlünk azon megoklással, hogy a zsidók nagyon jól élnek. A toloncházi kosztot nem lehetett megenni, ugyanis tetves szökött katonák voltak a szakácsok, akikről a férgek főzés közben belepotyogtak az ételbe. Fider a legkegyetlenebbül bánt a foglyokkal, különösen a férfiakkal, akik politikai foglyok voltak. Mivel az iroda, ahol Fider tanyázott, az ő emeletükön volt, a férfi foglyok bővebb adatokat tudnak működéséről. Villanyozta a rabokat, üvöltésüket még le is lehetett hallani. Tölgyszéki-Papp Béláné is a toloncházban volt alkalmazásban, Fider mellett mint gépírónő működött. Maguk a németek is megsokallták Fider túlkapásait és két német katona azt tervezte, hogy elteszik láb alól. El akarták hurcolni Tölgyszéki-Pappné lakásáról és autón kivinni Nagybajomra, ott tervezték, hogy végeznek vele. A László lányok, bazárudvari lakosok és Hofferné restis tanúsíthatják ezt. Mi könyörögtünk a németeknek, hogy álljanak el a tervüktől, mivel csak mi, rabok adnánk meg az árát. A németek kijelentették, hogy még náluk Németországban sem járnak el s félvérek és zsidóházasok ellen, csak itt Nagykanizsán.
Hajnal Margit Zrínyi M. utcai lakos tanúsíthatja, hogy édesapjának, aki a toloncházban volt mint félvér, egy német által kávét csempésztetett be, ezért Fider őt is bent fogta és nagy ügyet csinált ebből.
Egyéb előadnivalóm nincs, vallomásom jól van felvéve.
Vass Imréné tanú
Maga Fider György vallomásában arról beszélt, „nem tudja”, az említett Baronné miért lett öngyilkos a toloncházban, a Central üzletvezetője számára „lehet, hogy a kiállott fáradalmak egészségére ártalmasak voltak”, a Maort-mérnök eltűnésével kapcsolatban pedig „nem emlékszik semmire”. „Megtorlásképp” valóban elrendelte, hogy „élelmiszert nem szabad a foglyoknak hazulról beadni”, azt ugyanakkor tagadta, hogy bármilyen kegyetlenkedésekhez köze lett volna: azokat „az ott beosztott csendőrök intézték”.
1946-ban a nagykanizsai népbíróság kötél általi halálra ítélte, mely ítéletet a Népbíróságok Országos Tanácsa másodfokon életfogytig tartó fegyházbüntetésre módosította. 1956-ban arra való hivatkozással, hogy „a börtönben eltöltött több mint 10 év megtörte, cselekményének elkövetését megbánta”, javasolták a büntetés hátralévő részének elengedését. 1957-ben szabadult.
Egy részlet egy jegyzőkönyvből.
80 éve történt – „A németek kijelentették, hogy még náluk Németországban sem járnak el a félvérek és zsidóházasok ellen, csak itt Nagykanizsán”
1944. december 13-án bevittek a nagykanizsai toloncházba Iván nevű 14 éves kisfiammal együtt. Valamint férjemet is. Engem dr. Kemenes és Fider György hallgattak ki. Fideré volt a vezető szerep, ő intézkedett. Igen nagy hatalma volt és a beosztott nyilas pártszolgálatosok is rettegtek tőle. 2 nap múlva kiengedtek bennünket. 1945. február 6-án újból az egész családot bevitték, férjemet 3 nap múlva mint őskeresztényt elengedték, de előzőleg házkutatást tartottak a lakásban és a szőlőhegyen lévő borpincében is és ami tetszett, elvitték. Fider férjemnek mondta, hogy a pincekulcsot adja oda és ezután mentek ki a nyilasok egy autóval a szőlőhegyre.
A toloncházból naponta munkára vittek ki minket. Midőn első alkalommal mentünk ki, Fider az őrzésünkre kirendelt pártszolgálatosoknak meghagyta, hogy puskáikat töltsék élesre és ha valaki szökni próbálna, le kell lőni, mint egy kutyát. Dr. Baron Pálné haláláról a következőket tudom: öngyilkossága előtti napon az óvóhegyen mellém került, s mivel nagyon sírt, én vigasztaltam, hogy ő úgy is ki fog kerülni mint őskeresztény. Azt felelte, hogy a többi kimegy, de ő nem. Ugyanis a Fider behívatta és követelte rajta a kommunista férjét, mondja meg, hogy hol rejtőzködik. Baronné megmutatta Fidernek a kórházi csekkeket, hogy férjét Pesten kórházban kezelik, de Fider ezt nem fogadta el, mindenféle tortúrákkal kínozta Baronnét és más vallomást akart tőle kicsikarni. Ez este 11 óra felé vett be Baronné mérget, azt hiszem sevenalt és mindkét gyermekének is beadott e méregből. Baronné és az egyik gyermek meghaltak, a nagyobbik gyermek életben maradt. Tehát Fider szekatúrái kergették halálba dr. Baron ügyvéd feleségét.
Úgyszintén Pogány Central-üzletvezető halálát is Fider okozta. Hideg fagyos téli időben munkára rendelte ki, dacára, hogy Pogány asztmás volt és súlyos szívbántalmakról panaszkodott. Kb. 2 km gyaloglás után összeesett, miután hiába kérte az őröket, hogy kísérjék vissza, mert nem tud tovább menni. Az őrök azt felelték, nem merik visszavinni, mert Fider haragjától félnek. Mikor összeesett, négy őr visszavitte a toloncházba, a padlóra fektették le, ahol csakhamar meghalt. Tehát halálát közvetve Fider okozta.
Midőn a női foglyokat munkára vitték ki, magam hallottam, amint Fider kiadta az utasítást, hogy az őrök a fegyvert le nem tehetik. A városház udvarán pedig azt mondta, hogy aki szökést kísérel meg, az első lépésnél le kell lőni, mint egy kutyát.
Egy zsidó Maort-mérnöktől egy ízben megkérdezte a többi foglyok előtt, hogy hol vannak az oroszok? A mérnök azt felelte, hogy ő azt nem tudja és nem is érdekli. Erre Fider pofonvágta. Ugyanez nap este a mérnök eltűnt, állítólag elhurcolták és eltüntették. Fenti jelenetet látta többek közt Halász Ödön borbélymester, Magyar utca 6. [szám alatti] lakos. Tudomásom szerint az illető mérnök fivére is feljelentést tett az ügyben a nagykanizsai politikai osztályon.
Midőn hazulról kaptuk a kosztot, Fider ezt megvonta tőlünk azon megoklással, hogy a zsidók nagyon jól élnek. A toloncházi kosztot nem lehetett megenni, ugyanis tetves szökött katonák voltak a szakácsok, akikről a férgek főzés közben belepotyogtak az ételbe. Fider a legkegyetlenebbül bánt a foglyokkal, különösen a férfiakkal, akik politikai foglyok voltak. Mivel az iroda, ahol Fider tanyázott, az ő emeletükön volt, a férfi foglyok bővebb adatokat tudnak működéséről. Villanyozta a rabokat, üvöltésüket még le is lehetett hallani. Tölgyszéki-Papp Béláné is a toloncházban volt alkalmazásban, Fider mellett mint gépírónő működött. Maguk a németek is megsokallták Fider túlkapásait és két német katona azt tervezte, hogy elteszik láb alól. El akarták hurcolni Tölgyszéki-Pappné lakásáról és autón kivinni Nagybajomra, ott tervezték, hogy végeznek vele. A László lányok, bazárudvari lakosok és Hofferné restis tanúsíthatják ezt. Mi könyörögtünk a németeknek, hogy álljanak el a tervüktől, mivel csak mi, rabok adnánk meg az árát. A németek kijelentették, hogy még náluk Németországban sem járnak el s félvérek és zsidóházasok ellen, csak itt Nagykanizsán.
Hajnal Margit Zrínyi M. utcai lakos tanúsíthatja, hogy édesapjának, aki a toloncházban volt mint félvér, egy német által kávét csempésztetett be, ezért Fider őt is bent fogta és nagy ügyet csinált ebből.
Egyéb előadnivalóm nincs, vallomásom jól van felvéve.
Vass Imréné tanú
Maga Fider György vallomásában arról beszélt, „nem tudja”, az említett Baronné miért lett öngyilkos a toloncházban, a Central üzletvezetője számára „lehet, hogy a kiállott fáradalmak egészségére ártalmasak voltak”, a Maort-mérnök eltűnésével kapcsolatban pedig „nem emlékszik semmire”. „Megtorlásképp” valóban elrendelte, hogy „élelmiszert nem szabad a foglyoknak hazulról beadni”, azt ugyanakkor tagadta, hogy bármilyen kegyetlenkedésekhez köze lett volna: azokat „az ott beosztott csendőrök intézték”.
1946-ban a nagykanizsai népbíróság kötél általi halálra ítélte, mely ítéletet a Népbíróságok Országos Tanácsa másodfokon életfogytig tartó fegyházbüntetésre módosította. 1956-ban arra való hivatkozással, hogy „a börtönben eltöltött több mint 10 év megtörte, cselekményének elkövetését megbánta”, javasolták a büntetés hátralévő részének elengedését. 1957-ben szabadult.
Hasonló témák
