Jelenleti iv II.

Ekiko

Állandó Tag
Állandó Tag
Titok

A titkot megtartani nem lehet,
mert egyszer jön egy kulcs,
mely kinyitja őt s bezárni többé nem lehet.

Majd ettől kezdve a titok nem titok.
Csupán puszta tény,
mely egyeseknek fájdalmat,
másoknak kárörömmel teli
Boldogságot ígér.

Dobd el! ha kezedben kulcsot látsz,
S felejtsd el, amit megtudtál
Mert így sem magadnak, sem másnak
rosszat nem tehetsz, sőt boldogabb leszel!
 

Ekiko

Állandó Tag
Állandó Tag
Mikor az életed szavakba próbálod zsúfolni,
Mikor elfelejtessz mindent, mi fontos volt,
Mikor nem hallassz intoszót, akkor....

Álmokat kergetsz, hova vágyad hajt,
Messzire nézo szemeidben, csak
Üveges tekintet köszön vissza

Fényed elvesztetted, csupaszon heversz a sárban
Leestél a csillagok közül
S már a mások várnak...

Egy leszel a vándorokkal,
Egy leszel a holtakkal,
Egy leszel másik arcoddal.

Vedd fel álcád, bújj mögé!
Uzz el magadtól minden fényt,
De tarts meg egy apró lángot
Az vezessen át a káoszon,

melybe most készülsz belépni,
S az óvja lelked legmélyét,
Az álmaidat, melyekre annyira vágytál.

Maradj meg annak, ki visszavágyik a csillagok közé
És soha ne mutasd meg senkinek a lángod
Rejtsd el a mások elol, hiszen
Ennyi az mi neked maradhat,
Mert a csillagok talán örökre fenn maradnak.
 

Ekiko

Állandó Tag
Állandó Tag
Mélység

Elfagytak már a nyári virágok,
éberek a holtak a túlvilágon,
piszkos fénnyel festenek éjjel
mikor a holdat a nap eltakarja éppen.

Nehéz levegő, sűrű fátyol
halk susogással lépnek át sírokon...
vágyaik nincsenek, élettelen testüket egy bábjátékos mozgatja lelkesen.

Távoli múltjuk könnyebb terhét cipelnék inkább
de vak rabszolgák és vár rájuk a mély halál.
 
Oldal tetejére