Kedves Fórumolók,
én nagyon tisztellek Benneteket, mivel a legtöbbeteknek a jelek szerint ragyogóan sikerül a kétnyelvűség menedzselése.
Velem sajnos nem így alakult. Két lányom van, francia az édesapjuk és francia nyelvterületen születtek és ott is lakunk. Természetesen én is úgy álltam neki, hogy majd én magyarul beszélek velük, de az apjukkal franciául beszélünk, a dadussal franciául éltek, aztán az oviban is franciául történt minden, és én is egész nap franciául dolgozom és élek - valahogy természetesen elment a dolog az egynyelvűség felé. Néhány éneken kívül a lányaim tiltakoztak a magyar nyelv ellen, nem akarták hogy úgy meséljek, és nekem nem esett jól azt a kevés időt amit este együtt töltöttük veszekedéssel tölteni. Reggel a rohanásban pedig a hatékonyság kényszere sodort el minden törekvést.
Ha egészen becsületes akarok lenni, valahogy mindig utólag vettem észre, hogy már megint elszalasztottam egy alkalmat és a könnyebbséget választottuk. Hozzáteszem, én franciául majdnem anyanyelvi szinten beszélek, és alkalmazkodó alkat vagyok, férjem viszont tizenhárom éve nem képes a magyarral megbirkózni, és süt belőle a frusztráció ha magyarul kell léteznünk néhány napot Magyarországon.
Magyar közösség nem volt a környéken, a nagyszülők nem szeretnek kijönni, a lányok fiatalok voltak az önálló nyaraláshoz.
Így aztán leánykáim néhány szón kívül nem sokat tanultak meg magyarul. Természetesen otthonról erős szemrehányások áradata ért és ér továbbra is, és mindenki nagyon csodálkozik a dolgok ezen alakulásán, amiből véget nem érő magyarázkodások vannak.
Alapjában véve egyetértek az előttem szólókkal, jó és fontos a kétnyelvűség - annyiban vitatkoznék csak, hogy milyen egyszerűnek tüntetik fel sokan.
Véleményem szerint kell hozzá néhány körülmény, úgymint:
- a messzi nyelvet beszélő szülő nem dolgozik és az első évek alatt szilárdan meg tudja alapozni az egyik nyelvet, míg a másik a csapból is folyik,
- a szülőkön kívül egyéb kommunikációs helyzetekből is táplálkozik a nyelvtanulás,
- a másik szülő érti a kérdéses nyelvet és így nem záródik ki egy kétnyelvű társalgásból (francia kérdésre magyar válasz).
Ha egyszer eltért a család a szigorú kétnyelvű sémától, ördögi a kör és nekem például nem sikerült kitörni belőle. A fontos vagy bonyolult dolgokat franciául beszélem meg a gyermekeimmel, valószínűleg mert az a fontos elsősorban amit mondanak és amit mondani szeretnék...
Két éve magyarul járnak oviba és iskolába a lányok - mert elköltöztünk. Az ovi az nem vészes, de az iskola kemény dió. Mára sokkal jobban tudnak magyarul, de kétnyelvűnem egyiket sem nevezném. Két lányom között nagy a különbség a nyelvi tehetség tárgyában, ez is kiderült.
A magyar nyelv tényleg nagyon nehéz, ez is igazolódott.
Mi így jártunk.