Tavasszal egészen szokatlan látvány fogadja a látogatókat Kanada egyik különleges természetvédelmi területén: Manitobában több tízezer vörös szalagoskígyó bújik elő föld alatti telelőhelyéről. A Narcisse Snake Dens területén megfigyelőplatformokról és egy 3 kilométeres tanösvény mentén lehet követni a hüllők látványos párzási időszakát.
Manitobáról elsőre talán nem a kígyók jutnak eszünkbe, pedig a kanadai tartományban található a világ egyik legkülönösebb állatos látványossága. A Narcisse település közelében fekvő Narcisse Snake Dens természetvédelmi területen minden tavasszal vörös szalagoskígyók tízezrei jelennek meg a felszínen, miután átvészelték a telet.
A terület a nagyközönség előtt is nyitva áll, így a kígyórajongók közelről, biztonságos megfigyelőpontokról nézhetik végig az éves párzási időszakot. Négy aktív kígyóverem található itt, ezeket egy 3 kilométer hosszú, kitáblázott ösvény köti össze.
Bár a kígyók ártalmatlanok, a hatóságok arra kérik a látogatókat, hogy a vermek mellett kialakított platformokról figyeljék őket.
A becslések szerint tavasszal akár 70-100 ezer kígyó is lehet a környéken, bár a pontos számot nehéz megállapítani, mivel apró, rejtőzködő állatokról van szó. A manitobai kormány május 7-i frissítése szerint idén ráadásul növekszik a Narcisse-nál látható kígyók száma, a 2-es és a 3-as verem pedig jelenleg a legaktívabb. A megfigyelést érdemes meleg, napos időszakra időzíteni, amikor az állatok többet mozognak.
A jelenség különlegességét a rövid, de intenzív nászidőszak adja. Először a hímek bújnak elő a föld alatti telelőhelyekről, majd megvárják a nőstényeket. Amikor a nagyobb termetű nőstények is megjelennek, a hímek köréjük gyűlnek, és kialakulnak az úgynevezett párzási labdák, amelyekben egyetlen nőstényt akár száz hím is körbevehet.
A világ legnagyobb kígyógyülekezeteként emlegetett esemény viszonylag rövid ideig tart, nagyjából egy-három hétig. Általában április végén vagy május elején kezdődik, az időjárástól függően. A tavaszi megfigyelésre többnyire április második fele és május első három hete a legjobb időszak, ekkor ugyanis jóval több állatot lehet látni.
A vörös szalagoskígyók a manitobai zord telet a fagyhatár alatti mészkőrepedések és barlangok hálózatában vészelik át. Idén a szokásosnál később jelentek meg, mivel a hideg időjárás elhúzódott.
A párzási időszak után a hüllők szétszélednek a környéken, így a vermeknél már jóval kevesebb mozgás látható. Szeptember elején aztán fokozatosan visszatérnek a telelőhelyekhez, és addig maradnak a felszínen, amíg a hűvös, csapadékos őszi időjárás újra a föld alá nem kényszeríti őket. Ősszel szintén a meleg, napsütéses napok a legalkalmasabbak a megfigyelésre, a vermeknél tapasztalható aktivitást pedig tavasszal és ősszel is néhány naponta frissítik.
Manitobáról elsőre talán nem a kígyók jutnak eszünkbe, pedig a kanadai tartományban található a világ egyik legkülönösebb állatos látványossága. A Narcisse település közelében fekvő Narcisse Snake Dens természetvédelmi területen minden tavasszal vörös szalagoskígyók tízezrei jelennek meg a felszínen, miután átvészelték a telet.
A terület a nagyközönség előtt is nyitva áll, így a kígyórajongók közelről, biztonságos megfigyelőpontokról nézhetik végig az éves párzási időszakot. Négy aktív kígyóverem található itt, ezeket egy 3 kilométer hosszú, kitáblázott ösvény köti össze.
Bár a kígyók ártalmatlanok, a hatóságok arra kérik a látogatókat, hogy a vermek mellett kialakított platformokról figyeljék őket.
A becslések szerint tavasszal akár 70-100 ezer kígyó is lehet a környéken, bár a pontos számot nehéz megállapítani, mivel apró, rejtőzködő állatokról van szó. A manitobai kormány május 7-i frissítése szerint idén ráadásul növekszik a Narcisse-nál látható kígyók száma, a 2-es és a 3-as verem pedig jelenleg a legaktívabb. A megfigyelést érdemes meleg, napos időszakra időzíteni, amikor az állatok többet mozognak.
A jelenség különlegességét a rövid, de intenzív nászidőszak adja. Először a hímek bújnak elő a föld alatti telelőhelyekről, majd megvárják a nőstényeket. Amikor a nagyobb termetű nőstények is megjelennek, a hímek köréjük gyűlnek, és kialakulnak az úgynevezett párzási labdák, amelyekben egyetlen nőstényt akár száz hím is körbevehet.
A világ legnagyobb kígyógyülekezeteként emlegetett esemény viszonylag rövid ideig tart, nagyjából egy-három hétig. Általában április végén vagy május elején kezdődik, az időjárástól függően. A tavaszi megfigyelésre többnyire április második fele és május első három hete a legjobb időszak, ekkor ugyanis jóval több állatot lehet látni.
A vörös szalagoskígyók a manitobai zord telet a fagyhatár alatti mészkőrepedések és barlangok hálózatában vészelik át. Idén a szokásosnál később jelentek meg, mivel a hideg időjárás elhúzódott.
A párzási időszak után a hüllők szétszélednek a környéken, így a vermeknél már jóval kevesebb mozgás látható. Szeptember elején aztán fokozatosan visszatérnek a telelőhelyekhez, és addig maradnak a felszínen, amíg a hűvös, csapadékos őszi időjárás újra a föld alá nem kényszeríti őket. Ősszel szintén a meleg, napsütéses napok a legalkalmasabbak a megfigyelésre, a vermeknél tapasztalható aktivitást pedig tavasszal és ősszel is néhány naponta frissítik.
