Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Arra gondolt, hogy a következő benzinkútnál megáll, és telefonál Barnabásnak.
Az mégsem lenne szép dolog, hogy sok-sok év után váratlanul beállitson hozzá.

Aztán eszébe jutott, hogy a fejlődő technikának köszönhetően már nem kell telefonfülkékre vadásznia. Elővette farzsebéből a mobilját, hogy kikeresse Barnabás számát.

Pár pillanat múlva, már hívta is barátját. Egy kicsit ideges volt, oly régen beszélt vele.

Hosszan kicsöngött.

Már majdnem feladta, amikor barátja beleszólt a telefonba, - Barnabás vagyok.

Hirtelen elfogta a kétely, valóban beszélni, találkozni akar vele? Mindazok után, ami történt? Amit jobb lenne örökre elfelejteni? Van ennek értelme?

Vívódásának az vetett véget, hogy lemerült a mobil, és megszakadt a vonal.

Főhősünk gyanakvón telefonjára nézett, érezte, hogy ez a beszélgetés valamikor, valahol, mit elkezdtek, meg fog esni. Nem tudta hol és mikor, de borús közönnyel kezdte várni a holnapot.

jo reggelt

nem csörög a mobil de miért nem?nem akar velem találkozni?vagy azt hiszi rányomtam a telefont.?elmenjek nem menjek?megnézzem otthon van e?

Aztán úgy gondoltam miért is ne mennék, hiszen jó barátok vagyunk. Becsöngettem hozzá, és az ajtóban egy nő állt meztelen combokkal, láthatóan csak magára kapta a gyűrött férfiinget.Majdnem elájultam...az anyám volt az...

Bánatomat italba akartam folytani!

De mégsem tettem.
Első dühömben megtudtam volna ölni mindkettőjüket.
De rájöttem, ezzal csak magamnak ártanék. Különben meg, az anyámat sem láttam jó pár hónapja. Soha nem voltunk jó viszonyban egymással.
Most akkor, teljesen mindegy nekem kivel fekszik össze.
Azért, ha már ilyen hosszú utat megtettem, elhatároztam elbeszélgetek velük.

No ez sem lesz könnyű menet.

Nem bizony!
De jobb lesz minél előbb megejteni, és tisztán látni a dolgokat.
Veszíteni valóm nincs.
Legfeljebb örökre elveszítek egy anyát és egy barátot.

...szinte ösztönös mozdulattal némította el, majd magára húzva takaróját, félig még az álomhajón ringatózva felötlött előtte a Nő arca. Gyönyörű volt és kívánatos, most mintha mellélibbenne és a hajó karfájáról kacsintva le rá, csacsogott azon az aranyos fülemüle hangon, amelyen egész éjjel bolondította őt, most a szél belekap a szoknyájába és libben is már... mindjárt újra láthatja kecses combjain a rózsásan kivillanó... csrrrr... krrrr... ó ez a szörnyeteg!
- Elkésel, ha nem kelsz fel azonnal - hajlik fölé egy jól ismert hang.
... oszlik az álom varázsa s felülve ágyában, ajkáról tovaszáll egy sóhaj... "miért súlyt az átok, hogy csak egy életem lehet?"

Az egyik gyűrű életre kelt és sziszegve rátekeredett a férfi kis ujjára

Mia rosebb??? -Kérdezte a férfi.

-Essz már a vég!- sziszegte a gyűrű, majd lángra lobbant és tétova kék lángja pillanatok tört része alatt a semmibe veszett.

Na ennek is vége, mormogta.