Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

A múzeumba hűsölni ment a lelkem...és nem, valóban nem ő volt meleg, csak az idő

Így aztán a múzeumban eltöltött órák alatt hála - a légkondinak - Sam sem és az idő sem volt meleg.

A múzeumról eszébe jutott egy régész páciense, aki olyan óvatosan bánt a randevúpartnereivel, mint az ásatáson a gyakornokok a leletekkel, milyen furcsa gondolta Sam, hogy finom ecsetet használva tisztogatta le a partnereit a régész, miközben saját magáról egy furik földet elfelejtett lelapátolni, maximalista volt és frigid és túlzottan intellektuális ,merev , túlzottan kritikus másokkal. túl elnéző magával, persze évek óta magányos volt...nem csoda.....csupa élettelen tárgy veszi körül...

Lelke mélyén a rég-ész tudta,hogy ő sosem lesz magányos, mert mindig magával hordta az első egyiptomi ásatásán talált Nonotiti királynő múmiáját. Ahogy meglátta a múmiát,az szerelem volt első látásra. A múmia szép bőre, a mélykék szemei (helye) és első sorban gyönyörű ékszerei magával ragadták rég-észünket. Hiába az önzetlen szerelemnél nincs is szebb!!!!!!!!!!

A délután lassan estébe hajlott már, és csak a teremőr és Sam voltak a múzeumba. Ideje elindulnom hazafelé - gondolta Sam. Hirtelen eszébe jutottak az apácák. Így tehát elindult az egyik barátjához, aki éppen nem volt egyedül és szépen kirakta Sam szűrét.

linda561 írta:

Lelke mélyén a rég-ész tudta,hogy ő sosem lesz magányos, mert mindig magával hordta az első egyiptomi ásatásán talált Nonotiti királynő múmiáját. Ahogy meglátta a múmiát,az szerelem volt első látásra. A múmia szép bőre, a mélykék szemei (helye) és első sorban gyönyörű ékszerei magával ragadták rég-észünket. Hiába az önzetlen szerelemnél nincs is szebb!!!!!!!!!!

Kattints a kibontásához...

Rég-észünk és az önzetlen szerelem. Rég-észünk egy kicsit elvesztette a valóságot a világgal. Annyi szép nő található a földön és ő a föld alatt keresi sőt találja meg az igazit. Hát lelke rajta. Ízlések és pofonok...

A régész kezeléséből utaztam el Hawaii-ra, végre valami pozitívum.....

Aztán mire visszajöttem, öngyilkos lett, mindig is sejtettem, hogy passzív-agresszív....

Rég-észünknek annyi... Nézzünk be Sam ablakán, amit még azóta sem csináltatott meg az üvegessel, mikor egy tégla berepült az ablakon.

Ó drága istenem, ehelyett a tégla helyett inkább egy apáca repült volna be az ablakon!!!!!!!!!: sóhajtozott és ábrándozott Sam.

Azaz csak ábrándozott volna, de bárgyú merengését vérfagyasztó nevetés zavarta meg.

A házmester felesége, már megint egy héttel korábban jött a bérleti díjért, ráadásul meglehetősen rosszindulatú, ami a nemi élet hiányára utal, ami túlzott belső feszültséghez vezet, az pedig az agresszióban ölt testet, jelen esetben e tetemes testben, tetemes feszültség..kompenzációs mechanizmusai: étkezési zavarok, amelyek önértékelési zavarokhoz vezetnek,
a frusztráció miatt fellépő szorongásait, pedig mások rossz színben való feltüntetésével éli ki, ez a nő egy orvosi ló....

Ezért Sam úgy döntött, hogy nem nyit ajtót, hiszen már a házmesterné látványa is elrontaná ezt a szépen
induló napot...

Ahogy kilépett az ajtón egy ismerős illat csapta meg az orrát a győzelem illata.....(ez már nagyon lapos gondolta az író) ezért kijavította erre:
Ahogy Sam kilépett az ajtón szembe került a mázsás ember-asszonnyal, akinek nyálas agyarai csillogtak a folyosói lámpa fényében, ekkor Sam előkapta a kloroformos kendőt és belenyomta a bestia arcába, nesze Tercsi, itt nem lesz turcsi, elegem van ebből és folytatta ezt az unortodox kezelést....

A mázsás ember-asszony azonban nem adta ingyen, hogy csak úgy elájul holmi unortodox kezelés hatására. Lábával úgy kalimpált és olyan zajt csapott, hogy többen kiszaladtak a lépcsőházba kis ingyen cirkuszt nézni...

Sam csak ennyit mondott, ne is törődjenek vele, régóta iszik. Erre a bámészkodó emberek arcára kiült a kispolgári megvetés fintora és gyorsan visszahúzódtak a biztonságos falaik mögé.

Egyébként is én voltam a mumusuk, szerencsére közülük nem fog senki sem a pácienseim közé tartozni, valamennyien tökéletesen elégedettek a négy fal közti életlehetőségeikkel, így legalább nem hibázhatnak,gondolják, de ez az egyenes út a bukás felé, de mire rájönnek, én már nem fogok itt lakni.

Gyakorolok egy kis önkritikát és rájövök, hogy nem kell elköltöznöm. Mert ugye mi is a probléma? Nem fizetem a bérleti díjat. Mért nem fizetem? Mert mindenki fizeti. Mégsem szabad ennyire kilógni a sorból. A szabály az szabály! Valamit valamiért. Annyira igénybe vette az agyát ez a kis agytorna, hogy elhatározta ezen többet nem gondolkodik, fizet, mint a katonatiszt.

Dehogyis fizet, egy héttel korábban, talán elmentek neki otthonról? (Tette fel a kérdést az író-) Azért fogok elköltözni, mire rájönnek arra, hogy súlyos problémáik vannak, amiket egyedül nem tudnak megoldani, mert nagyobb lakásba fogok költözni évek múlva, -gondolta Sam.

Sam berakta az asszonyt egy mega-csomagmegőrzőbe, ami a lakások pincéiben volt és a hozzá tartozó cédulát pedig belökte a házmesterék ajtaja alatt, majd elindult a hátsó kijárat felé, mert a kanos apácák még mindig ott kempingeztek az ablaka alatt. Föl kéne szabadulni már-gondolta Sam.