Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

-Ki vagy te? - kérdezte.
A férfi nem válaszolt hosszú percekig nézték egymást, vagyis csak annak tűnt főhősünknek igazából csak pár másodperc telt el azóta hogy találkozott a különös férfivel.
 
/"miért kell mindenből horrort csinálni?"-azt hiszem ez nem a könyvünkhöz kapcsolódik. Ha mégis, elnézést! /
"-Ki vagy te? - kérdezte.
A férfi nem válaszolt hosszú percekig nézték egymást, vagyis csak annak tűnt főhősünknek igazából csak pár másodperc telt el azóta hogy találkozott a különös férfivel."
Megpróbált elmenni, de ahogy egy lépést hátrált...
 
Az idegen közelebb lépett. Nem szól ugyan semmit, de látszott rajta, hogy szeretne valamit..... segítségre lenne szüksége. Az idegen lassan előhúzott a földig érő kapbátja zsebéből egy noteszt és egy ceruzát. Remegő mozdulatokkal rajzolni kezdett.
Főhősünk számára világos lett, hogy a férfi néma....
A Rajzon egy autó szerepelt aminek az egyik kereke kesze-kusza volt.......
 
Rájött, hogy az idegennek sigitségre van szüksége, mivel az autója defektet kapott.
 
Heuréka! Meg lett az emelő és a kerékkulcs is,munkára fel-gondolta-és elindult az idegennel az autó felé.
 
A néma ismeretlen,döbbent arccal nézte a kocsi hűlt helyét,nem akart hinni a szemének,-főhősünk, pedig igy szólt......
 
Vagy most is álmodom, vagy eddig tartott a csivitelő madarakkal, jókedvvel teli reggel...Kérdően nézett a csuklyás alakra, aki az út szélénél ült összeroskadva. Úgy tűnt nagyon a szívére vette az autója eltűnését...mintha ez a 4 keréken guruló járgány lett volna a mindene. Hősünk együttérzően kuporodott le új ismerőse mellé...
 
Kedves szavakkal próbálta vigasztalni, majd elővette telefonját, hogy hívja a rendőrséget.
 
De ekkor a férfi kétségbeesetten megfogta főhősünk válát, és remegő kézzel nyúlt a papírja és tolla felé, hogy leírja, miért ne hívja a rendőrséget. A néma férfi pár perc múlva izgatottan adta oda neki az egyik papírost, amin ez szöveg állt:
 
-Kérem! Ne hivja a rendőrséget, én illegálisan tartózkodom az Önök országában. Főhősünk némán nézett az idegenre,s megkérdezte, hogy....
 
Rendben, nekem sem hiányzik most a balhé, elég zűrös az életem így is az álmaimról nem is beszélve...De akkor most hogyan tovább, tudok esetleg valamit segíteni?
 
A férfi ekkor ismét a papírosra írt valamit. Hosszasan tünődött, majd átnyújtotta, ez állt rajta: Siessünk el innen, mert mindjárt megérkeznek. Kik? Ismét a papír, amin egy szárnyas lény volt kivehető. Ő ki?-kérdezte.
 
Majd később megtudod-írta az idegen,- de most azonnal el kell innét mennünk.....
 
A férfi hevesen bólogatott, és újra írni kezdett:
-A húgomat keresem! Eltűnt egy hónapja, és szükségem van valakinek a segítségére! Még csak tizenkilenc éves. Kérem! Segítsen!
 
Ne haragudjon, de ez nem fog menni, már így is elég kusza az életem, azt sem tudom, hogy...kész elmebaj! Nem! Ez nem fog menni!
Ne haragudjon- vetette még oda és elindult vissza a ház felé.
 
A idegen vállon ragadta, maga felé fordította és letérdelve elé-arcát felé forditva,szemében néma könyörgéssel-nézett fel rá.
 
Ember! Ne már! Ne csináld! Miért gondoltam, hogy ma jobb napom lesz? Na gyere! Menjünk haza és talájuk ki mi legyen!
Miért gondolom azt, hogy megint ingoványba léptem?!-gondolta magában és elindult a csukjás fazonnal a nyomában a ház felé.
 
Oldal tetejére