Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Milyen jol jott a gyujto....begyujtottam a kalyhat es maris tudtam valami ennivalo kesziteni.Majd nem a vegen jartam mikor halom.....kopp-kopp

Ethan tùl mélyen vágott saját húsába , hogy megszabaduljon végre attól amit szakavatott kezek olyan ügyesen helyeztek tulajdon bőre alá.
A fene egye meg! - kiáltott fel fojtva hangját fájdalmát.
-Nem akar kijönni ez a szemét kis dög! bakker nem segítenél?
Robin odafordult végre mert a látvány igencsak gyomorforgató volt és aznap már elég vért látott fojni és ezt már nem tudta végignézni mert öklendezett.
Viszont a segítségére nagy szükség volt mivel Ethan arca kezdett fehéredni a sebből meg már patakzott a vér.
A legjobb amit Robin tehetett hogy elszorította az artériát a seb felett és mint kártyavár omlottak a földre mivel Ethan eszméletét vesztette, Robin pedig nem tudta megtartanj a hirtelen osszeomló testet mivel az artériára figyelt amit igy már csak fél kezével szorított.
-Ethan! -ordította ,
-Szedd össze magad az isten szerelmére!
Felültette, pofozta Ethan arcát de semmire sem reagált és a bionokus nyomkövető pedig a kibontakozó tragédiáról nem véve tudomást ,csendben továbbította a jeleket.

tovább...,

Hozzájuk lépett Ethel, megfogta Ethan karját, és egy ügyes mozdulattal kivette kis nyomkövető diódát,és összetaposta .
-Gyorsan, menjünk innen-mondta,és segitett eszméletlen testvére testét felemelnie a földről-ugy talán sikerül eltünnünk a szemük elől.
A következő csatornanyílásnál, nagy üggyel-bajjal elkezdtek felfelé kapaszkodni a lépcsőkön.
Robin eltolta a fedelet,és kisegítette mind kettőjüket a csatornából.
A saroknál álló autóhoz mentek, és gyors tempóban elindultak Robin háza felé.

Az út felét már megtették, amikor Ethel hátra nézve megpillantotta, hogy szinte a semmiből előtűnt egy fekete sportkocsi.

Ethel szólt Robinnak, hogy ez volt az az autó, amivel elrabolták Őt-.Azt gondoltam, hogy most már nyugtunk lesz, de úgy tűnik tévedtem- mondta idegesen Ethel-kérlek, próbáld lerázni, ha tudod.

Nem tudom.

De nem tudta lerázni az autót , az továbbra is kitartóan követte . Már nem tudták mire gondoljanak . Gondolataikba befészkelte magát a félelem .

Hirtelen bizsergest erzett, -olyan ismeros - gondolta. De nem faggatta az uj hazvezetono jeloltet kileterol, hanem igyekezett elmagyarazni a heti teendoket:..............

Ha félünk, az megbénít minket a gondolkodásban, ez nem történhet meg-gondolta Robin.-Ethan magához tért,nem szabad félnünk-szólt szinte ugyanabban a pillanatban Ethel- és az örömtől, sírva fakadt.

A szeretet segit a gondolkodásban ! Ne csináljunk semmi rosszat , gondoljuk végig a lehetőségeinket !- mondta Ethan miközben megnyugtató pillantásokat küldött Robin felé .

Jó,akkor a ott van egy parkoló,ott megállok és azután meglátjuk, hogy mi lesz. Robin kihajtott a parkolóba és leállitotta a kocsit,kiszálltak, és meglepetten vették tudomásul hogy a fekete sportkocsi tovább hajtott az uton.
-Nem is üldözött minket-mondta megkönnyebűlten Ethel-úgy látszik, csak az idegeink fáradtak már, és ott is rémeket látunk, ahol nincs.

Valamelyikük gyomra hangosan korgott ,most döbbentek rá , hogy mennyire éhesek , hiszen még nem ettek semmit . Pár szem keksz , régi csoki darabok , cukorkák , kerültek elő a zizegő zacskókból. Innivaló is akadt a flakon tartóban . A semmitől többet ér - gondolták .
- Indulni kellene , mert itt nem vagyunk biztonságban - mondták szinte egyszerre . Elindultak ,az autó lassan visszagördült az országútra .

Talán öt mérföldet tettek meg, mikor Ethel felkiáltott: - Nézzétek!!!
- mind a jelzett irányba fordultak.....

Sűrű füstoszlopot pillantottak meg , és egy autó roncsait egy fának ütközve .
- Ez nem lehet igaz - mondta Robin - ez a fekete autó ami követett . Lelassitottak...

- Megnézzük, mi történt? - kérdezte Robin...

Persze, hogy megnézzzük-mondta Ethe-hátha segitségre van szükségük.
Oda hajtottak a roncshoz, és döbbenten látták, hogy teljesen üres, senki sincs még a közelében sem.
-Hát,ez meg mi,hová lettek az utasok? kérdezte Ethan, és elindult, hogy körül nézzen.

Vérnyomot pillantott meg, és távolabb pedig egy olyan nyomkövetőt, amilyet a testvérek operáltak ki a karjukból.
Mindhárman megdöbbenve álltak.
- Lehet, hogy nem is ellenség volt, aki a kocsiban ült, hanem sorstárs?? - kérdezte a lány.

-De akkor miért menekültek , és ki elől ? - és igazából nem vártak választ a kérdésre .
- Szerintem keressük meg őket , mert lehet , hogy bajban vannak ! - vetette fel Ethel . És elindultak a kis ösvényen ...

Kisvártatva Robin kezdett aggodalmaskodni:- Jó ötlet ez?- itt a jeladó közelében?
- Nem véletlenül robbantották fel a kocsit és menekültek gyalog! - fűzte hozzá, és sietve visszafordult a kocsihoz.