Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Dan hírtelen hátrakapta a fejét, de a napfény annyira elvakította, hogy nem látott mást, csak egy árnyalakot, és halotta a rekettes nevetést..

Aztán ismét megszólalt:
- Dan, Én vagyok, az apád!

A megkönnyebüléstől szólni sem tudott.Eszébe jutott a földön fekvő nő és gondolatai új irányt vettek..

Gyorsan a nő fölé guggolt, megvizsgálta, hogy lélegzik-e.
Közben az járt a fejében, hogy a többi tárggyal együtt a családi képes albumok is megégtek, hogy apuci majd elfenekeli, mint 20 éve, amikor véletlenül feldöntötte a gyertyát és nagy tűz keletkezett, alig tudták eloltani...

-Apa kerits valahonnan vizet és probáld meg hasznossá tenni magad,légy szíves.

- Honnan vegyek vizet - horkant fel az apa ingerülten, - se csap, se gumicső a környéken...
- Akkor esetleg pisilni bírnál??? - kereste Dan tovább a megoldást...

- Dan, te már megint lelazsáltad az elsősegélynyújtó tanfolyamot!
Nem medúza csípte meg, hanem elájult! - kiabálta vöröslő fejjel az apa,
és jól nyakonvágta középkorú idióta fiacskáját, miközben már ketten próbálták
kicipelni az elalélt barátnét a szabadba.

S lassacskán, kis idő eltelte után magához tért a nő, s meglepődve kérdezte: mi történt velem, hol vagyok? Ki ez a férfi? Semmire sem emlékszem...

-Csak nyugi!Mindent szép sorjában.Mikor elkezdödött a földrengés,Te dobtál egy hátast.Így rámhárult a feladat hogy kihozzalak mielőtt ránk dőlne a ház.Ő itt az apám.-magyarázta Dan-Hogy mit keres itt azt én is tudni akarom...-fordult az apjához

Erre az apja szemét forgatva, még vörösebb fejjel egy hatalmasat nyögött kínjában, hogy ilyen gyermekkel verte meg az ég.
- Talán azért, mert tegnap megkértél jöjjek át segíteni összepakolni, mert ugyebár holnap jönnek a költöztetők hozzád!!!

- Igen...., persze....., mondta Dan zavartan.

-Hát ahogy elnézem nem is rám hanem egy segély szervezetre lenne szükséged-mondta az öreg vigyorogva

Igen, tény; egy segélyszervezetre, bólintott rá saját bölcsességére.

Emlékszem - révült el emlékei felett - a te korodban én is... Eh, de mit fecsegünk? Hölgytársaságunk van! - szentelte ismét figyelmét a családi szópárbajt zavarodott szemmel figyelő nőhöz.

És ekkor érezte a kettejük közt fellépő bizsergést, ami mindkettejüket megérintette.....

Mohón egymásnak estek, nem törődve azzal, hogy az utca közepén álltak, egy csomó járókelő és Dan apja szemeinek kereszttüzében.
- Na, zsák a párját!!! Ezek mindketten egyformán ütődöttek!
Morogta az apa, aztán elkezdte egyre hangosabban köszörülni a torkát, hátha észreveszik, mert egy szem fiú gyermeke szemmel láthatóan kezdett túlságosan belemelegedni.

Ámde Dan és a kábult hölgy - aki szemmel láthatóleg roppantul élvezte a kábultságból adódó morális felszabadultságot - sem a torokköszörülést, sem a járókelők növekvő tömegének egyre derültebb és hangosabb kommentárjait nem vette figyelembe. Csak ők léteztek. A világ elsüllyedt számukra. S ekkor...

Az öreg lerántotta fiacskáját az ifjú högyről:-Erre tanitottalak,gyerek?!

- Impotens vén marha! - vágta oda neki az ifjú hölgy. - Ne állj szerelmünk útjába!
S ezzel újra Dan-re vetette magát.
Erre az apa...

újra szabadító támadásba lendült, de ekkor Dan hirtelen mintha felocsúdott volna..Várjunk csak..Te nem....?