Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Ahogyan a vonzó hölgy ujjaihoz ért, nyálkásnak és hidegnek érezte a különben kecsesen szép, ápolt kezeket... Aztán megszédült, s mintha egy mocsárban valami fekete örvény húzná lefelé... Elsötétedett előtte a világ néhány pillanatra...

A pohár oda-oda koppanva gurult a padlón, a kék ruhás fiú pedig, utána kapott, próbálta meg menteni, csakhogy addigra már megrepedt és az éles perem mélyen bevágta ujjait. A vér ömleni kezdett az erős, de karcsú ujjakból. A vér édes illata és színe megbabonázta a lányt, éhes vágyakozó pillantással nézett a fiúra.

Közelebb lépett és a szájához vonta a fiú kezét.

Csak egy gondolat foglalkoztatta-Inni és inni.Semmi többre nem tudott ebben a pillanatban gondolni.Arra sem mennyire tetszik neki a férfi, és hogy lehet hogy ő is tetszik neki.Nem foglalkoztatta, hogy most készül végetvetni egy ember életének, mert nem tudta volna megálni, hogy ne tegye meg, ebben biztos volt.

Zavaros gondolatok forogtak a fejében, most hogyan tovább? Nyökögve próbálta húzni az időt. A szavak lassan formálódtak a fejében, és végre kimondta: - Kérhetnék talán még egy pohár vizet?

Ha érzékei nem csapták be (és az ilyesmiben ritkán szokott tévedni) az érintés elektromosságtól vibrált. Megvolt közöttük az az állati, tudat alatti vonzódás, amelynek a létét az emberiség túlcivilizált fele igyekszik figyelmen kívül hagyni.

Ezzel a furcsa, megmagyarázhatatlan kísértéssel még sohasem találkozott. Édes, de keserű érzés, hisz megvan benne a vágyódás a vér iránt, de azzal végezni a helyes kék ruhás férfival. De a férfi is vágyott rá. Megmagyarázhatatlanul.

A férfi felemelte a fejét, vele történik mindez? Azt sem tudja, ki ez a nő. Mi ez a hihetetlen érzés? Pedig tudta résen kell lennie, hetek óta nincs biztonságban.

Ujjai nedvesek és nyálkásak voltak, mint a hüllőknek.A férfi próbálta meglepettségét leplezni, hiszen éppen most engedett be a házába egy nem mindennapi gyík-nőt...

illetve nem is tudta mi ez a lény.olyan mint egy hüllő de tudta hogy a vérét kívánja.És tudta azt is hogy bármit is készül vele megtenni, meg sem fogja próbálni megakadályozni...

már ha meg tudja. Olyan volt ez mint amit Stockholm szindrómának hívnak. Amikor valaki ellenhálhatatlan vonzalmat kezd érezni a fogva tartója iránt...

A férfi torkát égette a félelem, lélegzete akadozott, a szíve a gyomrában dörömbölt, s lassan, a nő felé nyújtotta véres kezét... Nem volt képes már ésszerű gondolatokat formálni kába agyával, csak nézte a nő igéző szemeit...

A hipnotikus tekintet megbabonázta, a vér pedig nem borzasztotta el, helyette valami ősi, és ismeretlen érzés, kerítette hatalmába, valamiféle éhség. Teste felforrósodott, ágyéka lüktetett, szinte lázban égett.Muszáj megkapnia a nőt. Most.

Ám ekkor a felkelő nap első kristálytiszta sugarai végig pásztázták a szobát. Ekkor a lány mintha egy hipnotikus álomból riadt volna. Kezében a fiú kezével, amiből patakokban folyt a vér. Az első gondolat ami átfutott az agyán, az egy émelygő érzéssel vegyes rémület volt. Mi történt kérdezte még mindég kábán. Azonnal el kell állítanunk a vérzés, különben sokkos állapotba kerűlsz. Mondta a lány határozott hangon. Majd sietősen a fürdő felé vette az irányt. Kötszerekkel, és egy üveg fertőtlenítővel bukkant fel újra. Határozott mozdulatokkal látta el a fiú sebét. Mi történt itt az éjjel? Arra még emlékszem, hogy beengedtem a doktort, és ő megkínált a nála lévő italból. Azt mondta, hogy ez egy különleges helyről származó egzotikus ital, amit csak pár ember képes beszerezni. A többi pedig olyan volt mint egy lázálom. Eggyáltalán mi történt a doktorral. Nemtudom. Válaszolta a fiú. Amikor megérkeztem, az ajtó tárva-nyitva állt, és te az ágyon feküdtél anyaszült meztelenül. Amikor megkérdeztem, hogy segíthek-e valamit, akkor te azt válaszoltad, hogy igen. Azután arra kértél, hogy adjam oda az asztalon lévő poharat. De amikor oda akartam adni, a pohár leesett, és amikor utánna kaptam elvágta a kezem. Utánna egy furcsa erős érzés kerített hatalmába. Olyan érzés volt mintha nem ebben a világban lettünk volna. Különleges, és érzéki élmény volt, még akkor is, ha te meglehetősen furcsán, kicsit talán ijesztően viselkedtél. Aztán hirtelen minden kitisztult, és a többit te is tudod. Ekkor csengetés hallatszott.

A csengö mindig a legrosszabbkor szólal meg. Igazán nem várok senkit, nem nyitom ki!--gondoltam.

Egy hosszú végtelen csöngetés. Pedig a postás kétszer csenget- mindig.

Ebben a történetben meg pláne.

Àlmosan kitenkitek a kémlelön, és kit látok?

...a postás! Vajon miért csak egyszer nyomta meg a csengőt??

Elindulok az ajtó felé, de hirtelen megbotlok a saját lábamban.