Soha nem tudjuk, hogy mi viszi előre az életünket, mert elsőkből lesznek az utolsók és utolsókból az elsők, ezért legjobb, ha utolsó előttiek vagyunk.
Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
A közhelyeket az emberek többsége nem szereti, pedig nagyon sok igazságot tartalmaznak. A buta emberek közhelynek tartják, az okosak pedig félnek tőle, hogy leleplezik őket a közhelyek.
A féligazság a tudatlanság testvére, csak még rosszabb. Mint a régi bölcsek mondták, óvakodj az egy könyvet olvasott embertől. Aki csak egyoldalúan ismeri a dolgokat, rosszabb, mintha nem is tudna róla semmit. Főleg, ha még arrogánsan védi is a véleményét.
Útja során egyszercsak meglátott egy plakátot, ami egy hegyet ábrázolt. Emlékeiből derengett valami, de vajon hol lehet? El akart jutni oda.
Ekkor valaki odalépett hozzá. Felnézett.
Meglepte, hogy soha nem látott ismerőse van arról a hegyről, ahol még soha nem járt. Ez megerősítette abban a hitében, hogy még mindig pszichológus.
-Feri vagyok a hegyről, szabad ez a hely? Sam-pszcihológus agya kattogni kezdett, hm. a belső ülésen ülök a táskám az ölemben van, a mellettem lévő hely üres , ez az ember pedig úgy mutatkozott be,mintha ismernem kellene, vagy ami még rosszabb : bizalmaskodik. 3,5 órás az út, kíváncsi vagyok, mit is tudhatok meg róla ennyi idő alatt.
Samben feltörtek ezek az érzések és nem attól ,mert pszichológus volt, azért lett pszichológus, mert mindig is ilyen volt, mindig is felkeltette az érdeklődését, mások élete, történetei és az azokon átszűrődő személyiség, ami minden apró mozzanatot, történetet, eseményt egyedi megvilágításba helyezett.
Annak a személynek a sajátjába, aki éppen mesélt, ilyenkor Sam, a született beleélési képességével személyesen átélte , a páciensei által elmondott történeteket, amelyeket, ő mint terapeuta sosem tapasztalt meg. Szakmai karrierje során erre volt a legbüszkébb, annak ellenére, hogy ezzel született és nem érdeme volt, vagy eredmény amiért meg kellett dolgozni, hanem egy csodálatos ajándék, ez tette lehetővé , hogy a páciensek problémáit mélyebben és gyorsabban értse meg, mint évfolyamtársai, ezért a kezelései is eredményesebbek voltak,ez pedig sikeressé és elégedetté tette. Tudta azt csinálja ,amit szeret, és a tehetsége is sokat segített ,ha erre gondolt ,mindig kicsit megdorgálta magát , mert ez hiúságra és önhittségre utalt,de ez csak egy kissé zavarta. Mindig azt tanácsolta a pácienseinek, hogy olyan szakmát válasszanak, amelynek szerves része egy olyan tevékenység, amiben jók és kedvvel végzik, mert a munkával járnak nagyon nehéz és fárasztó helyzetek,ezekben lökést ad az, ha szereted amit csinálsz,de nagy a különbség a között, hogy úgy végzed a munkád, hogy szereted,azt vagy úgy,hogy valami megfelelési kényszer hajt téged. Utóbbi esetben , hamarosan kiégett leszel és itt fogsz üldögélni velem szemben és panaszkodsz majd arról, milyen katasztrofális a magán. vagy a szakmai életed, vagy mind a kettő... és akkor, kedves segítségért forduló, szembe kell nézned a saját kínjaiddal, és ami még rosszabb érzés lesz, azzal, hogy akiket hibáztattál, nem ők a kudarcaid eredői, hanem te saját magad. Te vagy a felelős az életedért, a döntésidért és azok következményeiért, hogy melyik munkatársad kedveled, utálod, teljesen mindegy , ha rosszul választottál munkahelyet, szakmát, eleve kudarcra vagy ítélve,mert vagy nem láttál tisztán,és a döntés pillanatában csak az ösztöneidre hallgattál, vagy csak egyszerűen azt hiszed, hogy kitalálsz magadnak egy szakmát és elhatározod nagyon jó leszel benne, miközben az sokkal több áldozatot kíván, mint te valaha is gondoltad volna.......ekkor pedig merev vagy és nyakas, de aki merev az törik..
Samben feltörtek ezek az érzések és nem attól ,mert pszichológus volt, azért lett pszichológus, mert mindig is ilyen volt, mindig is felkeltette az érdeklődését, mások élete, történetei és az azokon átszűrődő személyiség, ami minden apró mozzanatot, történetet, eseményt egyedi megvilágításba helyezett.
Annak a személynek a sajátjába, aki éppen mesélt, ilyenkor Sam, a született beleélési képességével személyesen átélte , a páciensei által elmondott történeteket, amelyeket, ő mint terapeuta sosem tapasztalt meg. Szakmai karrierje során erre volt a legbüszkébb, annak ellenére, hogy ezzel született és nem érdeme volt, vagy eredmény amiért meg kellett dolgozni, hanem egy csodálatos ajándék, ez tette lehetővé , hogy a páciensek problémáit mélyebben és gyorsabban értse meg, mint évfolyamtársai, ezért a kezelései is eredményesebbek voltak,ez pedig sikeressé és elégedetté tette. Tudta azt csinálja ,amit szeret, és a tehetsége is sokat segített ,ha erre gondolt ,mindig kicsit megdorgálta magát , mert ez hiúságra és önhittségre utalt,de ez csak egy kissé zavarta. Mindig azt tanácsolta a pácienseinek, hogy olyan szakmát válasszanak, amelynek szerves része egy olyan tevékenység, amiben jók és kedvvel végzik, mert a munkával járnak nagyon nehéz és fárasztó helyzetek,ezekben lökést ad az, ha szereted amit csinálsz,de nagy a különbség a között, hogy úgy végzed a munkád, hogy szereted,azt vagy úgy,hogy valami megfelelési kényszer hajt téged. Utóbbi esetben , hamarosan kiégett leszel és itt fogsz üldögélni velem szemben és panaszkodsz majd arról, milyen katasztrofális a magán. vagy a szakmai életed, vagy mind a kettő... és akkor, kedves segítségért forduló, szembe kell nézned a saját kínjaiddal, és ami még rosszabb érzés lesz, azzal, hogy akiket hibáztattál, nem ők a kudarcaid eredői, hanem te saját magad. Te vagy a felelős az életedért, a döntésidért és azok következményeiért, hogy melyik munkatársad kedveled, utálod, teljesen mindegy , ha rosszul választottál munkahelyet, szakmát, eleve kudarcra vagy ítélve,mert vagy nem láttál tisztán,és a döntés pillanatában csak az ösztöneidre hallgattál, vagy csak egyszerűen azt hiszed, hogy kitalálsz magadnak egy szakmát és elhatározod nagyon jó leszel benne, miközben az sokkal több áldozatot kíván, mint te valaha is gondoltad volna.......ekkor pedig merev vagy és nyakas, de aki merev az törik..
A pszichológus még nem látta be, hogy legfőbb erénye a szerénység, de erre nagyon büszke.
