Léleknek és szellemnek ünnep volt Bródy János koncertje az Arénában. Tizenkétezer ember szomjazott a dalra, a dalból meríthető összetartozásra, hitre, emberségre.
A mi örök Tinédzserünk megírta a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket. Megmutatta, hogy nem csak a ma már selymesnek látszó hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek léteznek, hogy a dalban van vigasz, ha akad még bennünk önirónia. És a hazát, amit akarnak tőlünk venni, nagyon szeretjük, csak a mellünket nem döngetjük közben.
Ez a három órás koncert kevésbé volt személyes, átlengte a Magyarországért érzett aggodalom, hogy dolgaink nem mehetnek így, és egyszer legyen újra Magyar Köztársaság. Így lett a Micimackó közös éneklése afféle nemzeti konzultáció és a fájdalom, hogy miért hagytuk, hogy így legyen, és hogy lássuk be: ezek ugyanazok.
Remek választás volt, hogy csupa fiatal, és kiváló zenész alkotta az együttest, a Virtuózok Kamarazenekar által újra hangszerelt kompozíciók is csodálatosak voltak.
Ám erőt meríthet a tegnapi csodából Bródy János is. Van itt még feladat akkor is, ha olykor rezignált nyuggernek érzi magát. Nem csak filléres emlékei és személyi igazolványának érvényessége jelzi, hogy van, tehát létezik.
Ez a pasi megírt mindent, sokszor, sokan nem is tudják, hogy amikor kimondanak egy mondatot, hogy az éppen egy Bródy-idézet. A Mesterhez méltó volt az este minden pillanata. Ott állt valahol a színpad mögött a Köszorús Költő és hallhatta perceken át a közönség spontán kórusát: "Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!"
Nagyjából a hetedik ráadás után törődött bele a publikum, hogy az ünnep véget ért, amikor már mindannyian mások voltunk és már tudtuk, hogy hova megyünk az utcán, és amikor az István, a király regőse is elénekelte, hogy "komor felettem az ég is, még a föld is sír alattam..."
Tini, köszönjük! Vigyázz Magadra!
Gréczy Zsolt
A mi örök Tinédzserünk megírta a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket. Megmutatta, hogy nem csak a ma már selymesnek látszó hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek léteznek, hogy a dalban van vigasz, ha akad még bennünk önirónia. És a hazát, amit akarnak tőlünk venni, nagyon szeretjük, csak a mellünket nem döngetjük közben.
Ez a három órás koncert kevésbé volt személyes, átlengte a Magyarországért érzett aggodalom, hogy dolgaink nem mehetnek így, és egyszer legyen újra Magyar Köztársaság. Így lett a Micimackó közös éneklése afféle nemzeti konzultáció és a fájdalom, hogy miért hagytuk, hogy így legyen, és hogy lássuk be: ezek ugyanazok.
Remek választás volt, hogy csupa fiatal, és kiváló zenész alkotta az együttest, a Virtuózok Kamarazenekar által újra hangszerelt kompozíciók is csodálatosak voltak.
Ám erőt meríthet a tegnapi csodából Bródy János is. Van itt még feladat akkor is, ha olykor rezignált nyuggernek érzi magát. Nem csak filléres emlékei és személyi igazolványának érvényessége jelzi, hogy van, tehát létezik.
Ez a pasi megírt mindent, sokszor, sokan nem is tudják, hogy amikor kimondanak egy mondatot, hogy az éppen egy Bródy-idézet. A Mesterhez méltó volt az este minden pillanata. Ott állt valahol a színpad mögött a Köszorús Költő és hallhatta perceken át a közönség spontán kórusát: "Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!"
Nagyjából a hetedik ráadás után törődött bele a publikum, hogy az ünnep véget ért, amikor már mindannyian mások voltunk és már tudtuk, hogy hova megyünk az utcán, és amikor az István, a király regőse is elénekelte, hogy "komor felettem az ég is, még a föld is sír alattam..."
Tini, köszönjük! Vigyázz Magadra!
Gréczy Zsolt
