Felvillantottam a vakut, a kapitány pedig egy fényképet készített. Amíg beállította az újabb távolságot, mellette álltam, éppen a masina mögött. A vaku a kezemben volt, és felnéztem a lépcsőre. Egyszercsak meg láttam valami éreti dogot, amely lefátyolozva, lassan haladt lefelé a lépcsőn.
- Gyorsan! Gyorsan! - kiáltottam. - Ott van valami! Készen vagy?
- Igen - felelte a fényképész, és levette a lencsevédő sapkát. Én megnyomtam a vaku gombját. A vaku villant, a fotómasina redőnyzára becsukodott. Provand kapitány feje előbukkant a sötét lepel alól, és megkérdezte:
- Miért lettél olyan izgatott?
A lépcső felé mutattam, és megmagyaráztam, hogy világosan láttam egy alakot - éteri, áttetsző figura volt, mert rajta keresztül láttam a lépcsőfokokat. bár határozott körvonalai voltak, és nekem tökéletesen valóságosnak tetszett. Provand kinevetett, és azt mondta, csak képzelem, hogy szellemet láttam, hiszen nem volt ott semmi.
Véleménye szerint a vakuvillanás tükröződött vissza mintegy egytizenöröd másodpercig, s ezt néztem kísértetnek.
Készítettünk még néhány felvételt, aztán összecsomagoltunk, és visszatértünk a városba. A visszaúton arró beszélgettünk, vajon lehetséges-e hiteles szellemfotót készíteni. Provand kapitány nyomatékosan kijelentette, hogy ő harminc éve udvari fotográfus,így biztosan állíthatja, hogy lehetetlen igazi szellemfotót készíteni, hacsak nem szeánszon, de ilyen irányú tapasztalatai nincsenek.
Soha nem vontam kétségbe technikai felkészültségét,sem gyakorlatát, amelyet portréfényképészként szerzett, s nem is érdekeltek a pszichikus jelenségek, de fenntartom, hogy az általam látott valami olyan valószínű volt, hogy talán a megfelelő pszichológiai pillanatban a fényképezőgép lencséje is "látta" ..
Amikor előhívtuk a Raynham Hallban készült negatívokat a sötétkamrában, Provand kapitány mellett álltam. Egyiket a másik után emelte ki a hívóból.
A kapitány hirtelen felkiáltott:
- Te jó Isten! Valami van a lépcső negatívján!
Én is rápillantottam, majd megkértem, hogy fogja meg, és leszaladtam a lépcsőn Mr. Benjamin Jones vegyészhez, a Blake, Sanford and Blake cég igazgatójához, akinek helyiségei éppen a mi stúdiónk alatt voltak. Megkértem Mr. Jonest, jöjjön fel velem a sötétkamrába. Amikor beléptünk, meglátt a hívóból éppen csak ki vett és a hipófürdőbe helyezett negatívot. Azutám kijelentette, hogy a negativ fixálását nem látta a saját szemével, így nem garntálhatja a kép hitelességét. Hozzáteszem, hogy Mr. Jones gykorlott amatőr fényképész, és maga hívja elő a saját lemezeit és filmjeit.
Mr. Jones, Provand kapitány és én kezeskedünk arról, hogy a negatívot semmiképpen sem retusáltuk. Számos szakember alaposan megvizsgálta, s egyikük sem látta a felbukkant slzellemelekot, de eléggé, egyértelmű, hogy ott van...
A legtöbbször reprodukált Raynham Hall-i fénykép csupán egy a sok felvétel közül, amelyen spontán megjelenő szellemek szerepelnek.
Sok szellem fotó minden bizonnyal hamisítvány - a tettős expozíció a legotrombább s egyben a leggyakoribb - , más képek pedig szemtanúk hiányában nem hitelesíthetők. Akad azonban egy nevezetes fénykép, amely nem látszik - a negatívot a kodak cég és más szakemberek is megvizsgálták, ráadásul számos szavahihatő szemtanú az aláírásával hitelesítette a beszámolóját. Ez az úgynevezett greenwichi szellemfotó. Ismereesek a körülmények, amelyek között ez a felvétel készült, s a jelenlegi bizonyítékok is, mindkettő egyaránt fontos a különösen érdekes és meggyőző greenwichi szellemfénykép esetében.
Küldöm is a fotót.
A london melletti Greenwichben, a királynő házában R. W. Hardy tiszteletes fényképezte le ezt a szellemalakot. Sem a fotózáskor, sem később senki sem volt látható a lépcsőn. A fényképet és az eredeti negatívot megviszgálták a Kodak cég szakemberei és más szakértők is,de kételenek voltak megállapítani, hogyan került ida a leples figura, és természetesen dupla expözíció sem höhetett szóba.