:..:Sziaztok! Most a második gyermek fotóról fogok idézni abból a könyvből mint az első gyermek fotómál. Az első gyermek képet is felteszem mellé.
Folytatás: Ahhoz, hogy ezt a fantsztikus jelenséget elemezni tudjuk,egyidejűleg vizsgáljuk meg a második párhuzemos fotónkat. Második fotó, mely az előző kép folytatása, rajta ugyanaz a gyermek fekszik egy ágyon. Megfigyelhető, hogy az arca mennyire elkomorult, távolba révedő.
Az előző képen látható, energia nyaláb, ami ott a levegőben lógott, most a gyermek teste fölött látható, annak is a köldöki (!) részébe csatlakozik be.
A korábban körkörösen látható fehér spirál beleolvadt a rózsaszín magba, azt a felső részen szakadozottá teszi. Az alsó része a nyalábnak megvastagodott, színe a rózsaszínból inkább vörösre vált, nagy udvart képezve maga körül. A képek elemzését előzze meg annak történeti háttere.
Egy városban tartottam Reiki avatást. Az avtás szünetében odajött egy házaspár az avatottjaim közül, és tanácsot kértek a gyermekükkel kapcsolatban. Elmesélték, hogy a gyermekük születésétől fogva rosszul alszik és általánosan rossz a közérzete, betegeskedik.
A szülők jó szölőhöz illően szerettek volna változtatni ezen az állapoton.
Kérdezték, hogy lehetne-e ezen reikivel, vagy más technikával segíteni?
Mivle már a Reiki II. fokozatán is túl voltak, így javasoltam az ott tanultak alkalmazását, illetve a gyermek hálószobájának az átrendezését.
Sajnos akkor többre nem futotta az ídőnkből, csak ennyiben maradhattunk. Kértem a szülőket, hogy keressenek majd ha valami tortént, ha tudok valamiben segíteni. Az újabb találkozásnál szomorúan számoltak be abból, hogy lényegesebb változás nem történt. Sőt, mintha
azt vették volna észre, hogy a gyermek időnként olyan irányba figyel, ahol látszatra semmi, senki mincs. Viselkedésével viszont ennek ellenkezőjét mutatta. Gesztikulált, különböző érzelmi megnyilvánulásokkal reagált a "semmi" felé. A szülők kezdtek egyre nagyobb pánikba esni tehetettlenségükben. Érthetően jogosan. Még egyszer találkoztunk, a találkozóra elhozták gyermeküket is. A gyermek egy nagyon szép, egészséges fiúcska volt, kifejezetten életvidám. Ennek az észrevételemnek hangot is adtam. Azt a meglepő választ kaptam, hogy gyakran valóban ilyen, de leginkább idegen környezetben, otthoz még időnként ugyanúgy reagál, mint korábban. Szerencsére már ritkábban. Nem sokkal az után, hogy elváltunk, a posta a szülőktől egy nagyobb borítékot hozott nekem.
A borítékban pár soros levél mellett a két kép.....................................
Folytatás hamarosan.[/quot....
....A képek látttán borzongás futott végig rajtam, és azonnal a készülő könyvem jutott eszembe. Éreztem,hogy micsoda kincs került birtokomba a képek által. Az első napon hagytam a képeket állni, hogy az első benyomások nennyire maradnak meg az idő mulásával. Csak akkor vettem elő, amikor úgy éreztem, hogy idővel és odafigyeléssel is fogom bírni őket. Erős vágy élt bennem, hogy azok tartalmát meg kell fejtenem. Először a foteles képet vizsgáltam, mert az vonzott jobban. Majd a második képet, aztán egymás mellé téve a kettőt. Csak gondolati foszlányok keringtek bennem, de teljes, megnyugtató magyarázat nem.
Újabb napokat vártam. Már nem tudom, hogy mit csináltam, de annak semmi köre nem volt a képekhez. Nem is azonos szinten voltam a lákásban a képekkel. Egy hangot hallottam, mely azt mondta, hogy "Ő" a testvére lett volna, csak nem kapott testet hozzá. A szavakkal eggyütt a képek jelentel meg előttem. A munkát azonnal félretéve szeledtam fel a képekhez, vettem ki a borítékból őket és egymás mellett kezdtem újra nézni mindkettőt. A képek nézése közben az előbbi hang az alábbiakat mondta szépen lassan, szinte tagoltan:
- Amit a képen látsz, mint fényes jelenség, az a kisfiú testvére, illetve csak lett volna. Sajnos egy szellemli átfedés miatt nem dikerült az anyától testet kapnia a megszületéshez. Általában ilyenkor a töltések tudomásul veszik ezt a tényt, és várnak tovább az inkarnációjukra. Ő azonban annyira kötődött valami folytán ehhez a másik, immár testet öltött léleklényhez, hogy nem tudja elhagyni őt.
Mivel a másik már és még nem tud tiltakozni a jelenléte ellen, rendszeresen begcsapolja a másik az auráját, az energetikai rendszerét.
Ennek legkönnyebb modja az, ha a köldöki csakrához kapcsolódik. Amíg ezt meg tudja tenni, addig nem is fog elmenni. Persze ez a megcsapolás nagyon rossz a csecsemőnek, mert fogy a fizikai ereje. Mint a képen is látod, amikor nem kapcsolódik hozzá, igen jó a gyermek kedve. Amikor azonban megcsapolja, szomorú lesz, és fél (ezt láthatjuk a másokik képen). Ahogyan nő a gyermek, és önállósodik, el fogja hagyni ez az erőtér.
Bármennyire szörnyűnek tűnik az amit elmondtam, ez a két lény nagyon szereti egymást, azért nem tudnak elválni egymástól. Az erős kötődést az előző inkarnációk alakitották ki náluk. Bizonyára a meg nem született lénynek nagyobb szüksége lenne egy közös életre, de ez most valami folytán nem adatott meg számára.
Áhítattal, mozdulatlanul hallgattam ezeket a szavakat, és azok lecsengése után még sokáig ültem szótlanul.
Késöbb különböző módszerekkel ellenőriztem az elhangzottak valódiságát, sőt mást is megkértem, hogy a kép alapján tesztelje le a hallottakat. Minden esetben megerősítették azt!
Tapasztalataim megosztottam a szülőkkel, de jelezve, hogy ennek semmiféle jelentőséget nem kell tulajdonítani sem most, sem később.
