Csak úúúgy röpködnek a körlevelek, most hogy közzeledik a MH új vezetõségi választása.
Mindenféle önjelöltek magyarázzák a bizonyítványaikat....
Amivel nem is volna semmi baj (mármint magával az önjelöléssel), ha nem valótlanságokkal volna garnírozva. (Akartam mondani "szépítgetve", de messze áll a széptõl.)
A hangulat még mindig ugyanaz a régi: szinte kötelezõ a sovinista magyarkodás. Olyan nincs, hogy egyszerûen csak azért látogathassak oda, mert pihenni akarok, esetleg valamelyik felmenõm (állítólag) magyar volt, vagy valami kiváncsivá tett egy kis magyar kultúrára, vagy mert szimpatikus.
Mi több, mostantól már a mindenkori magyarországi kormánynak is van beleszólása a MH ügyeibe - pont az, akik miatt most itt vagyunk. Vagy most már menjünk vissza? Avagy elég lesz, ha nekifogunk fizetni valami támogatást?
Jut eszembe egy vicc:
Idõs házaspár az orvosnál, a férj a szívére panaszkodik.
Az orvos megvizsgálja, felír valamiket, majd kiküldi a férfit s mondja a nõnek:
- tisztelt hölgyem, az ön férjének nagyon gyenge a szíve, nem szabadna idegeskedjen. Ügyeljen arra, hogy legyen neki othon kedvenc ételei, vidám zene, kedves beszéd, ami csak kell.
Kijön a nõ a rendelõbõl, a férj pedig rákérdez:
- na, mit mondott az orvos?
- Hogy meg fogsz halni - jött a válasz.
Szerintem, meg is halt.
Ne legyen igazam.
Százvalahány (idõs) tagja van a MH-nak - a több mint 40-ezernyi torontói magyarságból. Elbeszélgettem egy pár újkanadással - volt amelyik már odalátogatott (egyszer): idegen nekik ott minden, hallani sem akarnak arról, hogy esetleg betársuljanak.