Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

SZOKD MEG, HOGY NE LEGYENEK SZOKÁSAID

"Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké" (2Pt 1,
Amikor valamilyen magatartást alakítunk ki magunkban, annak tudatában vagyunk. Van idő, amikor tudatában vagyunk, hogy kezdünk erényesek, türelmesek, istenesek lenni, pedig ez még csak egy lépés, és ha ennél megállunk, szellemileg önteltté, kevéllyé válunk. Az a helyes, ha szokásaink eltűnnek az Úrnak bennünk való életében, míg minden szokásunkat annyira begyakoroltuk, hogy azok már egyáltalán nem tudatosak. Szellemi életünk azért alakul át folyton önelemzéssé, mert még vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem "ragasztottunk" (1,5) a többihez. Végül is az Úrhoz való viszonyunknak egészen egyszerűvé kell válnia. Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod. Figyeld meg: mennyei Atyád hogy felforgatja ezeket az időpontokat, ha elkezded szokásodat imádni ahelyett, akire vonatkozik. "Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennel töltöm el." Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el! Valami hiányzik belőled, ismerd fel ezt a hibádat. Ha megtaláltad a hiányzó tulajdonságot, "ragaszd hozzá" a többihez és megfelelő alkalommal gyakorold magad benne.
Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid, eljutottál odáig, ahol eltűnt a szokás és már öntudatlanul teszed a gyakorlati dolgokat. Ha tudatosan vagy szent, akkor bizonyos dolgokról azt képzeled, hogy nem teheted meg. Vannak bizonyos kapcsolataid, amelyekben távolról sem vagy egyszerű; azaz valamit még hozzá kell "ragasztanod". Egyedül Jézus Krisztus élete természetfeletti élet és Ő Istennel mindig kapcsolatban állt. Neked hol nincs kapcsolatod Istennel? Engedd, hogy Ő belenyúljon abba a bizonyos dologba, addig, amíg megragadod Őt és életed a gyermek egyszerű életévé válik.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Csodák

Te kopár fa, s te barna száraz ág,
Benned születnek a legszebb csodák.
Ma még zörögve sóhajt bús zenéd
S holnap te zenged az ég üzenetét!


Ma még szegényen, búsan fúj a szél,

Fagyos telekről, halálról beszél.
S holnap meg csókol égi napsugár
S elkezd vajúdni benned már a nyár!


Előbb rügyek, félénk kis levelek,

Bennük csodás virág-raj szendereg,
Színek, illatok, álmok, életek,
Hozsannáznak majd édes éneket.

Öntöznek langyos permeteg esők,
S te mámorosan hordod a jövőt.
Az örök nagy Isten rád lehelt.
S az isteni szó új életre kelt.

Néha még tépnek ezernyi szelek,
Tördelik, vágják ágad, gyökered,
Meggyötör vihar, szellő megcibál,
Fölötted dörgés, villámlás cikál.

Lehull virágod, elszáll illatod,
S te mégis, mégis nem vagy csalódott
Az Isteni Végzés teremtő erő
Belőled gyümölcsöket hoz élő.

Ember-lélek, te kopár szürke ág,
Benned is szenderegnek ily csodák,
Ma még keserűen sóhajtsz bús zenét.
De ha veszed az ég üzenetét,


Mint tüzes láva, úgy fut rajtad át,
Elperzselve a bűn halál-fonalát.
S mint levél, virág s gyümölcsrengeteg,
Hozsánnázik Istennek életed.
(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

pjutka

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium

Napi evangélium


2009. május 13. – Szerda Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés: A Fiúisten és az Atya közti kapcsolatot a kölcsönös szeretet élteti, s a szeretet éltető ereje lüktet a mi Istennel való kapcsolatunkban is. Észre kell vennünk az felé áradó, s minket körülvevő isteni szeretetet. Ez az a közeg, amelyben életünk biztosított. Miként a szőlővesszők a szőlőtőn keresztül szívják magukba az éltető nedvességet és tápanyagokat, ugyanúgy, mi is szüntelenül az isteni szeretetből táplálkozunk. Az örökkévaló Isten az örök életet ígéri mindannyiunknak, akik vele élünk. Isten, akinek lényege a szeretet, arra hív minket, hogy vele éljünk a szeretetben. Ebből az is következik, hogy az ember hivatása, küldetése is az, hogy állandóan megvalósítsa a szeretetet. Ez emberségünk lényege, emberi létünk igazi célja.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Irgalmasságnak Atyja, ki a Szentlélek által és szent igéddel kisded nyájadat összegyűjtötted, és széles e világon elterjesztvén, annyi tévelygés, üldözés, háborúság között e mai napig megtartottad, igazgattad, vezérletted, igaz tanítók által legeltetted és a pokol kapui ellen győzelmessé tetted. Add szent nevedért, hogy a Te hajódat a háborgó tengeri habok el ne nyomják és el ne merítsék; add meg segítségedet, hogy a Te épületed amaz igaz fundamentumon, az erős sziklán épen megmaradjon; őrizz minket, Uram, szárnyad alatt, hogy az igazságban mindvégig tökéletesen megmaradván egy szívvel, egy lélekkel dicsérhessük szent Felségedet.
Pázmány Péter
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Erőm és énekem az Úr
"1Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, URam, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. 2Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. 3Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. 4Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! 5Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az ÚR, tudja meg ezt az egész föld! 6Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!" (Ézsaiás 12)

Lenyűgöz, amikor láthatom, ahogyan emberek ismeretben, hitben és tapasztalatokban egyre gyarapodva ráébrednek arra, hogy Krisztus mit tett értük és mit akar nekik ajándékozni. Az evangélium világossá teszi, hogy a legsúlyosabb büntetést érdemeljük istentelenségeink miatt, Atyánk azonban - mert hatalma van rá - megújít bennünket. Ebből következően a megváltott embernek mindig lehet oka Isten magasztalására. Kár, hogy olyan sokszor agyonnyomják kéréseink, esetleg panaszaink a hálánkat. Ma ne így legyen! Ha Krisztus váltságát megértetted és elfogadtad, ha bűneidet letetted lába elé, életed legnagyobb kérdését rendezted. Ma arra kérlek, emlékezz a szabadításra, amit Isten Fia vitt végbe érted! Az emberi élet minden területén Úr és Király Jézus, ezért ne csak kenyérgondodban számíts rá! Ne csak testi nyomorúságodban szólítsd! Ma növekedj a hálaadásban! "Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen." (Jel 7,12) /FS/




"Adok néktek szájat"
"10Azután így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, 11mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen." 12"De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. 13De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. 14Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, 15mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. 16Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, 17és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 18De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. 19Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket." " (Lukács 21,10-19)

Kislányom mostanság tanul beszélni. Ahogy értelme nyiladozik, füle egyre inkább figyelmes a családi körön kívülről érkezők beszédére, sőt olykor meg is ismétli a szülei számára nem kedves szavakat is. Amíg a gyermek életében ez a figyelemtágulás természetes jelenség, a lelki ember figyelme egyre inkább Ura beszédére összpontosul (Ef 5,3-4). Testvérem! Ha észrevetted már magadon, hogy beszéded, magatartásod időnként vagy gyakran a világ ízlése szerinti, tölts több időt a Krisztus beszédének tanulmányozásával, hogy az gazdagon lakhasson benned is (Kol 3,16-17)! Embertársaid jó része szomjazik a reménységre, igazságra, jó hírre. Legyen Krisztus evangéliuma igaz szó a szádban! Háborúk hírét hallod hazánk határain túlról. Itt az ideje, hogy imádkozz az ottani hitvalló keresztyénekért. Háborúskodások, elnyomás a közeledben is. Széttört családok, megtört emberek, összetört szívek, kerékbetört életek. Csaták nyomait magukon hordó embertársaid gyülekezeteden kívül és belül. Itt az ideje, hogy könyörögj értük. S talán ellenségeid, vádlóid is vannak. Munkahelyeden, iskoládban, szomszédaid vagy éppen családtagjaid között. Az emberi okosság, önvédelem már sokszor kudarcot vallott, így itt az ideje, hogy a Krisztus ígérete szerinti bölcsességet és szájat kérd. Hittel, semmit sem kételkedve (Jak 1,6). /FS/
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Keresztényzene,vers Hit, Biblia

NAPI ÁHÍTAT
SZOKD MEG, HOGY JÓ LELKIISMERETED LEGYEN

"Botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen Isten és emberek előtt mindenkor" (Csel 24,16).
Isten az Ő parancsait Fiának bennünk lévő életéhez intézi. Ebből következik, hogy nehezek az Ő parancsai annak az emberi természetnek, amelyben az Ő Fia kiábrázolódott. Amint azonban engedelmeskedünk, csodálatosan könnyűvé válnak.
A lelkiismeret az a képesség bennem, amely összekapcsol a legmagasabbal, amit ismerek és megmondja: mit kíván tőlem ez a legmagasabb. A lelkiismeret a lélek szeme, amely vagy Isten felé, vagy a legmagasabbnak tartott felé kutat, ezért más-más emberben másképp nyilvánul meg. Ha megszoktam, hogy mindennel mindig Isten elé állok, akkor lelkiismeretem Isten tökéletes törvényét tárja elém és megmutatja, mit tegyek. Csak az a kérdés, akarok-e engedelmeskedni. Igyekeznem kell lelkiismeretemet olyan érzékenyen tartani, hogy botránkozás nélkül éljek. Olyan tökéletes egyetértésben kellene élnem Isten Fiával, hogy gondolkozásom szelleme minden helyzetben megújuljon és azonnal "megvizsgáljam, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róm 12,2).
Isten mindig nevel minket a legapróbb részletekig. Olyan éles-e már a hallásom, hogy meghallom a Szellem leghalkabb suttogását is és tudom, mit kell tennem? "Meg ne szomorítsátok Istennek Szent Szellemét" (Ef 4,30). Nem mennydörgő hanggal közeledik, az Ő hangja olyan halk, hogy könnyen semmibe vehetjük. Egyetlen dolog tartja meg lelkiismeretünket érzékenynek iránta: ha megszokjuk, hogy állandóan nyitva legyünk Isten előtt. Ha vita támad, hagyd abba! Ha ezt mondod: "Miért ne tenném meg?" - már rossz vágányra kerültél. Amikor a lelkiismeret megszólal, nem lehet tovább vitatkoznunk. Saját vesztedre engeded meg, hogy valami elhomályosítsa az Istennel való közösségedet. Ejtsd el, bármi legyen is az, és ügyelj arra, hogy belső látásod mindig tiszta maradjon!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Adj Igédnek terjedést!

Te égből jött nagy fényesség,
Napfény, amely földre szállt!
Égi csillag, életszentség,
Űzd el már az éjszakát!
Csodás fényed járja át
A föld minden tájékát!

Adj, Urunk, hát szent Igédnek
Gyors és győztes terjedést,
Térdre hullva míg megtérnek
Mind a népek szerteszét,
És az idők végtével
Mint szent Bíró jössz majd el!

Ha Te szólsz, leomlik minden,
Amit a bűn épített,
És a bűnből megtért szívben
Lángra lobban új tüzed.
Hangoztasd hát szent szavad,
Tereld egybe nyájadat!

Bár ne lenne oly föld s ország,
Hol Igéd nem hirdetnék!
És a népek elfogadnák
Rendelésed, nagy Felség!
Szűnne már a rút viszály,
Békét zengne minden száj!
(A hit hangjai 700; Baptista Gyülekezeti Énekeskönyv. 482.)
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

pjutka

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 14. – Csütörtök Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”
Jn 15,9-11

Elmélkedés: Isten szeretetének a megtapasztalása örömöt ébreszt az ember szívében. Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy az ő öröme teljessé válik mindazokban, akik az ő szeretetében élnek. Az öröm abból fakad, hogy érzem: Isten szeret engem, találkozni akar velem. A találkozás nem csak érzelmet, a szeretet érzését ébreszti bennem, hanem megmozgatja értelmemet és akaratomat is. Értelmemmel ugyanis belátom, hogy az engem szerető Isten jót akar nekem, sőt, a legfőbb jót, az üdvösséget, az örökké tartó együttlétet Ővele. Akaratom pedig elfogadja ezt az isteni akaratot. Az érzelmi meghajlás, az értelmi párbeszéd és akaratom meghajlása által fejlődök a szeretetben, növekszem Isten szeretetében.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hogy jól végezz szentségimádást, ne feledd: E Szentség: Jézus Krisztus, múlt, jelen és jövő! A Szentség a Megtestesülés utolsó foka, Urunk földi életének végső, végigtartó fázisa, aki ebben Szentségben minden kegyelmével eláraszt. Minden hitigazság itt van, ide tart, ide torkollik. Semmit nem kell hozzátennünk, amikor mondjuk: Eucharisztia, Oltáriszentség, mert ez maga Jézus Krisztus.
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Keresztényzene,vers Hit, Biblia

NAPI ÁHÍTAT

SZOKD MEG, HOGY ÖRÜLJ A KELLEMETLENSÉGNEK

"Hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben" (2Kor 4,10).
Alakítsunk ki olyan szokásokat, amelyek által kifejezzük, mit végzett bennünk Isten kegyelme. Nem arról van szó, hogy megváltott a pokoltól, hanem azért váltott meg, hogy Isten Fiának élete látható legyen a mi halandó testünkben. A kellemetlen dolgok között mutatkozik meg legjobban: hordozzuk-e az Ő életét vagy nem. Isten Fiának szelídségét mutatom-e fel, vagy a tőle elszakadt "énem" ingerlékenységét? Az egyetlen, ami képessé tehet arra, hogy a kellemetlenségnek örüljek, az az, hogy éppen a kellemetlenség által mutatkozhat meg Isten Fiának az élete bennem. Ha még olyan kellemetlen is valami, mondd ezt: "Uram, gyönyörködtet, hogy engedhetek neked ebben a dologban" - és Isten Fia abban a pillanatban előtérbe nyomul és így az én emberi életemben az mutatkozik meg, ami megdicsőíti Jézust.
Nem kell vitatkozni. Abban a pillanatban Isten Fiának befolyása alá kerülsz, amint engedelmeskedsz a világosságnak, de a vitatkozással megszomorítod Szent Szellemét. Ahhoz, hogy Isten Fia látható legyen benned, alkalmassá kell lenned, de nem lehetsz az, ha önmagadat sajnálod. Életkörülményeink útján bizonyul be, milyen csodálatosan tökéletes és milyen rendkívül tiszta Isten Fia. Minden új alkalom, amikor láthatóvá lehet Isten Fia bennünk, megdobbantja szívünket. Nem mindegy, hogy magunk választjuk-e a kellemetlenséget, vagy Isten vezet bele. Ha Ő visz bele, az Ő segítsége bőségesen elég.
Légy mindig kész Isten Fia életének kiábrázolására! Soha ne élj emlékeidből! Isten Igéje legyen mindig élő és ható benned!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Krisztus hét szava a keresztfán (1526-nál nem később)



Áldott Krisztus keresztfán hét igét megmonda,

Bínes népnek példáját kiáltani hagyja.

Krisztus testamentumba, ez földön marada

Írást róla mint íra Bódog doktor, Béda.



Az hét szónak jószágát Krisztus nékönk adjad,

Hét halálos nagy bínnek terhét megbocsássad!

És mint róla származik számtalan ágazatja,

Szent vérednek hullását tőlönk se távoztasd.



Krisztus,könyörölj rajtunk: megfojt az kevélség,
Telhetetlen átkozott izgat nagy fösvénség;

Világvesztő torkosság, bujaság, irégység,

Harag minden jót megvánt, jaj, hogy süllyed restség?



Uronk egyik tolvajjal elegyedék szóban,

Mondván néki: "Velem léssz ma paradicsomban!"

Mondjad nékem, ha leszek halálnak markában:

"Velem léssz ma örök fénes mennyországban!"



Mondá Krisztus keresztfán őtet mevetőknek

"Megbocsássad, szent Atyám, mit ellenem töttek!"

Áldott Krisztus keresztfán "Szomjúhozom!" - mondá -

Kévánságom limbosban és az szent atyákval.



"Asszonyállat, ím neked - mondá szent anyjának -

Fiad legyen Szent Jánus; légy anyja Jánusnak!"

Krisztus, szent halálodért ne hagyj gonosz társnak,

Hagyj csak szent anyádnak, kérlek, ne hagyj másnak.


És én szent angyelimmal adtam, mit ígértem:

Tied legyen énvélem az, mit teremtettem.

Valaki ez igéket híven megtartandja:


Térdepelvén, szeretvén, mindennap megmondja,

Harminc napnak előtte halálát megtudja,

Uronk Jézus szent Anyját, higgye, hogy meglátja!


(A vers forrása: Peer-kódex 194-199, kritikai kiadása: RMKT I2 210-211, közlésünk forrása: Szöveggyűjtemény 507-508.
Beda Venerabilis (Wearmouth, 672-Yarrow, 735). Szent szerzetes, történetíró. Főműve az angliai egyház története
Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

pjutka

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 15. – Péntek Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17

Elmélkedés: Mai szentírási szakaszunk leírása szerint az utolsó vacsorán Jézus parancsba adta tanítványainak a szeretet gyakorlását. Ez a parancs azonban nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem mindazoknak, akik az Úr követői, nekünk is. Sokan megfogalmazták már ezzel kapcsolatban azt az ellenvetést, hogy miért parancsolja meg Jézus a szeretetet. Vagy él valakiben ez az érzés vagy nem, de parancsszóra alig képes bárki is szeretni a másikat. A szeretettel kapcsoltban azonban észre kell vennünk, hogy nem egyszerűen egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől idegen parancsról van szó, hanem jóval többről. Aki már legalább egyszer megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belő ösztönzést, belső késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a lelkünk mélyéről is azt parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a szeretetet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus Szíve Te tudsz mindent,
Jézus Szíve Te látsz mindent,
Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
Jézus Szíve Te meghallgatod imám.

ejvxfv3oht.jpg
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

A zsarnokság vége
"1Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 2Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az ÚR földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. 3Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett, 4ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Vége van a sanyargatónak, vége van az erőszaknak! 5Összetörte az ÚR a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját. 6Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki nemzeteket taposott haragjában, most azt üldözik kíméletlenül. 7Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. 8Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! 9Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasait, fölkelti trónjukról a nemzetek királyait. 10Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! 11Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! 12Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! 13Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. 14Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! 15De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe. 16Akik csak meglátnak, bámulnak, elgondolkoznak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? 17Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat? 18A nemzetek királyai mind tisztességben nyugszanak sírboltjukban. 19Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gazt, mint eltaposott hullát; elborítanak a meggyilkoltak, akiket karddal öltek meg, és kőhalom alatt lesz a sírjuk. 20Nem temetnek el úgy, mint a királyokat, mert pusztítottad országodat, gyilkoltad népedet. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát. 21Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják az országot, s be ne töltsék városokkal a világot! 22Rájuk támadok - így szól a Seregek URa -, és kiirtom Babilónia nevét és maradékát, még az írmagját is - így szól az ÚR. 23Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel - így szól a Seregek URa. 24Megesküdött a Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. 25Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. 26Ezt a tervet határoztam el az egész föld ellen, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. 27Ha így határoz a Seregek URa, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?" (Ézsaiás 14,1-27)

Ma a szabad véleménynyilvánítás korát éljük. Van lehetőségünk arra, hogy ismeretségi körünkben hangot adjunk a felsőbbségekre vonatkozó véleményünknek. Ez nem jelenti azt, hogy csatlakoznunk kellene vagy szabadna az örök elégedetlenek hangjához, vagy azokéhoz, akik ügyeik megoldását bármely emberi erőben látják. Egyedül a keresztyén nép ismeri azt a mércét, ami alapján Isten a világ hatalmasait megméri. Az Újszövetség tanítása alapján az államnak polgárai jólétén, a jó rend fenntartásán kell munkálkodnia. Ha bármely hatalmasság ettől eltérően cselekszik, túllépi hatáskörét. De mi Isten népének a közfeladata? Pál apostol szerint ez: "Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó" (Róm 12,17b). Saját feladatunkat nehezítjük meg, ha elégedetlen, bíráló szavakat vagy lelkületet engedünk meg magunknak. Tanuljuk meg Ézsaiástól, Krisztustól, Páltól, hogy Isten pontosan tudja, kit és meddig enged hatalmat gyakorolni emberek felett (Jn 19,11; Róm 13,1-2)! Véleményalkotásunkban, jogaink gyakorlásában Urunkra hagyatkozzunk! Igéje a keresztyén ember elsődleges törvénykönyve. /FS/


Az ige nincs megbilincselve
"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, 9amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. 10Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. 11Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. 12Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. 13Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja." (2Timóteus 2,8-13)

Életkörülményeink formálója Isten (Róm 8,28). Ebből az következik, hogy akár kellemes, akár gondterhelt szakaszát éljük életünknek, Urunk alkalmassá tesz szava hallására, megélésére, hirdetésére. Pál apostol fogsága sem a véletlen műve, mert prófétai kijelentés (ApCsel 21,10-13) és mennyei küldött szólt róla (ApCsel 27,24). Igehirdetése nyomán Rómában, sőt a császár udvarában is emberek döntöttek Krisztus mellett (Fil 4,22). A birodalom ura, a császár is kapott Istentől egy lehetőséget a megtérésre. Pál tehát örömhírt mondott, örömre buzdított, habár testi lehetőségei korlátozottak voltak. A gonosz időket is jól használta fel, a testben távoli gyülekezetekkel valós lelki közösségben volt. Igeolvasó testvérem! Ha úgy is találod, lehetőségeid igencsak behatároltak, vágyaid betöltetlenek, életed nem teljes, foglalkozz mennyei megbízatásoddal, elhívásoddal! Ez nem jelenti azt, hogy semmiképpen sem munkálkodhatnál nehézségeid elhárításán, de a legfontosabb szempontod az legyen, hogyan használhat Urad a jelen helyzetedben eszközéül! Ha akkor kezdenél szolgálni Istennek, amikor más dolgod nem lesz, elkésnél (Préd 12,1). Testvérem! Imádságra buzdítalak azokért, akik betegségük, koruk miatt nem vehetnek részt a gyülekezeti alkalmakon. Éreztesd velük, hogy tagjai a gyülekezetnek, még ha a testük erőtlen is! /FS/
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT
EMELKEDJ HELYZETED MAGASLATÁRA

"Hogy tudhassátok, mi az Ő elhívásának a reménysége" (Ef 1,1
Gondold meg, miért vagy megváltva: hogy Isten Fia kiábrázolódjék halandó testedben. Vesd latba minden erődet, hogy mint Isten gyermeke elhivatásod megvalósuljon; mindenkor emelkedj ennek a helyzetnek a magaslatára. Semmit sem tehetsz megváltásodért; de azért már tenned kell valamit, hogy amit Isten végzett benned, az ki is bontakozhassék az életedben. Ezt munkálod-e valóban nyelveddel, értelmeddel és idegeiddel? Ha most is ugyanaz a nyomorult, zsémbes ember vagy, aki megmarad a maga útján, akkor hazugság azt mondanod, hogy Isten megváltott és megszentelt téged.
Isten a tervező; Ő engedi meg a nehézségeket, hogy meglássa, helyesen ugrasz-e át az akadályokon. "Az én Istenemmel kőfalon is átugrom." Isten nem tesz veled sem kivételt. Nem ment fel egyik követelménye alól sem, amit gyermekeivel szemben támaszt. Péter mondja: "Ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek" (1Pt 4,12). Állj helyzeted magaslatára! Vidd véghez azt a dolgot! Nem számít, ha fáj, ha Isten halandó testedben kijelentheti magát.
Bárcsak ne ütközne többé Isten ellenállásba bennünk, hanem szellemi bátorsággal és erővel teljeseknek találna, készen arra, hogy mindennel szembenézzünk, amit Ő küld ránk. Gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy Isten Fia megmutatkozhassék halandó testünkben. Életünknek ez az egyetlen célja, hogy Isten Fiát megmutassuk, de Istennek semmit ne írjunk elő. Urunk soha nem diktált Atyjának, mi se diktáljunk Istennek. Azért vagyunk itt, hogy az Ő akaratának alárendeljük magunkat és Ő elvégezhesse általunk mindazt, amit akar. Ha ezt felismerjük, megtört kenyérré és kiöntött borrá tesz bennünket, hogy ital és táplálék legyünk másoknak.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Jézus keresztjénél nékem jó
Jézus keresztjénél nékem jó,
Onnan folyik dicső kegyfolyó,
Vérében van szívem békéje,
Dics' szent nevére!

Refr. Dics' szent nevére,
Dics' szent nevére,
Vérében van szívem békéje,
Dics' szent nevére.

Mily csoda:ment' vagyok a bűntől,
Jézus tette ezt kegyelemből,
Megváltott vagyok,jelzi sebe,
Dics' szent nevére!

Drága forrás,mely bűnöst tisztít,
Szívemből elmos ez minden kínt,
Üdvöt ad nekem Jézus vére,
Dics' szent nevére!

Jöjj,te lélek,a szent Forrásra!
Jézus vére bűnöd lemossa!
Majd zengheted azt fennt a mennybe':
Dics' szent nevére!


Égi harsonák ha zengenekRefr.
Ha az Úr nevem kiáltja,
Ha az Úr nevem kiáltja,
Ha az Úr nevem kiáltja,
Hű kegyelme által én is ott leszek.

Égi harsonák ha zengenek,nem lesz idő se már,
Mert az Úr lesz ott örökre nap helyett,
És ki üdvbe öltözött,az akkor mind előtte áll,
Őt dicsérve köztük én is ott leszek.

Vágyva-várt Urunk,ha megjelent,fel támad az ki hitt,
Mind ki hű maradt,ki néki engedett,
Látja érte eljövő Urát,amint az ég kinyílt,
Őt dicsérve,köztük én is ott leszek.

Míg a nap ragyog s nem int az est,a munka égjen itt,
Hogy szerelme hűn dicsérje szó s a tett,
És időnk mikor lejárt s a munka már betöltve mind,
Ott leszünk az Úrnál,égi dicsbe' fennt.


 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 16. – Szombat Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”
Jn 15,18-21

Elmélkedés: A bűnös ember gyakran gyűlölettel tekint az igazakra, mert zavarja őt, hogy a másik ember tud tisztességesen élni, ő viszont nem. A bibliában számos példát találunk erre, amelyek közül talán a próféták esetei a legszembetűnőbbek. Őket Isten azért küldi, hogy szavukkal, vagy egyszerűen csak a puszta létükkel figyelmeztessék az embereket arra, hogy elhagyták a törvények útját, s térjenek vissza Istenhez. A próféták elleni gyűlölet odáig fajult, hogy az életükre törtek. Ugyanez lett a sorsa Jézusnak is, aki igaz Istenként jött a világba azzal a küldetéssel, hogy megmutassa a bűnösöknek az Istennek tetsző életet. Akik Jézust követik, az ő sorsában részesednek magukra vonva a világ gyűlöletét. Erre azonban nem válaszolhat gyűlölettel, mert tudja, hogy egyedül a szeretet képes legyőzni a felé irányuló rosszat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Segíts rajtam, Uram, hogy tudjak erős lenni, amikor jön a megpróbáltatás órája! Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne jajveszékeljek és ne kerüljem el azt, aminek történnie kell! Erősen szembe nézve a kereszttel, mondom: Atyám, a Te hívásodat szeretném benne fölfedezni!
Romano Guardini
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Aki mindeneket magához von
" 28Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: 29Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. 30A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. 31Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki sem téveszti el kijelölt helyét. 32Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, oda menekülnek népe szegényei! 1Fenyegető jövendölés Móáb ellen: Éjnek idején elpusztul, elnémul Ár-Móáb! Éjnek idején elpusztul, elnémul Kír-Móáb! 2Fölmennek a templomba, zokog Díbón a magaslatokon, Nébó és Médeba miatt jajgat Móáb. Minden fejet megnyírtak, minden szakállt levágtak. 3Az utcákon zsákruhában járnak, a háztetőkön és a tereken mindenki jajgat, könnyeit hullatva. 4Segítségért kiált Hesbón és Elálé, hangjuk Jahacig hallik. Ezért riadoznak Móáb fegyveresei, riadozik lelke. 5Szívből kiáltok Móáb miatt. Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak menekültjei. Sírva mennek föl a Lúhit-hágón, Hórónaim útján összetörve jajveszékelnek. 6Pusztasággá válnak Nimrim vizei, elszárad a fű, kipusztul a pázsit, nem marad növényzet. 7Ezért amijük megmarad, amit meg tudnak őrizni, átviszik a puszták patakján. 8Körös-körül jajveszékelnek Móáb határain, Eglaimig hangzik a jajgatás, Beér-Élimig hangzik a jajgatás. 9Bizony, megtelnek vérrel Dímón vizei! Más veszedelmet is hozok Dimónra: oroszlánokat Móáb menekültjeire és a föld maradékára." (Ézsaiás 14,28-32; 15,1-9)

A filiszteusok és móábiak régóta ellenségei Isten népének. Azt, hogy évszázadokon keresztül közel voltak Isten népéhez, nem az Úr megismerésére, hanem ellenségeskedésre használták fel egy asszony, a móábita Ruth kivételével, akinek Krisztus földi családfájában is helye lett. Mindannyian abban a világban élünk, amelyet Teremtője szeretete övez, noha sokan erről még nem vesznek tudomást. Istennek úgy tetszett, hogy megváltott emberei legyenek azok a hírvivők, akik Uruk akaratát megosztják azokkal, akik a kárhozat felé tartanak. Amikor Isten kiadja a parancsot, lejár a kegyelem ideje. Azon a napon a most olvasott igeszakaszban foglaltakhoz igencsak hasonló módon számol le végleg az Úr az ellenségeivel. Valaha mi is az ellenségei voltunk, ma már gyermekei vagyunk, mert még idejében megértettük hívását. Harcok, esetleg megaláztatás ma is érhet minket. Ezektől való aggódásunkban legyen biztatásul Urunk választottainak szóló ígérete: "Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!" (Zak 2,12b) Ma vajon kinek kínálja fel kegyelmét Urunk általunk? /FS/

"Hitre talált a mi bizonyságtételünk"
" 1Pál, Szilvánusz és Timóteus, thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: 2kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. 3Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, 4úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek. 5Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. 11Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével, 12hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből. " (2Thesszalonika 1,1-5.11-12)

A mögöttünk álló héten igetanulmányaink során többször olvastunk, gondolkodtunk a bizonyságtételről. Semmiképpen ne feledjük azonban, hogy a mennyországot csak Isten növelheti lakosokkal! Más szavakkal: a meggyőzés, hitébresztés, megigazítás munkája Urunk hatásköre. Ez azt jelenti, hogy nem emberfeletti teljesítményeket vár, hanem emberi szavakba és tettekbe öntött híradást az igazságról. A többi a Szentlélek munkája az emberi szívekben. Istenünknek határozott terve van afelől, hogy kik azok, akiknek rajtunk keresztül ajánlja fel kegyelmét. Ezek az emberek általában azok, akik valamilyen szempont - életkor, lakóhely, érdeklődés, rokonság - alapján hasonlítanak hozzánk. Pál első thesszalonikai tartózkodása alkalmával is szokása szerint azokat az embereket kereste fel a zsinagógában, akikkel közös háttere alapján beszélgetést kezdhetett (ApCsel 17,2). Az Isten beszédének világos és hiteles feltárása meghozta eredményét: a megszólítottak közül többen hívőkké lettek. Mások, akik sértve érezték magukat, hamis vádakat koholva elűzték Pált és társát a városból. Az igazságot azonban, amely gyökeret vert a szívekben, nem űzhették el sem akkor Thesszalonikából, sem a te szolgálatod nyomából. /FS/
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT
A GAZDAGSÁG SZOKÁSA

"Isteni természet részeseivé legyetek" (2Pt 1,4).
Részeseivé lettünk az isteni természetnek az ígéretek által; de az isteni természetet szokások kialakításával kell "használnunk". Az első ilyen szokás, hogy észrevegyük: Isten gondoskodik rólunk. "Nincs rávalóm, hogy megszerezzem" - mondjuk és ebben a mondatban az egyik legnagyobb hazugság rejtőzik. Az élet más síkján is nagyon ízléstelen pénzről beszélni, a szellemi életben is; mégis úgy beszélünk, mintha mennyei Atyánk kitagadott volna minket. Igazi szerénység jelének tartjuk, ha egy nap estéjén elmondjuk: "Ó, igen, éppen csak átjutottam, de nagyon komoly küzdelem volt." Pedig a mindenható Isten a mienk Jézus Krisztusban! Ha mi készek vagyunk engedelmeskedni neki, Ő igénybe veszi a legkisebb porszemet és a legtávolabbi csillagot is arra, hogy megáldjon. Mit számít, ha nehezek a külső körülmények? Miért ne lennének nehezek? Ha önmagunkat sajnáljuk és jajgatunk, ahelyett hogy fényűzésnek tekintenénk a nélkülözést, akkor Isten gazdagságát száműzzük az életünkből és másokat is akadályozunk abban, hogy Isten gondviselésére bízzák magukat. Nincs kártékonyabb bűn, mint az önsajnálkozás, mert félretolja Istent, trónra ülteti az önzést és panaszra nyitja a szánkat. Életünk szellemi élősdi lesz; nem szép és már nem bővölködő ez az élet.
Amikor Isten elégedett kezd lenni velünk, kiforgat minden képzelt gazdagságunkból, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden forrásunk benne van (Zsolt 87,7). Ha Isten fensége, kegyelme és hatalma nem ábrázolódik ki bennünk úgy, hogy tudatában sem vagyunk annak, akkor felelőssé tesz minket ezért. "Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét" (2Kor 9,ezért tanuld meg másokra tékozolni ezt a kegyelmet! Viseld magadon Isten lényének a bélyegét és áldása mindig átárad majd rajtad mások felé.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

OH URAM JÉZUS !

Ott akarok lenni, ahol Te vagy
Minden nap jelenlétedben
Nem akarlak távolról látni
Vonj magadhoz közel

Ott akarok lenni, ahol Te vagy
Vezess ösvényeden engem
Taníts meg a mennyei útra
Tölts be Szent Szellemeddel.


Mert Nálad lenni oly jó
Nincs ahhoz hasonló
Asztalod terítve
Átjár dicsőséged fénye


Együtt Veled
Ez tesz csak boldoggá engem
Erre szomjazom
Ezután vágyódom én

 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 17. – Húsvét 6. vasárnapja Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
Jn 15,9-17

Elmélkedés: Barátaim vagytok
Az ókorban úgy gondolták, hogy az emberek közti szeretetkapcsolatok közül a barátság a legszebb, s ez teszi a leginkább boldoggá az embert. Idézhetnénk a görögök mondását, amely szerint mindazon javak közül, amelyek a teljes boldogságot jelentik az ember számára, a legnagyobb a barátság. Ciceró, a híres római költő pedig azt vallotta, hogy se víznek, se tűznek, sem más dolgoknak nem vesszük annyi hasznát, mint a barátságnak. Manapság mintha sokan leértékelnék a barátság jelentőségét. A gyorsan fejlődő világban, a gyorsan változó kapcsolatok korában ritkán alakulnak ki mély barátságok. Szinte minden fiatalnak vannak cimborái és haverjai, akikkel összejárnak és szórakoznak, de ez még igen messze áll az igazi barátságtól.

Márpedig az embernek szüksége van arra, hogy legyen barátja, legyen egy igazán jó barátja. Elmondok ezzel kapcsolatban egy történetet. Még a nagyböjti időben egy középiskolás fiatal jött hozzám gyónni és egy kis lelki beszélgetésre. Mivel nem szeretném elárulni az igazi nevét, ezért a jól bevált módszernél maradva nevezzük őt Eszternek. Eszter többek között elmesélte, hogy az előző nap törölte magát minden internetes közösségi oldalról. Az okáról nem kellett faggatnom, megmondta anélkül is. Elmesélte, hogy az elmúlt 4-5 év alatt tizenkettő virtuális közösségnek lett a tagja, kivétel nélkül minden nap az internet előtt ült és ismerősöket gyűjtött magának, már közel ötezer ismerőse volt. Néhány nappal korábban az egyik ilyen közösségi oldal új funkciókkal bővült, mégpedig azzal, hogy minden ismerősnél be lehetett jelölni, hogy ki a lakótárs, ki a munkatárs vagy üzleti partner, kik a családtagok, ki az iskolatárs, kivel lakik egy utcában és hasonlók. Eszter az első pillanatban nagyon megörült ennek az új lehetőségnek és három napon keresztül csak azzal foglalkozott, hogy mindenkinél bejelölje, hogy honnan ismeri. Amikor a nagy munka végére ért, teljesen váratlanul átvillant az agyán egy gondolat: A lehetőségek között nem volt olyan, hogy „barát”. Volt ott szinte mindenféle emberi kapcsolat, de barátként senkit nem lehetett megjelölni. Teljesen megdöbbent azon a tényen, hogy a honlap készítőinek eszébe sem jutott, hogy az embereknek lehetnek barátaik is. Aztán néhány másodperc múlva átfutott a fején egy másik gondolat: „Nincs barátom!” Ha lett volna ilyen lehetőség, akkor sem tudott volna senkit megjelölni barátként. Hirtelen nagyon szegénynek érezte magát. De Eszter volt annyira okos lány, hogy azonnal átlátta a szomorú helyzet valódi okát: azért nincsenek hús-vér, élő barátai, mert minden idejét a virtuális ismerősökkel töltötte. Aztán jött harmadik gondolat: ennek azonnal véget kell vetni. Gyorsan cselekedett, törölte magát az oldalról, aztán az összes többiről is. Mindezek után jött el hozzám egy beszélgetésre, amelynek a végén felszabadult örömmel mondta: „Szabadnak érzem magam új, baráti kapcsolatokra!”

Mindannyian igazi, emberi kapcsolatokra, valódi barátságra vágyunk. Ebben valamennyien hasonlítunk Eszterre. A barátságban megtalálható a bizalom, a hűség, az önzetlenség, tehát olyan tulajdonságok, amelyek Isten és az emberek kapcsolatában is jelen vannak. Nem véletlen tehát, hogy a szentírásban lépten-nyomon találkozunk azzal a gondolattal, hogy Isten barátságot ajánl az embereknek. Az ószövetségi időkben például Ábrahám és Mózes is kiérdemelte, hogy „Isten barátjának” nevezzék őket (vö.: Iz 41,8; Kiv 33,11). Jézus barátként tekint mindenekelőtt apostolaira és tanítványaira, de minden emberre. Barátsággal fordul még a bűnösökhöz is, amelynek köszönhetően ellenfelei többször azzal vádolják, hogy a vámosok, az utcanők és a bűnösök barátja, s ezt ő nem utasítja el, hiszen küldetése hozzájuk is szól.

Az elhangzottak fényében talán jobban megértjük Jézus kijelentésének lényegét. Így tanított: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket.” (Jn 15,14-15). Jézus barátságra hív minket. Barátként gondolt ránk, amikor életét adta értünk. És mindig barátként tekint ránk. Szükségünk is van barátságára, szeretetére. Jézus barátsága segítsen minket abban, hogy emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz barátságot. Tízezer virtuális ismerősnél is többet ér egyetlen igaz barát.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Úgy állok előtted, Uram,
mint barát a barátja előtt,
és kérlek, vonzz magadhoz
kimondhatatlan szereteteddel;
ne engedj tőled soha eltávoznom,
hogy mindig a tiéd legyek!
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Jövevény voltam, és befogadtatok
"1Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának Szelából a pusztaságon át Sion leányának hegyére! 2Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai az Arnón gázlóinál. 3Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést! Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat! 4Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító! Mert vége lesz az erőszaknak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az ország eltiprói. 5Kegyelem által készül egy trón. Megingathatatlanul ül azon Dávid sátorában a bíró, aki törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot. 6Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, üres hencegő. 7Ezért jajgatni fog egyik móábi a másikért, mindenki jajgatni fog. Nyögni fogtok összetörten Kír-Hareszet aszú szőlőjéért, 8mert elhervadtak Hesbón szőlőhegyei, Szibmá szőlőtőkéi. A nép urai lemetszették vesszőit, pedig Jazérig értek, befutották a pusztaságot. Hajtásai szétágaztak, a tengeren túlra nyúltak. 9Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit, ahogyan sirattam Jazért. Elárasztlak könnyeimmel, Hesbón és Elálé, mert szüretedről és aratásodról elmaradt a kurjantás. 10Odalett az öröm és vigadozás a szőlőskertben, nem ujjonganak a szőlőkben, nem kiáltoznak. Nem tapos bort sajtókban a taposó, a kurjantást megszüntetem. 11Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért, a keblem Kír-Hereszért. 12És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon, bárhogyan fáradozik, még ha szentélyébe megy is imádkozni, nem érhet el semmit. 13Ezt az igét mondta az ÚR Móábról már régen. 14De most így szól az ÚR: Három esztendőn belül, a bérlők éveihez hasonlóan, megalázzák Móáb előkelőit és egész nagy tömegét, még a maradéka is kevés, kicsiny és erőtlen lesz. " (Ézsaiás 16)

Egy gyermekkori emlék jut eszembe. Egyszer késő délután, szüleimmel egy idegen hangját hallottuk az udvarunkon. Az idegen egy edényárus volt, sok csomaggal, és szállást keresett, elmondása szerint már hosszú ideje. Szüleimnek eszébe jutott a bibliai tanítás, és vendégünknek szállást és vacsorát adtunk. Egyszerre volt bennünk a segítségnyújtás öröme és a szorongás: vajon becsületes ember? Reggel megköszönte a szállást, és mielőtt elment, egy kis edényt adott ajándékba. Becsületes jövevény volt. Ézsaiás ebben az igeszakaszban a móábiták ellen jövendöl. Figyeljük meg ennek a népnek az eredetét! Lótnak és Lót idősebb lányának közös gyermeke Móáb (1Móz 19,37). Lakóhelyük a Jordántól keletre volt. Izraeltől megtagadták, hogy átvonuljanak földjükön, mikor azok Kánaán felé haladtak. Ez a nép bízta meg Bálámot, hogy megátkozza Izraelt. Dávid vezetése alatt Izrael leigázta őket, "és a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak" (2Sám 8,2). A leigázás után Mésa, Móáb királya százezer hízott bárányt és százezer kost adott adóba Izrael királyának (2Kir 3,4). 1. A próféta felszólítása: "Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának... Sion leányának hegyére" (1. v.). Ézsaiás próféta felszólította a móábiakat, hogy csatlakozzanak Jeruzsálemhez, mert így Isten megőrzi majd őket az asszír pusztítástól. Aprófétának Izrael felé is van tanítása: "Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat... a jövevényt fogadjátok be" (3. v.). Egyszerre van benne ebben az eseményben Isten igazságos ítélete és nagy kegyelme. Hasonló ez ahhoz a kegyelemhez, amelyet velünk szemben gyakorolt és naponként gyakorol. "Kegyelem által készül egy trón... a bíró, aki rajta ül, törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot." (5. v.) 2. A próféta megállapítása: "Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, üres hencegő" (6. v.). Ez az ok, amiért Isten ítélete jön. A büszke, gőgös embernek nem kell az, amit Isten felkínál. A móábiak úgy döntenek, nem küldenek bárányt, nem folyamodnak Jeruzsálemhez. Inkább a maguk elgondolása szerint cselekszenek, a magunk erejében bíznak, és saját isteneiket imádják. Megtehették, ám az Úr azt üzeni, hogy három esztendőn belül jön az ítélet (14. v.). "Hova menekülsz, ha majd jön az ítéletnap? Vajon ki segít, a vádtól ki véd?" - kérdezi egyik énekünk. "Ma még jöhetsz, mire vársz, az Úr szól! Siess hát, fogadd kegyelmét!" - szól a folytatás. Engedjünk a felhívásnak, döntsünk Isten kegyelme mellett! /PD/




Az engedetlenek fenyítése
"6Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át. 7Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 8nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 12Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 14Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 15De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. 16Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! 17A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok. 18A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!" (2Thesszalonika 3,6-18)

Harminc évvel ezelőtt egy családot kellett meglátogatnom. Csengő nem volt, de végül a házigazda észrevett és beengedett. A kapu nehezen nyílt, a zár "kézzel kötözött" volt. A már évek óta sarkából kitört kapu végül a járdát végigsúrolva kinyílt. Köszöntünk egymásnak, majd megjegyeztem, hogy kissé nehezen működik a kapu. "Igen, de nem is javítom meg, nem fog ez sokáig kelleni, mert jön az Úr Jézus" - szólt a meggyőző válasz. Évek múltán mégis kellett új kapu, ami újabb 20 évet szolgált. Testvérem tizenegy éve halt meg, de az Úr Jézus második jövetele még nem következett be. Életünk fontos kérdése helyesen várni az Urat. Pál apostol nagy felelősségtudattal inti a thesszalonikai gyülekezetet első és második levelében a Krisztust váró helyes életvitelre. A gyülekezetben nagyon sok időt és energiát emésztenek fel a "rendetlenül élő" emberek. Az apostol arra figyelmezteti a gyülekezetet, hogy azokat, akik építés helyett inkább rontanak Isten ügyén, nem tűrhetik meg a közösségi életben; nem ismerhetik el őket közösségükhöz tartozóknak, míg meg nem változik az életük. Mindemellett szeretettel inteni és segíteni kell őket, hogy megváltozzanak. A hanyagsággal, tétlenséggel, nyughatatlansággal jellemzett rendetlen élet nem illik Krisztus követőihez. Az ilyenektől meg kell vonni a segítséget: "ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék" (10. v.), "mert mindenki a maga terhét hordozza" (Gal 6,5), de a rászorulók, betegek, özvegyek, idősek segítésére nyomatékosan felszólít: "mert a szegények mindig veletek lesznek" (Jn 12,8). "Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe!" (13. v.) "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!" (Gal 6,2) Mennyei örökségünknek éppen arra kell késztetnie minket, hogy becsületes, szorgalmas munkával mutassunk példát. A hívő élet nem másoktól teljesen függetlenített magánügy. "Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön! Ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek mint testvéreteket!" (14-15. v.) Fontos az egymással való törődés, a magunk feladatainak végzése, a munka, az intés, de mindennél fontosabb Isten békessége (16. v.). Vigyáznunk kell, mert a problémák a békességet fenyegetik elsősorban. Pál apostol jókívánsága az igeszakasz végén a következő: "A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!" (18. v.) Ez a megoldás minden problémánkra, Krisztus kegyelmének birtokában minden a helyére kerül egyéni és közösségi életünkben. /PD/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

MENNYBEMENETELE ÉS KÖZÖSSÉGÜNK VELe

"Amíg pedig áldotta őket, elvált tőlük és felment a mennybe" (Lk 24,51).
Nincsenek olyan tapasztalataink, amelyek megegyeznek Urunk megdicsőülése utáni életével. Ettől kezdve Urunk életének mindenestül helyettes jellege lett. A megdicsőülés napjáig egy normális és tökéletes ember életét élte; megdicsőülésétől kezdve - a Gecsemáné, a kereszt, a feltámadás - útja egészen idegen nekünk, embereknek. Az Ő keresztje az a kapu, amelyen át minden ember beléphet Isten életébe; a feltámadásánál fogva pedig joga van örök életet adni bárkinek. Mennybemenetele által belép a mennybe és nyitva tartja a kaput az embernek.
A megdicsőülés a mennybemenetel hegyén fejeződött be. Ha Jézus Krisztus a megdicsőülés hegyéről egyenesen a mennybe ment volna, akkor egyedül ment volna. Nem lenne több nekünk, mint dicső, magasztos történelmi személy. De Ő hátat fordított a dicsőségnek és lejött a hegyről, hogy azonosítsa magát a bukott emberiséggel.
A megdicsőülés teljes megvalósulása a mennybemenetel. Urunk eredeti örök dicsőségébe tér vissza, de nemcsak mint Isten Fia, hanem mint aki egy személyben ember Fia is. Ezért az ember Fia mennybemenetele által minden ember odajuthat közvetlenül Isten trónja elé. Mint ember Fia Jézus Krisztus maga korlátozta saját mindenható voltát, mindenütt jelenvalóságát és mindentudását. Most már ezek mind korlátlanul, feltétel nélkül hatalmában vannak. Jézus Krisztusnak, mint ember Fiának teljes hatalma van Isten trónján. Ő a királyoknak Királya és az uraknak Ura (Jel 19,16), mennybemenetele napjától fogva mind mostanig.


Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

AZ OLAJFÁK HEGYÉN

Ne menj el, Mesterünk!
Urunk, maradj velünk!
Árván hagynád kis sereged?
Nem folytatnád nagy művedet?
A keresztfán kiszenvedtél.
A halálból vissza jöttél.
Ugyan mi lehet még hátra,
Hogy Izráel királysága
Dicsőségben helyreálljon,
S tudják, lássák a világon:
A megcsúfolt Jézus az Úr,
Minden ellenség porba hull.
Ne menj el, Mesterünk!
Urunk, maradj velünk!

Nyugtalan vándorok!
Nem a ti dolgotok
Készíteni a terveket,
Kitűzni a mérföldeket,
Időket és alkalmakat;
Atyám rendezi azokat.
Legyen türelmes hitetek,
Ne képzelődjék szívetek,
Mintha az Ő menetrendje
A ti kezetekbe lenne.
Nyugtalan vándorok
Nem a ti dolgotok.

Mennyei vándorok,
Ez a ti dolgotok:
Gyermekszívvel esdekelni.
Lelket, tüzet kérni, nyerni,
Elindulni szenvedéllyel;
Szóval, tettel, könnyel, vérrel
Tanúskodni a nagy perben.
Ébreszteni az emberben,
A fehérben, feketében,
S sárgában, mindegyikben
A bizalmat Jézus felé,
A honvágyat a menny felé.
Könnyes vetés a részetek,
Aratni újra itt leszek,
S vélem az angyalok. -
Ez a ti dolgotok
Győri József
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Feltekinteni az Alkotóra
" 1Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom és omladék lesz. 2Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak lesznek ott, heverésznek háborítatlanul. 3Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége, - így szól a Seregek URa. 4Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik. 5Úgy lesz, mint amikor gabonát markol az arató, és karjával levágja a kalászokat. Olyan lesz, mint amikor valaki kalászt szedeget a Refáim völgyében. 6Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa koronája tetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain - így szól az ÚR, Izráel Istene. 7Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. 8Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat. 9Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő, és mint a hegycsúcs, amelyet elhagytak az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesz. 10Mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál, azért ültetsz gyönyörű ültetvényt, és teletűzdeled idegen vesszőkkel. 11Az ültetés után be is keríted, és reggelre kisarjasztatod a magvakat. De oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom. 12Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. 13Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz; de ha megdorgálja az ÚR, elfut messzire. Mint a polyvát kergeti a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar. 14Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, sehol sem lesznek. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak. " (Ézsaiás 17)

Az igeszakasz fő kérdése: minek kell történni ahhoz, hogy Alkotódra feltekints? Ez egy jövendölés Damaszkusz, Arám (Szíria) fővárosa ellen és Izrael északi királysága, Efraim ellen. Arámmal szövetséget kötött Efraim, hogy ellenálljanak az Asszír fenyegetésnek. A próféta megjövendöli, hogy az asszírok legyőzik Arámot és Izraelt bűneik miatt. Egyik bűnük, hogy elfeledkeztek szabadító Istenükről (10. v.). Áldozásra magaslatokat építettek, bálványimádóvá lettek és emberekben bíztak, nem pedig Istenben: "erős Kőszikládra nem gondoltál". Mivel szövetséget kötött Efraim Arámmal, az ítéletben sem lesz kivétel. Az ítélet az, hogy Damaszkusz nem lesz többé város, Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik, csak néhány olajbogyó marad a fa koronája tetején, csak egy néhány ember menekül meg, a nép legnagyobb részét lemészárolják. A prófécia szerint az ítélet rémülete majd eszükbe juttatja az Urat. Amikor újból Istenre gondolnak, "alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izrael Szentjét" (7. v.). Felhagy bálványaival, rájuk se tekint többé. Rossz tulajdonságunk nekünk embereknek, hogy hajlamosak vagyunk csak a nyomorúság idején keresni Istent, amikor már nincs máshol remény. Hadd legyen a jólétben is igaz ránk: "Tekintetem a hegyekre emelem..." (Zsolt 121) /PD/



"Intsd meg őket!"
"1Így szólt hozzám az ÚR igéje: 2Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga köréből egy férfit, és őrállóvá teszi, 3az pedig látja jönni a fegyveres ellenséget az ország ellen, és megfújja a kürtöt, hogy figyelmeztesse a népet, 4akkor ha valaki hallja a kürtszót, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, úgy a vére a saját fejére száll. 5Hallotta a kürtszót, de nem törődött a figyelmeztetéssel: a vére saját magára száll, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette volna az életét. 6Ha ellenben az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, azután eljön a fegyveres ellenség, és levág közülük valakit, akkor azt a maga bűne érte utol, de vérét az őrállótól kérem számon. 7Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! 8Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! - és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. 9De ha te figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet." (Ezékiel 33,1-9)

Az Úr őrállókat rendelt népe élére, ő maga határozta meg azok felelősségét és kötelezettségeit. Ezékiel próféta már szolgálata elején megértette, hogy a szövetséges nép őrállója. Felismerhetjük életében az őrálló legfontosabb tulajdonságait: szoros kapcsolatban van Istennel, ismeri népét, és továbbadja Isten üzenetét. Az Úr szolgáinak feladata hasonló a kőfalon álló őrök feladatához. Ahogyan azok veszély esetén megfújják a kürtöt, a próféta is figyelmezteti népét, amikor veszélyt vagy annak bűneit látja. A próféták feladata Isten értékrendjének megfelelően felismerni a veszélyt, még akkor is, ha mások riogatásnak tartják azt. Figyeljük meg, mit mond az Úr: "Emberfia! Szólj népedhez..."A próféta felelős népéért, ha népe közömbös is marad, intenie kell azt. Az Úr az ő kezéből kéri számon annak vérét. Keressük Isten vezetését úgy gyülekezeti, mint egyéni szolgálataink végzésében, hogy büntetés helyett megjutalmazás kövesse a számonkérést, és "hogy fedhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok mint csillagok a világban". (Fil 2,15) /PD/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT
GONDOS GONDTALANSÁG

"Tekintsetek az égi madarakra... Figyeljétek meg a mező liliomait..." (Mt 6,26.2
Nézd, hogy nőnek a mező liliomai: egyszerűen csak vannak. Nézd a tengert, a levegőt, a napot, a csillagokat és a holdat - mind csak vannak, és micsoda szolgálatot végeznek. Valahányszor tudatosan igyekszünk hasznossá lenni, mindannyiszor megrontjuk azt a befolyást, amit Isten akar rajtunk keresztül kiárasztani. Jézus megmondja, hogy csak egy úton lehet szellemileg fejlődni: ha Isten az életünk középpontja. "Ne kínozd magad azzal a gondolattal, hogyan tehetnéd magad hasznossá mások számára, hanem higgy énbennem" - legyen gondod arra, hogy a forrásnál maradj, akkor "élő víznek folyamai ömlenek majd a bensődből" (Jn 7,3 Emberi józan eszeddel még a természetes élet forrásaihoz sem jutsz el. Jézus azt tanítja, hogy szellemi életünk nem akkor növekszik, ha vigyázunk, hanem, ha mennyei Atyánk a középpontja. A mi mennyei Atyánk ismeri körülményeinket, és ha figyelmünket Őrá összpontosítjuk, akkor úgy fogunk szellemileg növekedni, mint a liliomok.
Nem azok az emberek vannak ránk a legnagyobb hatással, akik gomblyukunkba akaszkodva beszélnek és agyonbeszélnek minket, hanem azok, akik úgy élik életüket, mint a csillagok az égen és a liliomok a mezőn, tökéletes egyszerűségben, minden mesterkéltség nélkül. Az ilyen életek formálnak minket.
Ha azt akarod, hogy Isten használjon, kerülj igazi kapcsolatba Jézus Krisztussal és ő életed minden percében hasznossá tesz anélkül, hogy tudnál róla.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

JOBB NÉKTEK AZ...

Jobb néktek az, hogy én most elmegyek,
Bár szívetek fáj, mintha megszakadna.
A földi búból égi üdv ered,
Halálban ott az élet drága magva;
Sok bűnösért elvérzik az Igaz,
Jobb néktek az.

Jobb néktek az. Nem ismertek ti most
Lélek szerint, csak földi porhüvelyem;
Széttört szőlőből ömlik tiszta must,
Kihalva kél a mag életre szebben;
Mennyből jön tőlem Lélek és vigasz...
Jobb néktek az.

Jobb néktek az. A járást úgy tanulja,
Anyja ölét ha elhagyja a gyermek.

Kiknek hajóját vész vihar dúlja,
Tengeren bátran elmerülni mernek:
A hősök ajkán nincs bús panasz.
Jobb néktek az.

Jobb néktek az. Most még nem értitek,

Látástok elborítja könnyek árja.
De aki győz, megtartván a hitet,
Azt fönn a fényben majd korona várja.

Jobb néktek az. S bár ellentmond a test:
Higgyétek ezt!!



Sillye Jenő ás Barátai

Egy hangszer voltam album

 
Utoljára módosítva a moderátor által:

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

A föld széleiről érkezők
"1Jaj a szárnysuhogás országának Etiópia folyóin túl! 2Követeket küld a tengeren, papíruszhajókon a víz színén. Induljatok gyorsan, követek, a szálas és sima arcú néphez, a közelben és távolban rettegett néphez, az elsöprő erejű néphez, melynek hazáját folyók szelik át. 3Ti, a világ összes lakói, e föld lakosai! Ha jelt adnak a hegyeken, lássátok meg, ha megfújják a kürtöt, halljátok meg! 4Mert ezt mondta nekem az ÚR: Nyugodtan nézem hajlékomból, mint izzó hőség fényes nappal, mint harmatozó felhő aratási hőségben. 5Mert még szüret előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is. 6Ott marad mindenestül a hegyek ragadozó madarainak és a föld állatainak. Ott nyaral a ragadozó madár, és ott telel a föld minden állata. 7Abban az időben ajándékot visz a Seregek URának a szálas és sima arcú nép, a közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek hazáját folyók szelik át, a Seregek URa nevének helyére, a Sion hegyére." (Ézsaiás 18)

Életünket döntően meghatározzák terveink, szándékaink és maga a hely, ahol élünk. Mi, emberek, sokszor elégedetlenek vagyunk életünkkel vagy az eseményekkel, amik velünk történnek. Az igeszakasz Etiópia elleni prófécia, amit a próféta jajszóval kezd. Sajnálat és figyelmeztetés szava ez. Etiópia követeket küld Jeruzsálembe, hogy Júdát szövetségessé tegye Asszíria ellen. A prófécia szerint viszont nem árthatnak az asszíroknak addig, míg az Úr tervét véghez nem viszi velük. Használni akarja őket metsző kés gyanánt, azért figyelmezteti a próféta Izrael vezetőit, hogy ne szövetkezzenek azokkal, akik fellázadnak ellenük. Az Úr kijelentette, megbünteti Etiópiát, sok lesz a halott, el sem temetik őket, az ég madarainak és a vadállatoknak lesznek eledelül. Az Úr nyugodtan néz le, és eljön az idő, amikor cselekedni fog. Tervének megvalósulása úgy jön el, ahogyan a hőség és a harmat elhozza az aratás idejét. Eljön az idő, amikor nem szövetséget kötni jönnek majd szerecsenországból (Etiópia, de a föld lakóit kell érteni alatta) és a föld széleiről Jeruzsálembe, hanem hogy ajándékot hozzanak a Seregek Urának. "Az Úr csodásan működik, / De útja rejtve van." (BGyÉ 289) /PD/


Szelídséggel, türelemmel
"22Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. 23Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. 24De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, 25aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, 26és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék." (2Timóteus 2,22-26)

Pál apostol arra figyelmezteti Timóteust, hogy az Úr szolgáit hűség és tisztaság jellemezze (14-21. v.). Most a helyes viselkedésre hívja fel a figyelmét. Timóteus a kor szokásaihoz képest nagyon fiatalon állt be a gyülekezeti szolgálatba. Emiatt sokan megvetették őt, de Pál apostol kiállt mellette, tanította őt: "Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!" Minden kornak megvannak a maga kísértései, a testi vágyak, vagy éppen a szolgálatban az abból fakadó kísértések: túlzott harc a tekintélyért, nagyravágyás, türelmetlenség, beképzeltség. A hívő élet nagyon egyszerű: tenni azt, amit Isten elvár, és nem tenni azt, amit igéje tilt. "Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre... az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni" (24. v. - Károli). Pál apostol arra tanítja Timóteust, hogy szelídséggel intse, nevelje az ellenszegülőket. Sok türelmet igényel az ilyen emberekkel való foglalkozás, mert az ördög tőrében vannak. Szelídséggel és türelemmel kell szolgálnunk, amit Jézustól tanulhatunk meg: "és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű..." (Mt 11,29) /PD/
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

FELTÁMADOK A ROMOKBÓL

"Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35)
Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: "Vele vagyok háborúságban" (Zsolt 91,15). Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából. "Mindezekben felettébb diadalmaskodunk" (Róm 8,37). Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. Igaz ugyan, hogy nem a mi ügyességünk, éleslátásunk vagy bátorságunk által, hanem kizárólag azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk. Sajnálni való az olyan keresztyén, akinek a körülményeiben nincs semmi olyan, amit nem kíván.
"Nyomorúság..."? - A nyomorúság sohasem kívánatos. De akármilyen elkeserítő, kimerítő vagy fárasztó: nem szakíthat el minket Isten szeretetétől. Soha semmi nyomorúság, sem aggodalom el ne fordítson attól a ténytől, hogy Isten szeret téged.
"Félelem..."? Megőrizhet Isten szeretete akkor is, amikor minden látszat azt mutatja, hogy az Ő szeretete hazugság és nincs is igazság?
"Éhség..."? - Tudunk-e nemcsak hinni Isten szeretetében, hanem felettébb diadalmaskodni még akkor is, ha éhezünk?
Vagy csaló Jézus Krisztus és Pál be van csapva - vagy valami rendkívüli dolog történik azzal az emberrel, aki megmarad Isten szeretetében akkor is, ha a jelek Isten hűsége ellen szólnak. Az emberi okoskodásnak itt el kell hallgatnia. Csak egyetlen egy számít itt: Isten szeretete Jézus Krisztusban. "Feltámadok a romokból" - mindig, újra.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Túrmezei Erzsébet

Szóljon az ének! Zengjen a hála!

Évek suhannak, századok szállnak…
Tovatűnt tegnap üzen a mának.
Előttünk jártak, rég célhoz értek,
Hitvalló ősök emléke ébred…
Emléke annyi régi csodának!
S dicséret zendül és hála árad!

Mert felidézni és számba venni
Ezen a Földön nem tudja senki,
Annyi év alatt mit végezett itt lenn
E szent hajlékban az élő Isten.

Kegyelem árja hány szívbe áradt…
Új erőt hányszor lelt itt a fáradt…
Hányszor törölt le keze könnyeket…
Hányan nyertek új, boldog életet,
Bűnbocsánatot és békességet…

Földi feljegyzés annyi elégett…
De Isten égi statisztikája
Századok minden viharát állja.

Ő nem felejti, Ő számon tartja,
Kinek volt e ház reménység partja,
Kinek otthona, szent menedéke!

Krisztus szavából árad a béke.
Ő maga szólt itt! Ő maga járt itt!
Lelkével Ő tett annyi csodát itt!

Ma sincs új élet, béke, csak Nála!
Szóljon az ének! Zengjen a hála!
Hisz ma is itt jár, hogy megsegítsen!

Te háromságos egy örök Isten,
Ezért a drága házért is áldunk!…

S új csodák felé indul a lábunk…


 
Utoljára módosítva a moderátor által:

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Boldog ember

Boldog ember az, ki bűnt nem ismer,
Kinek vétke már elfedeztetett.
Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít,
Lelkében csalárdság nincsen.

Míg elhallgattam megavultak csontjaim,
Napestig jajgattam, könnyeztem.
Éjjel, nappal éreztem kezeidet
Szívemre, lelkemre nehezedett.

Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
S Te elvetted rólam a bűneim terhét,
Szabad, tiszta szívet adtál nekem.

Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
Boldog ember az, kinek szíve bűntelen,
Lelkében csalárdság nincsen.



A boldog herceg

Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetõtõl talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy mûvészi ízlésének -, csakhogy nincs annyi haszna tette hozzá nehogy az emberek azt higgyék, hiányzik belõle a gyakorlati érzék, mert az aztán nem hiányzott. - Bár olyan lennél mint a boldog herceg! - sóhajtott fel a józan anya, mert nyafogott neki a kisfia, hogy hozza le neki a csillagokat. - A boldog hercegnek még álmában sem jut eszében, hogy nyafogjon valamiért. - Örülök, hogy akad legalább egy lény a világon, aki tökéletesen boldog - dünnyögte a csalódott férfi, amint a csodálatos szobrot bámulta. - Olyan mint egy angyal - mondták az árva gyerekek amikor kiléptek a székesegyházból ragyogó skarlátvörös kabátban és tiszta fehér kötényben. - Honnan tudjátok? - kérdezte a számtantanár. - Sose láttatok angyalt. - Dehogynem, álmunkban - válaszolták a gyerekek, és a számtantanár összeráncolta a homlokát, és nagyon szigorú arcot vágott, mert nem helyeselte ha a gyerekek álmodnak.
Egy éjszaka elszállt a város fölött egy kis fecske. Társai már hat hete útnak indultak Egyiptomba, de õ hátramaradt, mert szerelemes volt a legszebb nádszálba. Még a kora tavaszon ismerkedett meg vele, amint egy nagy sárga pillét kergetett a folyó mentén, és a nádszál karcsú alakja úgy elbûvölte, hogy megállt és megszólította. - Szeresselek? - kérdezte a fecske, mert kedvelte az egyenes beszédet, mire a nádszál mélyen meghajolt. Így aztán a fecske újra meg újra körülrepülte a nádszálat, a szárnya meg-meg érintette és ezüstösen fodrozta a vizet. Ez volt a vallomása, és így udvarolt egész nyáron át. - Micsoda nevetséges kapcsolat - csivitelték a többi fecskék -, nincs a menyasszonynak pénze és túlságosan sok a rokona - és csakugyan, a folyót szinte elborította a nád. Azután beköszöntött az õsz, és a fecskék elröpültek. Távozásuk után a kis fecske nagyon egyedül maradt, és unni kezdte kedvesét. - Örökké csak hallgat - mondta -, és félek, hogy ingatag természet, mert szüntelenül kacérkodik a széllel. - És valóban, a nádszál a legkisebb szélre is a lehetõ legkecsesebben hajladozott. - Elismerem ugyan, hogy otthon ülõ teremtés - folytatta a fecske -, én viszont szeretek utazni - szeressen hát utazni a feleségem is! - Eljössz e velem? - kérdezte végül a nádszáltól, de ez csak a fejét rázta, annyira ragaszkodott az otthonához. - Hitegettél csak! - kiáltotta a fecske. - Indulok a piramisokhoz. Isten veled! - és elrepült.
Szállt, szállt egész nap, és estére megérkezett a városba. - Hol töltsem az éjszakát? - kérdezte. - Remélem, felkészültek a fogadásomra. Ekkor megpillantotta a szobrot az oszlop tetején. - Itt fogok megszállni - kiáltott fel -, pompás ez a hely, járja a friss levegõ is. - És leereszkedett egyenesen a boldog herceg lába elé. - Arany a hálószobám - mondta magának halkan, amint körülpillantott, és aludni készült, de alig dugta a fejét a szárnya alá, rápottyant egy vízcsepp. - Milyen különös! - kiáltott fel. - Egyetlen felhõ sincs az égen, tisztán ragyognak a csillagok és mégis esik. Bizony szörnyû az éghajlat itt Észak-Európában. A nádszál ugyan szerette az esõt, de csak puszta önzésbõl. Akkor ismét ráhullott egy csepp. - Mi haszna van egy ilyen szobornak, ha még az esõtõl sem véd meg! - kérdezte. - Keresnem kell egy jó fedeles kéményt - és elhatározta, hogy továbbszáll. De mielõtt szétnyitotta volna a szárnyait, ráhullott a harmadik csepp. Ekkor felnézett és látta - de jaj, mit is látott? A boldog herceg szeme könnyben úszott, és a könnyek végigcsorogtak arany orcáján. És a holdfényben olyan gyönyörû volt az arca, hogy a kis fecskét elöntötte a szánalom. - Ki vagy te? - kérdezte. - Én vagyok a boldog herceg. - Miért sírsz akkor? - kérdezte a fecske. - Teljesen átáztattak a könnyeid. - Míg éltem és emberi szívem volt - felelte a szobor -, azt se tudtam, mi a könny, mert a Gondtalanság Palotájában laktam, ahova nem léphet be a szomorúság. Nappal a kertben játszottam társaimmal, este pedig a Nagy Teremben én nyitottam meg a táncot. A kertet magas fal vette körül, de nekem eszembe sem jutott megkérdezni, hogy mi van a falon túl, olyan szép volt odabenn minden. Az udvaroncaim boldog hercegnek neveztek, és én csakugyan boldog voltam, ha az öröm boldogság. Így éltem és így haltam meg. És most, hogy holt vagyok, ideállítottak olyan magasra, hogy látnom kell a város minden szörnyûségét és nyomorúságát, és bár a szívem ólomból van, mást sem csinálok, csak sírok. - Úgy, hát belül nem is arany? - jegyezte meg magában a fecske. De udvariasabb volt annál, semhogy kimondjon egy ilyen személyes természetû észrevételt. - Messze innen - folytatta mély, zengõ hangon a szobor -, jó messze valamelyik kis utcában áll egy szomorú ház. Ablaka éppen nyitva van, és én egy asszonyt látok odabenn, amint az asztal mellett ül. Arca keskeny és megviselt, keze durva és vörös, telis-tele tûszúrással, mert az asszony varrónõ. Golgotavirágokat hímez éppen egy atlaszruhára, amelyet a királyné legkedvesebb udvarhölgye visel majd a legközelebbi udvari bálon. A szoba sarkában, az ágyon betegen fekszik a kisfia. Lázas, és narancsot kér. De az édesanyja nem tud mást adni neki, csak vizet, s így a kisfiú sir. Fecském, fecském, kicsi fecském, nem vinnéd-e el neki a rubintot a kardom markolatából? Lábamat ehhez a talapzathoz erõsítették, magam nem tudok mozdulni. - Engem várnak már Egyiptomban - mondta a fecske. - Társaim föl-le cikáznak a Nílus fölött, és beszélgetnek a nagy lótuszvirágokkal. Hamarosan elpihennek a nagy király piramisában. Ott fekszik a király is, festett koporsóban. Sárga vászonba burkolták, és bebalzsamozták fûszerekkel. A nyakában halványzöld jáde-lánc van, és a keze mint a száraz levél. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, várhatnál-e még egy éjszakát, lennél-e a követem? A kisfiú olyan szomjas, és az édesanyja olyan szomorú. - Ha meggondolom, én nem is szeretem a fiukat - felelte a fecske. - Múlt nyáron, amikor a folyó mellett tanyáztam, volt ott két durva kölyök, a molnár fiai, akik unos-untalan kõvel hajigáltak. Persze, nem találtak el, mi fecskék sebesebben repülünk annál, és az én famíliám különösen híres a gyorsaságáról, hanem azért ez tiszteletlenség volt. De a boldog herceg úgy elszomorodott, hogy a kis fecske megsajnálta. - Bár nagyon hideg van - mondta -, egy éjszakára mégis maradok és a követed leszek. - Köszönöm kicsi fecske - mondta a herceg. Így aztán a fecske kicsípte a nagy rubintot a herceg kardjából és a csõrébe fogva a tetõk fölé emelkedett. Elszállt a székesegyház tornya mellett ahol az angyalok fehér márványszobrai állnak. Elsuhant a palota fölött, és hallotta a tánc dobogását. Egy szép fiatal lány épp akkor lépett ki az erkélyre szerelmesével. - Milyen csodálatosak a csillagok - mondta a férfi -, és milyen csodálatos a szerelem hatalma. - Remélem, hogy idejében elkészül a ruhám az udvari bálra - felelte a lány -, golgotavirág-hímzést rendeltem rá, de a varrónõk olyan lusták. A fecske átsuhant a folyó felett, és látta a hajó-árbocokon lengõ lámpásokat. Elszállt a gettó fölött és látta, amint az alkudozó öreg zsidók rézserpenyõben méregetik a pénzt. Végül elérkezett ahhoz a szomorú házhoz és benézett. A kisfiú lázasan hánykolódott az ágyban, anyját pedig a fáradságtól elnyomta az álom. Beröpült hát a szobába, és letette az asztalra, az asszony gyûszûje mellé a nagy rubintot. Aztán gyengéden körülrepülte az ágyat, és szárnyával legyezgette a kisfiú homlokát. - Milyen jó hûvös van - mondta a kisfiú -, most már megfogok gyógyulni - és édes álomba merült. Akkor a fecske visszaszállt a boldog herceghez és elmondta mit végzett. - Furcsa - jegyezte meg -, csöppet se fázom - pedig meglehetõsen hideg van. - Mert jót cselekedtél, azért - mondta a herceg. A kis fecske elgondolkozott ezen és aztán elaludt. A gondolkozás ugyanis mindig elálmosította.
Hajnalban elszállt a folyóhoz, és megfürdött. - Milyen rendkívüli jelenség - mondta a madártan professzora, amikor áthaladt a hídon. - Fecske télen! - És hosszú levelet írt errõl a helybeli újságnak. Nagy feltûnést keltett vele, mert teletûzdelte olyan szavakkal, amelyeket senki sem értett. - Ma este indulok Egyiptomba - mondta a fecske, és elõre örült az elkövetkezendõknek. Meglátogatta sorra a mûemlékeket, és sokáig elüldögélt a templomtorony csúcsán. Amerre csak megfordult, a verebek felcsiripeltek. - Nocsak egy elõkelõ idegen - mondogatták egymásnak. S így aztán a fecske nagyon jól érezte magát. Amikor felkelt a hold, visszarepült a boldog herceghez. - Nem üzensz semmit Egyiptomba? - kiáltotta. Nyomban indulok - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, maradj velem még egy éjszakára. - Várnak már Egyiptomban - felelte a fecske. - Társaim holnap továbbrepülnek a második vízeséshez. Víziló hûsöl ott a sás között, és hatalmas gránit trónuson ül Memnon isten. Egész álló éjszaka a csillagokat bámulja, és amikor a hajnalcsillag feltûnik az égen, kiszakad belõle az örömkiáltás, és aztán megint elnémul. Délben sárga oroszlánok járnak inni a vízpartra. Szemük zöld, mint a legzöldebb berill, és ordításuk túlharsogja a vízesés zuhogását. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg - messze, messze a város túlsó szélén, látok egy fiatalembert a padlásszobában. Asztala teli van kéziratokkal, föléjük hajlik, és mellette egy talpas pohárban hervadó ibolyák. Haja barna és hullámos, az ajka piros mint a gránátalma, a szeme nagy és álmodozó. A darabját szeretné befejezni a színigazgató számára, de nem tud írni, mert nagyon fázik. Kandallójában nincsen tûz, és az éhség elgyengítette. - Itt maradok még egy éjszakára - mondta a fecske, mert igazán jó szíve volt. - Vigyek neki is egy rubintot? - Sajnos nincs több rubintom - mondta a herceg -, nincs egyebem már, csak a két szemem. Ritka zafírból való, ezer évvel ezelõtt hozták õket Indiából. Vájd ki az egyiket, s vidd el neki. Majd eladja az ékszerésznek, eleséget és tüzelõt vesz érte és befejezi a darabját. - Drága herceg - mondta a fecske -, én ezt nem tudom megtenni - és sírva fakadt. - Fecském, fecském kicsi fecském - mondta a Herceg -, tedd ahogy parancsoltam. A fecske hát kivájta a herceg fél szemét, és repült a diákhoz a padlásszobába. Nem is volt nehéz bejutnia, mert a háztetõn lyuk tátongott, s azon besurranhatott egyenest a szobába. A fiatalember éppen tenyerébe temette az arcát, s meg sem hallotta a szárnyak suhogását, de amikor feltekintett, ott találta a gyönyörû zafírt a hervadt ibolyákon. - Mégiscsak megbecsülnek - kiáltott fel -, ezt valamelyik tisztelõm küldte! Most már befejezhetem a darabomat - és sugárzott a boldogságtól.
Másnap a fecske elrepült a kikötõbe. Megült egy nagy hajóárboc csúcsán, és elnézte, hogyan emelik ki a tengerészek köteleken a hatalmas ládákat a hajó gyomrából. - Húzd meg! - kiáltották, valahányszor egy-egy láda elõbukkant. - Megyek Egyiptomba - kiáltotta a fecske, de senki sem törõdött vele, s így aztán amikor felkelt a hold, visszaszállt a boldog herceghez. - Búcsúzni jöttem - szólt fel hozzá. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, maradj velem még egy éjszakára! - Tél van - felelte a fecske -, nem sokára itt a fagy, lehull a hó. Egyiptomban a zöld pálmafákra melegen tûz a nap, az iszapban krokodilusok feküsznek és tunyán bámulnak a világba. Társaim fészket raknak Baalbek templomában és turbékolva figyelik õket a rózsaszín és fehér galambok. Drága herceg, elhagylak, de sohasem foglak elfelejteni, és tavasszal, visszafelé szállva majd hozok neked két szép drágakövet azok helyett, amelyeket elajándékoztál. A rubint pirosabb lesz, mint a piros rózsa, és a zafír kék lesz, akár az óceán. - Odalenn a téren - mondta a boldog herceg - álldogál egy gyufaárus kislány. A gyufáit beleejtette a csatornába, s tönkrementek az utolsó szálig. Az apja megveri, ha nem visz haza pénzt, és most sírdogál szegény. Nincs se cipõje, se harisnyája, és a feje is fedetlen. Vájd ki a másik szememet, add oda neki, és nem veri meg az édesapja. - Itt maradok még egy éjszakára - mondta a fecske -, de nem vájhatom ki a szemedet, mert akkor megvakulsz. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, tedd ahogy parancsoltam. Kivájta hát a fecske a herceg másik szemét, és elrepült vele. Elsuhant a gyufaárus kislány mellet, és beleejtette a követ a tenyerébe. - De gyönyörû üvegcserép! - kiáltott fel a kislány, és nevetve hazafutott. A fecske pedig visszaszállt a herceghez. - Most már vak vagy - mondta -, így hát veled maradok örökre. - Nem, kicsi fecském - mondta a szegény herceg -, menned kell Egyiptomba. - Örökre veled maradok - mondta a fecske, és elaludt a herceg lábánál. Másnap pedig a vállára telepedett, és arról mesélt neki, mi mindent látott õ idegen országokban. Mesélt a piros íbiszekrõl, amelyek hosszú-hosszú sorokban álldogálnak a Nílus partján és csõrükbe kapják az aranyhalakat. Mesélt a szfinxrõl, amely olyan öreg, mint maga a világ, a sivatagban él, és tud mindent. Mesélt a kalmárokról, akik lassan lépkednek a tevéik oldalán és borostyán láncot visznek a kezükben. Mesélt a hold-hegyek királyáról, aki fekete, akár az ébenfa, és egy nagy kristály az istene. Mesélt az óriás zöld kígyóról, amely egy pálmafán alszik, és húsz papja mézeskaláccsal eteti. Mesélt a törpékrõl, akik a nagy tavon óriás leveleken hajóznak, és örökös háborút vívnak a lepkékkel. - Drága kicsi fecském - mondta a herceg -, csodálatos dolgokat mesélsz nekem, de nincs csodálkozni valóbb az emberi szenvedésnél. Nincs nagyobb titokzatosság mint a nyomorúság. Repülj végig a város felett, kicsi fecske, és meséld majd el nekem, mit láttál. Így a fecske végigrepült a város felett, és látta, hogy a gazdagok szép házaikban boldogan vigadoznak, míg a koldusok ott üldögélnek a kapuk elõtt. Berepült a sötét sikátorba, és belenézett az éhezõ gyerekek fehér arcába, amint közömbösen bámulták a fekete utcát. Egy híd boltíve alatt, két kisfiú feküdt, szorosan egymás karjában, hogy meg ne dermessze õket a hideg. - Jaj de éhesek vagyunk! - mondták. - Itt nem alhattok! - kiáltott rájuk az õr, s a két kisfiú nekivágott az esõnek. Aztán a fecske visszarepült, s elmondta a hercegnek, mit látott. - Beborítottak arannyal - mondta a herceg, fejtsd le rólam levelenként, és add a szegényeimnek. Az élõk azt képzelik, hogy az arany boldogságot hoz rájuk. - A fecske lecsipegette hát az arany levélkéket, egyiket a másik után, míg a boldog herceg tetõtõl talpig kopott nem lett és szürke. És az arany levélkéket, egyiket a másik után, mind a szegényeknek vitte, és a gyermekek arca kipirosodott tõle. Nevetésük, játszadozásuk felverte az utcát. - Van már otthon kenyerünk! - kiáltották. Akkor lehullott a hó, s a hóra jött a fagy. Az utcák mintha ezüstbõl volnának, úgy csillogtak és ragyogtak. A házak ereszérõl hosszú jégcsapok lógtak, megannyi kristály-tõr, az emberek pedig mind bundába bújtak, és a kisfiúk piros sapkában korcsolyáztak a jégen.
A szegény kicsi fecske egyre jobban és jobban fázott. De annyira megszerette a herceget, hogy nem akarta elhagyni. Felcsipegette a morzsákat a pék ajtaja elõtt, amikor a pék nem látta, és a szárnyaival csapkodott, hogy felmelegedjék. Végül érezte, hogy nem sokára meghal. Már csak annyi ereje maradt, hogy utoljára rászállhatott a herceg vállára. - Isten veled, drága herceg - suttogta -, ugye megengeded, hogy megcsókoljam a kezedet! - Örülök, kicsi fecském, hogy végre mégis elindulsz Egyiptomba - mondta a herceg -, túlságosan hosszan idõztél itt, de inkább az ajkamat csókold meg, mert szeretlek. - Nem Egyiptomba indulok - mondta a fecske. - A halál házába megyek. És a halál, ugye, az álom testvére? Azzal ajkon csókolta a boldog herceget, és holtan hullott a lábai elé. Ebben a pillanatban furcsa roppanás hangzott a szobor belsejébõl, mintha valami eltört volna. S csakugyan, az ólomszív kettéhasadt. Szörnyen kemény volt a fagy, annyi bizonyos. Másnap kora reggel, a polgármester a városi tanácsosok kíséretében átsétált a téren. Ahogy elhaladtak az oszlop mellett, a polgármester feltekintett a szoborra. - Uram Isten! De ütött-kopott ez a boldog herceg! - mondta. - Ütött-kopott, de még mennyire! - harsogták a városi tanácsosok, akik mindig egyetértettek a polgármesterrel és felkapaszkodtak a szoborhoz, hogy megnézzék közelebbrõl. - Kiesett a rubint a kardjából, eltûnt mind a két szeme, és aranyos külsejét is elvesztette - szolt a polgármester -, hiszen koldusabb már a koldusnál! - Koldusabb már a koldusnál! - ismételték a tanácsosok. - És itt meg éppenséggel egy halott madár hever a lábánál! - folytatta a polgármester. - Csakugyan legfõbb ideje rendeletben szabályozni, hogy a madaraknak tilos itt meghalniuk. És a városi írnok feljegyezte a javaslatot. Így aztán lebontották a boldog herceg szobrát. - Mivel hogy nem szép, nem is hasznos többé - jelentette ki a mûvészetek egyetemi professzora. Azután megolvasztották a szobrot a kemencében, és a polgármester egybehívta a városi tanácsot, hogy elhatározzák mi történjék az érccel. - Természetesen új szoborra van szükségünk - mondta -, és legyen az az én szobrom. - Az én szobrom - mondta mindegyik városi tanácsos és civakodni kezdtek. És amikor utoljára hallottam felõlük, még egyre civakodtak. - Milyen különös - mondta a munkavezetõ az öntõmûhelyben. - Ez a meghasadt ólomszív nem olvadt meg a kemencében. Ki kell hajítani. És kihajította a szemétdombra, ahol már ott feküdt a halott fecske is.
- Hozd el nekem a városból azt a két dolgot, ami a legértékesebb - mondotta az Úr egyik angyalának. És az angyal elhozta az ólomszívet és a holt madarat. - Jól választottál - szólt az Isten -, mert ez a kismadár örökké énekelni fog az én paradicsomkertemben, és a boldog herceg az én aranyvárosomban dicsõít majd engemet.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
Oldal tetejére