Napi áhitat
Szövetségszegés
"1Az ÚR elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. 2Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. 3Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. Az ÚR jelentette ki ezt az igét. 4Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. 5Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. 6Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, csak kevés ember marad meg. 7Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. 8Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó. 9Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. 10Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. 11Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság. 12Pusztán maradt a város, romhalmaz van a kapu helyén. 13Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. 14Azok hangos szóval ujjonganak az ÚR fenségének, kiáltoznak a tenger felől. 15Világosság támadt, ezért dicsérjétek az URat, az ÚRnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein! 16A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! 17Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! 18Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. 19Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! 20Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé. 21Azon a napon megbünteti az ÚR a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön. 22Egy csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. 23Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége." ( Ézsaiás 24)
A híreket hallgatva, látva megborzongunk. Szinte nincs nap, mely természeti és ember okozta pusztulás nélkül telne el. Úgy vélhetnénk, hogy az ártó események véletlenszerű halmozódásával van dolgunk, ám az ige megérteti velünk, hogy az emberiség egyetemes szövetségtörése miatt zúdul mindez reánk. Az Örökkévaló azonban a teremtett világgal kapcsolatban nem a sínai-hegyi, nem is a Megváltó által szerzett új szövetséget kéri számon rajtunk, hanem a Noéval kötött, az embervér kiontását tiltó ősi megállapodást (1Móz 9,1-17). Megkönnyebbüléssel fogadjuk, sőt még hálát is adunk az Úrnak, ha az ítéletes eseményektől mi éppen mentesülünk. Aki azonban a Jeruzsálem eljövendő pusztulása miatt síró Úr Jézus szemével nézi a világot, saját megmenekülésében nem a jó szerencsét, hanem a felelősséget ismeri fel. Hogy tegyen valamit a veszendőkért, nemcsak a nyomorenyhítő vagy éppen testi életet mentő szeretetszolgálatban, hanem az örök életre segítő lélekmentés terén is. "Tégy engem békeköveteddé, Mert sóvárogva vár rád a világ! Ó, add, hogy lámpás legyek szent kezedben, Aki utat mutat másoknak hozzád!" (BGyÉ 483) /GyK/
A Szentlélek gyümölcse: a türelem
"10Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. " (Jakab 5,10-11)
Az életben szinte mindenhez szükséges a türelem. A munkához, a tanuláshoz, a sporthoz, de a bibliaolvasáshoz is - általában a hitélethez -, és el ne felejtsük: a szenvedéshez. A Bibliában a türelem egyfelől az emberközi kapcsolatokban, másfelől a nyomorúság, a baj elviselésében jelenik meg. Cselekvőleg vagyunk türelmesek, ha az akadályokat leküzdve százszor is újrakezdjük, amit elhibáztunk. Szenvedőleg vagyunk türelmesek, ha kedvezőtlen körülmények közt sem esünk kétségbe, vagy uralkodunk magunkon, eltűrünk, elviselünk valamit. Ennek különösen értékes változata az, amikor elhordozzuk a mienktől eltérő nézeteket, magatartást, még ha ez az eltűrés kisebb-nagyobb gyötrelmet okoz is nekünk. A földi élethez és az üdvösség elnyeréséhez egyaránt nélkülözhetetlen a türelem, ezért biztat minket arra az ige, hogy "kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket" (Zsid 6,12). Példákként vehetjük a prófétákat, Jóbot, de mindenekfölött az Úr Jézust. S ha megkívántuk a sokoldalúan hasznos erényt, akkor könyörögjünk így: Atyánk, add meg nékünk a már megnyert Szentlélekhez szükségszerűen hozzátartozó gyümölcsöt, a türelmet is! /GyK/