Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Legyen meg a Te akaratod!


Ha elkerülnek gondok, bánatok,
Könnyű kimondani,
De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész,
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Eltördelni mégis a mondatot:
Hogy legyen meg a Te akaratod!


Inkább sikoltanék; Atyám, ne, ne!
Mért kell ennek így történnie?
Szívem keserű lázadásba jut
Ha érthetetlen előtte az út!
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem, hát ez a szeretet?!
Aztán elcsitul.

Bocsáss meg Atyám,
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom,
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghez viheted,
De szívem attól nem lesz csendesebb.

Taníts meg hát szívből kiáltani
Ne csak szájjal, szívvel mondani:
Ahogy Te akarod, ne ahogy én
A békesség csak úgy lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre vezetsz, bátran mehetek,
S mindennapi kérésem az marad,
Add, hogy csupán Téged kívánjalak.
Legyen akaratod, ha a nap nevet,
Legyen akaratod, ha az éj temet.
Legyen akaratod most és mindörökké,
Igen, fogd meg kezem, fogadd el a szívem!
S ha utad célját el is takarod,
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!

Mi Atyánk

(Dr. Bácsi Sándor költő elhunyt 2009. májusában...)

Bácsi Sándor: TŰZPRÓBA

Meghajszoltak. De a rontó erők
nem értek el a szívemig.
Állt fölöttem lángpallosával,
- még nem tudtam - ítélet? Védelem?

Elémvágott a keresztúton.
És zúzott homlokkal tanultam
elfordulni dactól, önbizalomtól,
lázadó fejem mikor felemeltem.

A kínban összegörbedt testem,
cikázó fénnyel a láng körbevonta,
megolvadt és elégett büszke énem.

Míg gyötrőn égő veszteségem
omló könnyel próbáltam oltani,
lassan oldódtak öklöm görcsei.

Mert már elhamvadtak a föld-kötések,
mert már a szabad kezem felemeltem,
mert már a könnyű szívem felemeltem,
könnytől megtisztult arcom felemeltem
messze-tekintve örök távlatokba.

Távollévő volt bánat és öröm.
Előttem a lét új dimenziója
felragyogott, hogy mindig fogvatartson.

Napi áhitat

Minden rossznak gyökere
"1Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz! Nincs egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik. 2Némuljatok el, ti tengerparton lakók, szidóni kereskedők, kiknek követei átszelik a tengert, 3a nagy vizeket! Sihór gabonája, a Nílus aratása volt a jövedelme, s a népek vásárhelye volt. 4Szégyenkezz, Szidón, mert így szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott, nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat! 5Úgy gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak. 6Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, ti tengerparton lakók! 7Hát ez a ti vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment, hogy ott is megtelepedjék? 8Kicsoda végzett így a koronás Tírusz felől, melynek kereskedői vezérek, és kalmárait tisztelik a földön? 9A Seregek URa végzett így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát, mindenkit, akit tisztelnek a földön. 10Hagyjátok el az országot, mint a Nílus, ti Tarsís-hajók, nincs többé kikötő! 11Kinyújtotta kezét a tengerre az ÚR, megrendítette a királyságokat; azt parancsolta Kánaánról, hogy pusztítsák el erődítményeit. 12Ezt mondta: Nem fogsz vigadni többé, Szidón leánya, te meggyalázott szűz! Rajta, kelj át Ciprusba, de ott sem lesz nyugtod! 13Íme, a káldeusok országa! Még nem is volt ez a nép, amikor Asszíria kiépítette Tíruszt hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit lerombolta, rommá tette! 14Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult erődítményetek! 15Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, ameddig egy király él. Hetven év múlva úgy jár Tírusz, ahogy a szajhanóta mondja: 16Fogd a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat, hogy emlékezzenek rád! 17Hetven év múlva az ÚR meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén. 18De keresete és bére egyszer még az ÚR szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizzék, hanem az ÚR színe előtt lakóké lesz ez a kereset, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözzenek." (Ézsaiás 23)

Tírusz az ókor egyik leggazdagabb és bevehetetlennek tűnő városállama volt. A kereskedelemben tanúsított gátlástalansága miatt rászolgált az Úr szavát tolmácsoló próféta által használt becsmérlő jelzőre. Ítélete is, mely csakhamar bekövetkezett, figyelmeztetés mindazoknak, akik a jómódban bizakodnak. A vagyon ugyanis, ha a végső kérdésekkel szembesülünk, nem ment meg. Mivel ma is "Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, járja koldus és király, a sátán örül", ügyeljünk, hogy hitünket vesztve ne sodródjunk bele a világméretű táncba! Vegyük komolyan az Úr Jézus intését: "gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába" (Mt 19,23). A Tírusznak adott, igencsak különös módon megfogalmazott kegyelmi ígéret viszont bátorítás: van lehetősége a megtérésre, az új életre a vagyoni gyarapodása közben Istentől eltávolodott embernek is. Ezt igazolják azok a nőtanítványok is, akik bűneikből megszabadulva, vagyonukkal szolgálták az Úr ügyét (Lk 8,3). Boldog, aki - ha anyagi téren előrehaladt - felismerte már, hogy ez azért történt, "hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek" (Ef 4,28). "Fogadd éltem, Jézusom... Még a pénzem is vegyed!" (BGyÉ 341) /GyK/



A Szentlélek gyümölcse: a békesség
"25"Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 26A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 27Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. " (János 14,25-27)

Az édenét vesztett első emberpár szívébe, otthonába a bűnnel és a halállal együtt beköltözött a békétlenség is. Azóta mindenki ott hord magában egy fájó kérdést, amelyet egy - új dallamra illesztett - régi énekünk így fogalmaz meg: "Békét, édes békét lelkem hol talál?" (BGyÉ 373) A világon sokfelé, köszönésnek álcázott könyörgő és áldó imádságként hangzik fel - az ősatyák kora óta mindennap ki tudja hányszor - a sémi nyelveken beszélő emberek ajkán az általunk is jól ismert "shálom-békesség" szó. És még sincs békesség - egyetemes értelemben. És mégis van békesség - egy-egy ember szívében, egy-egy családban, és reméljük szinte mindig egy-egy gyülekezetben. Egyszóval mindenütt, ahol a békességünk megszerzéséért kereszten meghalt, de feltámadott Jézus Krisztus - Úr. A Megváltó szótartó Úr. Távozása előtt megígérte: "az én békességemet adom nektek". Aztán előbb fölemeltetett a keresztre, majd egészen magasra, a mennybe ment. Hogyan adhatja meg így az ígért békességet? Az őt képviselő Szentlélek által, a Lélek gyümölcseként. Kérd hittel a Szentlélektől e gyümölcsöt, és vele együtt megkapod. Mert Jézus, az Úr megígérte... /GyK/

NAPI ÁHÍTAT

GONDOLKOZZ JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT

"Szüntelen imádkozzatok" (1Tesz 5,17).
Hogy helyesen, vagy helytelenül gondolkozunk az imádságról, az attól függ, milyen az elképzelésünk róla. Ha az imádságot úgy vesszük, mint a tüdő lélegzését vagy a vér keringését, akkor helyesen gondolkozunk. A vér szakadatlanul kering, a lélegzés is szakadatlan. Nem vagyunk tudatában ennek, mégis megállás nélkül folyik. Nem mindig vagyunk tudatában annak sem, hogy Jézus tökéletes kapcsolatban tart minket Istennel; mégis így van, ha engedelmeskedünk neki. Az imádság nem gyakorlás, hanem élet. Őrizkedj mindattól, ami gátolja feltörő fohászaidat. "Szüntelen imádkozzatok" - azaz mindig őrizd meg a szívedből feltörő fohászkodás gyermeki szokását.
Jézus soha nem tesz említést meg nem hallgatott imádságról: határtalanul bizonyos volt abban, hogy az imádság mindig meghallgatásra talál. Megvan-e bennünk is a Szent Szellem által ez a kimondhatatlan bizonyosság, ami Jézusban volt az imádságról, vagy arra az időre gondolunk, amikor Isten látszólag nem felelt imádságunkra? "Aki kér, mind kap" (Mt 7, Még ha mondjuk is, hogy "de... nem...", Isten azonban a legeredményesebb módon hallgatja meg az imádságot nemcsak néha, hanem minden időben. Lehet, hogy a meghallgattatás bizonyítékát nem mindig azon a területen találjuk meg, ahol szeretnénk, vagy várjuk. Várjuk-e, hogy Isten feleljen az imádságra?
A veszély abban van, hogy felhígítjuk a dolgokat, amikről Jézus beszélt és úgy értelmezzük, hogy megfeleljenek a józan észnek is, de ha csak józan ész kellene hozzá, akkor neki nem lett volna érdemes kimondania. Mindaz, amit Jézus mond az imádságról, természetfeletti kinyilatkoztatás.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Kárász Izabella

HÁLAADÁS

Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Minthogy velünk járva vigyázod életünk.

Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...

Megáldod a vetést, hogy nőjön kalászba.
Benned veti hitét az özvegy és árva.
Benned hisz a szegény, megalázva magát,
Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.

Boldogan mondjuk el és dícsérünk Téged:
Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.
Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk
Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.

Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.

Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicső országodba!

Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!

Dicsőitések egyben

Napi áhitat

Szövetségszegés
"1Az ÚR elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. 2Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. 3Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. Az ÚR jelentette ki ezt az igét. 4Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. 5Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. 6Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, csak kevés ember marad meg. 7Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. 8Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó. 9Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. 10Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. 11Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság. 12Pusztán maradt a város, romhalmaz van a kapu helyén. 13Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. 14Azok hangos szóval ujjonganak az ÚR fenségének, kiáltoznak a tenger felől. 15Világosság támadt, ezért dicsérjétek az URat, az ÚRnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein! 16A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! 17Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! 18Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. 19Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! 20Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé. 21Azon a napon megbünteti az ÚR a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön. 22Egy csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. 23Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége." ( Ézsaiás 24)

A híreket hallgatva, látva megborzongunk. Szinte nincs nap, mely természeti és ember okozta pusztulás nélkül telne el. Úgy vélhetnénk, hogy az ártó események véletlenszerű halmozódásával van dolgunk, ám az ige megérteti velünk, hogy az emberiség egyetemes szövetségtörése miatt zúdul mindez reánk. Az Örökkévaló azonban a teremtett világgal kapcsolatban nem a sínai-hegyi, nem is a Megváltó által szerzett új szövetséget kéri számon rajtunk, hanem a Noéval kötött, az embervér kiontását tiltó ősi megállapodást (1Móz 9,1-17). Megkönnyebbüléssel fogadjuk, sőt még hálát is adunk az Úrnak, ha az ítéletes eseményektől mi éppen mentesülünk. Aki azonban a Jeruzsálem eljövendő pusztulása miatt síró Úr Jézus szemével nézi a világot, saját megmenekülésében nem a jó szerencsét, hanem a felelősséget ismeri fel. Hogy tegyen valamit a veszendőkért, nemcsak a nyomorenyhítő vagy éppen testi életet mentő szeretetszolgálatban, hanem az örök életre segítő lélekmentés terén is. "Tégy engem békeköveteddé, Mert sóvárogva vár rád a világ! Ó, add, hogy lámpás legyek szent kezedben, Aki utat mutat másoknak hozzád!" (BGyÉ 483) /GyK/




A Szentlélek gyümölcse: a türelem
"10Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. " (Jakab 5,10-11)

Az életben szinte mindenhez szükséges a türelem. A munkához, a tanuláshoz, a sporthoz, de a bibliaolvasáshoz is - általában a hitélethez -, és el ne felejtsük: a szenvedéshez. A Bibliában a türelem egyfelől az emberközi kapcsolatokban, másfelől a nyomorúság, a baj elviselésében jelenik meg. Cselekvőleg vagyunk türelmesek, ha az akadályokat leküzdve százszor is újrakezdjük, amit elhibáztunk. Szenvedőleg vagyunk türelmesek, ha kedvezőtlen körülmények közt sem esünk kétségbe, vagy uralkodunk magunkon, eltűrünk, elviselünk valamit. Ennek különösen értékes változata az, amikor elhordozzuk a mienktől eltérő nézeteket, magatartást, még ha ez az eltűrés kisebb-nagyobb gyötrelmet okoz is nekünk. A földi élethez és az üdvösség elnyeréséhez egyaránt nélkülözhetetlen a türelem, ezért biztat minket arra az ige, hogy "kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket" (Zsid 6,12). Példákként vehetjük a prófétákat, Jóbot, de mindenekfölött az Úr Jézust. S ha megkívántuk a sokoldalúan hasznos erényt, akkor könyörögjünk így: Atyánk, add meg nékünk a már megnyert Szentlélekhez szükségszerűen hozzátartozó gyümölcsöt, a türelmet is! /GyK/

NAPI ÁHÍTAT

MEGELEVENÍTŐ ÉLET

"Ti pedig maradjatok Jeruzsálemben, mígnem felruháztattok mennyei erővel" (Lk 24,49).
Nemcsak saját felkészíttetésük miatt kellett a tanítványoknak a pünkösdre várniuk; addig kellett várniuk, amíg az Úr megdicsőülése történelmi ténnyé lett. Mihelyt megdicsőült, mi történt? "Miután Istennek jobbja által felmagasztaltatott és a megígért Szent Szellemet az Atyától elnyerte, kitöltötte azt, amit most láttok és hallotok" (Csel 2,33). A következő mondat: "mert még nem volt Szent Szellem, mivel Jézus még nem dicsőíttetett meg" (Jn 7,39) - nem mireánk vonatkozik. Ma már a Szent Szellem kitöltetett, az Úr már megdicsőült: most már a várakozás ideje nem Isten gondviselésétől, hanem a mi készenlétünktől függ.
A Szent Szellem befolyása és hatalma már pünkösd előtt is munkálkodott, de Ő maga még nem volt itt. Amint Urunk megdicsőült mennybemenetelekor, a Szent Szellem eljött ebbe a világba és azóta mindig itt van. El kell fogadnunk ezt a kinyilatkoztatást, hogy Ő itt van! A hívő legyen állandóan nyitott a Szent Szellem befogadására. Amikor befogadjuk a Szent Szellemet, megelevenítő életet nyerünk a mennybe ment Úrtól.
Nem a Szent Szellem keresztsége változtatja meg az embereket, hanem a mennybe ment Krisztus hatalma, amely a Szent Szellem által az emberek szívébe jut; ez változtatja meg őket. Mi sokszor szétválasztjuk azt, amit az Újszövetség soha nem választ szét. A Szent Szellem keresztsége nem Jézus Krisztustól független megtapasztalás, hanem az Ő mennybemenetelének bizonyítéka.
A Szent Szellem keresztsége sem az időre, sem az örökkévalóságra nem emlékeztet, hanem az az egyetlen csodálatos, dicsőséges MOST. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged" (Jn 17,3). Kezdd el Őt most megismerni és soha ne hagyd abba!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Szerző: Hargitai Blanka


A Vigasztaló

Csak Jézus az, ki megvigasztal.
Mindent Ő teremtett, és igazi jó barát.
Ő vezet Téged, s keze el nem hagy.
Nagyon szeret, meghalt a keresztfán.

Isten, Uralkodó Atya. Hatalmas,
Uralkodik minden felett.
Mégis szeret, megmenteni akart
Midőn od\'adta a Fiát Éretted.

Szentlélek, az ki mindig Veled van.
Ki mindig kész, s megvigasztal.
Ő az, ki sír Veled, ha szomorú vagy.
Meggyógyít, bátorít, s mindig Benned marad.

Jöjj Szentlélek, mennyekből...

Jöjj Szentlélek

Jöjj Szentlélek, mennyekbõl,
Hószín galamb Istentõl,
Áldott égi szeretet,
Töltsd be árva szívemet!
Ó, Szentlélek, drága fény,
Téged bírni vágylak én!
Jöjj, foglalj el teljesen
E csodás szép ünnepen!
Szép tavasznak reggelén
Tündököljön hit, remény:
Hogy te ápolsz engemet,
S mennybe viszed lelkemet!
(Somogyi Imre – HH 122)

Vigasztalás

Vigasztalás
Egy 5 éves kislány hazajött a szomszédasszonytól, akinek a kislánya néhány napja tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédban? Van annak az asszonynak elég baja, még csak te hiányzol neki! - korholta a gyermekét édesanyja.
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Gyermek létedre, hogyan tudnád te megvigasztalni azt a bánatos asszonyt?
- Hát az ölébe ültem és együtt sírtam vele. - válaszolta együttérző szeretettel a kislány.

"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal."

Pál levele a Rómabeliekhez 12.15

Napi evangélium


2009. május 28. – Csütörtök Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

Elmélkedés: Az utolsó vacsorán Jézus azt kéri imájában az Atyától, hogy tanítványai egyek legyenek és így elhiggye a világ, hogy őt az Atya küldte. A keresztények egysége tehát nem csupán a mi Urunknak a vágya, hanem a miénk is kell hogy legyen, hiszen ez alapozza meg tanúságtételünk hitelességét. Ha úgy próbáljuk felmutatni Krisztus képét, hogy közben egymással vitatkozunk, joggal hihetik rólunk, hogy mi sem találtuk meg az igazságot. A megosztottság olyan akadály, amely épp egyik legfőbb küldetésünk, az evangelizáció végrehajtásában gátol minket. A krisztusi örömhír továbbadása út számunkra, amelyen haladva Istenhez is és egymáshoz is közelebb kerülhetünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.

Napi áhitat

A kegyelem terített asztala
"1URam, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot. 2Mert kőhalommá tetted a várost, a megerősített várat rommá, a bitorlók kastélya nem lesz város, soha többé föl nem épül! 3Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa. 4Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar. 5Mint hőség a szikkadt földet, megalázod a zajongó bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét. 6Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból. 7Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. 8Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az ÚR! 9Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! 10Mert az ÚR keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. 11Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az ÚR megalázza gőgjét, hiába erőlködik kezével. 12Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza." (Ézsaiás 25)

Mint ahogy az eget elborító koromfekete felhők résén áttör a napsugár, úgy ragyog fel nekünk egy hatalmaskodó városra s a gőgös Móábra kimondott ítélet közepette meghirdetett üdvlakoma képe. Hány sorscsapás alatt senyvedő hívő merített már vigasztalást e szavakból! Minket is kiemel csüggedésünkből, reménytelenségünkből a bennük rejlő isteni szeretet. Az Úr által készített szabadítás nemcsak egy-egy bajunkból ment ki földi életünk során, hanem kivált minket a halál fogságából is, mégpedig örökre, hogy végül a Bárány ünnepi asztalához telepítsen minket. A földi szenvedés önmagában nem jogosít fel egyikünket sem arra, hogy a meghívottak közé soroltassunk. A Szentírás egészéből egyértelműen kiviláglik, hogy az áhított meghívás csak azokat a szenvedőket illeti meg, akik itt e földön az Úr Jézust hittel elfogadják, benne bíznak, néki engedelmeskednek, s hozzá mindvégig hűségesek maradnak. Ezért legyünk bölcsek, és most, amikor még szólít az Úr, erősítsük meg, vagy pedig rendezzük végre vele való közösségünket! "Ó, add, hogy egykor részt vegyünk a Bárány vacsoráján!" ( GyÉ 435) /GyK/





A Szentlélek gyümölcse: a szívesség és a jóság
"1Egyszer megkérdezte Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jónátánért? 2Volt egy Saul házából való szolga, akinek Cíbá volt a neve. Őt hívták Dávidhoz, és megkérdezte a király: Te vagy Cíbá? Ő így felelt: Én vagyok, a te szolgád. 3Akkor ezt mondta a király: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, akinek hűséggel tartozom Isten előtt? Cíbá ezt felelte a királynak: Van még Jónátánnak egy fia, aki mindkét lábára béna. 4A király megkérdezte: Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban van, Ammiél fiának, Mákírnak a házában. 5Akkor üzent neki Dávid király, és elhozatta őt Lódebárból, Mákírnak, Ammiél fiának a házából. 6Amikor megérkezett Dávidhoz Mefibóset, Saul fiának, Jónátánnak a fia, arcra esett, és leborult előtte. Dávid megszólította: Mefibóset! Ő így felelt: Itt van a te szolgád. 7Dávid ezt mondta neki: Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel. " (2Sámuel 9,1-7)

Az ószövetségi kor sokszor elborzasztó történetei között üde színfolt ez az ige, amely igen alkalmas elvont újszövetségi igazságok gyakorlati szemléltetésére is. Mindaz ugyanis, amit és ahogy Dávid a mozgássérült Méfibóset érdekében tesz, a Szentlélek két gyümölcsének, a szívességnek és a jóságnak a jelenlétére utal. mindennapi élet körébe tartozó udvarias megnyilatkozásoknál - például valaki előreenged a sorbaállásnál - minőségileg több a szívesség. Kézzelfogható szeretet, a készséges segítés; amit nem vagyok köteles megtenni, de örömmel teszem, a viszonzás elvárása nélkül, úgy, hogy könnyű legyen a másiknak elfogadni, mert nem kelti benne a lekötelezettség érzését. A szívesség édestestvéreként jelenik meg a hívő ember életében a jóság. - A szívesség inkább a lelkület jellemzője. A jóság ezzel szemben a magatartást és a cselekvést minősíti. A szívesség energiát ad a jóságnak. Ebből a meggondolásból arra következtethetünk, hogy a jóság tetté alakított szívesség. "Úr Jézus, bőven add nekem Az irgalomnak lelkét, Hogy kész örömmel fölvegyem A fáradt szívek terhét!" (BGyÉ 378) /GyK/

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Emlékeztesd Istent ígéreteire!

Hiszen Te mondtad: Sok jót teszek veled" (1Móz 32,13).

Ez a legbiztosabb módja, hogy imánk hathatós legyen az Úrnál. Alázatosan emlékeztetjük Őt ígéretére. Hűséges Istenünk soha nem vonja vissza szavát, és nem hagyja beteljesületlenül. Mégis szereti, ha népe emlékezetében tartja ígéreteit, és kéri Őt azok beteljesítésére. Az ilyen ima megeleveníti emlékezetünket, megújítja hitünket és megerősít a reménységben. Isten nem Önmagáért, hanem értünk adta Igéjét. Az Ő szándékai határozottak, és nincs szüksége semmire ahhoz, hogy tervét, népe megmentését, végrehajtsa. Ígéreteit nekünk adja, hogy azokkal minket erősítsen és vigasztaljon. Ezért kívánja, hogy könyörgésünkben hivatkozzunk ígéreteire, így: Hiszen Te mondtad..."

Sok jót teszek veled" - ebben az ígéretben megtaláljuk az Úr valamennyi kegyelmes ígéretének összefoglalását. Annyit jelent: biztosan" jót teszek veled. Jót, igazán jót, maradandó jót, mindent, ami jó. Sőt. Megcselekszi, hogy mi magunk is jók leszünk, ami még jobb. Úgy bánik velünk itt a földön, mint szentjeivel, és ez jó. De nemsokára felvesz bennünket, hogy az Úr Jézussal legyünk, és az Ő választottaival együtt lehessünk, és ez lesz a legfőbb jó. Ennek az ígéretnek a birtokában nem kell félnünk sem Ézsau haragjától, sem semmi mástól. Ha az Úr jót tesz velünk, ki árthatna nekünk?

Zsoltárok könyve 98. fejezet

1. Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.
2. Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát.
3. Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.
4. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
5. Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;
6. Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr előtt!
7. Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
8. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
9. Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.



http://www.youtube.com/watch?v=uO9JU3c6Ajc

Bódás János: Szentlélek, szállj alá!

Szent Lélek szállj alá:
erõ, kincs, égi fény...
A világ oly gazdag,
és mégis oly szegény!
Hatalmasoknak, kik
vezetik a népet,
s fegyver van kezükben,
adj nagy bölcsességet.
Ûzz el szívekbõl
vad haragot, sértést,
népek s egyesek közt
teremts egyetértést.
Annyi még az önzés,
a gyûlölet: - vedd el!
tölts be minden szívet
emberszeretettel.
Krisztus indulatját
vidd a földre szerte,
Te uralkodj bennünk
békességnek Lelke.
Élni vágyunk, mégis
veszni készül minden,
mentsd meg a világot

+ Nagyon jó ez a fórum.

Napi evangélium


2009. május 29. – Péntek Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!”
Jn 21,15-19

Elmélkedés: Péter apostol vallomása arra emlékeztet minket, hogy újra és újra meg kell vallanunk szeretetünket Istennek. A keresztény prédikátorok Péter háromszori szeretetvallomását előszeretettel hozták összefüggésbe az apostol háromszoros tagadásával, amelyet Jézus előre megmondott az utolsó vacsorán. Ez a mozzanat rávilágít arra, hogy a szeretet a fájdalomból születik meg. Így van ez az Úr esetében, amikor a szenvedésekből, a kereszthordozásból, az emberi bántalmazásokból születik meg a keresztáldozat, mint Isten szeretetének legnagyobb jele. Ezért sem kell félnünk mindazoktól a fájdalmaktól, amelyek életünkben érnek minket, hiszen általuk Isten a szeretet új útját nyitja meg számunkra.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.
Jean Vanier
...................
"Ne a jelennek élj, ne engedd, hogy múlandó dolgok befolyásoljanak. Élj az örökkévalóságban túl időn és téren, a véges dolgok felett. Akkor semmi sem befolyásolhat!!!"

Áldott lesz mindened, amid van


„Áldott lesz kosarad és sütőteknőd" (5Móz 28,5).

Az engedelmesség áldottá teszi mindazt, amit szorgalmunkkal
megszereztünk. Amit azonnal felhasználunk, mint a friss gyümölcsöt,
éppúgy áldott lesz, mint tartós használati cikkeink. Lehet. hogy csak
kevés javunk van és a jövedelmünk is kicsi, esetleg sovány reggelivel
indulunk munkába és szűkös ebéd vár hazatérésünkkor, mégis jó dolgunk
lesz, mert Isten a kosarat áldja meg. Ha csak egyik napról a másikra
élünk, akkor is éppoly jól megy sorunk, mint Izráelnek a pusztában,
ahol az Úr úgy tartotta el népét, hogy mindig csak egy napra való
mannát adott nekik. De mi másra volt szükségük? És nekünk mi másra van
szükségünk?
Ha pedig bőségesen vannak javaink, mennyivel inkább szükséges, hogy
az Úr megáldja őket! Hiszen ha többünk van, mennyi gondot okoz a dolgok
beszerzése, megőrzése, kezelése és felhasználása. De ha nincs az Úr
áldása javainkon, akkor egyszer csak javaink lesznek úrrá a szívünkön,
valósággal bálványainkká válnak, és a velük járó gond felemészt
bennünket.
Urunk, áldd meg földi javainkat! Add, hogy a Te dicsőségedre
használjuk feI azokat! Segíts, hogy a világi dolgoknak ne
tulajdonitsunk túl nagy jelentőséget, és a keresztyén életünk ne
kerüljön miattuk veszélybe.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza

AGYAG AZ ALKOTÓ KEZÉBEN

"...Óriási öröm volt számomra, amikor fölfedeztem, hogy a fazekasságban nincs selejt. Semmit sem kell kidobni. Szeretettel és szakértelemmel az utolsó kis agyagdarabkát is meg lehet menteni, újra lehet gyúrni és ismét meg lehet formálni. A másik nagy meglepetés az volt, amikor fölfedeztem, hogy az értéktelen sárból egy kevés idő ráfordításával, valamint hozzáértéssel, teljesen új anyag keletkezik. Megmarad az alap, de a kemence tüzéből kikerülő cserépnek már teljesen más a szerkezete, mint az agyagnak.
A korábbi életem is leginkább egy marék sárhoz volt hasonló, teljesen alaktalan és képlékeny volt. Nagyon mélyre kerültem, sok kívánnivalót hagyott maga után az életvitelem. A környezetem gyakorlatilag lemondott rólam.
Ekkor Isten kezébe vette az életemet, mint fazekas az agyagot, és elkezdte formálni. Így a vad életemből egy békés, nyugodt élet lett, amit Istennek köszönhetek.
A mesterségemen keresztül nap mint nap szembesülök azzal, hogy nincs reménytelen, kilátástalan helyzet, mindig van egy következő lépés, egy választható kiút."

Gál Álmos keramikus (Jelige 2009/II)

Napi evangélium


2009. május 30. – Szombat Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?” Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?” Jézus így felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!” Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25

Elmélkedés: János apostol azzal indokolja evangéliumának megírását, hogy tanúságot kíván tenni Jézusról. Egész írására jellemző, hogy Jézust az Isten Fiát akarja bemutatni. Jánosnak, a szeretett tanítványnak a tanúságtétele szóbeli és írásbeli. Igehirdetése, valamint evangéliuma, levelei és jelenéseinek könyve a Jézus eseményt tárja az olvasók elé azzal a szándékkal, hogy hitet ébreszt.
Más apostolok úgy tettek tanúságot Jézusról igehirdetésükkel, hogy később eljutottak a vértanúságra is. Az üldözések ugyanis éppen Jézus megvallása, a róla való tanúságtétel miatt érik a hívőket. A vértanúság a hit tanúságtételének magasabb formája a tanítvány részéről.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Imádság békéért

„Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek
benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől
függ a ti békességetek is!" (Jer 29,7).

A fenti igevers alapelve értelmében mindnyájunknak, akik az Úréi
vagyunk, tehát jövevények és idegenek e világban, azon kell
„fáradoznunk", hogy a nép, amely között lakunk, békében és jólétben
éljen. Különösen azért kell közbenjárnunk, hogy saját népünk és
városunk legyen áldott. A hazájáért való komoly könyörgés igenis illő a
hívő emberhez.
Buzgón imádkozzunk otthonunk és tágabb értelemben vett környezetünk
számára a béke nagy ajándékáért. Ha véres viszály támadna utcáinkon,
vagy idegenek törnének katonáinkra, az siralmas volna számunkra is:
ezért imádkozzunk a békességért és buzgón fáradozzunk is érte.
A mi nyugodt életünk is a nemzet békéjétől függ, ezért az nagyon
kívánatos számunkra, hiszen csak így tudjuk gyermekeinket az Úr
félelmében nevelni és az evangéliumot minden akadálytól mentesen
hirdetni. Ezért könyörögjünk ma és ezután is gyakran országunk
békességéért. Valljuk meg népünk bűneit, kérjük azok bocsánatát és az
Úr áldását népünkre, a Krisztus Jézusért.


C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Uram Tehozzád futok, élő vízre szomjazom,
Közelséged, ó mily jó énnekem.
Kérlek, ne menj el tőlem, légy mindig segítségem,
Úgy kívánlak Téged, Istenem.

Én pedig szüntelen remélek, egyre jobban dicsérlek,
Ajkam beszéli a Te igazságodat.
Hadd legyen most a dalom jó illat oltárodon,
Nagyon szeretlek Téged, Jézusom.

http://www.youtube.com/watch?v=ZSM0JQk4eSM&feature=related

Pünkösd

Sillye Jenő:
HÉTKÖZNAPOK SZENTLELKE
(dalszöveg)

Könnyű kedvesnek lenni,
amikor az embert nem bántja semmi.
Könnyű szeretni azokat,
akikkel nem foglalkozunk sokat.

De ó, az a néhány ember,
akiket győznöm kell türelemmel.
Azok a nehéz napok,
amikor oly egyedül vagyok.

De ó, az a néhány lélek,
akikkel közös lakásban élek.
Az iskola, vagy a munkahely
naponta színig megtelő kehely.

(Refrén)
Isten Szentlelke szállj rám!
Nem csak a templomok árnyán
kereslek én.
Ne csak az ünnep glóriáján
legyél enyém!
Hétköznapok Szentlelke szállj rám!
Atya lángja, Krisztusi fény,
tündökölj a hétköznap egén.
Hogy hétfőtől szombatig is
legyél enyém!
Hogy hétfőtől szombatig is
szeressek én!
Mindenkit szeressek én!