Nem is mese megtörtént eset.
Néró gazdát cserélt.
Volt egyszer, hol nem volt két gyönyörűséges Dobberman kutyám. Kanok lévén felnőtt korukra igen verekedősek lettek. Féltékenyek mindenben gazdájuk iránt. Kicsik koruktól megszokták, hogy a gazdi ágya az igazi fekvő alkalmatosság. Ha nyugovóra készültem az ágyazásnál már versengés volt, hogy lábtól melyiküknek jut a kényelmes hely, ahol őrizhetik szeretett gazdájuk álmát. Parázs vetélkedés lett a vége mindig ennek. 45, 50 kilós súlyú kutyáknak vetélkedése, és harcias vicsorításuk ilyenkor félelmetes volt. Legnagyobb sajnálatomra, ezért kényszerültem eladni egy vidéken élő barátomnak Néró kutyám, aki a fiatalabb, - olyan alig egyéves múlt. Gyötrő lelkiismeret furdalásom volt, hogy új gazdájánál kellő szeretetet kap-e, amiért is rövidesen elutaztam, hogy személyesen győződjek meg, a tény láttán, hogy beilleszkedett új környezetébe. Szilvásváradra került egy kedves családhoz, ahol egy hasonló korú kisfiú barátságát élvezhette. Nagy meglepetésemre már a kocsim elé futva üdvözölt Néró, majd elvezetett falkatársaihoz. Egy fiatalasszony nyitott ajtót, ölében kisfiával. Néró volt kutyám hozzájuk csatlakozva felugrott a gyerekhez, megnyalogatva be is mutatta falkatársait. A ház ura, barátom házon kívül volt, mint vadász, így neje mesélte el kutyám szocializálódását hozzájuk. Kezdetben félelmetesen bizalmatlanul morgott, rájuk csupán a gyermeküket fogadta feltétlen bizalmába azonnal. Első éjszakáját az udvaron lévő kutyaházba töltötte volna, mesélte a ház asszonya. Miután nyugovóra tértek a gyermeket a szobájába a kis ágyában fektették, ők a férjével a szomszéd hálószobába voltak. Hajnalban ébredés után az anyuka a gyerekszobában nagy ijedtségére Nérót pillantotta meg, amint a gyermeke a kutya nyakát átölelve békésen aludt. Néró kutyám így választott újgazdát magának.