Kutyák-macskák
- Téma inditó Noé
- Kezdés dátuma
Csúcs, ahogy várnak az ajtó előtt, tényleg meg lehet zabálni mindkettőt.
A cicákkal valahogy én is úgy voltam, mint Te, nem nagyon szerettem őket. Aztán egyszer a kapu alatt bebújt hozzánk egy kormos cicus - akkor hárman voltak a kutyák - , hát miért ne ide jöjjön? És érdekes módon egyik sem bántotta, sőt a németjuhásszal nagy barátnők lettek.
A gyerekeim persze rögtön behozták etették, itatták én meg berzenkedtem. Fura cicus volt, hiányzott a farka, illetve volt, csak rövid és az is kis kunkorban végződött a fenekén. Először azt hittük leharapta valami állat, vagy valaki levágta neki. Végül kiderült, hogy kis génhibás cicus, azért ilyen a farkincája.
Végül beadtam a derekam, maradt a cicus és nagyon meg is szerettem, mert annyira aranyos, csuda jópofa a kis kunkori farkincával. Nekem most már azok a cicák furák, akiknek van rendes farka
Enni pl. csak akkor hajlandó, ha előtte megsimogatjuk, megszeretgetjük, még az evésnél is fontosabb neki, hogy szeressék.
Majd készítek olyan képet, ahol látszik a farkincája is.
V
Vándorpatkány
Vendég
Sziasztok!
Nem tudtok véletlenül valakit aki örökbe fogadna egy 4 éves német juhász és golden retriever keverék kutyust? A gazdái elköltöznek és el akarják altatni a jövő héten. Szobatiszta és barátságos.
Nem tudtok véletlenül valakit aki örökbe fogadna egy 4 éves német juhász és golden retriever keverék kutyust? A gazdái elköltöznek és el akarják altatni a jövő héten. Szobatiszta és barátságos.
Remélem, akad valaki, aki szívesen elfogadja a kutyust. Egyébként nem is értem, miért rögtön az elaltatásra gondol egy "gazda", ha feleslegessé válik számára a kutya. Normális állatorvos ilyesmit el sem vállal.
Azt sem tudom, milyen körülmények közé költöznek, de ha családtag egy kutya, mint nálam pl., akkor ilyen esetben vele is számolok, tehát úgy próbálom megoldani a váltást, hogy legyen ott helye a kutyának is.
Kicsit morbid, de ilyen alapon el lehetne altatni bármelyik családtagot, akinek az elhelyezése esetleg pronblémás az új lakásban.
Tegyél be képet is lécci, ha van, hátha úgy nagyobb az érdeklődés!
V
Vándorpatkány
Vendég
Szerintem is elég morbid dolog az, hogy azért altat el valaki egy kutyát 4 év után, mert költözik, ezért próbálok segíteni nem is a gazdának, hanem a kutyának.
Megpróbálom újra feltenni a képet, hátha most nem tünik el, mint reggel.
Megpróbálom újra feltenni a képet, hátha most nem tünik el, mint reggel.
Remélem nagyon, hogy találsz neki gazdit. Tedd fel máshova is. Egyébként merre van ez a Dány? Talán azt sem ártana beírni.
Nekem már sok kellemetlenséget okztak a kutyáink, kinyírtak 2 csirkét, az egyik macskánknak is csak a farka maradt meg, állíndóan javítani kell a kerítést mert valahogy kevés nekik 2000m2, de attól függetlenül sose altatnám el őket. Kedves kutyák, és egyelőre a gyümölcs még a fákon van..... :656:
:656:Nagyon szép, szomorúszemű kutyus (mintha sejtené, mit terveznek vele - bár nem tudom, mikor készült a kép).
Nagyon remélem, hogy nem fogják elaltatni, sikerül gazdára találnia. Tedd fel minél több helyre. Én is lementettem és emilben körbeküldöm az ismerőseimnek.
V
Vándorpatkány
Vendég
Köszi a segítséget, talán, de nem akarom elkiabálni egy kutyás egyesület befogadja amíg gazdát találnak neki.
Nekem is van két kutyám de én tuti nem altatnám el egyiket se ilyen dolog miatt.
Hát ez már egy kis reménysugár, időt kap szegény, hogy megfelelő gazdát találjon.
Én is képtelen lennék ilyenre, de még talán arra is, hogy más gazdát keressek. Valahogy csak megoldanám, hogy ne kelljen elválnunk.
A kovetkezo monolog a kutya tulajdonosanak szol.
6 hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek.
Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgás igényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba.
Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.
Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána,de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Kiakartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köppenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog,amit hallottam, új gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim.
Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék...
Küldjétek tovább ti is, minél több emberhez eljusson. Tegyünk érte, hogy minnél kevesebb állatnak kelljen szenvednie az emberek kegyetlensége miatt!
6 hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek.
Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgás igényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba.
Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.
Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána,de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Kiakartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köppenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog,amit hallottam, új gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim.
Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék...
Küldjétek tovább ti is, minél több emberhez eljusson. Tegyünk érte, hogy minnél kevesebb állatnak kelljen szenvednie az emberek kegyetlensége miatt!
V
Vándorpatkány
Vendég
Tegnap valaki hívott a kutya ügyében vasárnap nézi meg, remélem tetszeni fog neki, megadtam a számát a gazdának majd megírom mi a helyzet.
Romesz, sikerült engem is megríkatnod.
Köszi, máris lementem és körbeszórom ahová csak tudom.
Jaj, nagyon szorítok, hogy jó gazdája legyen szegénynek. Hogy tetszeni fog, abban biztos vagyok, annyira szép és szeretnivaló kutyus, biztos nagyon okos is.
Várjuk a fejleményeket. Nagyon ügyes vagy!kiss
Nagyon tetszik ennek a ket allatnak a 'baratsaga"
Gondolkozunk rajta hogy a mi kutyanknak is szerzunk egy cicat.
Nem hiszem hogy a madaraink ertekelnek a dolgot.
A nimfa "pötyi" szabadon van a lakasban ;s szeret repkedni neha.
Oszkar szaladgal utana de nem tudja elkapni, de egy macsek az sajna elkapna.
Igy nagy a dilemma hogy legyen cicus.
Hasonló témák
