A világgá ment vizsla esete: több mint egy évig kóborolt
Mohács. Kutyája válogatja, hogyan mutatja ki, hogy örül. A legtöbb persze szertelen ugrándozása közben a gazdinak rohan. A minap Mohácson, a Kutyatár nevet kapott állatmenhelyen egy gyönyörű vizsla viszont nem így tett, amikor tizenöt hónap kóborlás után megpillantotta a gazdáját: A hívó szóra kivált a „társbérlői” közül, figyelmesen szemügyre vette a fiatalembert, kecsesen lépkedve megközelítette, orrcimpáit rezegtetve szaporán szimatolt a levegőbe, majd egyetlen jól irányzott mozdulattal a nyakába ugrott!
Különös kalandokban lehetett része a hatéves kutyának, ugyanis a Budapesten élő házaspárral a múlt nyáron Szarvason nyaralt a család kedvence is, de egy reggel a kerítéssel zárt portáról eltűnt. Egy évig minden lehetséges módon keresték, kerestették az állatot, s mert nem jutottak a nyomára, a pulijuk mellé hat hónapja vettek egy kölyök vizslát. Mohácson viszont idén májustól a Duna-part környékén feltűnt egy csavargó vizsla. A folyó közelében lakó Schneider Miklósné, Márika néni etette, szelídítgette, de csak a kerítés tövébe kirakott ételt volt hajlandó kutyafuttában fölfalni napjában kétszer az állat, megfogni nem hagyta magát. Az idős asszony télre nem akarta fedél nélkül hagyni az állatot, ezért a kutyamenhely dolgozóit kérte, fogják be. Ott aztán kiderült, hogy van fültetoválása a vizslának, s ennek alapján sikerült a gazdájára is rálelni, aki hálából tápot és pénzt is ajándékozott a menhelynek.
Berta M. /Dunántúli Napló/