Kis hazánkban a kis halakat tripla hálóval fogják, amíg a nagy halak vídoran költik a mi, a többség adóforintjait. A képviselők úgy szavaznak, hogy sokszor fogalmuk sincs arról, mire is voksolnak.
Miért?
Több kilónyi § és mindenféle dolgot kellene elolvasniuk ahhoz, hogy valóban átláthassák már előre, a döntésük, szavazatuk törvénybe iktatásának hatását, következményeit. Azt is, ha nem-mel voksolnak, akkor mi várható a Magyarországon élők, dolgozók elkövetkezendő éveire, életére.
Így voltunk ezzel, amikor bevezették azt, hogy a legkisebb piaci árudában is olyan pénztárgépeket kellett beszereltetni, mely összeköttetésben van a NAV-val (a régen volt APEH-hel). Sőt az üzlet ajtajára ki kell írni a pénztárgép bizonyos kódját. Magyarul olyan számot, melyet a NAV ellenőr még az boltba való belépése előtt beüthet a telefonjába. S, azonnal képben van, hogy az ott lévő vásárló kapott-e, kap-e blokkot, avagy nem.
Át vagyunk világítva, ha gusztustalan lennék, alulról felülre és felülről alulra – mindenképpen.
Mi, a köznép nem sílbolhatjuk el a számlaadást, a bevallásunkat pontosan kell megírnunk, mi nem felejthetünk ki abból év közben felvett összegeket stb. stb. Bezzeg a nagy halak! Itt említeném meg Kusza Szemet, aki elfelejtette az adóbevallásában feltüntetni ezt, meg azt a tételt. De mondhatnék más személyt is. Megemlíthetném Döbrögi kedvencét, Lőrinc barátot, aki szintén bizonyos dolgokban „felejtős”nek mutatkozik. Hjajj, ilyen bárkivel előfordulhat, hogy egy-egy milliót, vagy csak pár százezer forintos tételt elfelejtett feltüntetni. Semmi gond, ha rávezetik, akkor szemlesütve bevallja, hogy ezért vagy azért történt, majd pótolja. No és, különben is jótékonysági célra költötte stb. stb. stb.
No de, no de a köznép, a kis halak ugyibár, rendesen benne vannak a tripla hálóban.
Az önfeláldozó NAV ellenőrök köztünk járnak. Volt olyan, hogy bevállalt végbél, netán gyomor tükrözést is egyik vagy másik magánklinikán. S, amikor törlesztette az árat, s nem kapott arról megfelelő számlát, az önfeláldozó, sőt kellemetlen procedúrán átesett „beteg”, morcos képpel előrándította a NAV igazolványát. No, akkor hervadt le a mosoly a magánklinika pénztárosának arcáról. Ilyen is volt. A magyarok híresek a pletyka-gyártásukról, de tény, hogy ezek a híresztelések gyorsan terjednek. Mint a népmesék, szájról-szájra…
Az idei Mikulás eset rendesen felborzolta a kedélyeket.
NAV ellenőrök kiadták magukat szülőknek, s, hogy (kölcsönben kapott, vagy saját gyerekeiknek) meglepetést, ajándékot rendeltek a Mikulástól – Mikulásostól.
A Mikulás meg is jelent, annak rendje módja szerint szerepeltette a gyerekeket, ajándékot is hozott/adott. A távozáskor bemondta az összeget és várta a pénzt. Sőt el is fogadta, számlát viszont nem adott.
Az eddig oly békés „szülők” ekkor kéjes mosollyal NAV igazolványt virítottak a pirosba öltözött Mikulás arcába, akinek mondanom sem kell, belilult a feje, egyéb testrészeit takarta az amúgy piros ruha.
Több okból pirult-lilult. Először is felment a vérnyomása, elöntötte a verejték is, mert tudta, ezt a büntit nem ússza meg, akkor sem, ha nem nála van a virgács. Igen, igen, a láthatatlan virgácsot az ájtatos, mosolygós szülőknek álcázott NAV ellenőrök csapták bele az arcába. Egyenesen a közepibe.
Igen, igen.
A NAV felfigyelt arra, hogy több aprócska, erre az időszakra kiváltott „direkt vállalkozás” valóban minden megrendelőnek ad-e számlát és mennyi pénzről? Bemérték, kipróbálták, nyertek.
A Mikulás ebből a körből vesztesként lépett ki, nem hinném, hogy jövőre bevállalja a gyerekek boldogítását.
No, csak ennyit erről, Magyarországon soha nem tudhatod, a veled szemben jövő amúgy rendes embernek kinéző valóban ki? NAV ellenőr, vagy a vasorrú banya, aki amúgy nem söprűn, de autón, villamoson, buszon, metrón, héven közlekedik. Rád mosolyog, de ha csak egy aprót is csalni akarsz, vámpírként mélyeszti beléd a fogait, no meg az arcodba nyomja a NAV ellenőri kártyáját.
Ez van.
Ha vállalkozásra szánod el magad, itt kis honunkban, a kassza kulcsát ne hagyd otthon, nyomjad, nyomtasd, írjad alá a számláidat, mert különben – krampuszi büntetésben lesz részed.
G.B.
Miért?
Több kilónyi § és mindenféle dolgot kellene elolvasniuk ahhoz, hogy valóban átláthassák már előre, a döntésük, szavazatuk törvénybe iktatásának hatását, következményeit. Azt is, ha nem-mel voksolnak, akkor mi várható a Magyarországon élők, dolgozók elkövetkezendő éveire, életére.
Így voltunk ezzel, amikor bevezették azt, hogy a legkisebb piaci árudában is olyan pénztárgépeket kellett beszereltetni, mely összeköttetésben van a NAV-val (a régen volt APEH-hel). Sőt az üzlet ajtajára ki kell írni a pénztárgép bizonyos kódját. Magyarul olyan számot, melyet a NAV ellenőr még az boltba való belépése előtt beüthet a telefonjába. S, azonnal képben van, hogy az ott lévő vásárló kapott-e, kap-e blokkot, avagy nem.
Át vagyunk világítva, ha gusztustalan lennék, alulról felülre és felülről alulra – mindenképpen.
Mi, a köznép nem sílbolhatjuk el a számlaadást, a bevallásunkat pontosan kell megírnunk, mi nem felejthetünk ki abból év közben felvett összegeket stb. stb. Bezzeg a nagy halak! Itt említeném meg Kusza Szemet, aki elfelejtette az adóbevallásában feltüntetni ezt, meg azt a tételt. De mondhatnék más személyt is. Megemlíthetném Döbrögi kedvencét, Lőrinc barátot, aki szintén bizonyos dolgokban „felejtős”nek mutatkozik. Hjajj, ilyen bárkivel előfordulhat, hogy egy-egy milliót, vagy csak pár százezer forintos tételt elfelejtett feltüntetni. Semmi gond, ha rávezetik, akkor szemlesütve bevallja, hogy ezért vagy azért történt, majd pótolja. No és, különben is jótékonysági célra költötte stb. stb. stb.
No de, no de a köznép, a kis halak ugyibár, rendesen benne vannak a tripla hálóban.
Az önfeláldozó NAV ellenőrök köztünk járnak. Volt olyan, hogy bevállalt végbél, netán gyomor tükrözést is egyik vagy másik magánklinikán. S, amikor törlesztette az árat, s nem kapott arról megfelelő számlát, az önfeláldozó, sőt kellemetlen procedúrán átesett „beteg”, morcos képpel előrándította a NAV igazolványát. No, akkor hervadt le a mosoly a magánklinika pénztárosának arcáról. Ilyen is volt. A magyarok híresek a pletyka-gyártásukról, de tény, hogy ezek a híresztelések gyorsan terjednek. Mint a népmesék, szájról-szájra…
Az idei Mikulás eset rendesen felborzolta a kedélyeket.
NAV ellenőrök kiadták magukat szülőknek, s, hogy (kölcsönben kapott, vagy saját gyerekeiknek) meglepetést, ajándékot rendeltek a Mikulástól – Mikulásostól.
A Mikulás meg is jelent, annak rendje módja szerint szerepeltette a gyerekeket, ajándékot is hozott/adott. A távozáskor bemondta az összeget és várta a pénzt. Sőt el is fogadta, számlát viszont nem adott.
Az eddig oly békés „szülők” ekkor kéjes mosollyal NAV igazolványt virítottak a pirosba öltözött Mikulás arcába, akinek mondanom sem kell, belilult a feje, egyéb testrészeit takarta az amúgy piros ruha.
Több okból pirult-lilult. Először is felment a vérnyomása, elöntötte a verejték is, mert tudta, ezt a büntit nem ússza meg, akkor sem, ha nem nála van a virgács. Igen, igen, a láthatatlan virgácsot az ájtatos, mosolygós szülőknek álcázott NAV ellenőrök csapták bele az arcába. Egyenesen a közepibe.
Igen, igen.
A NAV felfigyelt arra, hogy több aprócska, erre az időszakra kiváltott „direkt vállalkozás” valóban minden megrendelőnek ad-e számlát és mennyi pénzről? Bemérték, kipróbálták, nyertek.
A Mikulás ebből a körből vesztesként lépett ki, nem hinném, hogy jövőre bevállalja a gyerekek boldogítását.
No, csak ennyit erről, Magyarországon soha nem tudhatod, a veled szemben jövő amúgy rendes embernek kinéző valóban ki? NAV ellenőr, vagy a vasorrú banya, aki amúgy nem söprűn, de autón, villamoson, buszon, metrón, héven közlekedik. Rád mosolyog, de ha csak egy aprót is csalni akarsz, vámpírként mélyeszti beléd a fogait, no meg az arcodba nyomja a NAV ellenőri kártyáját.
Ez van.
Ha vállalkozásra szánod el magad, itt kis honunkban, a kassza kulcsát ne hagyd otthon, nyomjad, nyomtasd, írjad alá a számláidat, mert különben – krampuszi büntetésben lesz részed.
G.B.
