Magyar vagyok...
<dl><dt>Szépapám: Boldizsár, kinek Isten óvta lelkét,
a levitézebb magyar volt a vitézek között,
s midőn egy napon meglátta Lejla csodás testét,
láncra verte szívét, s véle házasságot kötött.
</dt><dd><i>(Lejla felvette Boldizsár hű keresztény hitét,
s egy perzsa szőnyeggel ajándékozta a vitézt)</i></dd><dt>
Fiúk: Ákos lett az én nemes magyar ükapám,
- kinek fehér sóloym vijjogott a lobogóján -
elvette Márta úrnőt, aki így lett ükanyám,
és peregtek boldogságszemek a homokórán.
</dt><dd><i>(Márta mindennap szeretett lejárni a tóra,
ha sátruk a parton állna, annak örült volna)</i></dd><dt><!--break-->
Dédapám Kázmér, az ő szeretett gyermekük lett,
kinek a magyar hon minden vagyonnál többet ért,
isten kegyelméből Anikóval frigyre lépett,
s együtt örökítették tovább a jó magyar vért.
</dt><dd><i>(Kázmérnak a pacal leves az isteni étek
Ha csicseri borsót főztek, a lármafák égtek!)</i></dd><dt>
Norbert nagyapám, aki szintén magyar volt - talán,
mint északi fény az égen, úgy tündöklött neje,
a boldogságtól ittasult - hű - Olga oldalán…
Egy hűs nyári éjszakán gyermeket nemzett vele.
</dt><dd><i>(Olgának nagyon tetszett Norbert karácsonyfája,
megmutatta hát neki, milyen az ő teája.)</i></dd><dt>
Gusztáv apám élete egymerő szenvedés volt,
de inkább kínlódott ő, mint ne legyen magyar…
Felesége, Zamfira keblén, hol feje honolt
kárpótlást kapott minden kínért, mi lelkébe mar.
</dt><dd><i>(Gusztáv ajándékba adta fele királyságát,
hogy ne üldözze már legszentebb kecskebakját.)</i></dd><dt>
Így lettem én, Botond, igaz szívű magyar ember,
ki, ha kell buzogánnyal harcol meg igazáért…
Magyar vitézséggel harcolok bármilyen renddel,
és nem hagyom, hogy tagadják ereimben a vért!
</dt><dd><i>(szerelmem, Henrietta meg már az agyamra ment
mért akar folyton uralkodni a házam felett?)</i></dd><dt>
<i>...mint bárki más.</i>
2006. január 6.