"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

gyöngyesz témája a 'Irodalom' fórumban , 2009 Október 29.

  1. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Komáromi János : Nézd csak!

    nézd csak!
    látod ahogy aszott ereikkel
    kopár fák szövik be az eget?
    látod ahogy kicsorbult jajszavaikat
    őrizgetik az öregek?
    látod az összegyűrt fecni-reményeket
    az idő, hogy söpri szét?
    látod ráfonódni testedre
    a szenvedélyek igézetét?
    nézd csak!
    láss önmagad mögé
    ahol elhagyott jövőd
    árván maradva múlttá zsugorodik
    lásd az emlék-pókhálókat szövőt
    láss önmagad elé
    ahol a holnapok és a jelen
    kéreg-szorosan rád záródik
    páncéllá válik, mint var a seben
    nézd csak!
    elsuhant napjaink édeskés nyálka-örömei
    hogyan száradnak ki a valóság fényében
    nézd csak!
    a megszokás-ördöge most rabolja el az életet
    a türelem-angyalának szelíd-mosolyú képében
    nézd csak!
    még nem késő lépned és folytatnod az utazást
    ha most indulsz önmagadhoz visszatalálsz.
     
  2. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Benke László : Karácsony


    Csengetnek.
    Szívemből
    a szívednek.
    Eljött mégis
    magától:
    az angyal,
    a kisded,
    a karácsony.
    Akire vártunk
    itt van velünk:
    a szívemben,
    a szívedben.
    Szívemből
    a szívednek,
    örömünkért
    csengetnek.
     
  3. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Kiss Lehel : Csodálattal nézlek

    Csodálattal nézlek,
    Szegény, kicsi vendég;
    Csöndes álmod fölött
    Pásztor dala lennék;
    Lennék mécs világa
    Kemény jászolágynál,
    Takaród is lennék,
    Vacogva ha fáznál.

    Csodálattal nézlek,
    S kerülget az álom;
    Nem nyugtat a sok dísz
    Havas fenyőfákon.
    Remegő szívemmel
    Hullok Nálad térdre,
    S kérlek, hogy takarj be,
    Égi fény, Te béke!
     
  4. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Hajnal Éva : Hóvers

    Bolyhos pillanat,
    szusszan épp
    a csend,
    égi táncain
    hópihét röptet itt
    az esti létezés…
    Lámpafény dereng,
    parányi szellő
    szöszmötöl, susog,
    … lábnyomodba
    verset ír a tél …
     
  5. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Gergely Ágnes : Téli metszet


    Ahogy a madár lépte lassan elfogy
    a partokon
    ahogy a lámpabél szétszikrázik
    egy alkonyon
    ahogy lámpátlanná égnek a téli
    éjszakák
    ahogy a házat körüljárja
    a pusztaság
    ahogy gazdátlanul ténfereg
    a hóvihar
    s a szél az üres fészer előtt
    magába mar
    moha rebbenti el az öreg
    temetőt
    a keréknyomba odafagy
    a kocsikenőcs
    a kémény dől ahogy a pillanat
    összerogy
    az árapály nem mozdul
    ahol a hold ragyog
    s a hold ragyogtán egyszerre
    egy égi jel
    a sziklán éjjelente valaki
    énekel
    hogy dől a kémény odafagy a
    kerék nyoma
    s a temetőket elrebbenti innét
    a moha
    az üres szél a kapuk előtt
    magába mar
    nincs akit lekaszáljon
    az a vihar
    a pusztaságon tántorog
    a régi ház
    a téli éj lámpátlan arccal
    éjszakáz
    mint lámpabél alusznak ki
    az ablakok
    s a part alatt elfogynak mind
    a lábnyomok
     
  6. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Ladányi Mihály : A Nap alatt

    Tárgyak között kutatsz
    vagy érzelmeidhez térsz meg,
    idegenekre lesel az utcán, hogy
    visszaemlékezhess arcukra, szavaikra,
    vagy önmagadra figyelsz... Ó
    nincs egyetlen indulat
    a pszichológiai grafikonokon túl,
    nincs egyetlen tény,
    amit a lexikonok ne ismernének.

    Jársz a nagyvilágban
    a felmért országutakon
    recept szerint
    főzik ételeid,
    ősöktől örökölt mozdulatokkal ölelsz,
    és ezt az egészet
    összefogja benned valami
    ótestamentumi
    elégedetlenség.
     
  7. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Radnóti Miklós : Tél


    Hóbafagyott levelet
    kaparász dideregve a szellő.
    Duzzadt, mint tele zsák:
    hóval telik újra a felhő.
    Nincsen csillag, a fák
    feketéllő törzse hatalmas.
    Megfagy az őz nyoma is.
    Készül le a völgybe a farkas.
     
  8. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Beney Zsuzsa : A burok

    A jelen milliárd, számlálhatatlan
    színe, szaga, és mindaz, ami nem
    szag és nem látvány, hanem mint más valóság
    durván súrolja bőrünk, az, ami

    olyan sok, hogy már észrevehetetlen
    mind az én s a világ közt építi
    végtelen rekeszeit e határnak
    mindez velünk vész el ha meghalunk?

    Vagy épp ennek porából nő a semmi,
    az elmúlt idő mely körülveszi
    földünket? Felhők foszlott fonalából
    szövi pókhálóját a létezés.
     
  9. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Csáky Károly : KÖRFORGÁS II.

    Az idő nem fárad el,
    csupán megúnja magát,
    és kezdődik minden
    újra.

    A jelen
    csak kiesik a múltból,
    és megszületik mindig
    a jövendő,
    ahogy a halál is
    a teremtésből fakad,
    s általa válunk
    részévé a mindenségnek.

    De addig
    árnyék és fény,
    mélység és magasság
    váltja egymást
    földi zarándok-
    utunkon.
     
  10. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Szép Ernő : A fák

    A fák a fák
    Mert itt járok éppen
    Indulnak szépen
    Hátrálnak járnak
    Mint néma katonák
    Fordulnak jobbra át
    Fordulnak balra át
    Megállok nézni a csodát
    S a fák a fák
    A fák is hirtelen
    Megállnak velem.
     
  11. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]



    Ady Endre : Fölkelések és feledkezések

    Besütése a Tavasz-Napnak,
    Óh, vidám gyermek-ébredések,
    Víz-pacskolón, gyorsan öltözőn,
    Friss szájból kiszabadult ének
    S nekiszaladás iskolának
    Vagy sárga s kék virágu rétnek
    Egész testű, ficánkoló örömnek.
    Cseresznyézlett kis pajtásnőm szája,
    Óh, Élet igaz hallelujája.
    Óh, vidám testü, én szép volt-magam,
    Dühtelen és kipihent fölkelések,
    Úgy néha-néha visszanézek
    S méreg után nyúlok: no, menjünk.

    S azután gyáván ébred bennünk,
    Komiszul, gyáván ébred bennem
    Bénaságos, nagy ön-szerelmem,
    Hogy bármikép is jobb az Élet,
    Mint az utálatos megszünés
    S hogy bénán is elérni vélek
    Boldogság-képet, szép-hazugat
    S hogy beérem most már kevéssel,
    Fölkelés helyett lefeküvéssel
    S hogy minden, ami bennem támad:
    Gyermeki emlék, bú és imádat,
    Egy nagyon-nagyon nagy bizonyisten,
    Egy nagyon-nagyon nagy kötelesség.

    Egy nagyon-nagyon nagy s víg mulatság,
    Egy gyönyörű kinálás: tessék.
    Élendő vers rímtelenül rímben,
    Ifjuságok, mik visszaadják
    Még vénen is az ifjuságot,
    Sok képzelés és sok ifjuság,
    Jóbnak cseréppel enyhült sebe,
    Óh, vállalt élet, de mégis konok,
    Óh, alkuvás és feledkezés,
    Óh, régi-régi szép volt-énmagam,
    Aki nem vagyok, de kit akarok,
    Fölkelések és feledkezések,
    Óh, mindent hitetni tudó Élet.
     
  12. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Czóbel Minka : Az erdő hangja


    Kik az erdőn vélem jártak,
    Már csak ködbe olvadt árnyak,
    Ki elfáradt, ki elkésett,
    Ki a múltba elenyészett.

    De hogy elmúlt a sok álom,
    Az erdőt csak jobban látom,
    Nem ütközve emberhangba,
    Érthetőbb az erdő hangja:

    A patak zúg, - fák zúgása,
    Madárszárnyak suhogása,
    Bogár rajnak libbenése
    Sűrű szálú mohnövésbe.

    Megroppan dűlt fák gallyába
    Eliramló vadnak lába,
    Szél megrezzen a fűszálban,
    Kígyó siklik selymes lágyan.

    Megcsendül naponta újra
    Ezerszálú arany húrja
    A beömlő napsugárnak,
    Csillagfénynek, holdvilágnak.

    Nincs az erdőn tegnap, holnap,
    Mind egy csöndbe összeolvad,
    Nagy hatalmas néma ének:
    Ezerhangú örök élet.
     
  13. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Székely János : Napszonett

    Teljes valómmal nyújtózom utánad,
    Mint zsenge fák, ha szomjazzák a fényt.
    És mint a párás földkorong, örökké
    Fényes felemet fordítom feléd.

    Szeretném mindig azt mutatni néked,
    Ami bennem a legtöbb, legnagyobb.
    Ha mindig szépnek, mindig jónak látnál,
    Szebbnek, mint mást, és jobbnak, mint vagyok.

    Szeretném olykor túlragyogni álmod,
    S érzem, tudom, hogy te is ezt kívánod:
    Ezért sütöd feléd eső felem.

    S csak hogyha önnön fényed is kilobban,
    Csak úgy tudod meg, ki voltam valóban,
    Milyen sötét és milyen fénytelen.
     
  14. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Lévay László : Percek poklában

    Csak egy percet adjatok,
    Hogy a tiszta égre nézzek.
    Gyönyörködjek a csillagokban,
    S egy percig szépen éljek.

    Csak egy percet adjatok,
    Számtalan sok percem mellett,
    Hogy megállhassak, kinyújtózzam.
    Mert megállni sohasem tellett.

    Csak egy percet adjatok,
    Amit magaménak érzek.
    Semmi mást, csak egy percet kérek,
    Hogy a tiszta égre nézzek.
     
  15. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Pilinszky János : Novemberi elízium


    A lábadozás ideje. Megtorpansz
    a kert előtt. Nyugalmas sárga fal
    kolostorcsendje háttered. Kezes
    szellőcske indul a füvek közűl,
    s mintha szentelt olajjal kenegetnék,
    érzékeid öt meggyötört sebe
    enyhületet érez és gyógyulást.

    Bátortalan vagy s ujjongó! Igen,
    gyermekien áttetsző tagjaiddal
    a nagyranőtt kendőben és kabátban,
    mint Karamazov Aljosa, olyan vagy.

    És olyan is, mint ama szelidek,
    kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy,
    oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már
    csak ragyogni a novemberi napban,
    és illatozni toboz-könnyüen.
    Csak melegedni, mint az üdvözültek.
     
  16. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]
    Dsida Jenő: Megint csupa kérdés



    Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi
    az új semminél, mely valaminek
    tudja magát?
    Miért kellett bágyadt mosolygásainknak
    önmagukra ébredniök az élet ágyán?
    Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten
    olyan kapút, melynek csak egyik pántja
    sok ezer fekete mérföld?
    Téli estéken keservesen énekelve,
    őseink és dédunokáink hajából
    miért fonjuk az élet hosszú kötelét?
    Miért faljuk fel egymást
    akkor is, ha nem vagyunk éhesek
    s miért pattan fel gőggel a gerincünk,
    ha végigütnek rajta?
    S miért nem akarunk lefeküdni ősszel
    hullott levelek közé, mint aszott szemét
    a seprű alá?
    Nagy kerek szemmel is mért nézünk vakon
    a forgószelek tátongó sodrába?
    S miért lát kicsivel többet az ember,
    ha csöndesen ül egy percig... így...
    s behúnyja a szemét?...
     
  17. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Károlyi Amy : Így


    Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
    vissza ne verjék messzi falak.
    Leírni talán nem is szabad.

    Orcádra fessed rózsaszínnel,
    bújtasd mosolyos csigaházba,
    didergésbe és könnyű lázba.

    Rejtsd pillád alá, meg ne lássák,
    akadó lélegzetbe vessed.
    Hogyha szereted, így szeressed.
     
  18. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Szabó Lőrinc: Ember voltam


    Mint az égbolt, tágúl a pillám,
    ha lecsukom:
    fent s lent szállok, egyszerre minden
    csillagokon;
    feledés mos, emel magamból
    s túl magamon.
    Ember voltam. Csukom a pillám
    és úgy hagyom.
     
  19. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Őri István: A porszemek útja

    ...s ha nincs is szél,
    sem szellő,
    sem fuvallat,
    s ha vad orkán
    nem is tör száraz ágakat,
    a láthatatlan kis testek
    szerte szállnak,
    neki a világnak,
    s megtörnek mindenen,
    mert parányok lettek,
    s a világ végtelen
    megtörnek a fényen,
    az árnyon,
    a homályon,
    megtörnek a sziklák élein,
    s félve szállnak
    egyre feljebb,
    pedig nem hajtja őket semmi,
    csupán semmiségük ereje...
    láthatatlan lapjaikat
    ezüsttel vonja be a hold,
    arannyal a nap,
    s csillagok fésülik
    gyémánt-hajukat
    mosolyogva, büszkén,
    ezer-szép alakban látva magukat
    a sötét éjben,
    porrá vált porszemek
    gyönyörű szemében.
     
  20. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Czóbel Minka: Ködvirágok

    Ködvirágok,
    Boszorkányok
    Szálljunk, szálljunk a csöndes éjbe,
    El sem árul,
    Meg se bámul
    Szétsugárzó csillagfénye.

    Madár szárnya,
    Fának árnya,
    Puha ködben minden alszik,
    Csöndes éjbe
    Köd fehérbe
    Szárnyuk röpte nem is hallszik.

    Avar zörren,
    Levél csörren,
    dombtetőn górók merednek,
    De túl
    a ködfátyolon túl
    Szép tündérkertek nevetnek.

    Szálljunk, szálljunk,
    Fátyol szárnyunk,
    Nincs lefogva, nincs lekötve,
    Ködvirágok,
    Boszorkányok,
    Szálljunk, szálljunk be a ködbe.
     

Megosztás