Kedves Anom!
Az Élet értelme lehet például az Élet maga.
Lehet persze, de mit is jelent ez? Mert mi az élet? (Most nem az iskolába a biológia órán megtanulandó mondatra gondolok).
Az élet "csak" annyi lenne amit te vagy én általában érzékelünk belőle, illetve ismerünk róla, vagy jóval több?
Ez a saját Tapasztalatod?
Ha tudatos vagy akkor, amikor gyászolsz valakit, valakit aki közel állt hozzád, akkor azt is megfigyelheted, hogy nem feltétlenül csak az önsajnálat van jelen.
Nem csak azért sír az ember...mert jaj jaj mi lesz vele, és mi értelme az egésznek.?
Nem.
Nem kifejezetten saját tapasztalatom, mert egy alkalmat kivéve még nem "gyászoltam" eddig.
Akkor még elég fiatal voltam (kisgyerek), valamint nagyon közel nem állt hozzám az illető.
Azonban én ezt figyeltem meg másokon. Így mondhatni, hogy közeli tapasztalatom is.
Azt vettem észre, hogy ilyenkor az ember szomorú, mert nem lehet együtt fizikálisan többet a szerettével. Vagy, mert ilyenkor jobban tudatosodik benne, hogy milyen törékeny az élet és hogy rá is ez vár.
Fél is részben, mert nem tudja mi történik utána (halál után), sőt sokan pont azért félnek, mert azt gondolják semmi sem lesz utána.
Valamint az emlékekre gondol, illetve azokra a tettekre amiket megbánt vagy szavakra amiket nem mondott ki, pedig ki kellett volna, de ezt már nem tudja közölni az illetővel.
Általában a halálos ágyon lesz hirtelen az ember "Istenhívő", nem véletlenül.
A LELKI-ISMERET akkor kezd csak igazán tudatosodni az emberben.
Hanem sírsz, vagy nevetsz...mert megéled azt, amit éppen akkor Érzel...nem jutsz eszedbe magadnak...csak sírsz...magyarázatok nélkül....
Mint ahogy minden, szerintem ez sem fekete vagy fehér.
Lehet úgy is ahogy írtad..,de lehet másképp is....
Érted szól a harang.....és ha elfogadtad az Élet múlandóságát... ha néha rajtakapod a Felettes egó egoizmusát....ha sejted, hogy nincs Kiért szóljon a Harang...akkor kiért sírsz?,...miért sírsz?....amikor a szíved sír...amikor valakinek a hiánya sír Benned...amikor a könnyek sírnak....csak úgy...akkor.....a Harang szól...aztán Csend lesz.
Szerintem semmi sem történik ok nélkül. Az okok lehetnek olyan élmények, és elfojtott emlékek amik tudat alatt vannak, amíg valami hatására felszínre nem jönnek. Most a váratlan érzelmi "kitörésekre" utalok. Valaminek a hatására, akár kellemes akár kellemetlen érzelemről van szó.
Ezt hiszik, és azt is hiszik, hogy lesz tovább a halál után...nincsenek tisztában vele...hanem a hitüket érzik tudásnak.
Szerintem.
üdv:ashanti
A hit sem egy utolsó szempont. Talán a hit összefügg a felfogóképességünkkel is. Amit már nem tudunk megérteni vagy megtapasztalni (de szeretnénk, hogy úgy legyen), azt tulajdonképpen ide soroljuk.
Nem tudhatom, hogy ki miért hisz valamiben. Azonban azt igen, hogy néha pont az ismeret vezeti rá az embert valamilyen hitre.
Itt most az "Isten" létére és a fizikális elmúlás utáni létre utalok, mert sok más hit is létezik.