Az elmúlástól. Vagyon mi lessz utána??
Milyen elmúlásra gondolsz?
Minden változik, a mai napot a holnapi nap követi, s Te holnap ugyanúgy gondolkodni fogsz, ahogy ma is gondolkodtál.
Holnap ugyanúgy fogsz szeretni, ahogy ma szeretetet tápláltál a szívedben.
A gondolkodás és a Szeretet (viszonyulásod a világhoz, az emberekhez) bár minden helyzetben más és más, mégis örök.
Te gondolkodsz mindezekről, Te választod ki a Szeretet köréből az éppen odaillő választ.
Ha tudnád, hogy van egy Másik Világ, ahonnan a Lélek érkezik, akkor is félnél?
Nincs vég, ahogy kezdet sincs.
Rajzolj le egy kört. Egy pontról indulsz, s kezed ugyanoda tér vissza, hogy a kört szabályosan megformáld.
Ez történik velünk: ugyanoda térünk vissza, ahonnan elindultunk -- csak gazdagabban: több tudással és tapasztalattal.
Ne félj, kérlek, az elmúlástól való félelem elvonja a hasznos és a szép teremtő energiákat az élet igazi nagy feladatairól.
Az emberek legtöbbször az ismeretlentől félnek.
Miért is?
Éppen azért, mert keveset (vagy éppen semmit nem) tudnak róla.
A lélek földi útján egy testhez kapcsolódik, amelyik nem volt, tehát keletkeznie kell. A test anyagi természetű, de csodákra képes éppen anyagi tulajdonságai által: amit a lélek megálmodik, egy testhez kötődve képes megvalósítani.
De Te nem egy test vagy.
Te Magad vagy.
Miért mondod azt, hogy az én karom, én lábam, az én szemem?
Te egy kar vagy? Egy láb? Esetleg egy szem?
Ugye nem...
Nem vagy azonos egyikkel sem, most mégis a Te pompás testrészeid ők, és segítenek a nagy utazásnál.
Minden Rólad szól az Életedben.
Ne félj, kérlek, olvass inkább könyveket, és kérdezz belülre...
Kérd lelki segítődtől, aki a Másik Világban él, és Téged figyel, támogat és óv, hogy nyugtasson meg -- tartson távol az elmúlás félelmétől.
Mert Te sohasem fogsz "elmúlni", a szerep, a feladat láncszemként kapcsolódik a többihez, melyekkel eggyütt köröd kirajzolódik.
Üdv. és Szeretet:
Athéna