Mit álmodtál? - Gyere meséld el!

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Hálásan köszönöm Dreamaya!kiss Ahogy olvastam az álomfejtésedet, valóban eszembe jutott néhány momentum, amiből egyenes út vezetett egy ilyen álom felé. Az ember ezek szerint csak nappal képes becsapni magát, az éjszakai álom mindent elárul.:-D
Nagyon szívesen kiss
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Marie-Louise von Franz : Az álmok útján
részletek a könyvből

"Értelmezné nekünk ezt az álmot, amely megmutatja, hogy a tudattalan hogyan használja a közeli barátokat, hogy rámutasson az árnyékbeli tulajdonságainkra?

Egy tizenhárom éves fiú mulatságos álma következik. Ez egy introvertált kölyök, aki olvasni, sakkozni, gördeszkázni szeret. Ugyanakkor viszont a legjobb barátja, Chris, aki megjelenik az álomban, pont az ellentéte. Társaságkedvelő, sportos és szeret versenyezni. Ők ketten évek óta jó barátok.

Azt álmodtam, hogy hatalmas sas voltam, és repültem a város felett, mikor megláttam a barátaimat, Christ és Mike-ot, ahogy mennek az iskolába. Lecsaptam, és egyenesen Chris fejére kakáltam, úgyhogy haza kellett mennie hajat mosni. Akkor a háztetőjükre ültem, míg ő ebédidőben megint iskolába indult. Ismét lecsaptam és újra egyenesen a fejére szartam. Ő bőgve beszaladt az anyjához, én meg úgy éreztem, hogy egész életemben soha nem műveltem ennél mulatságosabb dolgot. (tizenhárom éves fiú)

A két fiú barát, de egymás ellentétei. A barátja, akit lekakál, inkább extravertált gyerek, aki szereti a csapatjátékokat, és eljár otthonról, az álmodó pedig inkább a magányos játékokat szereti, és inkább gondolkodó típusnak tűnik. Álmában pedig sas, aki repül. A címereken a sas a királyok és a vezetők madara. Ahogy az oroszlán a vadállatok királya, úgy a sas a madarak királya. A fiúnak valami dolga van a hatalmi késztetéssel, de a spirituális emelkedettséggel is, amelyben magasröptű gondolatok és fantáziák vannak. Úgy tűnik, mintha az álmodónak sokkal nagyobb tehetsége lenne a fantáziálásra, mint extrovertált barátjának.

Minden introvertált individualista titkon irigyli az extrovertáltakat, mert ők közösségi téren sokkal sikeresebbek. Általában az introvertáltak alacsonyabb rendűnek érzik magukat az extrovertáltakhoz képest.

Az extrovertáltak pedig az introvertáltakkal szemben érzik alacsonyabb rendűnek magukat, de sosem vallják ezt be. Az introvertáltak viszont általában beismerik, hogy irigylik a világias, sikeres barátjukat. Az álomban ezért helyreáll a kettőjük közötti egyensúly.

Álmodónknak sasként sikerül a barátja fejére pottyantania és ezzel megalázni őt. A barátnak haza kell futnia az anyukája segítségéért, az álmodó pedig természetszerűleg diadalittasan érzi magát. Kicsit gyanakodva is szemlélhetnénk az álmot, és mondhatnánk, hogy van benne egy kis figyelmeztetés is, nehogy túlságosan a barátja fölé emelje magát. De szerintem csak kiegyenlítésről van szó. Kicsit bizonytalanul érzi magát a barátjával szemben, ezért az álom megmutatja neki azt a lehetőséget, hogy „Nézd, te vagy az igazi sas, minden további nélkül leszarhatod a fejét!"
 

Dyte

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Dreamaya!
Isten ments, hogy én harcoljak Veled, annyira balga nem vagyok, hogy eleve vesztes csatába belemenjek.:-D
A felelősséget természetesen vállalom a leírt szavaimért.
A megjegyzés csupán azért volt, mert kezdő vagyok ezen a területen, vagy inkább nagyon amatőr és az önbizalmam is némi támogatásra szorul.:confused:
Ha szabad kérnem elárulnád mi a véleményed az ominózus álomfejtésemről? :)
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Kedves Dreamaya!
Isten ments, hogy én harcoljak Veled, annyira balga nem vagyok, hogy eleve vesztes csatába belemenjek.:-D
A felelősséget természetesen vállalom a leírt szavaimért.
A megjegyzés csupán azért volt, mert kezdő vagyok ezen a területen, vagy inkább nagyon amatőr és az önbizalmam is némi támogatásra szorul.:confused:
Ha szabad kérnem elárulnád mi a véleményed az ominózus álomfejtésemről? :)
Nem érzek ahhoz sem indíttatást, sem elhivatottságot - és jogom sincs - hogy más álomfejtését felülbíráljam.
Nem nyesegetem senki szárnyait, de repülni Téged majd az tanít, akinek az elemzést készíted :11:
 

Dyte

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem érzek ahhoz sem indíttatást, sem elhivatottságot - és jogom sincs - hogy más álomfejtését felülbíráljam.
Nem nyesegetem senki szárnyait, de repülni Téged majd az tanít, akinek az elemzést készíted :11:
Nagyra tartom a tudásodat és elfogadom a bírálatot, amennyiben érdemesnek tartasz rá. Ha mégsem, azt is elfogadom.:00:
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Dyte!

Engem is megszolitott az almod, es mar napok ota gondolkodom azon irjak-e rola vagy ne. Mar reg tovabbgyuruzott a parbeszed, es nagyon orulok annak is, hogy van parbeszed ezen az oldalon.Elnezest kerek az ekezetek hianya miatt, egyenkent kellene bepotyogtetnem oket, mert nem magyar a billentyuztem...Remelem, igy is ertheto lesz.

Dreamaya alomfejtese tengermely. Annak alapjan, amit leirt, ugy erzem nem bantom meg azzal, hogy a magam ertelmezeset is leirom.(kiss)

En egesz mas oldalrol kozelitem meg a te "robbanasos" almodat. Azert mert olvastam es foglalkoztam mar ket egeszen regi almoddal. Az egyiket Cathy elemzi a 44-es oldalon, es a lenyege valamifele regihez valo ragaszkodas, vagy elszakadni nem tudas...A masik kozvetlenul utana talan a trabantos alom, ahol a megtisztulast csak valami vihar idezheti elo........(ami kiszakit valamibol tennem en hozza).

Es most ez a robbanas! Aztan pedig a kereses reg nem hasznalt targyak kozott, aminek a kovetkezmenye az, hogy ossze is kormozod magad.
Mintha szukseged lenne egy robbanasra, ahhoz hogy eszrevedd rossz helyen keresel, nem elo forrasbol taplalkozol, a mult nem fog rajtad segiteni, nem abbol kell taplalkoznod, ami regen esetleg segitett, amit ugyahogy volt osszegyujtottel es megoriztel valahol...Az halott, termeketlen a kutakodas, ami meg azt, ami lathato azt is beszennyezi....Az arcodat fedi el, az igazit...Kell vajon egy robbanas, hogy visszahozzon a jelenbe?, sajatmagadhoz?....Azt hogy a motoros baleset elottetek tortent en ugyanolyanrangu jelnek tekintenem, mint az almod robbanasat:ebredj! Tiszta, sajat forrasokat keress a jelenben!

Szamomra a regi lada halott valamit idez, a baleset ami megtortent megint a halal szellemet, de ez csak eberesegre szolit.Egy regi tortenetben allando kiseronk a Halal, huseges idegen,aki figyelmeztet, es akit ha baratjava fogad az ember, teljesen atalakul az elete, egyszerre csak aterteklodnek a dolgok, megno a sulyuk, megmutatkoznak....
Remelem, nem ijesztettem rad! Ne ertelmezd konkretan a soraimat.

Az is lehet, hogy egeszen mas az igazsag. En a harom alom osszehasonlitasa alapjan, valamifele regihez valo fixalodasra gyanakszom, ami nem hagy tovabblepni.

Csak azert irtam le, mert megszolitott az almod. Altalaban nincsenek alomfejtoi ambicioim (ezt a legoszintebben mondom), vagyis inkabb az ertelemkereses, az uzenet dekodolasanak igenye az, ami eltolt ilyenkor, de 16 eves koromtol figyelem az almaimat, olvastam is tobbmindent ebben a temaban. Es ertekes szamomra az almok uzenete, mintahogy minden, ami a megismereshez hozzasegit...
Es latom, hogy neked is "uzennek" az almok. En azt mondanam, ird le nyugodtan.
Meg valami: hianyzik a regi logod, nekem nagyon tetszett (az ujat meg nem tudom hova tenni:rolleyes::)kiss).

Szeretettel Csillagvirag
 

Dyte

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Csillagvirág!
Az írásod olyan összefüggésekre mutatott rá amit figyelmen kívül hagytam, ezért köszönet. Ahogy ezeken meditáltam, a Tarot XII. lapja, az Akasztott ember kártyája jelent meg előttem. Minél jobban próbálok kapálózva szabadulni, a kötelek annál szorosabbra húzódnak. Várom a robbanást, - beleesve ismét a csapdába - a külső körülményeket szeretném megváltoztatni, hogy életemben fordulat legyen. Most először értettem meg mit jelent, hogy nekem kell változni és akkor a körülmények is megváltoznak. Már sokszor láttam ezt a mondatot ezoterikus művekben leírva, magyarázva, de csak most vált tudatosan az én gondolatommá, érzésemmé. Az életemet másképp kell élnem, mint ahogy eddig tettem, de nem a köteleket rángatva, lázadozva a sors ellen, hanem megtalálva a belső békémet, és vállalva a karmámat. Nem véletlen, hogy a dolgok így alakultak.

A logoról csak annyit, hogy ezt a kis boszorkányt egy wicca oldalról kölcsönöztem. Az eredeti képen a palackban a szív dobog, és azt akartam mondani vele, hogy megmutatom magam nektek. Azzal, hogy az ember leírja az álmait, kiadja magát. Olyan dolgok is láthatóvá válnak ami még saját maga számára is rejtve volt eddig.
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Orvendek a visszajelzesednek!
Ez nekem is sokat mond.
Erdekes, egy 57 eves baratommal beszelgettunk hasonlo temarol nemreg.Tanarember.Azt mondta, eddig mindig az toltotte be, amit megtanult...Volt egy nagyszeru, bolcs baratja, karizmatikus ember, aki az egesz eletet betoltotte es az iranyultsagat meghatarozta. Meghalt ez az ember, es a baratom azt mondja, hogy miota sajat forrasbol ismer ra a dolgokra joval hitelesebbnek erzi az eloadasait is, ugy erzi most szuletnek a legjobb irasai...Lehet, hogy vegul megis normalis ember lesz belolem?-kerdezi 57 evesen..., vegre a sajat laban...En meg orulok, hogy ennek tanuja lehetek.
Hat ez jutott eszembe a soraidrol, es az, hogy magam is ezeket az elo forrasokat keresem, ezekbol meritek, ha tehetem....

Szeretnem, ha nem erezned kiszolgaltatva magad azaltal, hogy leirtad az almaidat...Itt van nehany az enyemek kozul is ezen a forumon, mert nekem pl. szuksegem van sokszor egy kulso szemre, aki mas latoszogbol figyel...

Es mostmar mas szemmel nezek a kis boszorkanyra, ha idehozta a szivet!!!:) (A forrast, ahonnan jott be kell vallanom, nem ismerem).

Szeretettel Csillagvirag
 

Dyte

Állandó Tag
Állandó Tag
Szeretnem, ha nem erezned kiszolgaltatva magad azaltal, hogy leirtad az almaidat...Itt van nehany az enyemek kozul is ezen a forumon, mert nekem pl. szuksegem van sokszor egy kulso szemre, aki mas latoszogbol figyel...
Ez nem kiszolgáltatottság érzés a részemről, hanem inkább nyitottság.
A külső szemmel én is így vagyok, van az álmaimról egy elképzelésem, de előfordul, hogy egy külső szemlélő jobban rálát azokra a dolgokra, amik az én figyelmemet elkerülték és ilyenkor nagyon jó megvitatni ezeket. Ha saját magunkról van szó, néha nem látjuk a fától az erdőt. :)
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Marie-Louise von Franz : Az álmok útján
részletek a könyvből

Részlet "A pokolban nincsenek tükrök" c. fejezetből

A mai nők visszautasítják a patriarchális örökségünk kötelékeit. Tudják, hogy az élet nagyobb lehetőségei rejtőznek bennük, és már nem csak a férfi vágyának tárgyaiként élik meg saját értéküket.

Az itt következő álmok sok nő tudattalanját tükrözik, bár konkrét személyek álmodták őket. Megmutatkozik bennük a meg nem élt árnyék a tudattalanban, amely integrálható, s amely kreatív forrásként új irányt adhat az életünknek.

Azt álmodtam, hogy egy nő megpróbálta magát megnézni a tükörben, és azt mondta: „A férjem elvette, hogy ne kelljen rám néznie.” A barátnője azt felelte neki: „Az én férjem is, és meg tudnám érte ölni.”
Aztán egy női alakot láttam, a tengerben evickélt, egy férfihang pedig ezt mondta: „A pályája elején mindig szeretett így meztelenül úszni.” Marilyn Monroe volt az, fényes és fehér, sárga haja szétterült a hullámokon, teljesen olyan volt, mint azon a naptári képen, ahol a sárga haja a vörös bársonyon van. Csak az volt a gond, hogy nem volt lába meg karja, csak törzse. Úgy tűnt, észrevette, hogy őt nézem, és felém fordította az egész törzsét, már ami megmaradt neki belőle. (Csak a törzse lebegett fehéren a vízben, fényesen és fehéren, szomorúan.) Én pedig észrevettem egy bizonyos kifejezést a vörösre festett, de igen szomorú ajkain. Azt mondtam: „Mindig odafordul, ha észreveszi, hogy figyelik, azt reméli, hogy elkapja a vágyat a tengerészek szemében”.
(női álmodó)

Az álom elején furcsa módon kétszer is eltűnik a tükör. Az ember azt gondolná, hogy ha a tükör eltűnik, akkor a nő nem tudja újra megnézni magát. De az álom azt mondja, hogy a férj veszi el a tükröt, hogy ne kelljen a nőre pillantania, ami egy teljes álomabszurditás.
Tehát először fel kell tennünk a kérdést: „Mi a tükör?” A tükörben látszunk, a tükör visszatükrözi a képünket. A visszatükrözi ige pedig (az angol nyelvben: to reflect) kettős jelentésű: azt is jelenti, hogy az ember gondolkodik (reflektál) saját magáról. Ha gondolkodunk, ha reflektálunk, az azt jelenti, hogy visszakanyarodunk önmagunkhoz, megtaláljuk saját identitásunkat. A tükör pedig tárgyilagosan mutatja az ember saját arcát. Ezért gyakran megrázó élmény a tükörbe nézni. Gondoljunk csak a Hófehérke meséjében lévő tükörre, az megmondja az igazságot a gonosz mostohának. Azt mondja, hogy Hófehérke sokkal szebb nála, ő pedig tajtékzik a hír hallatán. Tehát a tükör az, ami megmutatja az igazi képet, az igazi személyiséget.

Nos, az álom elején mindkét nő azzal vádolja a férjét, hogy elvette tőle a lehetőséget, hogy meglása a saját identitását. A nők felszabadításáért indított mozgalom egyes élharcosai pontosan ezt mondják: „A férjeink rabolják el az identitásunkat!” Nincs saját identitásuk. Megerőszakolva érzik magukat, vagy hogy ellopták tőlük saját női identitásukat, és ilyenkor a legolcsóbb megoldás a férjet vádolni miatta.

Az a nők legnagyobb baja mostanság, hogy az apa, a Pygmalion-apa átka alatt nyögnek, akinek nagyon pontos elképzelése van arról, hogy mi legyen a kislányból. Azt mondja neki: „Az leszel, aminek én akarlak, ördögadta!” A lány pedig úgy nő fel, hogy mindig azon gondolkodik, mit szól majd az apja ahhoz, amit tesz. És akkor elégedett, ha nem felel meg az elvárásainak. (női álmodó)

Lehet, hogy a férj hozzájárult ehhez a reakcióhoz, mert a férfiak természetüktől fogva hordoznak magukban mindenféle esztétikai és romantikus elképzelést az ideális nőről. A magukban kialakított képre általában nagy hatással van az anyjuk. Ha szerették az anyjukat akkor a feleségüknek a lehető legjobban hasonlítaniuk kell a mamára. Ha viszont utálták az anyjukat, akkor a feleségüknek a lehető legnagyobb mértékben kell különbözniük tőle. És mivel a nőknek természetes hajlamuk van arra, hogy megfeleljenek a környezetük kívánságainak; hogy személyes módon viszonyuljanak a környezetükhöz, nagyon gyakran úgy érzik, hogy szerepet kell játszaniuk a férjük számára. Ahelyett, hogy önmagukat adnák, úgy érzik, inkább a férfi elvárásainak kell megfelelniük. Ezek után természetesen keserűek, mintha a férjeik lopták volna el tőlük az összes lehetőségét annak, hogy önmaguk legyenek.

Ám általában ez nem más, mint projekció. Valójában a saját férfias késztetésük, az animuszuk idegenítette el őket a saját női identitásuktól. Leggyakrabban ez a társadalmi élet eredménye, s nem a férjük műve. Az álomban ennek az egyenes következménye a kétségbeesés a tükör elvesztése felett, ami megadná nekik a lehetőséget, hogy azzá váljanak, akik valójában.
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
SZEPES MÁRIA:
A barátság mágiája

Aki barátságra szomjazik, annak elõször jó baráttá kell válnia a barátság fogalmának legmagasabb értelmében. Mert amit az emberek általában barátságnak neveznek, az rendszerint nem egyéb átmeneti cinkosságnál, s csaknem minden esetben egyensúlytalan érdekkapcsolatokat rejt akkor is, ha nem pusztán anyagi érdekrõl van szó.

Úgynevezett barátságok egész skáláját végigtanulmányozva alig találunk egyet is közülük, amelynek ne valamely hevenyészett bensõ vagy külsõ aktualitás adná a kötõanyagát. S ha ez elenyészik, a barátság is szétbomlik, rögzíthetetlenül szétúszik az idõben .

Gyerekkori pajtásságaink, forrongó, ifjú szellemünk társai, érzelmi életünk kibicei, utat keresõ gondolataink visszhangzói vagy megtermékenyítõi sorra elmerültek a múltba, velük való kapcsolatunk sokszor érthetetlenül megmérgezõdött, esetleg kényelmetlenné vált, mint a kinõtt ruha. Régi szavakkal szólítjuk e kísérteteket, de a közös szavak is kiszáradt, hervadt faleveleknek tûnnek.

A nagy, idõálló barátságok éppolyan ritkák, mint az egész életre szóló szerelmek. Az adottságoknak ugyanolyan különleges találkozása szükséges hozzá. A különféle társulások, amelyekre a barátság elnevezést aggatják, az emberi együttélés konfliktusainak bonyolításához szükségesek, s a szolidaritás törvényét teljesítik be. Mert míg a ritka nagy barátságoknál mindkét fél ad és kap, addig e társulások rendszerint olyan egymásra utaltságon alapulnak, amelyben gyengeségek keresnek támaszt, hátteret, igazolást a másikban. Szép nõ csúnya, okos barátnõt választ például hatásosabb háttérül és nyomorék szelleme kiegészítéséül. Ravasz, gyönge, számító férfi fizikailag erõs, gyanútlan, befolyásolható baráthoz kapcsolódik, hogy a maga eszközévé tegye. Szenvedélyek, kicsapongások mind társakat kívánnak, mentõ tanúknak a bensõ bíró elõtt. A gyerek együttjátszik és rosszalkodik, a süldõlány együtt vihog, a kamaszfiú együtt hõsködik, malackodik pajtásaival. De ezek nem barátságok, mert születésük pillanatában telítve vannak bomlasztó elemekkel, s ha betöltik szerepüket, elhalnak, kicserélõdnek, mint szervezetünk sejtjei.

A barát legmélyebb értelmében annyit jelent, hogy nem ellenfél. Valaki, aki e harcos világ örvényén kívül, a csillagok háborújának ütközetei fölött kibékült velünk. Nem pusztán szövetséges egy-egy szerencsés aspektus kegyelme folytán, mert a szövetségesbõl, a kettõ fejlõdésének valamely más pontján újra ellenség válhatik. A baráti kapcsolat lényege a tat tuam asi. Elõfeltétele az, hogy ne a hús érdekeinek pillanatnyi aktualitásán vagy az érzelemvilág átmeneti hiányérzetein, hanem az ideák bázisán épüljön. Egyedül a közös szellemi érdeklõdés az, amely a földi érdekeknél sokkal távolabbra: végtelen perspektívák felé mutat. Az ilyenfajta barátságot elixír tartja életben. Nem öregszik. Nem hervad. Az ember legmisztikusabb, de legerõsebb igényét teljesíti: feloldja benne a magány halálos nyavalyáját. Az ilyenfajta egyesülés és megosztódás nem a görcsös összefonódás és csömörös széthullás ritmusát rejti, hanem a szenvedély nélküli egymásba nyugvás békéjét. Barát az, akinek megmutatkozunk, akinek részvevõ érdeklõdése hozzásegít bennünket ahhoz, hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat megfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyek nehezek, mint a kövek. Barát az, akinek segítségével megszabadulhatunk az önmagunkat marcangoló gondolatoktól.

A barátságnak e magas eleme nélkül azonban a leghalálosabb szerelem sem maradhat tartós, mert a közös érdeklõdés, a fizikai céloknál sokkal emelkedettebb ideálok jelentik mindenféle emberi kapcsolat mágikus kötõanyagát. De az értékes barátságnak éppúgy a szerelemnek, házasságnak, rokonokkal, üzlettársakkal, kollégákkal, feljebbvalókkal és alárendeltekkel való viszonylatnak megvannak a feltételei és bensõ törvényei, amelyeket nem tanácsos figyelmen kívül hagyni. Kiindulásunk az volt, hogy aki barátságra szomjazik, annak elõször jó baráttá kell válnia. Óhaja, törekvése irányába neki magának kell kiárasztania azokat a hívójeleket, amelyek a rokon rezgésû társat megidézik. Ha a kapcsolat létrejött, konzerválása nagy áldozatkészséget, tapintatot és mértéktartást igényel. Éppen ezért néhány axiómában megkíséreljük összefoglalni azokat a hibákat, amelyeket sem barátságban, sem szerelemben, sem házasságban nem szabad elkövetnünk akkor, ha azt akarjuk, hogy a másikkal való viszonylatunk kiegyensúlyozott, mindkét félre egyformán inspiratív maradjon mindaddig, amíg élünk.

I. Soha ne engedjünk a csábításnak, hogy az együttlétek idejét egyedül saját ügyeinkkel töltsük ki, még akkor sem, ha társunk gyöngéd figyelme és önzetlen érdeklõdése erre ösztönöz bennünket! Ha a másikat állandóan a megnyilatkozás kielégülése nélkül hagyjuk, a legtürelmesebb egyéniségben is felforrnak az erõk, s tompa nehezteléssé, végül lázadássá alakulnak át. Az ilyen egyoldalú viszonylatokból erednek azután az ingerült kirobbanások, amelyek szétvetik a kapcsolat már megszilárdult konstrukcióját.

II. A létrejött viszonylatot ne tekintsük csereüzletnek, amelyben mi áldozatokat hozunk ugyan, figyelmet, gyöngédséget adunk, de ennek ellenértékét a legmagasabb árfolyamon megköveteljük. S ha társunk azután nem képes az általunk megkívánt módon és mértékben e kívánságunknak eleget tenni akkor a világért se zúdítsunk rá keserû szemrehányásokat, sértõdött, jeges hallgatást vagy sebzett gúnyt, mert ezzel szepszist fecskendezünk barátságunk élõ szervezetébe. Jegyezzük meg, hogy minden követelés ellenkezést szül. Minden birtoklás, kisajátítás a diktatúra egy formája, amelynek forradalom vet véget. Legbiztosabb módja annak, hogy elveszítsünk valakit, ha tûzzel-vassal biztosítani akarjuk. De minden póráz fenyegetõ tilalom, szerelmi kapcsolat esetén pedig jelképes erényöv nélkül is elveszíthetetlenü1 magunkhoz láncoljuk társunkat, ha az õ érdekét és érdeklõdését szolgálva, misztikus magányát feloldva, ideáljait megosztva nélkülözhetetlenné válunk számára. Ebben az esetben, ha küldenénk, sem tudna elmenni, mert életszükségletévé lettünk. Mégpedig lénye egyedül fontos relációjában, amelyben egyébként kielégületlen maradna a legnépesebb társaság, legforróbb sikerek, legintenzívebb nemi és érdekkapcsolatok közepette is.

III. Ne terheljük túl barátságunkat egyoldalú szívességekkel! Ha elfogadunk egy szolgálatot, viszonozzuk legalább valami ideális értékkel, különben az áram, amely a kapcsolatot telíti, gyengül, elhasználódik, sõt teljesen ki is merülhet.

IV. Mindenfajta versengés és közös anyagi érdek veszélyes tûzpróbái a barátságnak. Ha lehet, függetlenítsük tõle e két motívumot, még áldozatok árán is. Abban az esetben, ha ez nem lehetséges, tegyük vezérmotívumává a kozmikus morál egyik aktivizált axiómáját, amely lényegében így hangzik: Ne tedd a másiknak azt, amit magadnak nem kívánsz! Dinamikus formájában cselekvõvé változtatva ugyanez a következõképpen fogalmazható meg: Azt tedd a másiknak, amit magadnak kívánsz.

V. Tempírozzuk fizikai együttléteinket! A túl gyakori és túl hosszas együttlétek dogmatizálják, egészségtelenül összefüllesztik, végül felõrlik a barátságot. Minden véglet az ellentétébe lendül át. Abból, ami szoros kötéssé, kötelezettséggé vált, a lélek reflexszerûen szabadulást keres.

VI. Ne éljünk vissza barátság adta jogunkkal egy úgynevezett "õszinte kritikát" illetõen! Ez a jog semmi esetre sem jelenti azt, hogy barátunkat most már minden gátlás nélkül csipkedhetjük, gáncsolhatjuk, agresszívan bírálhatjuk és irányíthatjuk, ugyanakkor teljesen eltekinthetünk erényei, jó képességei dicséretétõl. Veszedelmes sérüléseket okozhatunk így. Nemcsak szerencsétlen barátaink önérzetét torpedózzuk meg esetleg, hanem magát a barátságot is. Kritizálni, terelni, figyelmeztetni csak úgy helyes és konstruktív dolog, még a legszorosabb viszonylatokban is, ha egyidejûleg nem fukarkodunk a bátorítással, sõt a megérdemelt dicsérettel sem. Egészen téves és gyanúsan szadisztikus felfogás az, hogy ami rendben van, jól mûködik, és úgyis megteszi a magáét, arról nem érdemes beszélni. Csak arra a részre kell ráengedni a csiszolókorongot, ahol érdes felületek vannak. Ha mindenáron hasonlítani akarjuk az embert, lelkisége leginkább a titokzatos, kényes drágakövekhez hasonlít. A legnagyobb, legértékesebb briliáns, csodálatos tömörsége ellenére is, szétesik, elpusztul akkor ha nem a megfelelõ helyen és módon koppant rá a mester kalapácsa.

VII. Barátunk magatartását illetõen ne állítsunk fel olyan erkölcsi szabályokat, amelyeket az karakterébõl folyóan nem tud teljesíteni! Bármilyen üdvösnek gondoljuk ránézve saját felfogásunkat, ne éreztessük vele egy vélt morális magasságból, hogy megbukott elõttünk és önmaga elõtt. "Megméretett és könnyûnek találtatott." Talán éppen ezzel az ítélettel taszítjuk a mélységbe, mialatt gyöngeségében küszködve támaszt keres. Soha ne fáradjunk bele abba, hogy lényének pozitív oldalaiban mentséget, vigaszt keressünk megtántorodásaira. Ha megértést és reményt adunk neki, minden válságából talál kiutat. E válságos mozzanatok nagy próbák, amelyekben acélossá edzõdik vagy elég a barátság.

VIII. Barátságunkat ne tegyük összeesküvéssé az egész világ ellen! Az ilyen boszorkánykört, amelyet kifelé irányuló lekicsinylés, gúny, emberszólás, gõgös elkülönülés fekete erõi töltenek meg, hamarosan szétzúzzák a felidézett démonok. A barátság örök elixírjét egyedül olyan szövetség termeli ki, amely mások szolgálatára, pozitív célok érdekében kötõdik.

IX. A barátság tartalma határozza meg tartamát. Vigyázzunk, miféle témák és inspirációk töltik ki barátainkkal való együttlétünk idejét. Minél több idõt fordítunk viccek, hétköznapi események, aktualitások, napi szükségletek, esetleg pletykák õrlésére, annál több erõt és kötõanyagot vonunk el a rejtélyes szövedéktõl, amely barátságunkat a mulandóság fölé emeli. Minél több figyelmet fordítunk örök értékû témák, magasrendû problémák közös megtárgyalására, minél több asztromentális élmény vegyíti össze szellemi és lelki erõinket, barátságunk annál különösebbé, mélyebbé válik.

X. A barátság célja az adás öröme. Az áldozat, önfeladás, önfeláldozás. Ugyanúgy, ahogy a transzcendens fejlõdés célja egyedül a Mû, nem pedig a gyümölcse, az én elõtt a Te.

 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Ezt a cikket nem véletlenül linkeltem be. Eddig is figyelemmel kísértem itt ezt a témát.
Az álomelemzés ugyanis bizonyos értelemben jobbagyféltekés kvantumfizika.

Ez a beszámoló szinkron azzal, amiről napok óta gondolkodom.

A jósálmokat az teszi lehetővé, hogy az elme bizonyos esetekben el tud tekinteni a neveltetésétől, miszerint könnyebb úgy boldogulnia, hogy az idő és a tér korlátai közé szorítja magát.
Kialakulhat 1 különleges csatorna, amin keresztül információ áramlik vissza a jövőből.

Igen ám, de a csatorna nem csak egyirányú áramlást tesz lehetővé!
És aki nem a Beavatottsági Szintjének megfelelően avatkozik be folyamatokba - nem Isteni Megbízatás alapján - annak egyrészt visszacsuroghat pofánvágó módon információ: nem várt helyen hemzseghetnek a szellemek; huhoghatnak a kísértetek.

Másrészt a varázsláshoz nem kellően érett entitás ezen a csatornán keresztül önmaga idézhet elő 1 torlódási pontot a jövőben.
Tehát nem jóslásról van ilyenkor szó, hanem ráhatásról.
A jövőre hatva előidéz valamit - akarva-akaratlanul - és ezt jóslásként állítja be, holott a bekövetkező esemény csíráját önmaga ültette el a jelenben...

A jósálmok tehát egyrészt arra figyelmeztethetik az álmodót, hogy adott helyzetének peremfeltételei valószínűsíthetik 1 olyan esemény bekövetkezését, amit ő megfelelő óvintézkedéssel elkerülhet.
Másrészt jelzés is lehet arra nézve, hogy az álmodó nem alkot holont, egységes egészet spirituális szempontból.
Egyes részképességei ugyan túlfejlettek, de ehhez nem nőtt fel más szinten.

Ilyen esetben a csatornát sürgősen be kell temetni, mert a beavatkozás kontrollálatlan.

Mind a részecskegyorsító esete, mind a genetikai manipuláció következményei, mind a jósálmok bizonyos fajtáinak vészterhes dinamikája figyelmeztető Jelek:
"Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!"

József Attila: Ars Poetica
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére