Mit álmodtál? - Gyere meséld el!
- Thread starter centrino
- Start date
- Status
Valakitől azt hallottam, hogy nem olyan könnyen olvashatós mint az "Istenek kézjegyei", mert azt még letenni is nehéz. Úgyhogy a vasalnivaló ruhák néhány napra a süllyesztőbe kerülhetnek és meleg vacsi helyett jó a zsíroskenyér is...:mrgreen:
Az álmokról
Az álom
Megszámlálhatatlanul sokan foglalkoztak azzal, hogy mi is valójában az álom. Az ember mindig döbbenten állt az előtt az élmény előtt, amelyet saját álmai jelentettek, amelynek alvás közben részese volt, és amelyre felébredése után többé kevésbé vissza tudott emlékezni. Mi is valójában az álom? Mi vagy mik azok a tényezők amelyek hatására létrejön az álom? Mi lehet a fiziológiás szerepe az álomnak? Ezekre a kérdésekre jelenleg senki se tudja a biztos választ, csak feltételezések, teóriák vannak.
Különböző elméletek:
Egyes tudósok szerint, az álom "kaotikus rendetlenség, a gondolatok szabadjára engedett fantáziálása". Vannak olyan álmok, amelyeket kívülről jövő érzés vált ki, s amelyet az érzékek az álom elernyedésében fognak fel. Vannak esetek, amikor az álom egyértelműen az ész befolyása alul kiszabadult tudattalanunk megnyilvánulása, mely ekkor minden megkötöttség nélkül engedi át magát belső késztetéseinek. Ilyenkor kerülnek felszínre az ébrenléti állapotban csak megsejtett félelmek és remények, amelyek az álom idején továbbfejlődnek és megvalósulnak. Az álom felszínre hozhatja azokat az emlékeket is, amelyeket csak a tudattalan fogott fel. Freud számára az álom az éber öntudat leginkább elleplezett, leginkább eltitkolt vágyainak megvalósulása. Olyan biztonsági szelep amelynek révén elfojtott vágyainkat el tudjuk viselni. Az okkultisták úgy gondolják, hogy amikor álmodunk, lelkünk szabadon léphet a másvilágba,ahol is felfoghatja valamely szellem intelmeit, vagy pedig saját képességei jóvoltából beleláthat a jövőbe.
A kutatásokból annyit biztosan tudunk, hogy az álmodás egy természetes folyamat, mely minden egészséges embernél alvás közben létre jön. Egy átlagos alvásnál ami pl.: 8 óra, ötször, hétszer álmodik az ember. Kísérletekből tudják, hogy az agy ilyenkor "alfa" hullámokat termel. Azt a személyt, akit ilyenkor (álmodás közben) felébresztenek, minden esetben emlékszik az álmára. Ez arra enged következtetni, hogy mindenki álmodik, csak nem mindenki emlékszik vissza az álmaira. Az álmok tartalmát sok tényező befolyásolhatja. Az álom függ egyrészt az adott környezettől, ahol éppen alszunk, (nem mindegy, hogy otthon a megszokott ágyunkban alszunk biztonságban, nyugodtan vagy pl.: egy mentőállomáson ahol azzal a tudattal alszik el az egyén, hogy bármelyik pillanatban megszólalhat a riasztást jelző csengő, melynek a megszólalása után minél hamarabb a mentőautóban kell lenni és indulni a megadott helyre) a környezeti hatásoktól, a hangoktól, a fényektől amelyek alvás közben érnek minket, de attól is, hogy aznap vagy a következő nap milyen eseményeken megy keresztül az ember. Ezenkívül még valószínűleg számtalan dolog befolyásolhatja, melyekre talán még nem is gondolunk. Nézzünk mindegyikre egy példát:
A környezet hatása:
Egy nyugodt környezetben alszik el a vizsgált személy, aki pontosan a megszokott rendben evett, mosakodott és ment lefeküdni. Elalszik, majd 4-5 órai alvás után mellé állunk és egy bögréből vizet kezdünk csorgatni egy másik bögrébe, majd vissza. A hang eredményeként hamarosan felkel és elmegy a dolgát végezni. Normális esetben minden bizonnyal reggelig nem ment volna WC-re a kísérleti személy. Megkérdezve, hogy mit álmodott, az esetek túlnyomó többségében az álom tartalma kisebb-nagyobb eltérésekkel, egy olyan álom, ami kapcsolatban van a víz csordogálásával, a víz "hangjával". Álmában ezt követően pillanatok alatt erős vizelési ingere támadt, mire ő felkelt és kiment a WC-re. Ez a külső inger egyértelmű hatása. Ami közös vonás tapasztalható, az az, hogy az inger hirtelen jelentkezik és legtöbbször átírja az álmot úgy, hogy kapcsolódjon az eseményhez vagy úgy, hogy az álom folytatása egyáltalán nem kapcsolódik az eredeti álomhoz. Persze az is lehetséges, hogy ez az első álom, így nincs álom amit át kellene írnia, illetve meg kéne változtatnia. Az már egy másik kérdés, hogy az érintettek egy része, miért csak az álom végére emlékszik akkor, amikor pedig már álmodott előtte. Ilyen helyzetekben fordul elő az is, hogy azt álmodja, hogy kint van a WC-n és pisil. A valóságban eközben bepisil, de ahogy ezt megérzi, riadtan ébred fel és megy ki a WC-re. Ennek oka valószínűleg az, hogy nagyon is életszerűek az álmok, így amikor az álmában kint van a WC-n, ténylegesen ellazítja a megfelelő záróizmokat és ennek eredményeként valójában is ürül a vizelet és ekkor jön a visszajelzés melyet a lábán folydogáló vizelet okoz. Ez az a pillanat amikor felébred az adott egyén.
A napi események uralják az álmot:
Tipikus diák példa, amikor egy nagyon fontos vizsga előtt áll a diák és még az álmában is ez jelenik meg. Például megálmodja, hogy mekkora szerencséje lesz, mert nem veszi észre a tanár, amikor ő éppen puskázik vagy megálmodja, hogy milyen rendes lesz vele a tanár, mert feltesz neki egy mentőkérdést. Na persze az is előfordulhat, hogy még az álmában se tud felelni a tanár kérdésére a diák. Ez is egy érdekes kérdés, hogy itt a diákok álmának az eredménye mikor pozitív illetve mikor negatív. Ez minden bizonnyal a diák természetéből adódhat vagyis optimista-e az adott diák vagy pesszimista-e. Ennek a ténynek az eredménye fog tükröződni az álmában.
Az álmok keletkezését és tartalmát valószínűleg több tényező is eredményesen befolyásolhatja: - egy külső inger hoz létre egy álmot, - egy probléma megoldására születik az álom, - egy még igen enyhe érzés nyilvánul meg az álom tartalmában, (ez lehet akár egy megérzés is, ESP (extra-sensorial perception)) - azt a sok információt rendezgeti agyunk, amelyet a nap folyamán beszereztünk (itt jegyzem meg, hogy minden bizonnyal ezek az álmok vannak többségben). Vizsgáljuk meg ezeket részletesebben!
Egy külső inger hoz létre egy álmot:
Az ilyen esetekben, mint azt az imént is láthattuk döntő befolyása van azoknak az ingereknek, amelyek alvás közben érik az embert. Téves az a nézet, hogy álmunkban nem hallunk, nem látunk, nem érzünk semmit sem. Az igaz, hogy például a látás nem játszik szerepet, hisz nem éri fény a szemünket, de ennek ellenére, ha pl.: valakinek a csukott szemére erős fényű lámpával rávilágítanánk (alvás közben), az a személy rövidesen felkelne, ugyanis az a fénymennyiség, mely a csukott szemén átszűrődik az már elég ahhoz, hogy ingerületet hozzon létre a szem retináján (természetesen itt az egyéni érzékenység is szerepet játszik). De arról is tudunk, hogy pl.: pont a szem az az érzékszervünk melynél akár nyomás hatására is ingerület jöhet létre a szem receptorain így a nyomásváltozás is létrehozhat "álképet". De biztosan előfordult már mindenkivel, hogy olyan helyen aludt, ahol nem volt sötét. Biztos, hogy nem aludt olyan kellemesen, mint sötétben. Hallásunk pedig egyenesen kivirágzik, hisz nem hall annyi "idegesítő" zajt, sőt a nagy csendben a fül úgy alkalmazkodik a csendhez, hogy a gyenge hangokat felerősíti, így a legkisebb hangot is érzékeli, melynek a következménye az, hogy ha ezt az ingert nem nyomják el erősebb ingerek (pl.:a holnapi randevú gondolata), akkor ezek a hangok beépülhetnek és be is épülnek álmainkba (mint olvashattuk azt korábbi példánkon).
Egy probléma megoldására születik az álom:
Adva van egy olyan probléma, melyen egész nap tőrjük a fejünket, de ennek ellenére sehogy se jövünk rá a megoldásra. A kérdés nagyon fontos számunkra, így minél hosszabb ideig gondolkodunk rajta, annál jobban gyötörjük magunkat vajon mi tévők legyünk. Eljön az alvás ideje, amikor is az agy működése legalább annyira átrendeződik, mint a szervezet egésze. Az agy bizonyos részei intenzíven működnek, míg a test egyéb szervei aktív pihenésen esnek át. Logikusan következik, hogy ilyenkor az agy jobban képes feladatok megoldására, mint ébren, hiszen akkor még több feladatot kell elvégeznie. Biztos volt már mindenkinek olyan élménye, hogy este lefekvéskor egy probléma járt az eszében, és amikor reggel felébredt , csak a fejére csapott, ezt mondván: "Hogy ez eddig nem jutott eszembe!" Több kutatóról is szólnak efféle történetek, hogy így fedezte fel ezt és ezt pl.: Kekulé is így fedezte fel a benzol gyűrűt. (Legalábbis egyes elbeszélések szerint.)
Egy igen enyhe érzés jut kifejezésre az álom tartalmában (ez lehet akár ESP is):
Az emberi szervezetben a betegségek fokozatosan alakulnak ki, de a betegséget a szervezet korábban észleli, mint ahogy a fájdalmak és az egyéb tünetek azt jeleznék. Az organikus elváltozásoknál a betegség megjelenhet álom formájában is, ugyanis az enyhe ingert, az erősebb ingerek elnyomják az ébrenlétben, így nem tudatosul bennünk. Azonban alvás közben ezek az enyhe ingerek is tudatosulnak, de mivel alszunk az álmunkra fejtik ki a hatásukat és alakítják álmunk tartalmát. Az ESP is hasonlóan működik alvás közben. Az "érzéken túli érzékelés"-ről tudjuk, hogy komoly erőket igényel. Még azoknál is, akiknek e képessége születésüktől fogva erősebb (pl.: ikrek esetében), így teljesen érthető, hogy miért jelentkezik ez a jelenség alvás közben gyakrabban. Azt is tudjuk, hogy az ilyen jelenség létrejöttekor az agy ugyanúgy "alfa" hullámokat bocsát ki, mint amikor az álomképeket érzékeljük. Ez a furcsa egybeesés is valószínűleg szerepet játszik az álom befolyásolásában illetve megalkotásában.
Azokat az információkat rendezgeti agyunk melyeket a nap folyamán szereztünk:
Minden bizonnyal ez történik leggyakrabban álmodás közben. Az a számtalan álomelemzés, melyet a kutatók végeztek, arra enged következtetni, hogy az a "látszólagos" zagyvaság, ami álmainkban szerepel, nem lehet más, csakis az információk rendezése, esetleg lelki folyamatok olyan megnyilvánulása, mely a vizualizációra és a hangok elemzésére hat az agyban. Az álmok gyorsan válthatják egymást anélkül, hogy bármiféle logikai összefüggés lenne köztük. (Legalábbis semmiféleképpen nem olyan egyszerű, egy-két lépcsős összefüggést kell keresni köztük, mint pl.: egy egyszerűbb algebrai matematikai feladatnál.) Ennek a magyarázata valószínűleg a gondolatok és az ingerek igen gyors váltakozásában keresendő, illetve abban, hogy az erősebb ingerek egyszerűen elnyomják a gyenge ingereket és ily módon nem hatnak az agy bizonyos részeire. Azonban az is elképzelhető, hogy a gyengébb ingereket csak befolyásolják az erősebbek és egy összhatás jut érvényre. Az álmokat mindig csak az egyén elmondása alapján ismerhetjük meg, így nagyon fontos, hogy az álmot milyen hűen tudja visszaadni, hisz ami számára apró lényegtelen részletnek tűnik az lehet, hogy számunkra, az elemző számára fontos. Az álmok "megjelenése" bizonyosan függ az egyén vizuális és audiális képességeitől. Van aki színesben, van aki fekete - fehérben látják álmaikat. Van aki "hall" is álmodás közben, van aki nem. Az álmokat legelőször nem könnyű felismerni, de meg lehet ezt tanulni. Az álmok felismerése azért okozhat komoly nehézségeket, mert az álmok többségét úgy éljük meg, hogy fel sem tűnik, hogy esetleg a halott nagyapánkkal beszélgetünk. Az álmokat teljesen életszerűnek, valóságosnak éljük meg, éppen ezért már csak reggel döbbenünk rá - ha egyáltalán emlékszünk rá - , hogy álmodtunk, mikor ráébredünk arra, hogy a nagyapánk már rég meghalt. Szerencsére azonban vannak egyértelmű jelek, melyekből ki lehet következtetni, hogy az adott pillanatban álmodunk-e vagy sem. Ilyen például, hogy a legtöbbször, olyan eseményben van részünk ami a "valódi" életünkben nem fordulhat elő pl.: körülnézünk, de úgy, hogy többször körbefordul a fejünk, mintha csak egy csavar lenne. Az aki felismeri, hogy álmodik (természetesen álmodás közben és nem utána) annak csodálatos élményekben lehet része. Bele tud szólni, alakítani tudja az álmait, ha akarja. Ezt persze nem teszi mindenki aki felismeri, hogy ő "most" álmodik, de az bizonyos, hogy aki erre a felismerésre jut álmodás közben, az sokkal könnyebben vissza tud emlékezni az álmaira. Az álmokba való beleavatkozás lehet, hogy helyes lehet, hogy nem. Ezt aligha tudjuk megítélni (ez valószínűleg függ az álom típusától is), az viszont biztos, hogy az álmokban véghezvitt cselekedetek hatással vannak az "éber" életünkre. Ezt kísérletekkel is ellenőrizték pl.: ha valaki sportol, az az álmában is edzhet és ennek a hatása le is mérhető. Az "álomedzés" eredményes lehet a mozgások finomításában, tökéletesítésében. Ragyogóan lehet a hibásan bevésődött mozdulatokat korrigálni. Ehhez hasonló technika figyelhető meg a keleti harcművészeteknél is, ott ugyanis az edzéshez tartozik a meditálás, melynek különböző technikái ismeretesek, köztük olyan is, melyben a meditálok a komoly koncentrálással elérik az "alfa" állapotot melyben mások álmodnak és a meditálásban elképzelik a tökéletes mozgást, mely jelentősen segíti őket, annak pontos kivitelezésében. Az álmok megismeréséből, elemzéséből sok mindenre lehet következtetni, ezért is fontos azok feljegyzése, elemzése. A pszichológia már régen foglalkozik az álom elemzésével, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ez komoly és nehéz feladat, hisz az álmok megértéséhez először is meg kell ismerni az adott személyt, mert csak ezután leszünk képesek értelmezni és rendszerezni az álmait. Az álmok csoportosításával és elemzésével több neves pszichológus is próbálkozott, (pl.: S. Freud, A. Adler, C. G Jung, H. Bergson) de az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem lehet egyfajta sablon szerint elemezni az álmokat. Ezt bizonyosan viszont csak úgy lehetne bebizonyítani, hogy egy olyan személyt vizsgálunk meg, kit eléggé ismerünk, ugyanakkor ő még semmiféle álomjelentésekről nem hallott. Ugyanis azoknál a személyeknél, akik már hallottak álomjelentésekről nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy pl.: egy adott esetben nem-e tudatosan befolyásolja, "produkálja" az álmát (tegye ezt akár tudat alatt, akarata ellenére). Azzal is számolni kell, hogy az álmokban megjelenő képek az agy asszociációs képességét "felhasználja" pl.: A futó álmot, a előrejutással, a törekvéssel, a küzdelemmel azonosítják. Nem is kell nagyon elvonatkoztatnunk, hogy mi magunk is belássuk ez a kép ki is fejezi ezeket a motívumokat, de ez még nem jelenti azt, hogy minden álomnak egy sablon mintájára meg lehet mondani a jelentését, de azt se jelenti, hogy a minden álomnál az agy ily módon beleszól az álomnak a kialakításában. Éppen ezért nem célra vezető (ámbár segítséget nyújthat) az a módszer, ha egy sablon mintájára próbálnánk minden álmot megfejteni. A megoldás az egyén életében van, annak minden mozzanatának lehet jelentősége. Azt kiválasztani, hogy melyik álomban minek van jelentősége, csak egyes esetekben lehet tudni pl.: egy lelkileg összetört személy álmaiban megjelenő képek igen jól elemezhetőek, ha ismerjük a személy lelki problémájának a kiváltó okát. Éppen e nagy összetettség miatt (egészséges ember esetén) igazán helyesen csak az adott személy képes az álmainak a jelentését megfejteni, ha egyáltalán van valami értelmes jelentése. Álmaink gazdag lehetőséget nyújtanak arra, hogy a legelegánsabb módon - s ha lehet, minél diszkrétebben - hatoljunk be saját tudatalattink mélységeibe, s ismerjük meg magunkat még alaposabban. Így az a személy, aki megtanul emlékezni az álmaira, sokkal jobban megismerheti önmagát, hisz gondoljunk csak bele életünkben kb. 200000 órát alszunk 20 - 25 évet és ebből kb. 4 évet álmodással töltünk. Az emberek többségének ez a 4 év egyszerűen nem létezik, de aki emlékszik álmaira annak élete 4 évvel "hosszabb". Ezzel a 4 évvel sokkal teljesebb, és érdekesebb lenne az emberek élete, ezért érdemes lenne, ha mindenki megtanulna visszaemlékezni az álmaira. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig emlékezne az álmaira csak akkor, ha azt ő is akarná.
Az álom
Megszámlálhatatlanul sokan foglalkoztak azzal, hogy mi is valójában az álom. Az ember mindig döbbenten állt az előtt az élmény előtt, amelyet saját álmai jelentettek, amelynek alvás közben részese volt, és amelyre felébredése után többé kevésbé vissza tudott emlékezni. Mi is valójában az álom? Mi vagy mik azok a tényezők amelyek hatására létrejön az álom? Mi lehet a fiziológiás szerepe az álomnak? Ezekre a kérdésekre jelenleg senki se tudja a biztos választ, csak feltételezések, teóriák vannak.
Különböző elméletek:
Egyes tudósok szerint, az álom "kaotikus rendetlenség, a gondolatok szabadjára engedett fantáziálása". Vannak olyan álmok, amelyeket kívülről jövő érzés vált ki, s amelyet az érzékek az álom elernyedésében fognak fel. Vannak esetek, amikor az álom egyértelműen az ész befolyása alul kiszabadult tudattalanunk megnyilvánulása, mely ekkor minden megkötöttség nélkül engedi át magát belső késztetéseinek. Ilyenkor kerülnek felszínre az ébrenléti állapotban csak megsejtett félelmek és remények, amelyek az álom idején továbbfejlődnek és megvalósulnak. Az álom felszínre hozhatja azokat az emlékeket is, amelyeket csak a tudattalan fogott fel. Freud számára az álom az éber öntudat leginkább elleplezett, leginkább eltitkolt vágyainak megvalósulása. Olyan biztonsági szelep amelynek révén elfojtott vágyainkat el tudjuk viselni. Az okkultisták úgy gondolják, hogy amikor álmodunk, lelkünk szabadon léphet a másvilágba,ahol is felfoghatja valamely szellem intelmeit, vagy pedig saját képességei jóvoltából beleláthat a jövőbe.
A kutatásokból annyit biztosan tudunk, hogy az álmodás egy természetes folyamat, mely minden egészséges embernél alvás közben létre jön. Egy átlagos alvásnál ami pl.: 8 óra, ötször, hétszer álmodik az ember. Kísérletekből tudják, hogy az agy ilyenkor "alfa" hullámokat termel. Azt a személyt, akit ilyenkor (álmodás közben) felébresztenek, minden esetben emlékszik az álmára. Ez arra enged következtetni, hogy mindenki álmodik, csak nem mindenki emlékszik vissza az álmaira. Az álmok tartalmát sok tényező befolyásolhatja. Az álom függ egyrészt az adott környezettől, ahol éppen alszunk, (nem mindegy, hogy otthon a megszokott ágyunkban alszunk biztonságban, nyugodtan vagy pl.: egy mentőállomáson ahol azzal a tudattal alszik el az egyén, hogy bármelyik pillanatban megszólalhat a riasztást jelző csengő, melynek a megszólalása után minél hamarabb a mentőautóban kell lenni és indulni a megadott helyre) a környezeti hatásoktól, a hangoktól, a fényektől amelyek alvás közben érnek minket, de attól is, hogy aznap vagy a következő nap milyen eseményeken megy keresztül az ember. Ezenkívül még valószínűleg számtalan dolog befolyásolhatja, melyekre talán még nem is gondolunk. Nézzünk mindegyikre egy példát:
A környezet hatása:
Egy nyugodt környezetben alszik el a vizsgált személy, aki pontosan a megszokott rendben evett, mosakodott és ment lefeküdni. Elalszik, majd 4-5 órai alvás után mellé állunk és egy bögréből vizet kezdünk csorgatni egy másik bögrébe, majd vissza. A hang eredményeként hamarosan felkel és elmegy a dolgát végezni. Normális esetben minden bizonnyal reggelig nem ment volna WC-re a kísérleti személy. Megkérdezve, hogy mit álmodott, az esetek túlnyomó többségében az álom tartalma kisebb-nagyobb eltérésekkel, egy olyan álom, ami kapcsolatban van a víz csordogálásával, a víz "hangjával". Álmában ezt követően pillanatok alatt erős vizelési ingere támadt, mire ő felkelt és kiment a WC-re. Ez a külső inger egyértelmű hatása. Ami közös vonás tapasztalható, az az, hogy az inger hirtelen jelentkezik és legtöbbször átírja az álmot úgy, hogy kapcsolódjon az eseményhez vagy úgy, hogy az álom folytatása egyáltalán nem kapcsolódik az eredeti álomhoz. Persze az is lehetséges, hogy ez az első álom, így nincs álom amit át kellene írnia, illetve meg kéne változtatnia. Az már egy másik kérdés, hogy az érintettek egy része, miért csak az álom végére emlékszik akkor, amikor pedig már álmodott előtte. Ilyen helyzetekben fordul elő az is, hogy azt álmodja, hogy kint van a WC-n és pisil. A valóságban eközben bepisil, de ahogy ezt megérzi, riadtan ébred fel és megy ki a WC-re. Ennek oka valószínűleg az, hogy nagyon is életszerűek az álmok, így amikor az álmában kint van a WC-n, ténylegesen ellazítja a megfelelő záróizmokat és ennek eredményeként valójában is ürül a vizelet és ekkor jön a visszajelzés melyet a lábán folydogáló vizelet okoz. Ez az a pillanat amikor felébred az adott egyén.
A napi események uralják az álmot:
Tipikus diák példa, amikor egy nagyon fontos vizsga előtt áll a diák és még az álmában is ez jelenik meg. Például megálmodja, hogy mekkora szerencséje lesz, mert nem veszi észre a tanár, amikor ő éppen puskázik vagy megálmodja, hogy milyen rendes lesz vele a tanár, mert feltesz neki egy mentőkérdést. Na persze az is előfordulhat, hogy még az álmában se tud felelni a tanár kérdésére a diák. Ez is egy érdekes kérdés, hogy itt a diákok álmának az eredménye mikor pozitív illetve mikor negatív. Ez minden bizonnyal a diák természetéből adódhat vagyis optimista-e az adott diák vagy pesszimista-e. Ennek a ténynek az eredménye fog tükröződni az álmában.
Az álmok keletkezését és tartalmát valószínűleg több tényező is eredményesen befolyásolhatja: - egy külső inger hoz létre egy álmot, - egy probléma megoldására születik az álom, - egy még igen enyhe érzés nyilvánul meg az álom tartalmában, (ez lehet akár egy megérzés is, ESP (extra-sensorial perception)) - azt a sok információt rendezgeti agyunk, amelyet a nap folyamán beszereztünk (itt jegyzem meg, hogy minden bizonnyal ezek az álmok vannak többségben). Vizsgáljuk meg ezeket részletesebben!
Egy külső inger hoz létre egy álmot:
Az ilyen esetekben, mint azt az imént is láthattuk döntő befolyása van azoknak az ingereknek, amelyek alvás közben érik az embert. Téves az a nézet, hogy álmunkban nem hallunk, nem látunk, nem érzünk semmit sem. Az igaz, hogy például a látás nem játszik szerepet, hisz nem éri fény a szemünket, de ennek ellenére, ha pl.: valakinek a csukott szemére erős fényű lámpával rávilágítanánk (alvás közben), az a személy rövidesen felkelne, ugyanis az a fénymennyiség, mely a csukott szemén átszűrődik az már elég ahhoz, hogy ingerületet hozzon létre a szem retináján (természetesen itt az egyéni érzékenység is szerepet játszik). De arról is tudunk, hogy pl.: pont a szem az az érzékszervünk melynél akár nyomás hatására is ingerület jöhet létre a szem receptorain így a nyomásváltozás is létrehozhat "álképet". De biztosan előfordult már mindenkivel, hogy olyan helyen aludt, ahol nem volt sötét. Biztos, hogy nem aludt olyan kellemesen, mint sötétben. Hallásunk pedig egyenesen kivirágzik, hisz nem hall annyi "idegesítő" zajt, sőt a nagy csendben a fül úgy alkalmazkodik a csendhez, hogy a gyenge hangokat felerősíti, így a legkisebb hangot is érzékeli, melynek a következménye az, hogy ha ezt az ingert nem nyomják el erősebb ingerek (pl.:a holnapi randevú gondolata), akkor ezek a hangok beépülhetnek és be is épülnek álmainkba (mint olvashattuk azt korábbi példánkon).
Egy probléma megoldására születik az álom:
Adva van egy olyan probléma, melyen egész nap tőrjük a fejünket, de ennek ellenére sehogy se jövünk rá a megoldásra. A kérdés nagyon fontos számunkra, így minél hosszabb ideig gondolkodunk rajta, annál jobban gyötörjük magunkat vajon mi tévők legyünk. Eljön az alvás ideje, amikor is az agy működése legalább annyira átrendeződik, mint a szervezet egésze. Az agy bizonyos részei intenzíven működnek, míg a test egyéb szervei aktív pihenésen esnek át. Logikusan következik, hogy ilyenkor az agy jobban képes feladatok megoldására, mint ébren, hiszen akkor még több feladatot kell elvégeznie. Biztos volt már mindenkinek olyan élménye, hogy este lefekvéskor egy probléma járt az eszében, és amikor reggel felébredt , csak a fejére csapott, ezt mondván: "Hogy ez eddig nem jutott eszembe!" Több kutatóról is szólnak efféle történetek, hogy így fedezte fel ezt és ezt pl.: Kekulé is így fedezte fel a benzol gyűrűt. (Legalábbis egyes elbeszélések szerint.)
Egy igen enyhe érzés jut kifejezésre az álom tartalmában (ez lehet akár ESP is):
Az emberi szervezetben a betegségek fokozatosan alakulnak ki, de a betegséget a szervezet korábban észleli, mint ahogy a fájdalmak és az egyéb tünetek azt jeleznék. Az organikus elváltozásoknál a betegség megjelenhet álom formájában is, ugyanis az enyhe ingert, az erősebb ingerek elnyomják az ébrenlétben, így nem tudatosul bennünk. Azonban alvás közben ezek az enyhe ingerek is tudatosulnak, de mivel alszunk az álmunkra fejtik ki a hatásukat és alakítják álmunk tartalmát. Az ESP is hasonlóan működik alvás közben. Az "érzéken túli érzékelés"-ről tudjuk, hogy komoly erőket igényel. Még azoknál is, akiknek e képessége születésüktől fogva erősebb (pl.: ikrek esetében), így teljesen érthető, hogy miért jelentkezik ez a jelenség alvás közben gyakrabban. Azt is tudjuk, hogy az ilyen jelenség létrejöttekor az agy ugyanúgy "alfa" hullámokat bocsát ki, mint amikor az álomképeket érzékeljük. Ez a furcsa egybeesés is valószínűleg szerepet játszik az álom befolyásolásában illetve megalkotásában.
Azokat az információkat rendezgeti agyunk melyeket a nap folyamán szereztünk:
Minden bizonnyal ez történik leggyakrabban álmodás közben. Az a számtalan álomelemzés, melyet a kutatók végeztek, arra enged következtetni, hogy az a "látszólagos" zagyvaság, ami álmainkban szerepel, nem lehet más, csakis az információk rendezése, esetleg lelki folyamatok olyan megnyilvánulása, mely a vizualizációra és a hangok elemzésére hat az agyban. Az álmok gyorsan válthatják egymást anélkül, hogy bármiféle logikai összefüggés lenne köztük. (Legalábbis semmiféleképpen nem olyan egyszerű, egy-két lépcsős összefüggést kell keresni köztük, mint pl.: egy egyszerűbb algebrai matematikai feladatnál.) Ennek a magyarázata valószínűleg a gondolatok és az ingerek igen gyors váltakozásában keresendő, illetve abban, hogy az erősebb ingerek egyszerűen elnyomják a gyenge ingereket és ily módon nem hatnak az agy bizonyos részeire. Azonban az is elképzelhető, hogy a gyengébb ingereket csak befolyásolják az erősebbek és egy összhatás jut érvényre. Az álmokat mindig csak az egyén elmondása alapján ismerhetjük meg, így nagyon fontos, hogy az álmot milyen hűen tudja visszaadni, hisz ami számára apró lényegtelen részletnek tűnik az lehet, hogy számunkra, az elemző számára fontos. Az álmok "megjelenése" bizonyosan függ az egyén vizuális és audiális képességeitől. Van aki színesben, van aki fekete - fehérben látják álmaikat. Van aki "hall" is álmodás közben, van aki nem. Az álmokat legelőször nem könnyű felismerni, de meg lehet ezt tanulni. Az álmok felismerése azért okozhat komoly nehézségeket, mert az álmok többségét úgy éljük meg, hogy fel sem tűnik, hogy esetleg a halott nagyapánkkal beszélgetünk. Az álmokat teljesen életszerűnek, valóságosnak éljük meg, éppen ezért már csak reggel döbbenünk rá - ha egyáltalán emlékszünk rá - , hogy álmodtunk, mikor ráébredünk arra, hogy a nagyapánk már rég meghalt. Szerencsére azonban vannak egyértelmű jelek, melyekből ki lehet következtetni, hogy az adott pillanatban álmodunk-e vagy sem. Ilyen például, hogy a legtöbbször, olyan eseményben van részünk ami a "valódi" életünkben nem fordulhat elő pl.: körülnézünk, de úgy, hogy többször körbefordul a fejünk, mintha csak egy csavar lenne. Az aki felismeri, hogy álmodik (természetesen álmodás közben és nem utána) annak csodálatos élményekben lehet része. Bele tud szólni, alakítani tudja az álmait, ha akarja. Ezt persze nem teszi mindenki aki felismeri, hogy ő "most" álmodik, de az bizonyos, hogy aki erre a felismerésre jut álmodás közben, az sokkal könnyebben vissza tud emlékezni az álmaira. Az álmokba való beleavatkozás lehet, hogy helyes lehet, hogy nem. Ezt aligha tudjuk megítélni (ez valószínűleg függ az álom típusától is), az viszont biztos, hogy az álmokban véghezvitt cselekedetek hatással vannak az "éber" életünkre. Ezt kísérletekkel is ellenőrizték pl.: ha valaki sportol, az az álmában is edzhet és ennek a hatása le is mérhető. Az "álomedzés" eredményes lehet a mozgások finomításában, tökéletesítésében. Ragyogóan lehet a hibásan bevésődött mozdulatokat korrigálni. Ehhez hasonló technika figyelhető meg a keleti harcművészeteknél is, ott ugyanis az edzéshez tartozik a meditálás, melynek különböző technikái ismeretesek, köztük olyan is, melyben a meditálok a komoly koncentrálással elérik az "alfa" állapotot melyben mások álmodnak és a meditálásban elképzelik a tökéletes mozgást, mely jelentősen segíti őket, annak pontos kivitelezésében. Az álmok megismeréséből, elemzéséből sok mindenre lehet következtetni, ezért is fontos azok feljegyzése, elemzése. A pszichológia már régen foglalkozik az álom elemzésével, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ez komoly és nehéz feladat, hisz az álmok megértéséhez először is meg kell ismerni az adott személyt, mert csak ezután leszünk képesek értelmezni és rendszerezni az álmait. Az álmok csoportosításával és elemzésével több neves pszichológus is próbálkozott, (pl.: S. Freud, A. Adler, C. G Jung, H. Bergson) de az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem lehet egyfajta sablon szerint elemezni az álmokat. Ezt bizonyosan viszont csak úgy lehetne bebizonyítani, hogy egy olyan személyt vizsgálunk meg, kit eléggé ismerünk, ugyanakkor ő még semmiféle álomjelentésekről nem hallott. Ugyanis azoknál a személyeknél, akik már hallottak álomjelentésekről nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy pl.: egy adott esetben nem-e tudatosan befolyásolja, "produkálja" az álmát (tegye ezt akár tudat alatt, akarata ellenére). Azzal is számolni kell, hogy az álmokban megjelenő képek az agy asszociációs képességét "felhasználja" pl.: A futó álmot, a előrejutással, a törekvéssel, a küzdelemmel azonosítják. Nem is kell nagyon elvonatkoztatnunk, hogy mi magunk is belássuk ez a kép ki is fejezi ezeket a motívumokat, de ez még nem jelenti azt, hogy minden álomnak egy sablon mintájára meg lehet mondani a jelentését, de azt se jelenti, hogy a minden álomnál az agy ily módon beleszól az álomnak a kialakításában. Éppen ezért nem célra vezető (ámbár segítséget nyújthat) az a módszer, ha egy sablon mintájára próbálnánk minden álmot megfejteni. A megoldás az egyén életében van, annak minden mozzanatának lehet jelentősége. Azt kiválasztani, hogy melyik álomban minek van jelentősége, csak egyes esetekben lehet tudni pl.: egy lelkileg összetört személy álmaiban megjelenő képek igen jól elemezhetőek, ha ismerjük a személy lelki problémájának a kiváltó okát. Éppen e nagy összetettség miatt (egészséges ember esetén) igazán helyesen csak az adott személy képes az álmainak a jelentését megfejteni, ha egyáltalán van valami értelmes jelentése. Álmaink gazdag lehetőséget nyújtanak arra, hogy a legelegánsabb módon - s ha lehet, minél diszkrétebben - hatoljunk be saját tudatalattink mélységeibe, s ismerjük meg magunkat még alaposabban. Így az a személy, aki megtanul emlékezni az álmaira, sokkal jobban megismerheti önmagát, hisz gondoljunk csak bele életünkben kb. 200000 órát alszunk 20 - 25 évet és ebből kb. 4 évet álmodással töltünk. Az emberek többségének ez a 4 év egyszerűen nem létezik, de aki emlékszik álmaira annak élete 4 évvel "hosszabb". Ezzel a 4 évvel sokkal teljesebb, és érdekesebb lenne az emberek élete, ezért érdemes lenne, ha mindenki megtanulna visszaemlékezni az álmaira. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig emlékezne az álmaira csak akkor, ha azt ő is akarná.
Csak a pontosság kedvéért:
Egy átlagos alvásnál nem tudjuk, hányszor álmodunk, vagyis hogy mennyire álmodunk szakaszokban. Elképzelhető, hogy alvásunk alatt végig egy álmot álmodunk. Megfigyelhető az úgy nevezett hypnagóg (álom/alvás-előttes) állapot tanulmányozásával, hogy szinte azonnal, elalvás után elkezdünk álmodni. Megfigyelhetjük, hogy lehunyt szemünk vetítővásznán az elalvás előtt látott foltok, fények hogyan állnak össze (álom)képpé. Ezt bárki akit érdekel, megfigyelheti. Pedig az a bizonyos "álomlátó" REM szakasz csak jóval elalvás után következik be.
Az agy alvás alatt is dolgozik, tehát klb. tipusó agyullámokat produkál. Ezeket a hullámokat nevezték el alfa-béta-delta-téta hullámoknak. Ami félreértésre ad lehetőséget, az a REM szakasz, a gyors szemozgás szakasza. Illetve az erre vonatkozó megfigyelések beszámolóinak pontatlan értelmezése.
Tehát: Akiket ebből az álapotból ébresztenek fel, szinte mindíg élénk, bizarr álomtevékenységről számolnak be. "Szinte", tehát nem mindíg. Továbbá az egyéb, NEM-REM szakasznak nevezett alvásrészből felébresztettek kb 30 %-a is beszámol álomról (ez valahogy mindíg elfelejtődik, pedig tény), ezek az álmok viszont, szemben a REM szakasz álmával igen valóságosak. Már most az, hogy nem álmodunk a NEM-REM szakaszban (vagyis hogy csak REM-ben álmodunk) az ebből nem következik, mivel lehet, a többi szakaszban annyira mély tutadállapotból válunk tudatossá, hogy mire feljutunk, elfelejtjük az álmot.
vörös judit
Új tag
Álom
Szerencsés és szép napot kívánok!Két napja hogy le kellene írnom amit mondtál az álmaimról ,valahogy nem álmodok!Hogy most mi történt
Szerencsés és szép napot kívánok!Két napja hogy le kellene írnom amit mondtál az álmaimról ,valahogy nem álmodok!Hogy most mi történt
Életedből 8 év álmodással telik:
http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=40&alrovat=43&cikkid=19450&harmo=91339
http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=40&alrovat=43&cikkid=19450&harmo=91339
Aerensiniac
Kitiltott (BANned)
Irónikusnak tartom az álom fejtés gondolatát.
Nem a létezését vagy a folyamatát mert lehetséges visszakövetkeztetni a betegségek legtöbbjére ezen keresztül, azonban magát a tényt hogy valaki elmegy egy szakemberhez hogy mondja meg mi a baja igen.
Tudom hogy az ember eljutott a felületesség azon szintjére ahol nem érti saját magát és a saját cselekedeteit, de mégis...
A lélek, a személyiség tükröződik vissza az álmokban egy bizonyos fokig. Még abban az esetben is ha az agy tény alapú feldolgozását veszem alapul amikor álmokról beszélünk, akkor is azt kell hogy mondjam hogy azok a saját gondolati/személyiségi mátrixom körül forognak.
Egy visszafejtés iszonyatos mennyiségű hibának ad teret. Egy személyiség milliárdszor milliárd vékony szál szövevényéből áll össze amit nem lehet kategorizálni egy álomfejtő könyv segítségével. Csupán maga a tény hogy egy embernek máshoz kell fordúlnia azért hogy megértse saját magát vagy a saját lényét... szomorú, igen ez lenne az a szó amit mondani szeretnék, de érdekesnek és mulattatónak tartom...
A "teremtés koronája" amely már ön-ön magát sem képes felérni ésszel... irónikus...
vörös judit
Új tag
Boldog valentin-napot kívánok!!
dreamaya
Kitiltott (BANned)
[FONT=Verdana, sans-serif]Köszi kiss[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]Írtam Neked az oldaladra a Mennydörgésről[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]és a Szélről
[/FONT][FONT=Verdana, sans-serif]A álmok szünetelésének ne tulajdoníts[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]túl nagy jelentőséget: [/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]talán igen_talán nem fontos ez.[/FONT]
[FONT=Verdana, sans-serif]Várj és figyelj, de ne görcsösen[/FONT] kiss
Boldog valentin napot mindenkinek!
Sok szeretettel Erzsi.kiss
Kedves Aerensiniac!
Én a magam részéről azt gondolom, hogy lehet az álmokról együtt gondolkodni, és ez nem helyettesitheti az önismeret fontosságát. Valójában itt szimbólumértelmezésről lehet szó...Minden álom képi világa értelmezhető archetipikus képek mentén, és ez egyfajta összképet ad, de nem olyan igénnyel , hogy lefedje a másik embert, hanem, hogy a szimbólumok mentén egyfajta sajátos tükröt mutasson
. Aki a tükörben megnézi magát saját tartalmakkal szembesül bármilyen legyen is a tükör.
Itt senki sem értelmez álmoskönyv nyomán már nagyon nagyon régen. De én nem is igazán tudom miféle alapok szülik az álmoskönyveket..., ezért erről nem nyilatkozhatok.
A válság amiről irsz, nem erről az oldalról szól.
Sajnos nem tudok most többet irni...
Szeretettel Csillagvirág
vörös judit
Új tag
Köszönöm a tanácsot és a képet is.Olvastam a vendégkönyvet megnézem majd a könyvet ,köszönöm!!
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Fekete Pillangó
Új tag
Mit jelenthet?
Sziasztok!
*Sajnos* nagyon mély érzelmek kötnek egy férfihoz, aki jelenleg még nem szabad, de valamilyen szinten viszonzást kapok tőle érzelmileg, láthatatlan kötelék van köztünk, ami sok-sok próbálkozás után sem tud elszakadni.
Az álmom a következő volt:
Egy helyiségben a szeretett férfi egy padon ült és könyökölt. Előtte álltak a szülei, akik sajnos már nem élnek. Én is jelen voltam, de csak asztráltestben, így ők nem láttak engem. Nagyon különös érzés volt! Az édesanyja azt mondta neki, hogy : "kisfiam, el kellene végre döntened, hogy merre menjen az életed.
Nem kellene egy életet egyhangúan, érzelmek nélküli kapcsolatban leélni.
Az élet rövid és boldogságban, szeretetben sokkal többre képes az ember és jobb az élet!" A történések közepette egyszercsak én is ott voltam, de akkor már az anyagi testemben, és csak az anyukája látott meg.
Azután már nem emlékszem, hogy mi történt.
Előre is köszönöm az elemzést.
Sziasztok!
*Sajnos* nagyon mély érzelmek kötnek egy férfihoz, aki jelenleg még nem szabad, de valamilyen szinten viszonzást kapok tőle érzelmileg, láthatatlan kötelék van köztünk, ami sok-sok próbálkozás után sem tud elszakadni.
Az álmom a következő volt:
Egy helyiségben a szeretett férfi egy padon ült és könyökölt. Előtte álltak a szülei, akik sajnos már nem élnek. Én is jelen voltam, de csak asztráltestben, így ők nem láttak engem. Nagyon különös érzés volt! Az édesanyja azt mondta neki, hogy : "kisfiam, el kellene végre döntened, hogy merre menjen az életed.
Nem kellene egy életet egyhangúan, érzelmek nélküli kapcsolatban leélni.
Az élet rövid és boldogságban, szeretetben sokkal többre képes az ember és jobb az élet!" A történések közepette egyszercsak én is ott voltam, de akkor már az anyagi testemben, és csak az anyukája látott meg.
Azután már nem emlékszem, hogy mi történt.
Előre is köszönöm az elemzést.
Arspoetica, vagy a feladatok elkülönitése
Kedves Aerensiniac!
A leveled segitett valami átgondolásában .
Egyrészt, hogy meg kell határoznunk világosan mi is történik itt. Ha általánosan az álomfejtésről irsz, mint müfajról, ami a neten és az újságokban zajlik, megértem az iróniádat, és kételyeidet. De akkor egy olyan tartalomról formáltál véleményt, amit nem itt tapasztaltál.
Ami itt történik, én azt saját vállalt forrásokból való álomértelmezésnek nevezném, nem helyettesiti az önismereti munkát, és nem fedi le a teljes személyiséget, más a célja. Részünkről egy megismerési út része. Végül is megteheti az ember, hogy foglakozik ezzel, de nem osztja meg, hogy látni vél valamit, de megtartja...Ez az oldal inkább a kommunikációról szólt, az én meglátásom szerint. Megosztottuk, amit saját tükrünk szerint láttunk. És a forrásainkat is megosztottuk.
Az álomértelmezés is mint minden más, amit felelősen vagy felelőtlenül csinál az ember attól válik értelmessé, vagy értelmetlenné, értékké vagy értéktelenné , hogy valódi figyelemből születik-e vagy sem... Én ugy láttam, hogy ami itt születik az utóbbi időben valóban mély figyelemmel és felelősen kisérni tudta az embert.
Itt voltam ennek a fórumnak a születésénél, amikor még csak mesélgettük egymásnak az álmainkat és nem volt tájékozott ember, aki valamelyest segitett volna a tájékozódásban, a képek és szimbólumok világában.
Ha valaki azért jön ide, hogy a saját önismereti és önfejlesztési munkáját készenkapott képekkel valahogy elódázza és más vállára rakja, akkor baj van. Mert bármit is látok meg saját tapasztalataim és ismereteim alapján az álmokban az babonává lesz. Szükség van a befogadó munkájára is, a felelősség nem átháritható... Az önismeret belülről zajlik, a kivülről kapott képek tükrök.
Én magam is értelmezem az álmaimat, olvastam is sokat ebben a témában, főként a pszichológia doméniumában (és hogy ez a doménium mennyire tág, azt az archetipustan megteremtőjének,C.G. Jungnak a munkáiban is láthatod, mert a szimbólumértelmezést kitágitotta a mitológian túl az alkimiára,tarotra, Ji kingre..., az emberi megismerés nem feltétlenül kannonizált területeire is, ahol otthonosan mozgott). Engem végtelenül érdekel minden kérdés, ami emberi. Azért maradtam ezeken az oldalakon, mert itt erős emberre irányitott figyelmet kaptam, élő emberismeretből fakadó figyelmet.
Az emberismeret fontos forrás számomra, ezért ezt fel tudom ismerni. Ez a figyelem az, ami megtermékenyitő, és tovább segit, a kapott képeken keresztül áramlik felém.
Ezért én más értelmét látom az álomértelmezésnek, és nem iróniát érzek, inkább bámulatot, hogy valami mégiscsak közvetithető ebben a kommunikációban.
A dolgok értelméhez mindenkinek hozzáférése van, és ez az értelem mégiscsak közvetithető, ezért lehet mégiscsak élő a kommunikáció. De legalább két ember kell hozzá, és mindkettő felelős, az is aki veled gondolkodik, és te is aki befogadod, ellenörzöd, feldolgozod, újra értelmet adsz neki .
Nekem hiányozna az a figyelem, amit itt megtapasztaltam, erőt tud nyujtani, ha egy ember igy áll melléd.
Szeretettel Csillagvirág
Ui. Az álmoskönyvekről is irtál. Most az jutott eszembe, hogy kiváncsi volnék, miből születtek. Nem ismerem őket, de talán kezdeti szárnypróbálgatások is lehettek a képek értémezésére , saját tapasztalatok, értések és félreértések nyomán is... Minden kisérlet a megismerésre, a dolgok megértésére tiszteletreméltó, egy lépés előre, amig nem élnek visssza vele, és nem teremtenek dogmát vagy babonát belőle.
Kedves Aerensiniac!
A leveled segitett valami átgondolásában .
Egyrészt, hogy meg kell határoznunk világosan mi is történik itt. Ha általánosan az álomfejtésről irsz, mint müfajról, ami a neten és az újságokban zajlik, megértem az iróniádat, és kételyeidet. De akkor egy olyan tartalomról formáltál véleményt, amit nem itt tapasztaltál.
Ami itt történik, én azt saját vállalt forrásokból való álomértelmezésnek nevezném, nem helyettesiti az önismereti munkát, és nem fedi le a teljes személyiséget, más a célja. Részünkről egy megismerési út része. Végül is megteheti az ember, hogy foglakozik ezzel, de nem osztja meg, hogy látni vél valamit, de megtartja...Ez az oldal inkább a kommunikációról szólt, az én meglátásom szerint. Megosztottuk, amit saját tükrünk szerint láttunk. És a forrásainkat is megosztottuk.
Az álomértelmezés is mint minden más, amit felelősen vagy felelőtlenül csinál az ember attól válik értelmessé, vagy értelmetlenné, értékké vagy értéktelenné , hogy valódi figyelemből születik-e vagy sem... Én ugy láttam, hogy ami itt születik az utóbbi időben valóban mély figyelemmel és felelősen kisérni tudta az embert.
Itt voltam ennek a fórumnak a születésénél, amikor még csak mesélgettük egymásnak az álmainkat és nem volt tájékozott ember, aki valamelyest segitett volna a tájékozódásban, a képek és szimbólumok világában.
Ha valaki azért jön ide, hogy a saját önismereti és önfejlesztési munkáját készenkapott képekkel valahogy elódázza és más vállára rakja, akkor baj van. Mert bármit is látok meg saját tapasztalataim és ismereteim alapján az álmokban az babonává lesz. Szükség van a befogadó munkájára is, a felelősség nem átháritható... Az önismeret belülről zajlik, a kivülről kapott képek tükrök.
Én magam is értelmezem az álmaimat, olvastam is sokat ebben a témában, főként a pszichológia doméniumában (és hogy ez a doménium mennyire tág, azt az archetipustan megteremtőjének,C.G. Jungnak a munkáiban is láthatod, mert a szimbólumértelmezést kitágitotta a mitológian túl az alkimiára,tarotra, Ji kingre..., az emberi megismerés nem feltétlenül kannonizált területeire is, ahol otthonosan mozgott). Engem végtelenül érdekel minden kérdés, ami emberi. Azért maradtam ezeken az oldalakon, mert itt erős emberre irányitott figyelmet kaptam, élő emberismeretből fakadó figyelmet.
Az emberismeret fontos forrás számomra, ezért ezt fel tudom ismerni. Ez a figyelem az, ami megtermékenyitő, és tovább segit, a kapott képeken keresztül áramlik felém.
Ezért én más értelmét látom az álomértelmezésnek, és nem iróniát érzek, inkább bámulatot, hogy valami mégiscsak közvetithető ebben a kommunikációban.
A dolgok értelméhez mindenkinek hozzáférése van, és ez az értelem mégiscsak közvetithető, ezért lehet mégiscsak élő a kommunikáció. De legalább két ember kell hozzá, és mindkettő felelős, az is aki veled gondolkodik, és te is aki befogadod, ellenörzöd, feldolgozod, újra értelmet adsz neki .
Nekem hiányozna az a figyelem, amit itt megtapasztaltam, erőt tud nyujtani, ha egy ember igy áll melléd.
Szeretettel Csillagvirág
Ui. Az álmoskönyvekről is irtál. Most az jutott eszembe, hogy kiváncsi volnék, miből születtek. Nem ismerem őket, de talán kezdeti szárnypróbálgatások is lehettek a képek értémezésére , saját tapasztalatok, értések és félreértések nyomán is... Minden kisérlet a megismerésre, a dolgok megértésére tiszteletreméltó, egy lépés előre, amig nem élnek visssza vele, és nem teremtenek dogmát vagy babonát belőle.
- Status
