Szeretetettel üdvözlök mindenkit.kiss
Én egy elég gyakran ámodó fajta vagyok.
Ma hajnalban is egy újabb álmot láttam.
Jól lenne tudni, hogy mit is jelenthet. De még jobb lenne, ha saját magam tudnám megfejteni, hogy mit is akar közölni velem a tudatalattim. Mert elég közlékeny, de nem értem a mondanivalóját.
Íme a ma hajnalban látott újabb különleges élményt okozó álmom.
Egy templom előtti téren egy könyvet nyitottam ki, ami nagyon hasonlított a katolikusok „Mise könyv”- vére. Akkora volt, de úgy lehetett kinyitni, mint az óvodások keménypapírból készült mesekönyvét. A könyv közepén egy aranylemezből készített dombormű volt. Ez egy kastélyt ábrázolt, de az erkélyeket kovácsoltvas nagykapu díszítette. Az épület valódi bejárata az erdélyi fakapu volt, ami mint minden színaranyból készült. Tökéletesen sima volt a színe, de a visszáján látszott, hogy dombormű. Áttört csipkéi a visszáján tökéletes ívben volt látható, és párhuzamosak voltak az élek, de nem élesek. Elgyönyörködtem benne, és utána visszatettem a könyvbe, ami úgy visszapasszolt, mintha sok apró mágnes fogta volna vissza. Ekkor vettem észre, hogy sok ilyen könyv van előttem egy nagy kecskelábú asztalon. Az emberek férfiak és nők jöttek, hogy nyissam meg az ő könyvüket is. Mind ugyanúgy nyílt, mint az enyém, és a közepükön ugyanolyan színarany dombormű volt található. Az emberek elkérték az arany domborművüket, és én oda is adtam mindegyiknek. Utoljára egy rendkívül türelmetlen férfi jött, aki nem tudta kivárni, hogy megtaláljam az ő könyvének a közepét, mert akárhol nyitottam ki, mind úgy nézett ki, mintha a közepe lenne. Mondtam, hogy becsukom, és a közepén van egy könyvjelző fül, annál fogva kinyitom, és meglesz az ő könyvének a közepe is. Akkor nagyon megijedt, hogy végleg beakarom csukni az ő könyvét, és elkezdett balhézni, meg akart támadni. Ekkor egy negyven körüli világosbarna hajú férfi került elő, és ő kért segítséget, aminek a hallatán a türelmetlen férfi eltűnt a tömegben. Ekkor ez a férfi azt magyarázta, hogy ezek az arany domborművek azt jelentik, hogy mielőtt leszülettünk, az élet könyvünkben az életre szóló anyagi javainkat ilyen alakban hozzuk be az életünkben. Ennek a tartaléknak ki kell tartani az életünk végéig. Nem lehet sem gyorsabban, sem lassabban elfogyasztani, mint ahogyan azt előre megterveztük. Egy idős anyóka jött akkor oda hozzám, akinek a könyve az utolsónak maradt. Egy csodásan gyönyörű virágoskertet mintázott a domborműve. Mondta, hogy elhatározta, hogy ezt még a hátralevő életében meg is fogja csinálni. Én csodálkoztam rajta, de azt mondta, hogy meg is nézhetem, mert eddigi élete folyamán már majdnem tökélyre vitte. Csak a madárház tetején lévő gömböt, és annak a tetején lévő dárdaszerű csúcsot nem sikerült eddig sehogy sem elkészíttetni, pedig szerette volna. Nem értette, hogy miért, de most már tudja, mert ezt is előre eltervezte. Egy fényképet vett elő, és valóban ott volt rajta az ő szeretett virágoskertje. Orgonabokrok virágzó lombja, és a virágzó rózsabokrai látszottak rajta. Ekkor arra ébredtem, hogy a férjem felkelt, és kiment a szobából.
Legyen csodásan gyönyörű napotok!
Sok szertetettel Erzsi.kiss
