Üdvözlet és maximális tisztelet mindenkinek!
Egy ideje hangtalanul kóricálva most nyitom ki először a számat, ide keveredve, gondoltam, leírom egy álmomat, amit eszembe juttatott ez a projekt.
Jó ideje már hogy álmodtam, és igen cifrára sikeredett:
Az első fele elég zavaros, hajdani gimnáziumi osztályom, osztálykirándulás, erdő, katonai teherautók, és rendőrség. Valójában elképzelésem sincs, hogy ezeknek volt-e valami kauzális kapcsolata, egyszerűen megszállási övezetté vált a hely.
Ez után mindnyájan csalódottak, és mérgesek lettünk, ráadásul mintha az osztályfőnök - aki rendkívül alattomos, közutálatnak örvendő személy volt, - ellenünk mondott volna valamit a fegyvereseknek.
Eztán egy teherautó kerekektől kitaposott sártúrásos földút szélére ültem, és némi dohányból elkezdtem magamnak szivart sodorni (a cigarettáimat rend szerint vágott dohányól sodrom, néhanapján pedig szivarra is rágyújtok).
A sodrás meglehetősen problémás volt, mert mintha cafrangos gumilapokat kellett volna szivarformára összeügyeskednem, de végül összejött, egy rövid, göcsörtös, elképesztően ronda szivarféleség lett, amire rágyújtottam, és ahogy pöfékeltem, nekiindult az álom gyökeres átváltozása.
A téri közeget füst kezdte borítani, ahogy pöfékeltem a szivart, füst árasztott el mindent, aminek a fények miatt narancssárgás-magentás színe volt, mint a lemenő napnak. Eközben hallható és érezhető volt egyfajta mély, lüktetésszerű dobolás.
Én magam átváltoztam, testmagasságom óriásira nőtt, és - felső testem biztosan, alsó testem nem biztos, - egy bölénnyé változtam: lógó barnásvöröses szőrcsimbókok, és testemet ruhaszerű rongyok és bőrdarabok borították. (Indiános-sámános hangulata volt, annak ellenére, hogy ahhoz a kultúrához életem során közöm nem volt.)
A másik kardinális változás a tudatom megváltozása volt, az éntudat eltűnt, és egy párhuzamos síkban egy körasztal körül ülő személyek közös akarata volt az én akaratom, saját tudat a testemhez kötődve, de a tudatom ők voltak, ugyanazon időben egy másik térben láttam őket ugyanolyan fény és színjelenségek között.
Bölényként elindultam, és szembe kerültem egy illetővel, aki a valóságban egyik jó barátom, és elég szoros baráti kapocs van köztünk. Ez a személy méretét tekintve akkora volt mint én, talán valamivel magasabb, de jóval karcsúbb-kecsesebb, mint a valóságban (ahol is én vagyok a vékonyabb, és cizelláltabb is). Karcsú volt, impozáns, nagyon szép - egyiptomi módra (a valóságban az egyiptomi kultúra óvodás és kisiskolás koromban érdekelt nagyon, azóta nem is foglalkoztam vele, és szinte mindent elfelejtettem). Testét veretes aranylemezek, aranykarkötők, és egyiptomi jellegű fejdísz fedte. Amilyen fess volt és bizalomgerjesztő, annyira kellemetlen alak, ha jól emlékszem, sötét praktikákkal mesterien bánó feketemágus, vagy magas rangú pap (ez a kultúrkörben viszonylag rokon szakma...).
Elkezdődött kettőnk harca, elképesztő lassúsággal.
A vége az lett, hogy megragadtam, behajítottam egy tükörbe, amire utána rátenyereltem, így lezártam.
Ennyi, tovább nem álmodtam. Érdekes álom, amilyen fantasztikus, olyan sokat mondó.