Ma hajnali álmom.
8-9 éves kislányak álmodtam magam. Kidőlt, vagy kivágott fákon mászkáltunk, játszottunk. Egy velem egykorú kisfiú mint egy tacskóméretű buldog, állandóan nekemugrott, visszapattant, mikor ellódítottam. Még wc-re sem tudtam menni tőle, pedig a nagydolgomat nagyon el kellett volna végeznem. Úgy kellett tőle a gyökerestől egymársra dobált faóriások között búvóhelyet kesnem, hogy a dolgom elvégezhessem.
Ezután én már fiatal felnőtt nőnek láttam magam, psziológusnak. Egy 20 éve körüli fiút hoztak hozzám, és elkezdett beszélni, pedig az ápolónője azt mondta, hogy kicsi fiú kora óta még meg sem szólalt. Ne kérdezzem, mert félő, hogy megint el fog hallgatni. De én óvatosan csak kérdezgettem, és ő válaszolt. _Nagy-nagyon nagy lakásban laktunk. 5 szobás volt a lakás, de csak az egyikben laktunk. Hárman voltunk gyerekek. Nagymamám nevelt bennünket. Anyukám eltűnt. Mikor visszajött, hozott egy kisbabát, azt mondta, hogy a testvérünk._Hány éves voltál akkor?_12 éves voltam. Kislány volt a testvérem. Vidám kislány volt a testvérem. Szaladgált a patak felett. Hídon szaladgált a testvérem. Vidám volt a testvérem. Emike vidám kislány volt._Történt valami a testvéreddel?_A patakba bedőlt egy nagy fa. Nagyon-nagy fa dőlt be a patakba. Emike repült a fatörzsön. A fa ága nem ért át a patakon. Eltört a fa ága, és Emike beleesett a patakba._És te mit csináltál?_Utána ugrottam Emikének. Csak a lábát kaptam el Emikének! Kiabáltam a mamának, hogy fogom Emike lábát! Jöjjön, segítsen._És ment a mamád segíteni?_Jött a mamám segíteni. De nem az Emikét húztuk ki a patakból. Emike nincs. Emike eltűnt._Meghalt az Emike?_Él az Emike. Emike nincs. Emike eltűnt._Menjünk, mutasd meg Emikét._Elindultunk, és a kertes házban az öt szoba egyikében megtaláltuk az Emikét. Falfehér, sápadt kislány ült az árnyékos sarokban álló régimódi magas háttámlás fotelban. A nagymama is előkerült. Ő is elmesélte a történetet. Hogy a lánya is pont így tűnt el a patakban, és rá hagyta a három fiúcskát. Csak akkor került elő, mikor Emikét hozta egy éves korában. Akkor újra eltűnt. Ő is ilyen sápadt, és hallgatag, lassú mozgású volt. Mondtam, hogy menjünk oda, ahol a baleset történt. Mikor elindultunk Emike is elindult utánunk, de olyan darabosan, lassan, robot módra mozgott. A fiú megmutatta, hogy mi történt akkor. Beleakadt egy ember magasságú naggyából gömb alakú sziklatömbbe. Nem tudtuk visszahúzni, hanem a gömb alakú szikla minket mindnyájunkat Emike nélkül beszippantott. Bent ott találtuk az eltűnt anyukát, és a pirospozsgás Emikét is. Mondtam, hogy akkor menjünk vissza. De az ott levők azt monták, hogy nem lehet, mert már mi helyettünk is ott van a tökéletes hasonmásunk. Azok is sápadtak, lassú mozgásúak, és szótlanok. Akkor mondtam, hogy nagyon valószínű, hogy robotok. Mi csak menjünk vissza, ártani nem tudnak nekünk. Mikor elindultam vissza, sok ember kerül elő, és mindannyian visszamentünk a patakparti házhoz. Akkor a szikla felemelkedett, magába szippantotta a sápadt fura emberszerű alakokat, és felrepült, nagy párát hagyva maga után. Csodálkozva álltunk a gyönyörű szép zöld réten a patak partján, és néztünk a fura alkotmány után.
Ennyi volt az álmom. Soha életemben nem voltam psziológusnál, és én sem vagyok az. Ez a fiatal férfi-fiú valószínű, hogy autista lehetett. Ilyen emberrel sem volt dolgom eddigi életem folyamán.
Érdekes lenne tudni, hogy mit jelent. Vagy csak arról van szó, hogy álmomba egy párhuzamos világban jártam? És ott ilyen eseményben volt részem? Nem tudom.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
, majd a lélegzet, és a gyermek jöttek a többire nem emlékszem de le van valahol írva.
