Hátő, nem :|
Őszintén szólva egyszer próbáltam komolyan. De valahogy ez nekem így nem ment. Nem hiszem, hogy a technika rosz, én próbálhattam rosszul, de nem tudom hol a hiba. Azaz tudom, csak azt nem hogyan oldjam meg.
Itt közben leírom a többiek kedvéért, hogy értsék egyáltalán miről homályosítok a következőkben. Elméletileg arra is van technika, hogy az elalvás előtti állapotban, hogyan tegyünk be egy előre kigondolt programot, egy előre elkezdett álomfilmet a tudatunkba, úgy hogy a fizikai test elalvása után, a tudatunk felett ne veszítsük el a kontrollt. Így precízen tudjuk majd irányítani az álmunkat, úgy hogy közben tisztában leszünk vele, hogy álmodunk, mégsem ébredünk fel ha nem akarunk.
Tudom, hogy meglehet csinálni, írta már itt valaki még a kezdő hozzászólások között, hogy nem is nagyon kell filmeket néznie, álmában ezerszer jobbat tud magának legyártani, ahol ő a főszereplő. Bár nem hiszem, hogy ezt ő tanulta volna, inkább csak egy képesség, talán tehetség, amivel csak pár ember rendelkezik.
Szóval, lefekszem szépen nyugiba kényelmesen elhelyezkedek. Figyelem kicsit a légzésemet, tudatosan csinálok párat. Kezd lassulni az elmém, kicsit elsüllyedni. Elérem azt az állapotot ahol nem érzem már a testrészeim. Pl. nem tudnám már megmondani hogy a kezem a hasamra vagy a mellkasomra tettem, csak ha megmozdítom. Megszűnik a testem, tompulnak az érzékszerveim, végül kikapcsolnak. Már csak a gondolataim vannak, megnyugtatóan csorognak mint a víz. Mint mikor szép lassan kiöntesz egy pohárral a földre. De nem tudod merre fog folyni, nem tudod irányítani, mindig megtalálja magának a legmegfelelőbb utat. Csak jön a gondolatok sora, de ezeket nem én gyártom - tudatosan, ezeket csak úgy kapom, alig veszek észre közülük párat. Kevés kerül csak át a tudattalanomból a tudatosba. Alig marad önkontrollom az elmémre. Ha továbbra is hagyom így, akkor végleg elvesztem, és elalszok. Ha próbálok párat irányítani, sőt még azt sem kell, csak egyáltalán észrevenni, vagy erőszakosan újakat beültetni, akkor egyre kijebb kerülök ebből a mély tudatállapotból, vissza egészen odáig ahol kezd megszűnni a testem, és nem tudok elaludni.
Mire ezt így végigírtam, már kezdem sejteni, hogy valahogy meg kell tanulnom egyensúlyozni az álom és ébrenlét nagyon keskeny határán. Hogy mikre kellene még megpróbálni figyelni nem tudom, lehet, hogy csak azért nem sikerült eddig, mert nem próbáltam elégszer.
Végülis minden nap van egy lehetőségem. Igazából több is, mert ha a saját gondolatok miatt kijövök a mély tudatállapotból, még vissza lehet süllyedni, csak egyre fáradtabb az elmém, és minél többször próbálom egymás után annál nehezebb.
Aki ezt már megtudja csinálni, kérem részletezze, hogyan tette.
#2
Közben eszembe jutott, hogy azt a hjuuuhhhh megnyugtató rezgéses kilégzést nem csináltam, lehet ez volt a probléma. De úgy éreztem ha még a légzést is átveszem a tudattalanomból a gondolatok mellé biztos nem sikerül elaludnom. Na majd ma.