Mit álmodtál? - Gyere meséld el!

Tartottam ettől a választól.
Ha nem alszom bele, akkor kipróbálom. Még sztem az ujjad keresztberakása is elmaradt. Legalább is nem írtad. Tehát elálmosodás, fantáziálgatás bármilyen vágyról, elérendő célról szabadon, amikor mélyül az álom, mutatóujjra rátesszük a középső ujjat (talán agykontrolban is van ilyen) és elengedjük a fantáziát, és kiléglegzünk a hjjuujj-jal párszor, és elvileg már alszunk is, és észrevesszük, hogy alszunk...

Én már vettem észre, hogy jé, álmodom, ez akkor volt, amikor a Tudatos álmodás anyagot fordítgattam a honlapomra. Semmi előkészület, csak magában az, hogy foglalkoztam a dologgal. Gyorsan eszembe is jutott, hogy ezt az állapotot fel kellene használnom valami értelmesre, és megkérdeztem, hogy oké, akkor szeretnék segíteni valakin. De kin segítsek? Ekkor egyszerrre magam előtt láttam a Földet, és Magyarország terültén felvillant egy fény, és jött a sugallat: Egy ötgyerekes családanyának... Felébredve ebbe kicsit le is ragadtam, el kellet távolodnom az álomtól, hogy értelmezni tudjam. Mi, ki jut eszembe arról, hogy ötgyerekes családanya... hát....... elivleg én is ötgyerkes vagyok, ugye. Szóval azt a választ kaptam, hogy elsősorban magamon segítsek. És ez sztem igen nagy igazság. Mindenkire vonatkozóan is.
Szakkönyvek, szakcikkek azt állítják, hogy pillanatokra mindenki élt már át tudatos álmodást, csak nem tudta, hogy az az. Félig megébred az ember, észleli, hogy ez csak álom, de már visza is zuhan arra a szintre, ahol ezt nem érzékeli. Biztos neked is voltak hasonló pillanatnyi élményeid. Nekem sok ilyen volt korábban.

Jé, tegnap Miskolcon jártam, többen rám is dudáltak, mondjuk nem is értem, hát más is szokott utolsó pillanatban sávot váltani, nem?
Sima 3-ason akartam menni, de madnem az M3-asra kanyarodtam a Búza tér környékén, de még időben észrevettem. Már mint nekem időben, mások ezt nem így gondolták.

Az ujj keresztberakás az megvolt, bár úgyemlékszem csak az egyik kezemen, de majd akkor ezt is rendbehozom. Ha így elkezdek turkálni az agyamban az álom polcon, tényleg sokmindent találok a méteres por alatt. Mikor először végigolvastam ezt a fórumtémát, közben míg olvastam, vagy 10 régebbi álmom eszembe jutott, meg épp most hallgattam meg újra az előaást, most is vagy 2. Szóval tényleg csak rá kell gondolni, de ehhez úgy vettem észre, hogy fel kell eleveníteni olyan helyzeteket, amik rám is igazak, vagy én is kerültem olyanba, mert csak akkor jön elő egy-egy régi álom. Pl. most épp a repülésről jutott eszembe egy. Sok repülős álmom volt. Egyszer nagymamám házának kertjébe repkedtem, meg a háztetőn, meg az utcában ott a villanyvezetékek környékén. Nagyon jól tudtam irányítani magamat, de ellentétben mások leírásával, én nem csak a szimpla akaratommal tudtam kényelmesen repkedni, hanem csapdostam a karommal, mint a madár a szárnyával, és egyáltalán nem volt könnyű. Felszállni kifejezetten nehéz volt, de mikor már felértem vagy 6 méter magasra, ott egész könnyen mozogtam, de egy idő után abba is belefáradtam testileg, megerőltetőnek éreztem, mintha futottam volna, úgyhogy le kellett néha szállni.
Na mindegy mer nem is ezt akartam leírni, hanem, hogy igen, én is emlékszem egyszer egy konkrét esetre, amikor rájöttem álmomban, hogy álmodon, és ezen felindulva, rögtön kezdtem volna irányítani a dolgokat, de egyre homályosodott az álom, kezdtem felébredni és nem sikerült. Több ilyen nem volt, vagy csak nem emlékszem rá. Olyanra meg végképp nem emlészem, hogy nekem bármi különös vagy valóra vált üzenetet küldtek volna. Nyilván visszagondoltam sok álmomra és fejtegettem meg őket, némelyik nem is volt túl bonyolult, és útálag rájöttem mi az értelme. De úgy érzem már pár éve viszonylag tudatosan élek, tehát sok gondolatomat észreveszem és átjászom, és ezek az álmok nem voltak akkora csodák, amikre ne jöttem volna rá amúgy is, csak éppen jobban tudatosultak így bennem.

Jogosítványom meg még sajnos nincs, biztos nem én dudáltam, egész nap csak este mozdultam ki egy kicsit futni. Amúgy nagyon nem bírom, csak már úgy éreztem ha még egy órát fekszek és olvasok, vagy megeszek még bármit, akkor szétfolyok. :|

Szoval, hogy vissza menjunk a topicra en nekem sajnos rossz almom volt.
Azt almodtam,hogy hogy valami srac akinek raadasul segitettem az kirabolt a sajat hazamban, es rajta kaptam amikor hazajottem.Csak ennyire emlekszem

:..:
Azt szeretném kérdezni Töletek, hogy a horoszkóp tudománya ebbe a témakörbe tartozik-e?

tundy írta:

:..:
Azt szeretném kérdezni Töletek, hogy a horoszkóp tudománya ebbe a témakörbe tartozik-e?

Kattints a kibontásához...

Nem. A horoszkóp az egy külön téma. Nem tudom, talán a fórum/Ezoterika topikok közöt találsz horoszkóposat is. Ha nem, akkor indíthatsz egyet akát te is.

Julcsika007 írta:

Szoval, hogy vissza menjunk a topicra en nekem sajnos rossz almom volt.
Azt almodtam,hogy hogy valami srac akinek raadasul segitettem az kirabolt a sajat hazamban, es rajta kaptam amikor hazajottem.Csak ennyire emlekszem

Kattints a kibontásához...

Van barátod?

Hjjuuh

Hahó Bleda! Bealudtam! :mrgreen:
Hiába no, az ilyenekhez pihent pasik kellenek, nem megfáradt családanyák. Pedig anyira vigyáztam, többször is felébredtem, hogy na, el ne aludjak, mielőtt "elképzelek, ujjak keresztbe, mantra", de még az elképzelés előtt pánikszerűen álomba zuhantam, amíg fel nem ébredtem rá, hogy jaj csak el ne aludjak. Így se jól nem aludtam, se nem sikerült tudatosan álmodnom. Neked sikerült?

Nem, én is elég rosszul aludtam, azaz inkább nem aludtam. Forogtam össze-vissza, sehogy se volt jó, ebből ágy visszarendezés lesz. Nem vagyok éppen fáradt, bár tegnap se csináltam sok mindent amibe el lehetne fáradni. Gondolom neked 5 gyerek mellett nincsenek ilyen gondjaid, de majd én is belehúzok.

Érdekes, ahogy elmondod, de nem tűnik rosz próbának. Kb. olyan mint mikor meg kell csinálnod egy fél perces dolgot, de előtte beszélnek róla fél órát pontosan hogyan csináld, a nagy odafigyelésbe meg egyik részlet üti a másikat. :|

#2
Ahogy egyre többet gondolkozok a dolgon, egyre inkább úgy érzem működhet ez a technika, de abba kezdek inkább még biztosabb lenni, hogy az álmainkat - de legalábbis a kezdő álmot - az a pár gondolat befolyásolja ami éppen az ébren lét és elalvás vékony határán átfut a fejünkön, csak ekkor már többnyire olyan mély állapotban vagyunk, hogy nem nagyon férünk hozzá, vagy vesszük észre. Szerintem nem lehet ez hosszú idő, 1-2 másodperc, ez alatti néhány gondolat, vagy 1 gondolatsor, adja a kezdő álmunk vázlatát, irányvonalát, az összes többi meg csak a körítés hozzá. És itt jön be amit a Béla is mondott, hogy rengeteg olyan dolog történik álmunkban, ami az életben sosem történt velünk, vagy még csak nem is gondoltunk olyasmire korábban. Ezért a körítésért, vagy töltelékért - amitől végülis egy mese lesz az álmunk, szerintem nem a fantáziánk a felelős. Úgy értem nem a tudatunk színezi ki ezt a vázlatot, mint mikor ébren azt mondják, hogy rajzolj egy szép hajót a naplementében. Mert ilyenkor dolgozik az agyunk pumpálja bele az energiát a kis képzeletkészítő motorjába. Biztos láttatok már kis gyereket rajzolni vagy művészt festeni, brutálisan koncentrál, arra összpontosítja minben figyelmét, energiáját. És bizony abban is el lehet fáradni.
Arra akarok csak kilyukadni, hogy ugye alvás után, azért érezzük magunkat testileg kipihentnek, mert az agyunk megáll, és nem zabálja fel azt a hatalmas energimennyiséget, ami amúgy napközben a gondolatok legyártásához szükséges, így éjszaka a test kapja ezt és regenerációként, pihenésként éljük meg.
Éjjel, álom közben tehát az agy áll, pihen, nem lehet az, ami felelős ezekért az álmokért, van viszont lelkünk, ami felemelkedik a maga létsíkjára, ahonnan az ember való. Nem, nem porból lettünk és nem porrá leszünk...
Ezen a létsíkon, pedig ki hogy hívja, vannak az álom őrzői, vagy álom angyalai, (lásd, angyalok téma...) akitől ezeknek az álmoknak a nagy részét kapjuk.
Hát remélem érthető voltam, kérem ti is írjátok le mit gondoltok erről.

Nagyon szépen levezetted a dolgot.
Az a helyzet, hogy az agyunk alvás közben sem áll. Különféle agyhullámokat produkál, ami azt jelzi, hogy alvás közben bizony csak a test pihen, az agyunk akkor is dolgozik. Jó az a festő vagy a kisgyerek koncentrálása példának. Az agy ugyanígy fókuszál alvás alatt, ahogy egy festő vagy egy gyerek is "ráfókuszál" arra, amiben kedvét leli. Az alvás tulajdonképen egyfajta mélymeditáció. Befelé kezdünk figyelni, fókuszálni, lazítani. Álmunkban hol tanácsokat osztogatunk magunknak, vagy megjósoljuk, hogy ha így folytatjuk, akkor ez és ez fog bekövetkezni, vagy éppen a nap közben elsikkadt, szem elől tévesztett fontos dolgok erősödnek fel, vagy bármi lehet. Az álom végül is éppen olyan összetett funkció, mint az ébrenlét.

Villás Béla által ismertetett módszernek szerintem működni kell, miért mondaná, hogy működik, ha nem is. Úgyhogy nem adom fel, ma is megpróbálom. Rájöttem, hol rontottam el. Amíg vártam a megfelelő állapotot, hogy vizualizálni kezdjek, unalmamban elkezdtem figyelni az úgy nevezet hypnagóg képeket (elalvást megelőző foltok, fények halmaza csukott szemhéjunk mögött). Ez rohamszerű elalváshoz vezet, és én ezt figyelmen kívül hagytam. Ma valahogy mást fogok csinálni amíg várom, hogy miikor szippant magába az álom.

Sejtem, hogy valahol hibádzik az elméletem. De sehogy se áll össze a kép. Arról én is olvasgattam pár helyen, hogy a halántékra ragasztott kis tappancsokkal a tudósbácsik mérni tudják, hogy az agy dolgozik-e, milyen hullámokat generál, illetve az álom-alvás melyik állapotában van.
Csak ugye aludni nem véletlenül szoktunk. Lásd karácsony, egész nap csak döglök, semmi testileg megerőltetőt nem csinálok, este mégis álmos leszek.
Valamitől csak elfogyott a rendelkezésemre álló energia, ha csukódik be a szemem és alszok el. Szerintem az agyam emésztette fel, azzal, hogy ugye napközben ugyanúgy dolgozott mint máskor. Tehát meg kell pihentetni, regenerálni kell, hogy másnap megint tudjam használni. Ha nekem egész éjjel forogna úgy mint napközben, akkor minek aludnék? Vagy mitől érezném magam másnap frissnek?
Az rendben van, hogy éjjel sem áll le teljesen, de szerintem csak nagyritkán dolgozhat és akkor is alapjáraton. Egyetértek veled, hogy az alvást és a közben jelentkező álomképeket leginkább egy meditációhoz lehet hasonlítani. Amit ugye úgy magyarázunk röviden, hogy elérsz a jelenbe, megáll a tested-megáll az elméd és tér nyílik a lélek számára, hogy a maga létsíkján (asztrálsíkon) az ott létező lényekkel teremtsünk kapcsolatot-kommunikáljunk.
Kíváncsi lennék, hogy ha ugyanilyen agytevékenységet, vagy hullámokat próbálnának mérni egy meditáló embernél, - akinek az előző magyarázat szerint ugye teljesen megállt a tudata, - akkor is hasonló eredményeket kapnának-e mint az alvónál.
Azért hozom csak fel az álom mellett ezt az alvós témát is, mert nekem sehogyse kerek, hogy álmunkban a titokzatos létezés üzeneteket próbál küldeni, tanítani minket, és mindez a mi pörgő agyunk eredménye lenne, amit napközben valahogy sehogy sem tudunk megcsinálni a képzeletünkkel bár hogy erőlködünk.

Szerintem hallgasd még meg Villás Bélától az Ima és meditáció előadást, egyrészt nagyon szórakoztató hangvételű, másrészt abba is rendkívül érdekes dolgokról beszél. Sok mindent amit leírtam én is tőle vettem, nagyon logikusan magyaráz. Azzal kapcsolatban is kíváncsi lennék a véleményedre, hogyan rakod bele az álomról alkotott képedbe az ott elhangzottakat, pl. a meditációról.

#2
Még egy érv az álló agy mellett álom közben. Mindenki álmodik, de rengetegen mondják, hogy egyáltalán nem álmodnak semmit, vagy csak a töredékére emlékeznek. Ha te végignyomsz 12-16 órát, egy napodat, és mondjuk nem vagy depressziós, oda figyelsz magadra, van minek örülnöd, minden nap este visszaemlékszel a napodra úgy lenne mit mesélned. Talán tudnál beszélni egy fél órát, vagy órákat is. Mint egy kisgyermek akinek még minden új. Ha nekünk éjszaka pörög az agyunk és az gyártja nekünk az álmokat, hogy van, hogy kb. minden héten 1-2 álmunkra emlékszünk csak?
Nem lehet, hogy mégis a lélek felelős ezekért, ami elalvás után kilép a testünkből, és ezt nevezzük t u d a t t a l a n n a k vagy tudat alattinak? Szerintem ezért nem emlékszünk, mert nem kerül át az ott beszerzett infó a tudatosba, az agyba. Rengetegen szerintem nincsenek is tisztában vele, hogy van lelkük, vagy csak szimplán nem hiszik el. Így a testük és lelkük közti kapocs-híd nagyon vékonyka és bizonytalan, alig fér át néha rajta valami. Ha meg mégis azt mondjuk már megint mekkora baromságot álmodtam.

Egyébként köszi a szemhéjon megjelenő fényes tippet, majd ma arra is figyelek. Sőt ha sok időm lesz (igen, még a mostaninál is több) majd kiolvasom a weboldalad is.

Szerintem ott különbözünk, hogy más alapról indítunk. De ez nem baj. Ha egyet értenénk, nem tudnánk eszmét cserélni egymás, illetve más topiklátogatók okulására.
<O
Te azt mondod, hogy a test ezen belül az agy megpihen, hogy a lélek eltávozhasson az asztrál mezőkre, és ott kommunikálhasson az álomcsinálókkal, vagy álomfelelősökkel, ahogy Béla is mondja a felvételen.
<O
Én erről azt gondolom, hogy sem a test sem az agy nem pihen meg teljesen, mert mind testi funkciók (kiválasztás, szívdobogás, érzékek, stb), mind az agy működnek. Lehet, takarékon. Az agyműködés maga is testi funkciónak (is) vehető sztem.
<O
Hogy alvás közben a lélek hol tartózkodik, arra nézve nincsenek tudományos bizonyítékok, de tapasztalatok azt mutatják, hogy néha valahová elmegy. Látók mondják, hogy alvás közben a lélek ott lebeg a test körül, vagy hogy ezüst szálon tartva a kapcsolatot a testtel eltávozik, vélhetően asztrális dimenziókba. De azt ők sem állítják, hogy minden egyes alvás során eltávozik a lélek. Ezt saját tapasztalatból nem tudhatom, nem vagyok tisztán látó. Be kell érnem azzal, amit a látók mondanak. <O
<O
Én alapvetően úgy gondolom, feltételezem, hogy a test és a lélek interaktív kommunikációban vannak egymással, kölcsönösen hatnak egymásra, bár sztem is a lélek a domináns. De a test fontosságát sem lehet elvetni, ezen a fizikai síkon semmiképpen sem. <O
<O
Az álomkutatás napjainkban is zajlik, pszichológusok, pszichiáterek, orvosok végzik. Ez nagyon érdekes téma, egy fajta határterület a „valóság” és a lélek „virtuális” birodalma között. (Persze már az is vitatható, hogy melyik a valóságos, és melyik a virtuális.) Egyik álomkutató mondta, hogy az alvás alatti agyhullámok jó része pontosan olyan, mint amilyen hullámokat az agy napközben, ébrenlét alatt is produkál. Ezt ő úgy fogalmazta meg, hogy az agy mindig alszik, csak néha pluszban még ébren is van kicsit. Vagyis hogy az alvás-fázis az alap, és erre épülnek fel az ébrenléti funkciók. <O
<O
Ehhez tudom igazítani az álomképek megjelenését is: Álomképeket folyamatosan gyártunk, ébren is látunk „lelki szemeinkkel” emlékképeket, ébren is el tudunk képzelni dolgokat, de alvás alatt csak ezekre figyelünk, csak ez van nekünk, ezért élesebbek, jellemzőbbek az álomképek alvás alatt. <O
<O
Amikre vagy emlékezünk, vagy nem. Egy, a múlt század fordulóján élt álomkutató, a nevét vissza kellene keresnem, de lécci tekintsünk el most ettől, azt mondta, hogy a valóság durvább, erőseb érzékletei ébredéskor elnyomják az alvás finomabb érzékleteit. Ezt én meg tudom magyarázni saját tapaszaltból is: Egy alkalommal a délelőtti órákban Pesten jártam a Bosnyák téren. Tavasz volt. Ilyenkor kisfalumban csicseregnek a madarak, rigók különösen. A Bosnyák téren csak a buszok, autók, a villamos dübörgését hallottam, fel sem tűnt, hogy nincsenek rigók. A lámpa pirosra váltott, és hirtelen elhallgatott a forgalom, egy röpke pillanatra, és akkor meghallottam ahogy egy rigó épen trillázik. Csak az erős zajban nem hallottam meg, és így azt gondoltam, arrafelé rigók nincsenek is, és nem is kerestem őket. Én úgy gondolom, hogy azokra az álmokra emlékezünk mindenképen, amelyek jelentést hordoznak számunkra, a többi talán nem is fontos annyira. Ahogy Béla is mondta, nem lehet a fél életünket azzal tölteni, hogy fejtegetjük az álmainkat. <O
<O
Tudósok szerint az alvás arra is való, hogy a „lélek” időről időre megtisztulhasson, bizonyos tárolási, mentési funkciókat zavartalanul elásson. Sztem a test sem tudja kipiheni magát a megelőző több napos, hetes hónapos fáradalmaktól, ezért ilyen ünnepek alkalmával ezt is igyekszünk pótolni, több részletben kipihenni a testi fáradalmakat, de leginkább a lelkieket, különösen a stresszt. A ciklikusság a teremtés minden területén megfigyelhető, miért éppen az ember fizikai működése lenne kivétel ez alól. Az alvásra-ébrenlétre is jellemző ez a ciklikuság. Sőt mennél tudatosabban tartjuk ezt be, és igazodunk a ciklikussághoz, annál pihentetőbb lesz az alvásunk. Tehát az alvás nem csak a pihenést szolgálja, hanem a teremtésben megnyilvánuló ciklikusságot is biztosítja.
<O
Magyarázhatnám az alvás-ébrenlét ciklust úgy is, hogy az energia alvás-fázisban visszahúzódik, ébrenlét során kiterjed. <O
<O
Meditáció: ismert, különösen agykontrol óta, hogy alfában meditálunk. Az alfa az egyik, alvás alatt(így a korában elmondottakból adódóan természetszerűen ébrenlét alatt is) jellemzően előforduló agyhullámunk, vagyis agyi állapotunk. Kizárjuk a valóságot érzékszerveink figyelmét elfordítjuk a külvilágról, és befelé fordulunk, saját lelkünk felé – pontosan mint alvás alatt. Én ezért érzek rokonságot a meditáció és az álom között.<O
<O
Most befejezem, mert így is sok lettem, de ha gondolod, és érdekel, kérdez rá legközelebb pluszban még a tudatlan- tudatalatti témára, az is megér egy misét, és a hypnagóg állapotokra , sztem az is nagyon érdekes.<O
<O
Este megint próbáltam Béla módszerét, el is jutottam a mantráig, de semmi. Mély álomba zuhantam, és filmszakadás. Azért nem adom fel ilyen könnyen, még próbálkozom vele.

Köszi a választ, megint okosabb lettem. Majd keresek még pár forrást és olvasgatok, mert az agyhullámos rész az még különösen érdekel, mikor milyenek vannak jelen, és melyik mire jó.
Én is próbáltam tegnap megint, de valószínűleg nem sikerült, mégis elég hosszú álmom volt és érdekes. De sehogy se arról szólt amit megpróbáltam előtte elképzelni.
Valami hatalmas turmixot kaptam az eddigi életemből, az általános iskolás osztálytársamtól kezdve a mostani tanáraimon át a focis ismerőseimen keresztül mindenki benne volt és természetes volt, hogy mind ismerték egymást. Sok helyszínt végigjártam, de nem voltam sem különösen boldog sem szomorú, minta egy másik lehetséges verzióját néztem volna végig az életemnek egy dokomentumfilm formájában. Ismerős volt az összes szereplő és hely, csak a cselekmények voltak újak.
Ami a legérdekesebb az egészben, hogy a legvégén mégis megjelent az az ember, akivel találkozni szerettem volna álmomban, akire gondoltam még ébren. De csak egy fél percre, míg elment mellettem. Köszöntünk mondott két furcsa dolgot én meg csak néztem és hallgattam, már ott álmomban sem értettem mért mondja ezt nekem vagy mi értelme, aztán fel is ébredtem.
Nemtudom, lehet hogy kezd működni a dolog?

Úgy tűnik te is haladsz, szerinted a mantrától aludtál el - a hhjjuuhhhhh-tól hamar, vagy csak jól időzítettél és egyébként is elaludtál volna? Mióta próbálgatod egy álmodra sem emlékszel?

Egyébként a Bélát se teljesen értem. Egyszer azt mondja az álmok valami csodák, aki megtanul bánni velük a kezébe veszi az életét, segítenek a mindennapjaidban, mint az angyalok. Másszor meg azt, hogy 90%-uk értelmetlen és nem lehet azzal tölteni az életünket, hogy fejtegessük őket. Valahogy megint az arany középutat kellene megtalálni?

Nem tudom, mitől nem sikerült eddig, de ha van esély rá, hogy sikerüljön, akkor sikerülni is fog. Nem emlékszem, hogy mit álmodtam, biztos, hogy álmodtam valamit, de nem ragadt meg belőle semmi. Egyébként sem vagyok az az álmodó típus, ritkán emlékszem, de annak akkor jelentősége van számomra.

Béla jól mondja, én értem. Neki nem az a fontos, hogy az álmok segítségével lépjen tovább, az álmok segítségével hozzon meg döntéseket, neki az a fontos, hogy az álmok segítségével tudja kontrolálni az életét. Nem tudom, láttad-e, olvastad-e a Sikert, vagy bármit a vonzás törvényéről, de ez ahhoz hasonló. Álmodban megtervezed, kipróbálod a klb. lehetőségeket, bővíted a lehetőségek körét, és azt választod ki megvalósításra, ami a te ízlésednek legjoban mefelel. Visszaolvasva ez nagyjából ugyanazt jelenti, pedig nem is. Ha az álmokra figyelünk, számos dolgot az álom készen kínál, míg az álomkontrol segítségével neked kell kiválasztani, hogy mi a megfelelő, hogy mit akarsz.

Nekem visszatérő álmom, hogy sétálgatok a "tájon" aztán egy-egy nagyobb lépés után lazán elemelkedem a talajtól és már a levegőben járok és nagyon évezem... És tök buli...
Aztán felébredem és mehetek újra gyalog...

Kajmi, ha ez így lenne, akkor engem már lehet, hogy diliházba csuktak volna...
Elég aktív álmodó vagyok, majdnem mindig emlékszem az álmaimra. Amennyire csak vissza tudok emlékezni (egészen ovis koromig) mindig valamilyen gyilkosság, vérengzés, kivégzés, kínzás stb. történt. Az érdekessége, hogy mindig szemtanu vagy védő személy vagyok, próbálok menteni, akár annak árán is, hogy én is megsebesülök. A dologban az a furcsa, hogy ébren teljesen normális, átlagos, életvidám ember vagyok.
Már egész pici koromban is voltak visszatérő álmaim, ami lehet, hogy már inkább az ezo fórumba való. Nagyon sokszor előre megálmodok dolgokat, rendszeresen van dejavu érzésem, amikor tudom, hogy ezt a szituációt korábban álmomban már átéltem. Ami kicsit húzósabb, amikor hozzám közelállók súlyos betegségeit, halálát álmodom meg. Ez sokáig eléggé frusztrált, de szerencsére a környezetem, családom elfogadta, hogy több érzékszervem működik, mint az átlagnak.

Buék 2008

Kedves Cathy!

Neked is BUÉK!!!!!

Sziasztok! Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek!

Ma reggelre nagyon különös álmom volt, talán a pezsgő miatt.
Azt álmodtam, hogy anyósommal beszélgettem, és ott volt a férjem nagymamája is. Anyósom neheztelt a lányomra egy gyűrű miatt, amit tőle kapott, de elcserélte illatszerekre. (Mind a ketten már rég meghaltak.)
A következő kép, a lányom iskolás és otthon felejtette a táskáját. Nekem be kellett volna pakolni, de nem tudtam milyen órái lesznek. Találtam egy gyűrött, szakadt órarendet, amin el volt mosódva az írás. Annyit ki tudtam hámozni, hogy torna és földrajz biztos lesz. Nem találtam a torna cuccát, és vettem neki egy tornacipőt. Amikor odaadtam neki, azt mondta, hogy nincs tolla, adja egyet. A táskámban volt egy toll, amin rajta volt az aláírásom. Azt adtam oda, de mondtam, hogy vigyázzon rá nagyon.
Aztán egy lépcsőn mentem lefelé és hiányzott az utólsó lépcsőfok, és nagyon féltem a lyukon átlépni, de végül mégis megtettem. (Ez egyébként elég gyakran előfordul álmomban, hogy lépcsőn megyek és hiányzik egy része és olyankor nagyon félek.)
Egy fiatal férfi vitt el autón az iskolába, akiről akkor tudtam, hogy családtag, de nem ismerem. Egy dinnyebokrot rakott egy befőttesüveg vízbe. Kis csíkos dinnyék lógtak az ágakon.
Amikor felébredtem, biztos voltam benne, hogy a 2008-as évre vonatkozik az álmom, de nem tudom értelmezni. Segítenétek?

Hová lettetek? Senki nem segít megfejteni az álmomat? Vagy olyan rosszat jelent, hogy nem akarjátok megírni?