Mit álmodtál? - Gyere meséld el!
- Téma inditó centrino
- Kezdés dátuma
- Státusza
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Drága Cathy
Na igen: ilyen a telepátia :lol:
Éppen vissza akartam lépni, hogy írjak erről 1 privit.
De akkor hagy szóljon itt.
Imádkoztam, hogy gondold meg magadat.
Először Mirjam sietett önkéntelenül segítségemre.
Anamaya álmát olvastam - sőt: amiről a szkeptikusban írt, ahhoz megkerestem a kódot, de mivel nem kért meg; nem tértem ki az elemzésre - és nagyon különleges dolog történt.
Bár úgy éreztem, Anamaya vár rám: több okból nem fejtettem meg ezt az álomkomplexumát.
Ennek okát részletesen elemeztem és minden amellett szól: nagyon igazam volt!
Elke és Anamaya sajátmaga is képes arra, hogy az álmát megfejtse.
1 pszichológiai tanulmányt megérne, hogy mégis miért írta be ide Anamaya az álmát: erre most nem térnék ki.
József Attilát idézném inkább:
"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat."
Így, hogy Te fogalmaztad meg számára azt az igazat, amivel önmaga is tisztában van: nem lépett fel semmilyen zavaró körülmény :11:
Éppen az ilyen helyzetek megoldására jó, ha a mol és a dúr, a jin és a jang is jelen van
:-D kiss
Kedves Dreamaya!
Bár előbbi beírásod nem kifejezetten nekem szólt, most mégis kénytelen vagyok reagálni rá.
Kérlek tisztelettel, áruld már el nekem, milyen belső indíttatás vezet Téged arra, hogy pszichológiai tanulmányként elemezz engem! Ez már a sokadik olyan hozzászólásod, amelyben ezt elemezgeted, mintha kísérleti patkány lennék, holott nem vagyok.
Ha már álomfejtés: őszintén szólva nem vártam Rád, sem arra, hogy álmomat értelmezd. Ha megtetted volna, elolvasom, és megköszönöm, de ennyi. Cathy álomfejtései minden egyes alkalommal tökéletesek voltak a számomra, volt, hogy csak később értettem meg teljesen, avagy később teljesültek be, de megértettem, és profitáltam belőle.
S valóban vannak olyan álmok, amelyeket meg tudok fejteni magam is, és megértem a szimbólumvilágát, de én a saját szimbólumrendszeremet is csak tanulom jelenleg. Nagyon-nagyon az elején járok ennek az útnak, de tanulom, mert ha így vesszük, Cathy csodálatos mesterem ebben, holott, amikor ő ezt olvassa, egyből azt fogja mondani: ugyanmár! Én mester? Hiszen még én is csak tanulom.... Ettől még ő tanít engem. Már az első álmoknál megfogta a kezem és vezetett, és ezért hálás vagyok neki nagyon. Köszönöm Tyúkanyóm (nem véletlen a névválasztás sem, régebben Pótanyámnak neveztem!)!!! kiss
Mindemellett úgy érzem, azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és tapasztalatokat cseréljünk, ezzel meg is magyaráztam,hogy miért osztom meg az álmaim, bár nem érzem, hogy magyarázkodnom kellene.
Elnézést kérek ezúton is mindenkitől, hogy nem priviben intéztem, de ez kikívánkozott belőlem!
Bár előbbi beírásod nem kifejezetten nekem szólt, most mégis kénytelen vagyok reagálni rá.
Kérlek tisztelettel, áruld már el nekem, milyen belső indíttatás vezet Téged arra, hogy pszichológiai tanulmányként elemezz engem! Ez már a sokadik olyan hozzászólásod, amelyben ezt elemezgeted, mintha kísérleti patkány lennék, holott nem vagyok.
Ha már álomfejtés: őszintén szólva nem vártam Rád, sem arra, hogy álmomat értelmezd. Ha megtetted volna, elolvasom, és megköszönöm, de ennyi. Cathy álomfejtései minden egyes alkalommal tökéletesek voltak a számomra, volt, hogy csak később értettem meg teljesen, avagy később teljesültek be, de megértettem, és profitáltam belőle.
S valóban vannak olyan álmok, amelyeket meg tudok fejteni magam is, és megértem a szimbólumvilágát, de én a saját szimbólumrendszeremet is csak tanulom jelenleg. Nagyon-nagyon az elején járok ennek az útnak, de tanulom, mert ha így vesszük, Cathy csodálatos mesterem ebben, holott, amikor ő ezt olvassa, egyből azt fogja mondani: ugyanmár! Én mester? Hiszen még én is csak tanulom.... Ettől még ő tanít engem. Már az első álmoknál megfogta a kezem és vezetett, és ezért hálás vagyok neki nagyon. Köszönöm Tyúkanyóm (nem véletlen a névválasztás sem, régebben Pótanyámnak neveztem!)!!! kiss
Mindemellett úgy érzem, azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és tapasztalatokat cseréljünk, ezzel meg is magyaráztam,hogy miért osztom meg az álmaim, bár nem érzem, hogy magyarázkodnom kellene.
Elnézést kérek ezúton is mindenkitől, hogy nem priviben intéztem, de ez kikívánkozott belőlem!
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Anamaya: szerintem Te összetévesztesz engem valami boxzsákkal :lol:
Azon verd el a port, akinek az indulatod szól
Visszaküldöm az üzidet a megfelelő postai jelzéssel:
:!:Suchwiin bulmyeong / Address Unknown:!:
Anamaya: szerintem Te összetévesztesz engem valami boxzsákkal :lol:
Azon verd el a port, akinek az indulatod szól
Visszaküldöm az üzidet a megfelelő postai jelzéssel:
:!:Suchwiin bulmyeong / Address Unknown:!:
Azon vertem el a port... Attól még hogy a címzett nem fogta fel, attól még az üzenet elment.
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Színről színre egyre kontúrosabban az igazamat bizonyítod.
Olvasd vissza a szkeptikusban lévő hozzászólásaidat: tele van ellentmondással.
Nézd meg az álmod beírását: mind - mind Rólad árulkodnak.
Akárcsak az, hogy mennyire figyelmetlenül olvasol: én ugyanis magamat elemeztem - Veled kapcsolatban annyit írtam, megérne 1 elemzést - mert viszolygást keltett bennem, hogy éppen egy tragédia kapcsán tartottál bemutatót abból, mekkora nagy mester vagy...
:cry:Jövőbe látsz...
Az is megfigyelhető, hogy valami miatt a személyem irritál Téged.
Ezért sem elemeztem az álmodat - az ellenszenves dirigens hangnemedről nem is beszélve, ahogy utasítást adsz: miről is szólhat mindez - mert akármit mondanék, nem fogadnád el.
Én már ezt is átgondoltam.
Te azt teszel, amit akarsz.
Ha ráérsz és ettől gyógyulsz: nyugodtan írogass csak.
Én viszont főzök: nem érek itt rá Veled hadakozni kiss
:..:
Azt gondolom ebből az egészből egyetlen egy mondatra reagálok:
nem vagyok mester. sosem tartottam mesternek magam, és nem is fogom. Tanulni jöttem ide, és nem tanítani.
nem látok a jövőbe, csak bizonyos történéseket látok előre. Amikor leírtam a tragédia még meg sem történt. Csak a későbbiekben írtam hozzá egy különálló hozzászólásban.
Azt gondolom a ellenségeskedést is csak a saját viszolygásod okán érezted, bár kétségtelen az előbbiekben bennem is felment a pumpa.
Jobbat nem tudok mondani Neked, mint amit Balogh Bélától tanultam: Béke legyen Veled!
nem vagyok mester. sosem tartottam mesternek magam, és nem is fogom. Tanulni jöttem ide, és nem tanítani.
nem látok a jövőbe, csak bizonyos történéseket látok előre. Amikor leírtam a tragédia még meg sem történt. Csak a későbbiekben írtam hozzá egy különálló hozzászólásban.
Azt gondolom a ellenségeskedést is csak a saját viszolygásod okán érezted, bár kétségtelen az előbbiekben bennem is felment a pumpa.
Jobbat nem tudok mondani Neked, mint amit Balogh Bélától tanultam: Béke legyen Veled!
Ó, hogyne, sztem többünknek is!
Sziasztok!
Én egy ideje leírom egy füzetbe az álmaimat. Ezt tanácsolom nektek is. (Nem állítom, hogy minden áldott reggel emlékszem, mert bizony az sem mindegy, hogy ébredsz fel... ha hirtelen felvernek, zajjal, vagy másképp, kizuhansz... )
Hogy miért jó ez? Általában tudatosulnak elfolytott, vagy akár szorongató problémák, amiket nem tudunk, vagy inkább nem akarunk tudomásul venni, mert félünk, vagy késleltetünk megoldani, így tudjuk feldolgozni azokat.
Az álom világa elfolytások nélküli, spontán sík, sokszor kíméletlen tükörképe az ébrenlét mindennapjainak, még ha sokszor torzítva is szembesít. Szelep és megnyugvás is lehet. Oda kell figyelni rájuk. Segítenek a tudatossá válásban.
Ide tenném nektek Marlow Morgan Vidd hírét az igazaknak c. könyvéből az egyik fejezetet. Nem hosszú, de nagyon elgondolkoztató.
Izgalmasan kezdődött a nap, amint szokás szerint kelet felé fordulva csoportba verődtünk. Csupán halvány fény jelezte a közelgő hajnalt. A kör közepén Szellemasszony váltotta fel a törzsfőnököt, aki már befejezte reggeli imáját.
Szellemasszony sok testi tulajdonságában hasonlított rám. Ő volt az egyetlen a bennszülött nők között, aki többet nyomott hatvan kilónál. Habár a nagy forróságban való gyaloglástól és a napi egyszeri étkezéstől rengeteget veszítettem a súlyomból, még mindig elég zsírtartalékom maradt, szinte hájas voltam, és mély lábnyomokat hagytam magam után a homokon.
Szellemasszony ott állt hát a félkör közepén, és magasba tartott karral felkínálta szolgálatait az égben lakozó láthatatlan hallgatóságnak. Eszközül ajánlotta magát, ha a Mindenható aznap őt kívánná közvetítőjéül választani. Velem, a nagy vándorlás idejére örökbe fogadott idegennel akarta megosztani tehetségét. A könyörgés befejeztével hangosan köszönetet mondott. Ezután a többiek is megszólaltak, előre hálát adva a nap folyamán rájuk váró adományokért. Megtudtam, hogy más alkalmakkor a szertartás csendben zajlik, telepatikus párbeszéd formájában, de mert én kezdőnek számítottam és vendég voltam, a kedvemért ezt a megoldást választották.
Késő délutánig gyalogoltunk rendületlenül, megállás nélkül. Útközben nem találtunk egyebet gyér növényzetnél. Én ezt megkönnyebbülten vettem tudomásul, mert így legalább nem voltak tüskék sem, amelyek beleálltak volna a talpamba.
Csupán késő délután törte meg a csendet valaki, mert a távolban észrevett egy törpefákból álló ligetet. Nagyon furcsa fák voltak, törzsükből hatalmas, bokorszerű, sűrű lombozat ágazott szerteszét. Ezt kérte, ezt várta annyira Szellemasszony.
Előző este, amikor leültünk a tűz köré, ő és három társa fogott egy-egy bőrdarabot, amelyeket keretekre varrtak jó erősen. Másnap így cipelték a kifeszített irhákat. Nem kérdeztem, mi célból. Megtanultam már, hogy mindent elmondanak, ha eljön az ideje.
Szellemasszony megragadta a kezemet, és mutogatva a fákhoz irányított. Néztem, de semmit sem láttam. Izgatottsága föltűnő volt. Alaposabban kutattam tekintetemmel, mígnem hirtelen megpillantottam egy hatalmas pókhálót. Vastag volt és erős, csillogott a sok száz szálból szőtt, mértani pontossággal tervezett mű. Most már majdnem mindegyik fán láttam egyet. Az asszony mondott valamit Oootának, aki erre azonnal tolmácsolta szavait: válasszak magamnak egy pókhálót. Fogalmam sem volt, melyiket keressem, de annyit már tudtam, hogy a bennszülöttek ösztönös sugallatra döntenek. Ráböktem az egyikre.
Társam ezután a derekán viselt zacskóból illatos olajat vett elő, és körbekente vele a kifeszített bőrt. Ezután félrehúzta útjából a faleveleket, és a sík, olajos felületű alkalmassággal megközelítette a pókhálót, majd egyetlen gyors mozdulattal hozzányomta a hálóhoz, mely tökéletesen rásimult a feszülő bőrre. Láttam, hogy a többiek is megérkeztek, kiválasztottak egy-egy hálót, és azok a nők, akiknél keret volt, ugyanolyan határozottan zsákmányul ejtették a finom szövedéket.
Mialatt mi eljátszadoztunk, a többiek tüzet raktak és összegyűjtötték a vacsorára valót: törpe fákon lakó kövér pókokat, gyökereket és egy répára emlékeztető gumót, amilyet még nem kóstoltam.
Vacsora után a tűz köré gyűltünk, mint minden este. Szellemasszony a tudományáról mesélt. Mindannyian egyedi lények vagyunk, mondta, s kivételes adottságokkal rendelkezünk, amelyek valódi tehetséggé válhatnak életünk során. Ő volt a törzs álomvadásza. A világon mindenütt minden ember álmodik, de nem mindenki képes emlékezni álmaira, vagy megfejteni jelentésüket. "Az álom a valóság árnyéka" - magyarázta. Minden, ami létezik és megtörténik a valóságban, az megnyilvánul az álmok világában is. Ott keresendő minden válasz. A különleges pókhálók hasznos eszközei a dalokkal, tánccal kísért szertartásoknak, amelyeken útmutatást kérnek a mindenségtől, hogy hogyan értelmezzék az álmok jelentését, üzenetét. A megfejtésben Szellemasszony szokott segíteni.
Megértettem, hogy az álom fogalma magában foglalja a tudatosság különböző szintjeit. Van ősálom, amikor a gondolat megteremti a világot; van testen kívüli, mély, meditációhoz hasonló álom; van alvó, pihentető álom és így tovább.
A törzs álomvadászaira azért van szükség, hogy a többiek tanácsért folyamodjanak hozzájuk, ha úgy hozza a sors. Ha nem értenek valamit egymás közötti kapcsolataikban, ha egészségük miatt aggódnak, vagy kíváncsiak az események hátterében lévő okokra, az álmokhoz fordulnak, melyek hitük szerint világosan megadják a választ. Mi csak egyféleképpen, alvás közben álmodunk, ám az Igazak ébren, tudatosan is képesek rá. Nem szednek semmiféle szert, kizárólag megfelelő légzéstechnikával és kellő összpontosítással, tudatosan lépnek be az álmok tartományába.
Először azt az utasítást kaptam, hogy táncoljak az álomvadásszal. A pörgés különösen jól sikerült. Erősen a kérdésre kellett gondolni, és forgás közben egyre csak azt ismételgetni. A bennszülöttek szerint úgy kell pörögni, hogy a test hét megfelelő pontján fokozódjon az energia örvénylése: egyenesen állva, karunkat széttárva, mindig jobbra.
Elég hamar elszédültem, leültem hát és eltöprengtem, hogy mennyire megváltozott az életem. Egy távoli földön, amelynek négyzetkilométerére nem egészen egy ember jut, de területe háromszorosa Texasénak, táncoló dervist játszom, fölverem a port, hogy közeget teremtsek, amely az álomvadászt összeköti a végtelen égbolttal.
A bennszülöttek csak akkor álmodnak éjjel, ha ők maguk hívják az álmot. Az alvás kizárólag a testük felfrissítésére szolgál, és nem a szunnyadó életerő ideje. Szerintük mi azért álmodunk éjszaka, mert társadalmunk nem engedi meg, hogy napközben tegyük, s a nyitott szemmel való álmodásról végképp semmit sem tudunk.
Elérkezett az ideje, hogy aludni térjünk. Elvackoltam magam a homokon, kispárna gyanánt karomat tettem a fejem alá. Kaptam egy kis vizet, azt mondták, hogy felét rögtön igyam meg, a többit ébredés után. Ez segít majd visszaemlékeznem álmom legapróbb részleteire is. A kérdés, amelyet föltettem, beleivódott tudatomba: Ha véget ér ez a vándorlás, mit kell majd tennem a tudással, amelyet itt kaptam.
Másnap reggel Szellemasszony Ooota tolmácsolásában arra kért, hogy meséljem el álmomat. Nem reméltem, hogy meg tudja fejteni a jelentését, hiszen semmi olyasmit nem álmodtam, ami Ausztráliára utalt volna, de azért elmondtam neki. Leginkább arra volt kíváncsi, mit éreztem, milyen érzéseket váltottak ki belőlem az álomban látott dolgok és történések. Meglepő volt, hogy mennyire kifaggatott, pedig tökéletesen ismeretlen volt számára a civilizált életforma, amelybe álmomban visszakerültem.
Megtudtam, hogy viharos változások történtek életemben, és hogy sokan elhagytak, akikre pedig annyi időt, erőt pazaroltam. Ám azt is tudtam már, milyen érzés higgadt, nyugodt, megbékélt embernek lenni, és ez az érzés bármikor előhívható bennem, amikor akarom és szükségem van rá. Rájöttem, hogy életem során több életet is élhetek és képes vagyok becsukni magam mögött a képzeletbeli ajtót. Már nem tudok azokkal az eddig elfogadott emberekkel, helyekkel, értékekkel, hitekkel élni. Lelkem épülésére már becsuktam egy ajtót, új életet kezdtem, s ezzel mintha a létra magasabb fokára léptem volna. S ami a legfontosabb: semmit sem kell kezdenem a megszerzett információval. A helyesnek vélt elvek szerint éltem, olyan emberek között, akikhez a sors rendelt. Az ajtók kinyíltak előttem. Nem én üzentem. Én csak hírnök voltam.
Kíváncsi voltam, vajon a többiek, akik szintén táncoltak az álomvadásszal, mesélnek-e álmaikról? Ám mielőtt bármit kérdeztem volna, Ooota, mint aki olvas a gondolataimban, így szólt: - Szerszámkészítő kér szót. - Szerszámkészítő idős férfi volt, nemcsak szerszámot készített, hanem ecsetet, edényt és bármit, amire szükség volt. Az ízületi fájdalmai okát kutatta. Álmában teknősbékát látott, amely alig tudott kivánszorogni a holtágból, mert elvesztette két lábát, teste féloldalra dőlt. A Szellemasszony álomfejtő szavaiból megtudta, hogy itt az ideje mesterségbeli utódját kinevelnie. Igaz, nagyon lelkiismeretesen végezte munkáját, de már nem lelte örömét benne, inkább kényszerből tette a dolgát. Változtatnia kellett, mert egyoldalúvá lett, már nem volt kiegyensúlyozott.
A következő napokban láttam Szerszámkészítőt, amint társait tanítja. Megkérdeztem tőle, vannak-e fájdalmai. Ráncos arcán széles mosoly derült fel és így szólt: - Gondolkodás közben ízületeim rugalmassá válnak, mindenem mozgékony lesz. Nincsenek panaszaim.
Ha valakitérdekel ez a lebilincselő könyv, amit már sajnos nem, vagy csak ritkán lehet megkapni, ezen az oldalon e-book formájában elolvashatja:
http://www.ujgalaxis.hu/ebooktar/viddhir1/nter3500.htm
Én egy ideje leírom egy füzetbe az álmaimat. Ezt tanácsolom nektek is. (Nem állítom, hogy minden áldott reggel emlékszem, mert bizony az sem mindegy, hogy ébredsz fel... ha hirtelen felvernek, zajjal, vagy másképp, kizuhansz... )
Hogy miért jó ez? Általában tudatosulnak elfolytott, vagy akár szorongató problémák, amiket nem tudunk, vagy inkább nem akarunk tudomásul venni, mert félünk, vagy késleltetünk megoldani, így tudjuk feldolgozni azokat.
Az álom világa elfolytások nélküli, spontán sík, sokszor kíméletlen tükörképe az ébrenlét mindennapjainak, még ha sokszor torzítva is szembesít. Szelep és megnyugvás is lehet. Oda kell figyelni rájuk. Segítenek a tudatossá válásban.
Ide tenném nektek Marlow Morgan Vidd hírét az igazaknak c. könyvéből az egyik fejezetet. Nem hosszú, de nagyon elgondolkoztató.
Izgalmasan kezdődött a nap, amint szokás szerint kelet felé fordulva csoportba verődtünk. Csupán halvány fény jelezte a közelgő hajnalt. A kör közepén Szellemasszony váltotta fel a törzsfőnököt, aki már befejezte reggeli imáját.
Szellemasszony sok testi tulajdonságában hasonlított rám. Ő volt az egyetlen a bennszülött nők között, aki többet nyomott hatvan kilónál. Habár a nagy forróságban való gyaloglástól és a napi egyszeri étkezéstől rengeteget veszítettem a súlyomból, még mindig elég zsírtartalékom maradt, szinte hájas voltam, és mély lábnyomokat hagytam magam után a homokon.
Szellemasszony ott állt hát a félkör közepén, és magasba tartott karral felkínálta szolgálatait az égben lakozó láthatatlan hallgatóságnak. Eszközül ajánlotta magát, ha a Mindenható aznap őt kívánná közvetítőjéül választani. Velem, a nagy vándorlás idejére örökbe fogadott idegennel akarta megosztani tehetségét. A könyörgés befejeztével hangosan köszönetet mondott. Ezután a többiek is megszólaltak, előre hálát adva a nap folyamán rájuk váró adományokért. Megtudtam, hogy más alkalmakkor a szertartás csendben zajlik, telepatikus párbeszéd formájában, de mert én kezdőnek számítottam és vendég voltam, a kedvemért ezt a megoldást választották.
Késő délutánig gyalogoltunk rendületlenül, megállás nélkül. Útközben nem találtunk egyebet gyér növényzetnél. Én ezt megkönnyebbülten vettem tudomásul, mert így legalább nem voltak tüskék sem, amelyek beleálltak volna a talpamba.
Csupán késő délután törte meg a csendet valaki, mert a távolban észrevett egy törpefákból álló ligetet. Nagyon furcsa fák voltak, törzsükből hatalmas, bokorszerű, sűrű lombozat ágazott szerteszét. Ezt kérte, ezt várta annyira Szellemasszony.
Előző este, amikor leültünk a tűz köré, ő és három társa fogott egy-egy bőrdarabot, amelyeket keretekre varrtak jó erősen. Másnap így cipelték a kifeszített irhákat. Nem kérdeztem, mi célból. Megtanultam már, hogy mindent elmondanak, ha eljön az ideje.
Szellemasszony megragadta a kezemet, és mutogatva a fákhoz irányított. Néztem, de semmit sem láttam. Izgatottsága föltűnő volt. Alaposabban kutattam tekintetemmel, mígnem hirtelen megpillantottam egy hatalmas pókhálót. Vastag volt és erős, csillogott a sok száz szálból szőtt, mértani pontossággal tervezett mű. Most már majdnem mindegyik fán láttam egyet. Az asszony mondott valamit Oootának, aki erre azonnal tolmácsolta szavait: válasszak magamnak egy pókhálót. Fogalmam sem volt, melyiket keressem, de annyit már tudtam, hogy a bennszülöttek ösztönös sugallatra döntenek. Ráböktem az egyikre.
Társam ezután a derekán viselt zacskóból illatos olajat vett elő, és körbekente vele a kifeszített bőrt. Ezután félrehúzta útjából a faleveleket, és a sík, olajos felületű alkalmassággal megközelítette a pókhálót, majd egyetlen gyors mozdulattal hozzányomta a hálóhoz, mely tökéletesen rásimult a feszülő bőrre. Láttam, hogy a többiek is megérkeztek, kiválasztottak egy-egy hálót, és azok a nők, akiknél keret volt, ugyanolyan határozottan zsákmányul ejtették a finom szövedéket.
Mialatt mi eljátszadoztunk, a többiek tüzet raktak és összegyűjtötték a vacsorára valót: törpe fákon lakó kövér pókokat, gyökereket és egy répára emlékeztető gumót, amilyet még nem kóstoltam.
Vacsora után a tűz köré gyűltünk, mint minden este. Szellemasszony a tudományáról mesélt. Mindannyian egyedi lények vagyunk, mondta, s kivételes adottságokkal rendelkezünk, amelyek valódi tehetséggé válhatnak életünk során. Ő volt a törzs álomvadásza. A világon mindenütt minden ember álmodik, de nem mindenki képes emlékezni álmaira, vagy megfejteni jelentésüket. "Az álom a valóság árnyéka" - magyarázta. Minden, ami létezik és megtörténik a valóságban, az megnyilvánul az álmok világában is. Ott keresendő minden válasz. A különleges pókhálók hasznos eszközei a dalokkal, tánccal kísért szertartásoknak, amelyeken útmutatást kérnek a mindenségtől, hogy hogyan értelmezzék az álmok jelentését, üzenetét. A megfejtésben Szellemasszony szokott segíteni.
Megértettem, hogy az álom fogalma magában foglalja a tudatosság különböző szintjeit. Van ősálom, amikor a gondolat megteremti a világot; van testen kívüli, mély, meditációhoz hasonló álom; van alvó, pihentető álom és így tovább.
A törzs álomvadászaira azért van szükség, hogy a többiek tanácsért folyamodjanak hozzájuk, ha úgy hozza a sors. Ha nem értenek valamit egymás közötti kapcsolataikban, ha egészségük miatt aggódnak, vagy kíváncsiak az események hátterében lévő okokra, az álmokhoz fordulnak, melyek hitük szerint világosan megadják a választ. Mi csak egyféleképpen, alvás közben álmodunk, ám az Igazak ébren, tudatosan is képesek rá. Nem szednek semmiféle szert, kizárólag megfelelő légzéstechnikával és kellő összpontosítással, tudatosan lépnek be az álmok tartományába.
Először azt az utasítást kaptam, hogy táncoljak az álomvadásszal. A pörgés különösen jól sikerült. Erősen a kérdésre kellett gondolni, és forgás közben egyre csak azt ismételgetni. A bennszülöttek szerint úgy kell pörögni, hogy a test hét megfelelő pontján fokozódjon az energia örvénylése: egyenesen állva, karunkat széttárva, mindig jobbra.
Elég hamar elszédültem, leültem hát és eltöprengtem, hogy mennyire megváltozott az életem. Egy távoli földön, amelynek négyzetkilométerére nem egészen egy ember jut, de területe háromszorosa Texasénak, táncoló dervist játszom, fölverem a port, hogy közeget teremtsek, amely az álomvadászt összeköti a végtelen égbolttal.
A bennszülöttek csak akkor álmodnak éjjel, ha ők maguk hívják az álmot. Az alvás kizárólag a testük felfrissítésére szolgál, és nem a szunnyadó életerő ideje. Szerintük mi azért álmodunk éjszaka, mert társadalmunk nem engedi meg, hogy napközben tegyük, s a nyitott szemmel való álmodásról végképp semmit sem tudunk.
Elérkezett az ideje, hogy aludni térjünk. Elvackoltam magam a homokon, kispárna gyanánt karomat tettem a fejem alá. Kaptam egy kis vizet, azt mondták, hogy felét rögtön igyam meg, a többit ébredés után. Ez segít majd visszaemlékeznem álmom legapróbb részleteire is. A kérdés, amelyet föltettem, beleivódott tudatomba: Ha véget ér ez a vándorlás, mit kell majd tennem a tudással, amelyet itt kaptam.
Másnap reggel Szellemasszony Ooota tolmácsolásában arra kért, hogy meséljem el álmomat. Nem reméltem, hogy meg tudja fejteni a jelentését, hiszen semmi olyasmit nem álmodtam, ami Ausztráliára utalt volna, de azért elmondtam neki. Leginkább arra volt kíváncsi, mit éreztem, milyen érzéseket váltottak ki belőlem az álomban látott dolgok és történések. Meglepő volt, hogy mennyire kifaggatott, pedig tökéletesen ismeretlen volt számára a civilizált életforma, amelybe álmomban visszakerültem.
Megtudtam, hogy viharos változások történtek életemben, és hogy sokan elhagytak, akikre pedig annyi időt, erőt pazaroltam. Ám azt is tudtam már, milyen érzés higgadt, nyugodt, megbékélt embernek lenni, és ez az érzés bármikor előhívható bennem, amikor akarom és szükségem van rá. Rájöttem, hogy életem során több életet is élhetek és képes vagyok becsukni magam mögött a képzeletbeli ajtót. Már nem tudok azokkal az eddig elfogadott emberekkel, helyekkel, értékekkel, hitekkel élni. Lelkem épülésére már becsuktam egy ajtót, új életet kezdtem, s ezzel mintha a létra magasabb fokára léptem volna. S ami a legfontosabb: semmit sem kell kezdenem a megszerzett információval. A helyesnek vélt elvek szerint éltem, olyan emberek között, akikhez a sors rendelt. Az ajtók kinyíltak előttem. Nem én üzentem. Én csak hírnök voltam.
Kíváncsi voltam, vajon a többiek, akik szintén táncoltak az álomvadásszal, mesélnek-e álmaikról? Ám mielőtt bármit kérdeztem volna, Ooota, mint aki olvas a gondolataimban, így szólt: - Szerszámkészítő kér szót. - Szerszámkészítő idős férfi volt, nemcsak szerszámot készített, hanem ecsetet, edényt és bármit, amire szükség volt. Az ízületi fájdalmai okát kutatta. Álmában teknősbékát látott, amely alig tudott kivánszorogni a holtágból, mert elvesztette két lábát, teste féloldalra dőlt. A Szellemasszony álomfejtő szavaiból megtudta, hogy itt az ideje mesterségbeli utódját kinevelnie. Igaz, nagyon lelkiismeretesen végezte munkáját, de már nem lelte örömét benne, inkább kényszerből tette a dolgát. Változtatnia kellett, mert egyoldalúvá lett, már nem volt kiegyensúlyozott.
A következő napokban láttam Szerszámkészítőt, amint társait tanítja. Megkérdeztem tőle, vannak-e fájdalmai. Ráncos arcán széles mosoly derült fel és így szólt: - Gondolkodás közben ízületeim rugalmassá válnak, mindenem mozgékony lesz. Nincsenek panaszaim.
Ha valakitérdekel ez a lebilincselő könyv, amit már sajnos nem, vagy csak ritkán lehet megkapni, ezen az oldalon e-book formájában elolvashatja:
http://www.ujgalaxis.hu/ebooktar/viddhir1/nter3500.htm
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Különleges és antennás személyiség vagy: szia
Ezzel az idézettel rengeteget segítettél: köszönöm szépen.
A könyvet én is el kezdtem olvasni, de sajnos a linknek, amit találtam: rossz volt a látáskomfortja.
Amúgy is a géphez vagyok kötve a munkáim és a feladataim miatt és ezért fárasztott ez a fajta olvasás.
De gyönyörű könyv: ez biztos!
Talán sikerül gutenberges formulában megszereznem.
Mentettem az általad beírt linket is: hátha így könnyebben megy az olvasás; fehér alapon fekete betűkkel.
A sugallatos beidézésed döbbentett rá valamire.
Cathy az igazi Szellemasszony: ő született álomfejtésre közöttünk.
Csodálatos módon fogadott engem itt: 1 pillanatig nem volt, nincs közöttünk rivalizálás.
Érzékelte, hogy én 1 vándormadár vagyok, aki megpihenek itt.
1 teljesen más módszert használok, ami egyetemes és jó álomelemzésre IS.
Nagyon tanulságos így mellette tanulni, mert Ő ad számomra 1 biztonságos összehasonlítási alapot.
S most esett le a mayapiramis, hogy emiatt féltékeny rám valaki.
Ezen először megdöbbentem, hiszen bárki előtt ott a lehetőség - nem kell körbepisilni a területet, hogy már pedig ez az enyém - utána pedig egyszerűen gurultam a nevetéstől :-D
Köszönöm még 1x, hogy tiszta vizet öntöttél a fejembe.
Üdv dreamaya kiss
Ne tessék engem zavarba hozni! Szeretek álmot fejteni. Örömmel teszem. Néha belefáradok. Ennyi.
Álmaink olyanok, mint az élet maga. Ahányféleképpen nézzük, annyi arcát mutatja. Ezért mindenkinek, aki valamit gondol egy álomról, igaza van. És ezekből az igazságokból tanulhatjuk a legtöbbet.
Álmaink olyanok, mint az élet maga. Ahányféleképpen nézzük, annyi arcát mutatja. Ezért mindenkinek, aki valamit gondol egy álomról, igaza van. És ezekből az igazságokból tanulhatjuk a legtöbbet.
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Szia
Japánból jöttél? :-D
Ott vannak úgy tudom köszönőemberek :lol:
Már minden topicba beköszönt. Csak az érdekelne, hogy hozzá is tudna szólni a témákhoz?
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Hát egyelőre úgy tűnik: elakadt a lemez :roll: :lol:
Lehet, hogy megszökött a robotparkból 1 robotkutya
Hát egyelőre úgy tűnik: elakadt a lemez :roll: :lol:
Lehet, hogy megszökött a robotparkból 1 robotkutya
20 hozzászólása megvan. Csak most jön a cicc, a 48 óra hiányzik...
Sziasztok!
Most tévedtem erre, és olvastam a részletet Marlow Morgan Vidd hírét az igazaknak című könyvéből.
Ezt a művet én jó pár évvel ezelőtt olvastam, az előtt mielőtt ezoterika szele megcsapott volna.
Nagyon nagy hatással volt rám, és időnként mikor észrevettem, hogy mások is olvassák, vagy idéznek belőle örültem neki.
Aztán azt hallottam, hogy az írónő beismerte, hogy sosem járt az igazak népénél, csak kitalált történet.
A múlt héten újra elolvastam, kíváncsi voltam, hogy most milyen hatással lesz rám a könyv, illetve mennyi újat találok benne, mint általában az újra olvasott könyvekben.
Villás Béla is említette ezt a könyvet az egyik előadásán, hogy ez a könyv a magyaroknak szóló üzenetekkel van tele.
Most így újraolvasva is tetszett, még ha kitalált történet is. Az biztos, hogy üzenetekkel tele van
Most tévedtem erre, és olvastam a részletet Marlow Morgan Vidd hírét az igazaknak című könyvéből.
Ezt a művet én jó pár évvel ezelőtt olvastam, az előtt mielőtt ezoterika szele megcsapott volna.
Nagyon nagy hatással volt rám, és időnként mikor észrevettem, hogy mások is olvassák, vagy idéznek belőle örültem neki.
Aztán azt hallottam, hogy az írónő beismerte, hogy sosem járt az igazak népénél, csak kitalált történet.
A múlt héten újra elolvastam, kíváncsi voltam, hogy most milyen hatással lesz rám a könyv, illetve mennyi újat találok benne, mint általában az újra olvasott könyvekben.
Villás Béla is említette ezt a könyvet az egyik előadásán, hogy ez a könyv a magyaroknak szóló üzenetekkel van tele.
Most így újraolvasva is tetszett, még ha kitalált történet is. Az biztos, hogy üzenetekkel tele van
- Státusza
