Én azt gondolom, hogy a világon az egyik legszebb valami a mosoly. Azért nem írom ide, hogy őszinte, mert az csak természetes, hogy igen is, csak az szép, de ugyis látszik, ha a mosoly kényszeredett, vagy igazán a szívből jön. Én azért szeretek ott élni, ahol élek, mert amikor pl. végig megyek a sétáló utcán és az emberek rám köszönnek, rám mosolyognak, megkérdezik, hogy vagyok, vagy csak megjegyzik, hogy de régen láttak, szóval ez nekem azt jelzi, hogy ismernek és szeretnek. Ezek után már csakis szép lehet a napom, és ez a dolog az ami itt tart, ami végett nem költözök idegen országba. Egy mosoly, szokták mondani, nem kerül semmibe, és mégis milyen sokat ér, legalább is annak aki kapja.