A szeretet sajnos önmagában nem elég ahhoz hogy boldogok legyünk! Kényszerből mosolyogni pedig messze nem egyenlő a boldogsággal. Én kívül mindig mosolygok, mert "csodás" életem van, de belül sokszor elkeseredek, mert akivel csodás ez az élet, az most 1600 km-rel odébb van...

Mert önmagában a boldogság nem elég..., abból nem lehet megélni... Az a tudat pedig hogy megtaláltad az igazit, de csak 6 hetente láthatod egy jó ideig, hát nagyon lehangoló tud lenni... Mert ha az ember mérlegel, egyértelműen a boldogság a fontosabb, de néha ahhoz olyan áldozatot kell hozni, ami boldogtalanná teszi az embert.... Ki érti ezt a világot?! De egyszer ennek is vége lesz és akkor újra visszakerül minden a régi kerékvágásba... ezzel a gondolattal pedig ismét mosolyra ívelt a szám, szóval mosolygok!