Net szerelem,vak randik,társkeresö oldalak

nem hiszek az ilyesfajta ismerkedésben.
pl: chat.en sem lehet valami értelmesen üzeneteket váltani senkivel(tisztelet a kivételnek)
meg az újságos társkeresés...:/:/

virágcserép írta:

Nekem nagyon sok ismeretségem van már a netről, de ezek közül 2 volt nagy szerelem. Mindkettő csalódás... Hiszen az előélet nagyon fontos, az itt nem derül ki. Sok a szélhámos sajnos.

Kattints a kibontásához...

nincs két nagy szerelem...

...és hogy érzed magad ...?

Pecci írta:

Sziasztok! Elmesélem az én történetem:
Az egyik társkereső oldalon kíváncsiságból regisztráltam. Hetekig özönlöttek a levelek, némelyiken jókat nevettem Majd 2007.03.31-én kaptam egy pár semmitmondó soros levelet egy férfitől, képet mellékelt. Nem tudom miért írtam neki vissza..de örülök, hogy megtettem. Fél óra msn beszélgetés után, még aznap találkoztam vele. Egész délután, egész este beszélgettünk..és valahogy úgy alakult, hogy már aznap nálam ragadt éjszakára....és beszélgettünk tovább....Azóta haza sem ment 8 hónap után kérte meg a kezem, és idén, augusztus 1-én lesz az esküvőnk Szerintem ez happy end

Kattints a kibontásához...

Irjal 10 ev mulva arrol hogy meg egyutt vagytok-e?
Remelem igen

Sziasztok!

Volt pár alkalom az életemben mikor így jöttem össze valakivel..az esetek döntő többségében csalódás volt!
Szerintem kellő körültekintéssel meg lehet így is találni az igazit,de én jelenleg inkább a hagyományos módszernél maradok(azaz most annál sem mert most kicsit jó egyedül)!

Sziasztok!

A párkeresésnek ezt a módját még nem választottam, de szerintem így sincs nagyobb esély a csalódásra, mint az egyéb "hagyományos" módoknál. Ugyanis, ott is lehet valaki szélhámos-jó színész és az is csak esetleg később derül ki. Egyébként nem ítélem el a technikai haladás által kínált egyik ismerkedési lehetőséget sem. A lényeg, hogy találja meg mindenki a párját és vele együtt a boldogságát.

Az a hátránya a netes tárkeresésnek, hogy nem kell figyelmet, energiát fordítani a kapcsolatteremtésre. Eldobható a partner, a kínálatból majd lesz másik. Habitussá válhat ez a magatartás.

Akkoriban épp túl voltam egy 4 éves kapcsolaton, már egy ideje egyedül éltem, és bár minden rendben volt körülöttem, éreztem, hogy hiányzik az életemből valaki. Gondoltam, miért ne, és kíváncsiságból feladtam egy hirdetést a Datanet társkeresőjében. Nem volt semmi határozott szándékom az egésszel, inkább csak az érdekelt, vajon ki reagálhat egy ilyen hirdetésre, mert még soha nem ismerkedtem korábban az Interneten. Biztonságképpen azért odaírtam ''kalandorok kíméljenek''. Az első üzenet, amit kaptam, csak ennyi volt - Hol laksz? Mivel az email címből láttam, hogy Kanadából jött a levél, engem pedig mindig is érdekelt az ország, az ottani emberek, gondoltam, miért ne váltanék leveleket egy kanadai lánnyal. Így kezdődött. A nick-em Leon volt, és Krisztinának ugyanazt mondta ez a név, amiért én választottam. Egyre több közös pontot találtunk. Emailek jöttek, emailek mentek, kóstolgattuk egymást, ismerkedtünk és egyre közelebb kerültünk. Olyannyira, hogy amikor egyszer megemlítettem, együtt élek valakivel (csak tréfának szántam a dolgot, igazából a lakásban tanyázó pókokra gondoltam), Krisztina igazán megbántódott. Azt hitte, csak szórakozom vele, és meg akarta szakítani a levelezésünket, pontosabban időt kért. Amikor visszahódítottam, már tudtam, hogy komoly a dolog.

Én is -mint sokan mások- a neten ismertem meg a férjemet (bár nem társkereső oldalon). 4 éve vagyunk együtt, és van egy kislányunk is. Tehát megérte.
A mai világban ez a legegyszerűbb, és leghatékonyabb ismerkedési forma szerintem. ...bár talán a legveszélyesebb is.
Mindenesetre egy nagy adag szerencse, vagy kötélidegzet azért elkel hozzá, ha valaki itt próbál társat találni.

Ez egy nagyon jó dollog,hogy ilyen is van manapság,hogy a neten ismerkedünk.De túl komolyan venni,nem szabad...és főleg a reménykedő,naív típusok ne éljék bele magukat a dolgokba,mert a legtöbb flörtből itt sokra nem számíthatunk.Persze vannak kivételek...

Én elbuktam ezt a net kapcsi dolgot,nem volt kőtél idegzetem sem,,de azt hiszem csak magamat hibáztathatom.
Tanulság:ha még egyszer valaki ki kezd velem a neten,tuti hogy küldök neki ajándékba egy szép vírust.

Ha nem akad ki rajta, akkor az nem azt jelenti, hogy normális, csak azt, hogy ért hozzá, esetleg informatikus, ami még rosszabb.

kokusz31 írta:

Ha nem akad ki rajta, akkor az nem azt jelenti, hogy normális, csak azt, hogy ért hozzá, esetleg informatikus, ami még rosszabb.

Kattints a kibontásához...

Az sem volt informatikus,csak egy barom állati nagy féltékenységgel:
Lehet,hogy már a vírussal kellett volna indítanom:megkíméltem volna magam a csalódástól és a haragtól.
Bocs fiúk de néha annyira hülyék tudtok lenni.
Ami ott van előtettek az persze nem kell..
Persze azért ez jó volt egy leckének.
Most már tudom,hogy amelyik pasi neten ismerkedik,tuti hogy lökött vagy depressziós.

Szerintem zsákbamcska a netes ismerkedés

a netes ismerkedés nem rossz dolog...de sok embert nehéz igy megismerni vagy könnyü félreismerni...

Én is így gondolom. Sok veszélyt rejt, és egyre ritkább sztem az itt kialakult szerelem. Ismerek ugyan olyanokat, akiknek sikerült, de nem ez az általános.

Megfelelő elővigyázatossággal nem lehet nagy csalódás a netes társkeresésből. A találkozás előtti levelezésből, esetleges telefonbeszélgetésből sok minden leszűrhető szerintem a másikról. Ezek alapján pedig lehet mérlegelni, hogy akarunk-e találkozni vele élőben vagy sem.

Nekem volt több ilyen netes randim. Sajnos nem találtam meg az igazit, de legalább új embereket ismertem meg és egy jót beszélgettünk.

Egy csomó dologra rádöbbent egy ilyesfajta ismerkedés azt hiszem...

Sinette írta:

Én is -mint sokan mások- a neten ismertem meg a férjemet (bár nem társkereső oldalon). 4 éve vagyunk együtt, és van egy kislányunk is. Tehát megérte.
A mai világban ez a legegyszerűbb, és leghatékonyabb ismerkedési forma szerintem. ...bár talán a legveszélyesebb is.
Mindenesetre egy nagy adag szerencse, vagy kötélidegzet azért elkel hozzá, ha valaki itt próbál társat találni.

Kattints a kibontásához...

Mi is így találtunk egymásra. A Randivonalon. 4 éve ismerjük egymást, 3 éve vagyunk házasok és van egy gyönyörű kislányunk is.
A sok próbálkozás meghozta gyümölcsét.

Egyetértek, tényleg kötél idegzet és nagy adag kitartás kell, no, meg egy rakás szerencse is.

bea80 írta:

Az sem volt informatikus,csak egy barom állati nagy féltékenységgel:
Lehet,hogy már a vírussal kellett volna indítanom:megkíméltem volna magam a csalódástól és a haragtól.
Bocs fiúk de néha annyira hülyék tudtok lenni.
Ami ott van előtettek az persze nem kell..
Persze azért ez jó volt egy leckének.
Most már tudom,hogy amelyik pasi neten ismerkedik,tuti hogy lökött vagy depressziós.

Kattints a kibontásához...

Hmmm... igaz, hogy van jó pár hülye a netes társkereső, de azért ne essünk át a ló túlsó oldalára... azért nem olyan aggasztó a helyzet.

dunker7 írta:

Szerintem zsákbamcska a netes ismerkedés

Kattints a kibontásához...

Mint minden ismerkedés. Hiszen egy buliban sem látsz bele a "jelentkezőbe", nemde?